Az első magyar nyelvű operettet 150 éve mutatták be
Pontosan százötven éve, 1860. szeptember 22-én mutatta be a pesti Nemzeti Színház az első magyar nyelvű operettet: Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című művének előadásával itthon is hódító útjára indult a zenés szórakoztató műfaj.
Magyarország hamarosan „operett-nagyhatalom” lett, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő darabjai itthon és külföldön is hatalmas sikert arattak, s máig a közönség kedvencének számítanak.
Az operett szó kis operát jelent, amelyben a párbeszédek énekszámokkal és táncbetétekkel váltakoznak. Sajátossága a dallamos, fülbemászó zene, a fordulatos történet, a látványos díszlet és jelmez. A műfaj születésekor a nagyváros tömegszórakozását szolgálta, de a könnyed történettel gyakran társadalmi szatíra és gúnyos hang párosult. A műfaj bölcsője Franciaország, első igazi mestere a német születésű Jacques Offenbach, a „Champs-Élysées Mozartja”, leghíresebb művei az Orfeusz az alvilágban és a Szép Heléna.
A műfaj gyorsan meghódította az Osztrák-Magyar Monarchiát, a társadalom minden rétegében népszerű lett a kevésbé művelt tömegektől a nagypolgárságon és értelmiségen át a művészekig. Közben persze át is formálódott, az operett a Monarchia nemzetiségeinek zenéjéből és táncaiból – valcer, polka, mazurka, csárdás, verbunkos és cigányzene – merített, a táncbetétekben a francia kánkánt a keringő váltotta fel. A bécsi operett legnagyobb alakja ifjabb Johann Strauss volt, aki olyan népszerű darabokat jegyzett, mint „a legbécsibb operett”, A denevér.
Magyar nyelven először 1860. szeptember 22-én játszottak operettet, az első magyar szerzők jegyezte operett, Allaga Géza és Bényei István A szerelmes kántor című egyfelvonásos daljátéka két évvel később a Budai Népszínházban került színre. A sikeres magyar operettre azonban 1885-ig kellett várni, amikor a kor „szupersztárja”, Blaha Lujza az új műfajban is kipróbálta magát, Konti József és Deréky Antal Eleven ördög című darabjában hódítva meg a közönséget.
Az első külföldön is sikeres magyar operett 1902-ben Huszka Jenő Bob hercege volt, ezt követte Lehár Ferenc műveinek diadalútja (A víg özvegy, Luxemburg grófja, A mosoly országa). A legismertebb magyar operett minden kétséget kizáróan Kálmán Imre Csárdáskirálynője, amelynek első világháború alatti premierje után azt írták: „az egész világ két dologtól visszhangos: az ágyúdörgéstől és a Csárdáskirálynő sikerétől”. (Kálmán maga azt írta: tudja, hogy egy fél oldal Liszt partitúráiból többet ér, mint az összes operettje, de az a fél oldal magas színvonalon álló közönséget követel, ami csak töredéke a színházba járóknak. Kellenek olyanok is, akik nem szégyellnek könnyű, „csinosan öltözött és jól csengő” zenés komédiát írni.)
Az operett műfaját többször temették, nevezték elavultnak, népszerűsége mégis töretlen - hogy mást ne mondjunk, a moszkvai Bolsoj története során idén játszott először operettet, Johann Strauss A denevérjét. 2002 óta október 24-én ünnepeljük a magyar operett napját Kálmán Imre és Lehár Ferenc emlékére, ekkor adják át az évad operett színésze és musical színésze elismerést, a legígéretesebb ifjú művésznek járó Marsallbot-díjat, valamint az életműdíjat.