A magyar nyomtatott szótárak története (II. rész)
Szótártörténeti sorozatunkban az elmúlt hat évtized magyar szótártermését tekintjük át. Ezúttal a második világháborútól kezdődően egészen napjainkig követjük nyomon szótárirodalmunk alakulását.
A második világháborút követően szótárirodalmunk fejlődését sajátosan fékezte, hogy Magyarországon szótárt csak a monopolhelyzetben lévő Akadémiai Kiadó jelentethetett meg. A központi tervgazdálkodás viszonyai nem kényszerítették őket arra, hogy az egyszer már elkészített szótáraikat folyamatosan korszerűsítsék-felújítsák. Téves ugyanis azt gondolni, hogy a nyelv változatlan, és egy szótárt több évtizeden keresztül megbízhatóan használhatunk, s hogy új szótárra nincs szükség.
A második világháborút követően a magyar szótárirodalmat világszínvonalon három kiemelkedő egyéniség képviselte: Országh László, O. Nagy Gábor és Kiss Lajos.
(Forrás: Vigovszki Ferenc, MTI)
Országh László nemcsak az angol–magyar nagyszótáraknak volt a főszerkesztője, hanem A magyar nyelv értelmező szótára munkálatait is irányította. Az 1959 és 1962 között megjelent hétkötetes szótár 58 000 címszót értelmez.
A „polgár” szó néhány jelentése A magyar nyelv értelmező szótárában:
1. Állampolgár. Adófizető polgár; a polgárok jogai és kötelességei; a Szovjetunió polgárai.
Becsüljük a tant, mely a polgárnak engedelmességet parancsol oly törvény iránt is, melyet a bölcselkedő méltán kárhoztat. (Kossuth Lajos) Vásott, durva csíny nem illik magyarhoz: a hazának komoly polgárokra van szüksége. (Babits Mihály)
2. (történettudomány) Annak a társadalmi rétegnek, az ún. harmadik rendnek a tagja, amely a nagy francia forradalom idején tört előre, s amely kezdetben a társadalmi fejlődésben haladó szerepet töltött be.
S e szigetnek egy szögében, | Mint egy Rousseau Ermenonvillében, | Ember és polgár leszek. (Csokonai Vitéz Mihály) Föl, honfiak, polgárok talpra, Ez a dicsőség reggele. (Juhász Gyula)
|| a. (történettudomány) az ipari proletariátust kizsákmányoló s már reakcióssá vált uralkodó osztálynak, a hanyatló burzsoáziának a tagja.
Liberális polgár.
A kövér polgár a hasán hortyog. (Krúdy Gyula) Papok, katonák, polgárok után | így lettünk végre mi hű | meghallói a törvényeknek. (József Attila)
b. (rosszalló) az a személy, aki azelőtt a kizsákmányoló osztálynak a tagja volt, v. akinek gondolkodásmódjában, szokásaiban, magaviseletében sok a kapitalista maradvány.
Semmit sem változott, még mindig polgár.
Sajnálatos módon e magas szakmai színvonalú szótár sem mentesülhetett az aktuális politika befolyásától. Elegendő megnéznünk a polgár vagy a jótékonykodik szavak értelmezését. Ennek a hét kötetből álló szótárnak Magyar értelmező kéziszótár címmel 1972-ben megjelent egy egykötetes kicsinyített változata is. A magyar szótárkiadás nehézségeire és speciális helyzetére mutat rá, hogy 1974-től 2003-ig az Akadémiai Kiadó változatlan formában adta ki. Felújítása 2003-ban fejeződött be Pusztai Ferenc vezetésével.
A szóláskutatás, a közmondások különféle szótárakban való közreadása minden korban hálás és divatos nyelvészeti feladatnak számított. Az 1950-es évektől O. Nagy Gábor munkásságával a magyar frazeológiai kutatás felgyorsult. Az elméletileg igen képzett kutató a Magyar szólások és közmondások szótára című közel 900 oldalas munkájában 1966-ban 18 000 szólást adott közre, meg is magyarázva azokat. A tragikus körülmények között fiatalon elhunyt O. Nagy Gábor halálával a magyar frazeológiakutatásban 30 éves szünet következett be.
A TINTA Könyvkiadó 2003 és 2005 között három, közel 1000 oldalas szólás- és közmondásszótárt jelentetett meg. Bárdosi Vilmos Magyar szólástára fogalomkörök szerint is csoportosítja a közmondásokat, szólásokat. Forgács Tamás Magyar közmondások és szólások szótárában pedig igen újszerű módon a szótár minden frazeologizmusát a magyar sajtó 1990-as éveiből vett sajtónyelvi példákkal szemlélteti. Litovkina Anna Magyar közmondástára a magyar szótárirodalomban először irodalmi példákkal Pázmány Pétertől Esterházy Péterig mutatja be közmondásaink használatát.
Magyar szinonimaszótárt az angol Roget's mintájára Póra Ferenc szerkesztett és adott ki 1907-ben és 1913-ban. O. Nagy Gábor a szólások mellett a szinonimitás problematikájával is behatóan foglalkozott. Halála meggátolta, hogy az elkezdett Magyar szinonimaszótárát befejezze, ez a feladat Ruzsiczky Évára várt. Az 1978-ban megjelent szótárban a nagyközönség csalatkozott. A szerkesztők túl szűkre vették a szinonimajelentés fogalmát, így a közönség nem tartotta elegendően gazdagnak az évtizedek óta várt szótárt.
A magyar szinonimaszótárak irodalmában áttörést jelentett a TINTA Könyvkiadó szótárszerkesztőségében Kiss Gábor főszerkesztő irányításával készült Magyar szókincstár megjelenése 1998-ban.
A kiadó vezetője tágan értelmezi a szinonima fogalmát, szótárát kínálati szótárnak tartja, amely használójának felkínálja kiválasztásra a rokon értelmű szavak hosszú sorát. A Magyar szókincstár frazeológiai elemeket is felsorol a rokon értelmű szavak után, és ellentéteket is közöl. A szótárak közül az egyetlen, amely a magyarországi könyvek eladási sikerlistáján az első helyen állt. Kilenc év alatt nyolc kiadást ért meg. A szótár gondos és világos tipográfiáját bizonyítja, hogy a Szép Magyar Könyv versenyen 1999-ben oklevéllel jutalmazták.
A 2003-ban elhunyt Kiss Lajos akadémikus egymaga készítette el a Földrajzi nevek etimológiai szótárát. A szótár először 1980-ban jelent meg, majd kétkötetesre kibővítve 1988-ban látott napvilágot. Kuriózuma, hogy több mint 13 000 földrajzi név szófejtését adja meg.
Az idegen szavak szótárai közül klasszikussá vált Bakos Ferenc szótára, amely először 1957-ben jelent meg. A Bakosnak – a TINTA és az Osiris Kiadó jóvoltából – a mai magyar könyvpiacon örvendetes módon két új konkurense is van: az egyik Tótfalusi István Idegenszó-tára, a másik Tolcsvai Nagy Gábor 2007-ben megjelent kézikönyve.
A piacgazdaság kétségtelenül kedvező változást hozott a magyar szótárpiacon és a magyar szótárkiadásban. A versenyhelyzetet bizonyos mértékben az 1990 után létrejött új kiadók hozták létre. A szegedi Grimm Kiadónak a magyar és német, illetve francia, valamint spanyol kétnyelvű színvonalas középszótárai komoly versenyhelyzetet teremtettek a magyar piacon.
A fenti eredmények mellett a magyar szótárirodalom legfájdalmasabb hiányát kezdi lassan pótolni A magyar nyelv nagyszótára 18-20 kötetesre tervezett sorozata első két kötetének közelmúltbeli megjelenése. Annak ellenére, hogy több mint 150 éve megszületett az akadémiai határozat a nagyszótár megalkotására, a munkálatok ma sem haladnak megfelelő gyorsasággal. A 19. század második felében és a 20. század elején 6 millió cédulányi példamondatot gyűjtöttek össze a szerkesztők. Ezek ma 1500 dobozban férnek el. A nagyszótári munkálatokba 1985-től számítógépeket és felépített nagy gépi szövegkorpuszokat is bevontak.
Az egynyelvű szótárak közül két szótártípus hiányzik. Mind a mai napig nincs ugyanis magyar thesaurus; a magyar szókészletet korszerű felfogásban még senki sem rendezte fogalomkörökbe. Sajnos, nincs még magyar ellentétszótár sem.
A felelősségüket érző magyar szótárírók a modern technika adta lehetőségeket kihasználva készítik korszerű szótáraikat. Mindazonáltal a piaci viszonyok sokszor nem kedvezőek számukra. Az alig több mint 10 millió magyar anyanyelvű potenciális vevő nem tudja vásárlásaival finanszírozni az igen nagy szellemi és anyagi befektetéseket igénylő hosszadalmas szótárszerkesztési munkálatokat. További problémát okoz, hogy az áruházláncokban tömegével kaphatók az olcsó, silány minőségű, gyenge tipográfiájú szótárak és szótárutánzatok.
Megjelent a LUPE Magazinban 2007-ben.