Nem mondhatom, hogy a hozzászólásodnak se füle, se farka, de eléggé se hús se hal jellege van, amivel azt akarom mondani, hogy a "sem" kopása "se"-re nem új keletű.
PL. a régebbi használatra:
"Én nem tudom azt." és "Én nem tudok semmit/ mindent/ akármit."
"Sem ezt, sem azt nem állítottam."
A magyar nyelv egyik jellegzetessége, hogy minden téren megkülönbözteti a határozott és határozatlan kapcsolat rendszer fogalmát a nyelvhasználatban, legalább is eddig így volt.
A "sem" arra utal, hogy nem tudja eldönteni, hogy mit mondjon, mert nincs elég információja, vagy egyszerűen nem meri megmondani, hogy mit gondol..
A "se'" olyan formáció, mint a "-ba' "/ "-be '" használata, ami szintén valaminek a hiányát mutatja, amit én alul informáltságnak, vagy éppen tudatlanságnak ítélek, mert a magyar nyelv valós szituációkhoz való kapcsolatát gyengíti.
A nyugati nyelvekben köztudottan nincs meg az előbbi "kiindulási pont", mert "cél orientált" nyelvekről van szó!
(Nem akarom tovább "ragozni", hová vezetett a "korábbi kifejezetten célorientált", emberközpontú gondolkozás!! Mindenki megtapasztalhatja a globális hatását..)
A magyar nyelv "elavultsága" ezen a téren mára megdőlt, tehát támogatom azt a megközelítést, hogy a nyelv "lassító hatását" a gondolkozásban támogatni kéne!
Nem kéne az ajánlott "sztenderd" nyelvből hagyni "elhalni" azt a gondolkodásmódot, ami "támogató" jellegű abban, hogy a megismerhető valóságból kiindulva, tudjunk relatíve helyesen dönteni. Tudjunk "nemet", vagy "igent" mondani, de ne azért mert az egyik féle választásunk a mi mai célunkkal megegyező, hanem azért, mert az általános (időben is előre látható!, globális) célokkal OPTIMALIZÁLVA is megegyező, vagy ha nem az, dönthessünk az elvetéséről.
Válasz erre: hhgygy, 2016. 04. 27, 21:51