Átkok, táblán
Egy római szenátort és egy állatorvost vett "célba" az a két ókori átoktábla, amelynek szövegét Celia Sánchez Natalias, a Zaragozai Egyetem kutatója fejtette meg.
Az 1600 éves ólomtáblácskák a 19. században kerültek a Bolognai Régészeti Múzeum birtokába, de csak 2009-ben „fedezték fel” őket újra. Mindkettőbe egy istennő vázlatos rajzát karcolták bele, akinek hajából kígyók „támadnak”, vélhetően, hogy lecsapjanak a vétkesekre. A szakértő szerint valószínűleg Hekatét, a görög mitológia egyik alvilági istenségét ábrázolják a rajzok, „aki” a varázslás, a sötétség és az éjszaka istennője is volt – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon. Az átoktáblákról a Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik című német folyóiratban jelent meg két részletes tanulmány.
A késő római korból származó ólomtáblácskákba karcolt szöveg javarészt latin nyelven íródott, de vélhetően két különböző személy a „szerzőjük”. Nincs arról adat, hogy hol kerültek elő a táblácskák, viszont ismertek az átkok „címzettjei”.
Az egyik átoktábla egy Fistus nevű római szenátort „vett célba”, ez az egyetlen ismert eset, amikor egy római honatyát átkoztak el ily módon, a másik Porcello nevű állatorvost kívánta megbüntetni a fekete mágia segítségével. Utóbbi neve latinul annyit jelent, hogy „nagy sertés”.
Natalias véleménye szerint a Porcello az állatorvos valódi neve lehetett. „Az átoktáblák esetében a legfontosabb, hogy nagyon pontosan beazonosítható legyen a megbüntetni kívánt személy” – magyarázta a kutató. Mint hozzátette, nem lehet biztosan tudni, hogy ki átkozta el az állatorvost és miért, ez egyaránt történhetett személyes vagy szakmai okokból. A „szerző” mindenesetre azt kívánja, hogy Hekaté semmisítse meg, zúzza össze, ölje meg, fojtsa meg Porcellót és Maurillát, az állatorvos feleségét: „lelküket, szívüket, ülepüket, májukat”.
„Lehet, hogy valakinek kimúlt a lova vagy egyéb jószága, miután igénybe vette Porcello doktor szolgálatait” – vélekedett a kutató.
Még érdekesebb Fistus esete. Az ókori Rómában a szenátorság kezdetben anyagi jóléttel, társadalmi megbecsültséggel és hatalommal járt, a birodalom végnapjaiban viszont, amikor íródott az átoktábla, a szenátus hatalma már elenyészett. Fistus rosszakarója ennek ellenére négyszer szólítja fel az alvilág istenségét, hogy csapjon le a szenátorra, és ölje meg. „Erőtlenedjen el Fistus, fulladjon a vízbe, és végtagjai váljanak le” – kívánta az ismeretlen szerző.