210 éve született az útikönyvek atyja
„Királyok és kormányok tévedhetnek, de Baedeker úr soha!" – hangzott valaha a mondás. Nem alaptalanul: a 210 éve, 1801. november 3-án született Karl Baedeker, az útikönyv műfajának létrehozója olyan alapossággal készítette kiadványait, hogy azokban kevés hibát talált olvasója.
Karl Baedeker jómódú, rendkívül alapos irodalmi műveltséggel rendelkező esseni polgárcsalád sarja volt. Tizenhat évesen kezdte a könyvszakmát kitanulni, 1819-től a híres Heidelbergi Egyetem diákja volt. Még nem volt huszonhat éves, amikor nyomdát alapított Koblenzben, és rövidesen kiterjedt kapcsolatrendszert épített ki a kiadókkal, az irodalmi és a politikai élet befolyásos képviselővel. Az olvasóközönség igényeit kezdetben a legszélesebb körben próbálta kielégíteni, az ügyesen összeválogatott kínálat nagy forgalmat eredményezett. 1832-ben megvásárolta azt a kiadót, amely néhány évvel korábban már kinyomtatott egy útikönyvet Utazás a Rajnán Mainztól Kölnig címmel – ez lett a későbbi Baedeker-útikönyvek alapja.
Az útikönyv műfaja akkoriban már nem volt újdonság, maga Baedeker az angol John Murry útikönyveinek mintáját követte, de előtte senki nem szentelt olyan odaadó figyelmet a részleteknek, a pontosságnak és a szórakoztatásnak. A védjegyévé vált aranyozott betűs, piros kötésű könyvek tartalmazták a legmegbízhatóbb adatokat a műemlékekről, szálláshelyekről és aktuális áraikról. 1844 után csillaggal rangsorolta a legfontosabb látnivalókat is.
Baedeker sokat utazott, és mindig bőséges jegyzetanyaggal tért haza. Legendás volt alapossága, amikor például a milánói dómot látogatta meg, húsz lépésenként egy borsószemet dobott az épület tetejéhez vezető lépcsőkre, hogy pontosan tájékoztatni tudja olvasóit azok számáról. Útikönyveit szárnyra kapta a hírnév, a kereslet időnként akkora volt, hogy el kellett adja a korábbi kiadásokat is, holott kényesen ügyelt az információk frissességére.
Neve egyet jelentett az útikönyv műfajával, a bedekkereket 1846-ban franciául, majd 1861-ben angolul is kiadták, a 19. század utolsó évtizedeiben pedig már Európa-szerte az ő útmutatásaiból tájékozódtak az utazók.
Életében számtalan legenda terjedt róla, az egyik legjellemzőbb 1859. október 7-én bekövetkezett halála után keletkezett: a temetésén a szertartás befejeződése után a résztvevők egy turistát pillantottak meg a temetőben sétálgatva, kezében a jól ismert piros útikönyvvel...
A II. világháború idején, amikor a németek sorra hajtottak végre légitámadásokat stratégiailag jelentéktelen angol célpontok ellen, a britek „bedekker villámháborút" emlegettek – meg voltak ugyanis győződve arról, hogy a németek azokat a városokat támadták, amelyeknek nevezetességei mellett három csillag szerepelt az útikönyvekben.
A nevet és a céget fiai vitték tovább, harmadik fia a vállalat székhelyét Lipcsébe helyezte át. A vállalat 1997 óta a Mairs Geographiscer Verlag tulajdonában van, amely 2005-ben úgy döntött: a teljes Baedeker-sorozatot új kiadásban adják a turisták kezébe.