Asszoci(aliz)áció - avagy a mai gyermekek gondolatvilágáról
Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, ASSZOCIÁCIÓ! Akár ez a felirat is kerülhetett volna a táblára a VAKÁCIÓ helyett azokban a hazai iskolákban, ahol egy érdekes kísérlethez kérték fel a tanulókat. Olyan vállalkozó kedvű diákokat kerestek, akik hajlandók voltak megosztani a kutatókkal a tudatuk mélyén rejlő asszociációikat. A feladat egyszerű volt: „Mondd ki egymás után azokat a szavakat, amik éppen az eszedbe jutnak!”
Azt mondom: „kutya”, te azt mondod rá: „macska”
A szóasszociáció egyfelől egy olyan játékos időtöltés, amit bárki űzhet kortól, nemtől, végzettségtől függetlenül; akár egymagában, akár a családban a gyerekekkel, akár a munkahelyen a kollégákkal. Egyetlen kockázata van: csaknem lehetetlen abbahagyni! Egy adott szóról mindig eszünkbe jut egy másik, a mentális lexikonunkban tárolt szó, majd arról egy harmadik, és így tovább, lehet az hasonló jelentésű vagy hangzású, sőt bizonyos esetekben igen bizarr képzelettársítások eredménye is. A végtelen szófolyamnak csupán véges szókincsünk szabhat határt.
A szóasszociációnak több fajtája létezik. A legszórakoztatóbb az, amikor többen játsszák, akár szóban, akár egy papírlapon írásban. Az első személy megad egy (hívó)szót, a második személynek pedig meg kell adnia az első szót, ami eszébe jut arról a hívószóról. Ha az első azt mondja például, hogy „kutya”, akkor a második nagy valószínűséggel rávágja, hogy „macska”. (Le lehet tesztelni az ismerősökön!)
A szóasszociációk kötetlen típusa a szabad szóasszociáció, amikor a kísérleti személy egyoldalúan vesz részt a játékban, vagyis minden megkötés nélkül mondhat szavakat egymás után, és nincsenek megadva hívószavak. Sőt, nemcsak a hagyományos grammatikai értelemben vett szó jelenhet meg, hanem toldalékolt, összetett szavak és szószerkezetek is.
Növény – virág – levél
A szóasszociáció másfelől egy nyelvészeti kutatási módszer. Gyökerei a pszichológiában keresendők. A latin eredetű asszociáció szó ’társítás’-t jelent; azt a folyamatot, amikor képzeteket, gondolatokat, ingereket, szavakat kapcsolunk össze egymással. Fontos szerepe van a megismerésben és a tanulásban. Az első ismert szóasszociációs kísérlet Sir Francis Galton nevéhez fűződik, aki a 19. század végén saját magán próbálta ki a szóasszociációs működéseket, illetve annak gyorsaságát. Később a tudattalan fogalmával is összefüggésbe hozták a gyakorlatot. Carl Gustav Jung a 19. század elején végzett kísérleteiben a válaszadásig eltelt időt vizsgálta, és azt feltételezte, hogyha valaki a bemutatott szóra az átlagosnál lassabban reagál, akkor az a szó különleges jelentőséggel bír számára, és az elfojtás által a tudattalanban tartózkodik.
A nyelvészeket a szóasszociáció a szókincs feltérképezésében és a mentális lexikon megismerésében segítette és segíti ma is. Tudvalevő, hogy a szókincs nagyságának pontos megállapítása gyakorlatilag lehetetlen. Ez az anyanyelv-elsajátítás kezdeti szakaszában lévő, első szavait próbálgató kisgyermek esetében kivitelezhető valamelyest, csak egy mindig kéznél lévő jegyzettömbre, valamint egy nagyon fegyelmezett anyára van szükség – de egyszer ő is elveszti a fonalat…
Sok mindent megtudhatunk egy személy szókincséről, ha részt vesz egy szóasszociációs kísérletben. A szabad szóasszociáció esetében elemezhető a mondott szavak száma, a szavak különböző minőségi sajátosságai (például szófaj, szótagszám, szerkezeti és jelentéstani sajátosságok), valamint az egymás után következő szavak közötti kapcsolat. Utóbbiból arra derül fény, hogy az adatközlő milyen asszociációs stratégiát alkalmazott: hangzásit, jelentéstanit vagy szerkezetit. A hangzási stratégia követői hasonló hangzású szavakat sorolnak fel, például: fal – fül – fel. A jelentéstani kapcsolatok az egy fogalomkörbe tartozó szavak között lépnek fel, az ilyen típusú szósorok a leggyakoribbak a szabad asszociációban, például: növény – virág – levél – faág. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szerkezeti asszociációs stratégia a legritkább, ilyenkor az egymást követő szavak valamilyen grammatikai kapcsolatban állnak (pl. képzésen, összetételen alapulnak), például: tanul – tanuló – tanulószoba.
Mennyi is az annyi?
A kísérlet során három évfolyamon vizsgálták meg a gyermekek szóasszociációit: 3., 5. és 7. osztályban. Minden gyermeknek azt az utasítást adták, hogy: „Mondd ki egymás után azokat a szavakat, amik éppen az eszedbe jutnak!” Időkorlát nem volt; a diákok addig sorolhatták a szavakat, ameddig csak tudták (vagy ameddig kedvük volt). Átlagban 3-4 percnyi időtartamig asszociáltak. Az eredmények nagy egyéni különbségeket mutatnak mind az aktivált szavak számában, mind a beszédtempóban. Volt olyan tanuló, aki 29 szónál megelégelte a feladatot, és volt olyan is, akit le sem lehetett volna állítani, a 130. szó után kissé lelassult a tempója, és a kísérletvezetőnek lett elege. A tempóértékeket azért érdemes figyelembe venni, mert nem mindegy, hogy valaki 90 szót mond két és fél perc alatt, vagy 88-at öt perc alatt. Minél gyorsabban tud egy személy szavakat előhívni, annál jobb a hozzáférése a mentális lexikonhoz. A nagy egyéni különbség mellett a kísérletünkben az a tendencia látszik, hogy a beszédtempó az asszociációk során (is) egyre gyorsul az életkor előrehaladtával az iskoláskorban.
A karakáltól a vérfarkasig
A gyerekek általában szeretik az ilyen típusú feladatokat, hiszen megcsillogtathatják egyéniségüket azzal, hogy milyen egyedi szavakat mondanak a kísérletben. Egy harmadik osztályos kislány macskák iránti rajongása a szóasszociációiban is nyomot hagyott, ugyanis egymás után tizennégy macskafajtát is felsorolt (olyanokat, mint: perzsa, amerikai rövidszőrű, orosz kék, szibériai macska, bengáli tigris, karakál, vörös hiúz stb).
A fiúk fantáziáját a szórakoztató elektronikával kapcsolatos fogalmak ragadták meg: számítógép, tévé, film, videó, DVD stb. Természetesen a hagyományos szabadidős dolgok is megjelentek; nem hiányozhatott a szóasszociációikból a focilabda, a bicikli vagy a horgászbot sem.
Az egyik hetedikes lány nagyon éhes lehetett a kísérlet alatt, mivel a szavai között feltűnően sok étel- és italnév fordult elő, például: fagyi, csoki, pizza, rántott hús, hot dog, jégkrém, jégkása, chips, üdítő.
Mivel iskolásokról van szó, nyilvánvalóan az iskolával kapcsolatos tárgyak és személyek nevei is benne vannak a gyermekek aktív szókincsében. Nem csoda hát, hogy a táblától a színes gyurmán keresztül az osztálytársig számtalan iskolával és tanulással kapcsolatos szó szerepelt az asszociációs listán; gyakran összetett szavak (olvasókönyv, zsírkréta) és szószerkezetek (technikai eszköz, festékes tál) alakjában.
De az iskolások élete nemcsak tanulás, hanem játék és mese is, ezért a játék témakör fogalmai is fellelhetők voltak, például: plüssállat, játékok, játszik, társasjáték. Az egyik harmadikos kislányról a mondott szavai alapján kiderült például, hogy nagyon szereti a mesevilágot: ő olyan szavakat aktivált, mint király, királyfi, királykisasszony, sellő, sellőmama, sellőpapa, gonosz mostohanővér stb.
A hetedikesek szabadidejükben valószínűleg inkább sportolnak (erre utal a sok sporttal kapcsolatos szó: úszás, foci, síelés, snowboardozás, röpizés, túrázás), vagy éppen különféle tájakra vágyódnak el, legyen az a Váci utca, a Deák tér, a Balaton, míg a telhetetlenebbek Amerikába, a Himalájára, vagy éppen a Nou Camp stadionba, Barcelonába mennének.
Mint oly sok tinédzsert, a hetedikes lányokat sem kerülte el a Twilight-őrület, így sokak képzeletében élénken él Edward vagy Bella alakja, nem is beszélve a vámpírokról és a vérfarkasokról.
Ablak a mai gyermekek gondolatvilágába
Ahány gyermek, annyi különféle gondolatvilág. Bizonyos dolgokról ugyanaz jutott eszükbe többeknek is (például az asztal szót sokaknál a szék követte), de mindenkinél volt legalább egy olyan szó, amit csak ő említett a kísérlet során. Ilyen ritka szavak voltak az alábbiak: alkímia, neonzöld, OTP Bank, matador, Rokker Zsolti, kabalaceruza, kínzókamra, vagy éppen Heri Kókler és az epeköve.
A gyermekek által aktivált szavak alapján bepillantást nyerhetünk a gondolatvilágukba, jobban megismerhetjük a személyiségüket, és azt, hogy éppen mi foglalkoztatja őket. Ezenfelül az ilyen játékos nyelvi feladatokkal hozzájárulhatunk a lurkó szókincsének fejlesztéséhez, gazdagításához. Azt, hogy hogyan fejleszti a szókincset az asszociációs játék, saját magunkon is letesztelhetjük egy internetes oldalon. Itt a virtuális játszótársunk által megadott szavakra kell begépelnünk az első szót, ami eszünkbe jut. Majd a gép reagál az általunk begépelt szóra, és arra kell hoznunk nekünk egy következő szót. Az alkalmazás angol nyelvű, így remek szótanulási lehetőséget rejt magában a nyelvtanulóknak. Ha nem ismerjük a gép által bemutatott szót, utánajárunk a jelentésének, hogy folytatni tudjuk a láncot, és ez által újabb és újabb szavakat tanulunk meg.
Hasonló folyamat megy végbe az anyanyelvét éppen elsajátító gyermek fejében is, amikor egy felnőttel játszik asszociációs játékot. Ha a felnőtt olyan szót mond, ami a gyermek szókincsében nem szerepel, akkor a) vagy abbahagyja a játékot, vagy b) megkéri a játszótársát, hogy magyarázza el neki a szó jelentését, és innentől kezdődik a szókincsbővítés. Ezért mi csak javasolni tudjuk minden szülőnek, hogy egy-egy unalmas óra alkalmával próbálják ki a szóasszociációt gyermekükkel. Kellemes időtöltést kívánunk!
(A szerző nyelvész, akinek saját kutatása a fent leírt kísérlet.)
Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Word_Association
Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Osiris Kiadó.
Gósy Mária – Kovács Magdolna 2001. A mentális lexikon a szóasszociációk tükrében. Magyar Nyelvőr 125. évfolyam 3. szám.
Neuberger Tilda 2008. A szókincs fejlődése óvodáskorban. Anyanyelv-pedagógia. 3–4. szám.