Kárpátalja 1914–1945
Kárpátalja modern kori történetét irodalmi művek alapján feldolgozó sorozatunk aktuális részében egyrészt eljutunk az 1945 utáni korig, másrészt átfogó képet kapunk a térségről a Monarchiától a Szovjetunióig terjedő időszakban. Az idén 100 éve született Mihajlo Tomcsanyij kötete következik, „A Zsmenyak család”.
Sorozatunkban jobbára Illés Béla Kárpáti rapszódia és Ivan Olbracht Kárpátaljai trilógia című műveire támaszkodva kísérhettük nyomon Kárpátalja modern kori történetének legfőbb történéseit a Monarchia, a Tanácsköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság idején. Az alábbiakban Mihajlo Tomcsanyij A Zsmenyak család című művét olvasva egyfajta összegzésre nyílik módunk, továbbá bepillantást nyerünk a második világháború és az azt követő időszak történéseibe.
Kárpátalja korszakai
Az alábbi anekdota remekül érzékelteti a kort, melyben Kárpátalja élt a 20. században, s a sorsot, mely e táj lakóinak megadatott:
Kohn bácsi az Osztrák-Magyar Monarchiában született, Csehszlovákiában tanult, Magyarországon nősült, a Szovjetunióban ment nyugdíjba, és most Ukrajnában él.
– Hát maga, Kohn bácsi, egy igazi bolygó zsidó! – mondják a szomszédjai.
– Dehogyis! – válaszolja Kohn. – Egész életemben ki sem mozdultam Munkácsról...
(Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség. A dualizmus korától napjainkig, 267. oldal)
A sorsfordító eseményektől éppen nem mentes 20. század első felének adja rövid összefoglalóját Mihajlo Tomcsanyij is, aki A Zsmenyak család című művében dolgozza fel a térség életét. Az idén száz éve született Mihajlo Ivanovics Tomcsanyij (1914–1975) – a Monarchia idején még Tomcsányi – első írásai már Kárpátalja csehszlovák korszakában megjelentek, ám a postai tisztviselőként több rendszert is végigszolgáló író alábbiakban tárgyalandó műve, A Zsmenyak család 1964-ben jelenik meg.
(Forrás: zakarpattya.eu)
A kötetben a címszereplő Zsmenyakok életét kísérhetjük végig nagyjából a két világháború közötti időszakon, de betekintést nyerünk a – már távolinak tűnő – Monarchia világába, és felsejlik előttünk a második világháborút követő időszak is. A kötet szereplőinek életéhez a 20. század elejének eseményei kínálják a számunkra igazán érdekes hátteret.
A regény talán legfontosabb figurája, a családfő, a ruszin Ivan Zsmenyak, még a Monarchia idején született – s az első világháborúban pedig együtt szolgált a könyv másik érdekes figurájával, a zsidó Duviddal.
A faluban négy zsidó család élt. Neumanéknak kocsmájuk volt, az öreg Leiba suszterkedett, Glanz egy hering-, élesztő- és petróleumszagú kis szatócsboltot vezetett. Csak Duvid fogta meg az eke szarvát, és kalapálta napfelkeltekor a kaszáját. [...]
Duvid egyidős volt Zsmenyakkal. [...] Zsmenyak szerette Duvidot. Együtt harcoltak az olasz Alpokban.
(11–12. oldal)
A ruszin Zsmenyak és a zsidó Duvid együtt harcolnak a Monarchia nagyobb dicsőségéért:
Az Isten is úgy akarta, hogy életben lássuk egymást a fronton. Két bolond egy faluból, az egyik ruszin, a másik zsidó, és mind a kettő Ferenc Jóskáért háborúskodott...
(14. oldal)
Az első világháborúval a Monarchia odalett, de Zsmenyak és Duvid egy új államba kerülve túlélte a világégést. Kárpátalját Csehszlovákiának ítélték; életük új keretek közt folyik tovább. Az immáron távolinak tűnő Monarchia világára talán csak a megőrzött és rejtegetett fegyverek emlékeztetnek.
Podkarpatszka Ruszt – így nevezték akkoriban Kárpát-Ukrajnát – csehszlovák katonaság szállta meg. A parasztok szuronyokat köszörültek, famarkolatot csináltak hozzájuk, mert amelyiknek nem volt semmi hibája, be kellett szolgáltatni az új hatóságoknak. A férfiak elrejtették karabélyukat a kémények mögé, aztán hozzáfogtak a boronák meg az ekék kijavításához, csoroszlyát élesítettek, fejszét, fűrészt fentek, kaszát kalapáltak, kerítést javítottak, kutat tisztítottak...
(209. oldal)
E rejtegetett fegyverek olykor maguk is kalandos történettel rendelkeznek, jelezvén a kor igen gyorsan változó politikai viszonyait:
Csövét régen lefűrészelték. Igen sok kéz nyomát viselte magán ez a fegyver. Lehet, hogy valamikor német katona lőtte vele a szerbeket, vagy magyar honvéd szorongatta, amikor a Bruszilov-katonák támadtak, meglehet, hogy valamelyik vörösgárdista védte vele a fiatal Magyar Köztársaságot, vagy talán valamelyik cseh légionistáé volt.
(177–178. oldal)
A csehszlovák idők ugyanakkor eleinte kevés változást hoznak a hétköznapokban.
Csehszlovák Podkarpatská Rus
Az új hatalom jobbára csak nyelvét, szimbólumait és hatóságait hozza újdonságként az elmaradott vidékre. A ruszin Zsmenyak házára is cseh nyelvű tábla kerül:
Cseh nyelvű felirat volt rajta: „Biztosítva a Prágai Biztosító Társaságnál”.
(22–23. oldal)
Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogy Ivan Olbracht még csupán a harmincas évek első feléről ír. A harmincas évek második felében Kárpátalján is beindul a politikai pezsgés. A Zsmenyak család életének háttereként a kötetből értékes információkat szedegethet össze az olvasó a harmincas évek helyi közszereplőiről.
Fencik meg Bródy csaléteknek használja fel az „autonómiát”, azzal csalogatják hálóba az embereket. Üzérkednek az önkormányzattal, amit még meg sem kaptak, de szekerük rúdját máris Budapest felé fordították [...]. Ők Horthy Miklós pénzén vásárolják az „üzemanyagot”, mi magunk szerezzük be, mert mi egészen más úton járunk. [...] Amikor Fencik elherdálta a Horthytól kapott pénzt, fogta magát, és kiment Amerikába. Ott még élnek a barátai, a magyar eszméken nevelkedett lelkipásztorok! Úgy beleragadtak a földijeinkbe, mint a vérszopó piócák, még Amerikába is kimentek utána! Ők segítettek kivezetni a kivándorlottakat; szidták, átkozták a Csehszlovák Köztársaságot, mert késlelteti Podkarpatszka Rusz önkormányzatát. [...] A lengyel konzul pertu barátja. [...] Fencik hálából mást sem csinált, mint a magyar meg a lengyel nép régi óhajáról, a lengyel-magyar határról duruzsolt a konzul fülébe.
(223. oldal)
Az idézetben szereplő Bródy András 1938. október 11-26. közt Podkarpatská Rus első miniszterelnöke, 1939-től a magyar országgyűlésben Ungvár képviselője volt. Fenczik (a kötetben Fencik) István (másként Sztepan Fenczik) a csehszlovák időkben is Kárpátalja Magyarországhoz csatolásáért szólalt fel, majd 1939 és 1945 közt a magyar országgyűlés tagja lett. Bródyt és Fencziket egyaránt a szovjetek végezték ki a háború után.
(Forrás: Wikimedia Commons / Фотограф)
Az évtized végére Csehszlovákia léte kerül veszélybe. A haza érdekében a kárpátaljai lakosságot is mozgósítja Prága: köztük Zsmenyak fiait, a 37-es ezred keretei közt.
Szomorú napok virradtak a köztársaságra. Minden nap valami újat hozott. Hitler magának követelte a Szudéta-vidéket; éppen itt húzódott Csehszlovákia védelmi vonala. [...]
A 37-es ezred visszavonult eredeti állomáshelyére, onnan pedig Kárpátaljára vezényelték, ahová Horthy terrorista bandáit küldte. Mindegyik a sebezhető pontot kereste, mindegyik meg akart kaparintani magának valamit. Még a pánok Lengyelországa is, amelyik egyébként szövetségben állt Csehszlovákiával, még az is előállt valamivel kapcsolatban. Ég a szomszéd háza, melegedjünk a tűznél!...
(272. oldal)
1938-ban aztán újabb határmódosulások következnek be – ez Zsmanyakék életében újabb fordulatokat hoz.
(Forrás: Wikimedia Commons / Peyerk / CC BY-SA 3.0)
Kárpátalja 1938-1945, és ami utána jön
Az első bécsi döntéssel (és a magyar honvédség 1939-es Kárpátaljára történő bevonulásával) ismét új fejezet nyílik a táj és lakóinak életében. A határ ismét megindul.
A határsorompót Börvényes végében állították fel, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia idején „A rókához” címzett kocsma volt. A határőrök átnézték az iratokat, s a szekérsor elindult Ungvár felé.
(283. oldal)
S hogy a beköszöntött második világháború ezúttal milyen változást jelent a Zsmenyakok életében? A Zsmenyak-fiúk ezúttal Magyarország honvédeiként harcolnak a keleti fronton:
Igazat beszéltek az emberek, de az öreg Zsmenyak maga is megjósolta, hogy Hitler nem áll meg Ausztria és Csehszlovákia lerohanása után. Mire a vén Európa feleszmélt, Hitler Lengyelországot is leigázta. [...] De kiterjedt a háború keletre is. Valahogy nagyon elhúzódott ez a villámháború! Oda, keletre hajtották a Zsmenyak fiúkat is... [...] „Ki tudja, mi van velük – gondolta az öreg. – Úgy látszik, Horthy az én véremmel akarja leróni adósságát Hitlernek azért, mert megkapta Erdélyt meg a mi Kárpátunkat!”
(307–308. oldal)
Akiket azonban a második világháború még Zsmenyakéknál is jobban sújt, azok a helyi zsidók. Zsmenyak egykori harcostársát, a falu megbecsült lakóját, a zsidó Duvidot is deportálják:
Csodálatosan szép nyári nap volt. A faluban alig maradt ember, mindenki a mezőn dolgozott. Ám a borzalmas hír mégis végigrohant a falun, onnan kirontott a mezőre és sebesen terjedt egyik szántótól a másikig. „Csendőrök jöttek Duvidért! Gettóba viszik a zsidókat!”
[...] Senki sem hitte, hogy Duvidot is elviszik, hiszen annyira hozzánőtt a faluhoz, a földhöz! Ő is verítékes munkával szerzett, fekete kenyeret evett, mint mindenki a faluban.
(309. oldal)
A 2005-ös statisztikai adatok szerint a mai Ukrajna egész területén összesen él annyi zsidó, mint a második világháború előtt Kárpátalján – a jiddis nyelv megőrzése pedig e lakosság töredékére jellemző.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A számos határváltozást és politikai rendszert megélt Kárpátaljára előbb a szovjet partizánok, majd a Vörös Hadsereg vonul be. Az új uralom új fejezetet nyit az országrész életében. Ivan Zsmenyak halálát követően fia, Mihajlo kénytelen a családi földeket a kolhozba vinni. A hatvanas években írt kötetben óvatos rendszerkritika is megjelenik:
Mihajlo Zsmenyak éppen az állatgazdálkodó telepről ment hazafelé. Lehorgasztott fejében nyomasztó gondolatok nyüzsögtek. Nem könnyű szívvel lép be a kolhozba. Hány évig várt, hogy végre az övé legyen a föld?! Hogy is tudna ezek után egyszeriben beugrani a kolhozba, az ismeretlenbe? Hiszen az olyan férfi, aki tegnap nősült, az sem megy szívesen a háborúba! Főleg akkor nem, ha harcolt a lányért!
(381. oldal)
Mihajlo Tomcsanyij A Zsmenyak család című kötete nagyjából eddig meséli el egy család életén át Kárpátalja valóban regényes, 20. század eleji történetét. Bátran ajánljuk a regényt a téma iránt érdeklődők számára.
Felhasznált forrás
Mihajlo Tomcsanyij: A Zsmenyak család. Európa Könyvkiadó – Kárpáti Kiadó, Budapest – Uzsgorod, 1972.
Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség. A dualizmus korától napjainkig. Aposztróf Kiadó, Budapest, 2013.