A hackerek is Krisztus katonái
A bölcsészként és informatikusként is képzett katolikus vezető szerint kísérteties a hasonlóság a hackerek felfogása és a kereszténység alapszemlélete között.
Az internet térnyerése óta nem számít ritkaságnak, hogy a Vatikánból, a katolikus egyház központjából határozott állásfoglalásokat olvashatunk arról, hogy ez a modern jelenség milyen hatással van az emberek életére, tanácsokat adnak azzal kapcsolatban, hogy egy hívő ember miképp viszonyuljon az új kommunikációs formákhoz, az ezekből adódó következményekhez. Ezek a vélemények, ajánlások – nem egyszer az egyházfőhöz köthető megnyilatkozások – nem mindig egységesek, de mindig érdekesek – írja az IT café.
Legutóbb, március közepén Antonio Spadaro jezsuita szerzetes tett közzé egy figyelemre méltó írást az általa szerkesztett, tekintélyes, kéthetente megjelenő La Civiltà Cattolica kiadványban, ahol a modernizációhoz való vonzódásáról ismert szerző a hackerekkel foglalkozik, és arra a meglepő(?) következtetésre jut, hogy a hackerek filozófiája roppant hasonlatos ahhoz, amit a kereszténység is tanít.
Spadaro kifejti, hogy a hackereket gyakran összemossák a crackerekkel, a számítógépes bűnözőkkel, pedig óriási a különbség, amint Eric S. Raymond szakírót idézve írja: „A hackerek létrehoznak dolgokat, a crackerek pedig rombolnak”. A hackerfilozófia játékos, de elkötelezett, bátorítja a kreativitást és a közösségi szemléletet, szemben áll az ellenőrzés, a verseny és a tulajdon bármilyen modelljével.
A sokoldalú, irodalomkritikusként és technológiai szakértőként is számon tartott Spadaro Tom Pittmant, a kaliforniai Homebrew Computer Club elkötelezett katolikus tagját is idézi: „Én keresztényként úgy gondolom, hogy olyasféle elégedettség tölt el, melyet Isten érezhetett a világ teremtésekor”. A szerzetes számára ez bizonyíték arra, hogy a hackerek tevékenységét lehet úgy is szemlélni, mint aktív részvételt Isten teremtő munkájában. Részletesebben: szerinte a hackerek mentalitása az intelligencia örömteli alkalmazását jelenti problémák megoldása révén, elutasítása a monoton, fárasztó és ostoba munkavégzésnek; a hackerek etikája elhatárolódik a munka felfogásának kapitalista, profitorientált elképzelésétől, gyűlöli az értelmetlenséget, viszont rajong a rugalmas, kreatív koncepciókért, melyek tiszteletben tartják az emberi dimenziót és a természetes adottságokat: „Ostrom alá venni a kontrollt, a versenyt, a tulajdont. Ez egy olyan vízió… melynek teológiai eredete kétségbevonhatatlan” – írja Spadaro, aki szerint a hackerek eredendő bizalmatlansága a hatóságokkal és felsőbbségekkel szemben a közösség érdekeinek szolgálatában áll.
A szerzetes emellett dicsérően szól az olyan közösségi kezdeményezésekről is, mint például a Wikipedia – és közben odaszúr a konzumkultúrának is, amikor megemlíti, hogy az online enciklopédia jelenlegi állapotának megteremtéséhez körülbelül 100 millió, intellektuális munkával eltöltött óra kellett, mennyiségileg épp annyi, amennyit az Egyesült Államok polgárai egyetlen hétvége alatt reklámok nézésével töltenek el.