0:05
Főoldal | Rénhírek

Mi köze a kettlebellnek a sajtburgerhez?

A kettlebell magyarországi népszerűsödése nem csupán népegészségügyi, de nyelvészeti szempontból is igen érdekes. Sok egyéb mellett kiderül, hogy a kettlebellt és a sajtburgert nem csupán energia-háztartásunk szabályozásában betöltött szerepük kapcsolja össze.

Fejes László | 2013. február 5.

Az utóbbi években vált népszerű edzésmódszerré a kettlebell. A szó eredetileg azt a súlyzót jelöli, amellyel a gyakorlatokat végzik, de gyakran nevezik így magát a sportágat is. Magyarországon széles körben akkor vált ismertté az elnevezés, amikor a Bors kiderítette, hogy Orbán Viktor is a kettlebell segítségével fogyott le.

Az új sportág politikai vonatkozásainál azonban sokkal érdekesebbek a nyelviek. Itt van rögtön a név: kettlebell. Már az sem egyértelmű, hogyan kell ezt magyarul kiejteni. Az angol szó hozzávetőleges magyar kiejtése [ketlbel], úgy, hogy az [l] önálló szótagot hoz létre. Lehet persze így ejteni, de ez a magyarban eléggé szokatlan, különösen az idegen nyelven nem beszélőknek okozna nehézséget az ilyen kiejtés – sőt, a hangsor megértése, felfogása is. A hagyományos megoldás a szótagalkotó mássalhangzók esetében az, hogy a mássalhangzó után egy i toldódik be: ilyesmit találunk a magyarban német eredetű a sámli, hokedli, nokedli vagy akár a zokni, sufni stb. esetében. Ilyen alapon a szó ejtése [ketlibel] is lehetne, ezzel a megoldással azonban aligha találkozhatunk – pedig a módszer ma is él, gondoljunk csak a Lidl áruház nevének elterjedt [lídli] ejétésre.

A hasonló angol szavakban van egy másik lehetséges ejtési mód, ilyenkor a szótagalkotó mássalhangzó elé egy rövid, semleges színezető magánhangzó, az úgynevezett svá toldódik be: [ketölbel]. Hasonló ejtésmód lehetséges a magyarban is, ilyenkor magyarosan közönséges [ö]-t ejtünk: [ketölbel] – ahogy a svát egyébként is így pótoljuk, pl. station [sztésön], ocean [ósön] stb. Végül meg kell említenünk, hogy a magyarban előfordul az írásképen alapuló kiejtés is: [ketlebel]. Sőt, az íráskép bármely ejtésmód esetén hathat a szó végére: akárhogy is hangzik az eleje, a vége lehet [bell]. Ebben az esetben az íráskép mellett a hagyomány is hathat: pl. Bell, a feltaláló nevét is ejtjük [bell]-nek (valószínűleg gyakrabban, mint [bel]-nek.) Hangsúlyoznunk kell, hogy ezen ejtésmódok egyike sem tartható egyedül helyesnek vagy helytelennek, ezek mind előfordulhatnak a magyar beszédben.

Kettlebell
Kettlebell
(Forrás: Wikimedia Commons / Detlef Romeike / CC BY-SA 2.5)

A kiejtési problémáknál nem kevésbé érdekes a kettlebell elnevezés eredete. A szó első pillantásra összetettnek tűnik: az biztos, hogy két elemből áll, melyek önálló szóként használatosak. A kettle jelentése ’(teás)kanna’: nem nehéz kitalálni, hogy az elnevezés a súlyzó fülére utal, mely emlékeztet a klasszikus teáskannák fülére. Ennél rejtélyesebb a szó bell eleme: arra tippelhetnénk, hogy ennek ’súly, súlyzó’ a jelentése, de nem. A szó ’harang, csengő’ jelentésben használatos. De mi köze a kettlebellnek a haranghoz?

Nos, a válasz rövid: semmi. Ha kicsit hosszabb és meggyőzőbb választ szeretnénk adni, akkor előbb egy másik szót kell megvizsgálni, a dumbbellt [dambel]. Ez a közönséges kézi súlyzó neve, és szó szerint ’néma harang’-ot jelent. A név a 17.-18. század fordulóján született Angliában, és eredetileg olyan eszközt jelölt, melyen a harangozók anélkül gyakorolhatták a harangozást – és nem utolsósorban fejleszthették a hozzá szükséges erőt –, hogy zajt keltettek volna. Később az erőnlét javítására szolgáló egyéb eszközökre is áttevődött a szó, így nyerte el mai jelentését.

Kézi súlyzók
Kézi súlyzók
(Forrás: Wikimedia Commons / www.spreadfilms.de / CC BY-SA 3.0)

A kettlebell elnevezés tehát nem egyszerűen a kettle és a bell összetételével jött létre, hanem a dumbbell mintájára. Nem ez az első ilyen alak: a barbell (szó szerint ’rúdharang’) olyan súlyzót jelöl, melynél egy rúd végére helyezik fel a súlytárcsákat: ez az, amit a súlyemelők is használnak.

Barbell
Barbell
(Forrás: Wikimedia Commons / ch ivk / GNU-FDL 1.2)

Mielőtt rátérnénk a jól megérdemelt sajtburgerünkre, nézzük meg, miként magyaríthatnánk a kettlebellt! Kézenfekvő magyarítási megoldás a tükörfordítás, de ez esetben érthető, hogy a teáskannaharang megoldáshoz senki nem fordul. Lehetséges megoldás, ha csak félig élünk a tükörfordítás lehetőségével, és az utótagot értelemszerűen fordítjuk: teáskannasúlyzó, esetleg egyszerűsítve: kannasúlyzó. Az ilyesmi megoldások feltehetően azért nem terjedtek el, mert nem eléggé képszerűek: a kanna alapján talán inkább üreges, mint füles súlyzóra asszociálnánk. A füles súlyzó viszont jó és elterjedt megoldás (ritkábban egybeírva is előfordul): ez nem tekinthető fordításnak, viszont jól tükrözi az eredeti angol elnevezés motivációját. Előfordul még a gömbsúlyzó elnevezés is: ez vagy a súlyzó alakján alapuló belső keletkezésű összetétel, vagy a német Kugelhantel tükörfordítása.

Érdemes egy pillantást vetni más nyelvek elnevezéseire is! Az elnevezések többsége a fogantyúra vagy a súly gömbtestére utal. Az utóbbiak közé tartozik a norvég kule (egyszerűen ’gömb, golyó’), a lett svaru bumba (szó szerint ’súlylabda’) és az eszperantó globhaltero (szó szerint ’gömbsúly’) elnevezés is. A fülre utal az észt sangpomm (szó szerint: ’fogantyúbomba’) – az elnevezés talán a lett kifejezés hatására született, mivel a lett bumba ’labda’ és ’bomba’ jelentésben is használatos. A finn megfelelő a két megoldást kombinálja: a kahvakuula jelentése kb. ’fogantyús gömb’. A litván svarstis viszont egyszerűen ’tömeg’ (fizikai tulajdonság) vagy ’inga’ jelentésű. A spanyol pesa rusa szó szerint ’orosz mérleg súly’. A csehben előfordul a bulina kifejezés is, ami a szlengben ’bukósisak’-ot jelent (feltehetően a boule ’duzzanat, gömb alakú kinövés’ szóból). A legtöbbi nyelvben azonban az angol kettlebell vagy az orosz girja (гиря) átvételével találkozunk, a francia girevoy minden bizonnyal az orosz гиревой (спорт) [girevoj szport], azaz szó szerint ’girjás (kettlebelles) sport’, azaz a sportág nevének átvétele.

Ennyi testmozgás után már nyugodtan megengedhetünk magunknak némi kalóriabevitelt, térjünk hát át a sajtburgerre! Azt tudjuk, hogy a hamburger elnevezés – közvetve vagy közvetlenül – Hamburg városának nevéből ered.  Az angol anyanyelvűek azonban egy idő után másképp kezdték értelmezni: a szó elejét a ham ’sonka’ szóval kezdték azonosítani, függetlenül attól, hogy a hamburgerben (marha)húspogácsa, nem pedig sonka van. Ha ma rákeresünk a ham és a hamburger kifejezésekre, csupa olyan oldalt találunk, melyen valaki aziránt érdeklődik, hogy miért hamburger a hamburger, ha egyszer nem sonka van benne. Az új kifejezések persze csak megerősítik ezt a problémát. Így aztán, ha a hamburgerbe valami más (is) került, akkor ennek az elnevezésével cserélték fel a ham-et: cheeseburger ’sajtos hamburger, sajtburger’, fishburger ’halas hamburger, halburger’, sőt, beefburger ’marhahúsos hamburger’– azaz az eredeti hamburger. Bajban csak akkor vannak az angol anyanyelvűek, ha a sonkát akarnak tenni a hamburgerzsömlébe: ezt ugyan nevezhetnék hamburgernek, de ki jönne rá, hogy itt a ham- alatt tényleg sonkát kell érteni? A kérdést tovább bonyolítja, hogy a hamburger szónak kialakult egy ’hamburgerhús, darált marhahús’ jelentése is.

Sajtburger
Sajtburger
(Forrás: Wikimedia Commons / Renee Comet)

A burger tehát összetételekben hasonlóan kapta a ’zsemleféléből készített szendvicsszerűség’ jelentést, ahogyan a bell a ’súlyzó’ jelentést. Ugyanakkor vannak jelentős különbségek is: a burger eredetileg nem volt önálló alkotóeleme hamburger szónak, a bell azonban összetételi tagja volt a dumbbellnek. Ugyanakkor a bell önálló használatban továbbra sem jelent ’súlyzó’-t (egy konditerembe betérve ne érdeklődjünk a súlyok után a Where are the bells? kérdéssel – ilyen értelemben a weight használatos), ellenben a burger önálló szóvá vált ’bármilyen hamburgerféleség’ jelentésben.

Itt is érdemes kitérnünk röviden a magyarra. A magyarba a hamburger bekerült, és angol mintára magyarul is beszélhetünk, sajtburgerről, hamburgerről stb. Ugyanakkor a burger önállóan nem igazán használatos: míg az angolban természetes a Let’s eat a burger! ’Együnk egy hamburgert!’ felszólítás, addig a magyarban az Együnk egy burgert! legalábbis furcsán hangzik – a magyar sajtburger tehát olyasmi, mint az angol kettlebell: csak az egyik felét használjuk abban a jelentésben, amelyben az összetett szóban szerepel. Persze a hasonlóság így sem tökéletes, hiszen az angol bellt használjuk más jelentésben, a magyarban viszont a burgert más jelentésben sem.

Ezek a példák persze megint azt mutatják, hogy a nyelv nem olyan, mint a legó, a nyelvi szerkezetek nem mindig bonthatóak elemekre. Az összetett szavakra különösen jellemző ez: nem csupán alkotóelemeik jelentéséből nem mindig következik a jelentésűk (pl. vasmacska), de időnként csak az „egyik felük” önálló szó (l. fabatka).

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (9):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
11 éve 2013. február 6. 16:34
9 petic

@El Vaquero: Azta, ma is tanultam valamit!

Köszönöm a részletes választ/hangmintákat :)

11 éve 2013. február 6. 13:58
7 El Vaquero

@petic: Jó tudod, az a főszabály, jól emlékszel. Viszont főhangsúlyos, véghangsúlyos szavak utolsó szótagjában, ha előtte /e/, /ɪ/, /ʌ/, /ʊ/ van, akkor az /m/ /n/, /ŋ/, /l/ hosszan is ejthető, ha nem követi zöngétlen/fortis mássalhangzó.

Tehát ilyen helyzetben a bell, bill, dull, pin, sing, sun/son, pull, win(d), dim utolsó mássalhangzója lehet duplán ejtett, de ilyenkor a magánhangzó nem nyúlik meg, marad rövid. Persze ezt csak egy lehetőség, mert e helyett a főszabály is bejöhet, hogy ezek a mássalhangzók nem nyúlnak meg, hanem az előttük lévő magánhangzó nyúlik kb. +50%-ot.

bell [ˈˈbEɫː] <> [(ˈ)ˈbEˑɫ], de a belt, help végén nem nyúlik meg [ɫ]

bill [ˈˈbɪɫː] <> [(ˈ)ˈbɪˑɫ], de a built végén nem nyúlik meg az [ɫ]

dull [ˈˈdʌɫː] <> [(ˈ)ˈdʌˑɫ]

pin [ˈˈphɩnː] <> [(ˈ)ˈphɩˑn], de a pink végén nem nyúlik meg az [ŋ]

sing [ˈˈsɪŋː] <> [(ˈ)ˈsɪˑŋ], de a sink végén nem nyúlik meg az [ŋ]

sun/son [ˈˈsɐnː] <> [(ˈ)ˈsɐˑn]

pull [ˈˈphʊɫ(d)ː] <> [(ˈ)ˈphʊˑɫ(d)]

win(d) [ˈˈwɪnː(d)] <> [(ˈ)ˈwɪˑn(d)], de a wink végén nem nyúlik meg n.

dim [ˈˈdɪmː] <> [(ˈ)ˈdɪˑm], de a dreamt végén nem nyúlik meg az m.

Vonatkozó cikk:

idegennyelvor.blog.hu/2012/04/08/nyulasok_es_rovidulesek_az_angolban

Másik forrás:

venus.unive.it/canipa/pdf/HPr_02_English.pdf

(40. oldal, 2.3.2.2. pont)

Én is pont azt írtam, hogy iskolában is azért tanítják csak a főszabályt (egyrészt nem értenek hozzá, másrészt), mert azt biztosan lehet mindig követni. Kezdőknek én is a főszabályt javaslom.

11 éve 2013. február 6. 12:24
6 petic

@El Vaquero: Én úgy emlékszem tanulmányaimból, hogy az angolban nem ejtenek kettőzött mássalhangzót. Ez alól talán kivételt képeznek azok az esetek, amikor a szótaghatár két oldalán szerepel ugyanaz a hang.

Rosszul emlékszem, és az általad említett aleset csak nekem maradt ki?

11 éve 2013. február 6. 09:50
5 Fejes László (nyest.hu)

@aszterixagall: Igen, a cattle itt megtévesztheti az embert, különösen, ha csak hallja, leírva nem látja.

@Földönkívüli: Valóban, köszönjük.

11 éve 2013. február 6. 09:31
4 Sultanus Constantinus

"A spanyol pesa rusa szó szerint ’orosz mérleg’."

Nem, a "pesa" jelentése itt 'súly(zó)', tehát 'orosz súly' (a peso latinos többes számából). A 'mérleg' az "báscula".

11 éve 2013. február 6. 08:56
3 aszterixagall

Na tessék! Meg voltam győződve, hogy marha kolompot jelent.

11 éve 2013. február 6. 07:36
2 El Vaquero

Az elején még megörültem, hogy bele fogok tudni kötni az angol kiejtési átírásba, de aztán a hirdetés után pontosított a szerző, így oda a szórakozásom : (

Így csak megemlíteni tudom, hogy magamfajta elvetemült, amerikomán sznobok a ~{khëdölbel} variációt is ajánlhatják, ha másokat akarnak megrontani, mert az az orrot is tisztíccsa.

A Bell/bell szavakat pedig angolul is lehet dupla l-lel ejteni (de nem az íráskép miatt), persze csak ha a mondat vagy hanglejtésszakasz legfőbb hangsúlyát kapja ÉS utána szünet van. A kettlebell szónál ez nem nagyon játszik, mert ebben a bell alapból csak mellékhangsúlyos. Ennek ellenére kezdőbb nyelvtanulóknak nem ajánlom az ilyen elegante, nüansznyi duplázásokat, egyrészt azért, mert az angol anyanyelvi beszélők sem mindig alkalmazzák (sőt, US/Kanadában tipikusan nem nagyon), másrészt, ha valaki nem a jó helyen süti el, akkor akár kínos is lehet, míg az egy l-les variáció mindig biztonságos.

11 éve 2013. február 5. 22:27
1 Pesta

Az egyértelműnek tűnő elnevezés ellenére angolul sem egyértelmű a kettlebell, ha nem tudja az illető, hogy a „bell" súlyra, súlyzóra utal.

A burger esetében külön jók a kiejtésbeli kimérák: cheeseburger -> csízburger; és sajtbörger. Nekem ezek olyanok, mint mint a rendőrviccben a V.I. Lenin [hatodik Lenin]. :)