Az alábbi példákból látható, hogy a "két" különálló tárgy, a "kettő" összevont két darabból áll.. Ez a két (külön álló) ház eladó. Itt mindkét (önálló) ház délre néző./ Mindkettő délre néz. A két (különálló) ház együtt olcsóbban eladó. Mindkét ház rózsaszínre van festve, mert mindkettő egy hölgy tulajdonában van. Aki mindkettőt egyszerre megveszi, annak olcsóbban adom, mintha külön-külön adnám el. Érdekes, hogy a tízesek után álló "kettő" is különleges a többi számhoz képest, mert megőrzi a kettő "kettősségét".. Van ennek köze ahhoz, hogy szimmetrikusak vagyunk, vagy hogy a természetben is a szimmetria gyakori jelenség? Tovább gondolva, az említett példa almákat, melyeknek sem a színe, sem a pontos formája nem azonos, ha sok eltérő színű almáról lenne szó, akkor a példa mondatok az "egy" mint összesítő kifejezéssel "összeköthetők".. Pl.: (A hangsúlyozás szerint írva.) -Eggy (*edt(y)-->*edty) zacskóba kérem az összes (mindkét színűeket) almát, "mind eggy (*edty)" milyen színűek! -Van egy (*edy) jobb ötletem, tetesd inkább kettőbe, ne öntesd eggybe az összeset! Ha jól ejtem a kétféle "egy"-et (a helyesírás a vajonhoz hasonlóan hat a kiejtésre, és szerintem nem csak simává, de sivárabbá is teszi a nyelvet), a hangsúlyosban egyfajta "ty" hang is felsejlik. Ha igen, akkor amit szimmetriának is gondolhatunk, inkább az aszimmetriával és az összesítéssel hozható összhangba.. Az élő világ szimmetriája is valójában aszimmetria, így nincs is a feltételezéssel gond.. A kérdésem az, hogy az "egy" írásmódja miért nem követi a "két/ kettő" eltérő írásmódhoz hasonlóan a kiejtést? (Ha már a kiejtés szerinti írásmódnál tartunk, a rövid és hosszú "a", a nyílt és zárt "e" és még gondolom más többféle módon kiejtett hang pontos leírása is hiányzik a "helyesírásból".. :)