0:05
Főoldal | Rénhírek

Gönnolom az olvasónak a hesszölést

A magyar igéknek van egy csoportjuk, egy rétegük, amelynek tagjai megsértik a magyar magánhangzó-illeszkedés szabályait. Mindegyikükre jellemző az idegen eredet, és hogy bizalmas – sőt néha argó, tolvajnyelvi – stílusrétegekbe tartoznak.

Kálmán László | 2015. május 18.

„Bem apó” fedőnevű olvasónk kérdését már sok évvel ezelőtt megválaszolta Nádasdy Ádám 2005-ben a Magyar Narancsban, és Kertész Zsuzsa 2003-ban egy tudományos cikkben is érintette a kérdést. Én nagyrészt csak az ezekben olvashatókat fogom összefoglalni.

Még egyetem elején hallottam valakitől a „hesszöl” kifejezést, mint a „hesszel” megfelelőjét. Annyira megtetszett a hangtanilag minimum szokatlan képző, hogy elkezdtem használni. A minap rákerestem, és kiderült, hogy kb. 800 találat van erre, míg a „hagyományos” alakra csak 3-szor több. Eszerint egyrészt úgy általában nem túl elterjedt igéről van szó (pedig a környezetemben elég népszerű), ami meglepett, másrészt a 25% nem elhanyagolható, nem elírásról van tehát szó.

Mi lehet a jelenség magyarázata, hogy terjedhetett el egy ennyire eltérő alak? illetve más igéknél/szavaknál előfordul-e hasonló?

Válaszukat várom érdeklődve, addig is hesszölünk egyet a haverokkal Velencén.

Hesszel? Hesszol? Hesszöl?
Hesszel? Hesszol? Hesszöl?
(Forrás: Wikimedia Commons / Luca Galuzzi / CC BY-SA 2.5)
Bár a hesszel és a hesszöl eredetét, történetét nem ismerjük, minden bizonnyal hasonló az olyanokéhoz, mint a Nádasdy által említett példáké: stíröl ’bámul’, simföl ’szid’, keccsöl ’cipekedik’, belefeccöl ’belead, beruház’, fölstenkeröl ’erőt önt vkibe’. Egyébként a hesszel (hesszöl) nagyon régi tolvajnyelvi szó, jelentése eredetileg ’lesben áll’ (főleg arról mondták, akit lopásnál őrségbe állítottak a tolvajok), ’néz’, illetve ’csak úgy nézelődik, semmittesz, lóg’.

A rövid válasz tehát – Nádasdy szellemében – az, hogy a magyar igéknek van egy csoportjuk, egy rétegük, amelynek tagjai megsértik a magyar magánhangzó-illeszkedés szabályait, és ezeknek egy kisebb csoportja a stíröl, a simföl és társaik, amelyekben nem kerekített magánhangzókat (e, i) kerekített magánhangzó (ö) követ a tőben. Ezek olyanok, mintha -l képzős igék lennének, de a tövük ún. kötött tő, önmagában nem használatos (pl. nincs stír vagy simf szó). Ezen kívül mindegyikükre jellemző az idegen eredet, és hogy bizalmas (sőt néha argó, tolvajnyelvi) stílusrétegekbe tartoznak.

Ebbe a „diszharmonikus” vagy „antiharmonikus” csoportba sorolódott át a hesszel (mert, amennyire utána tudtam nézni, ez lehetett a korábban használt alakja), amikor elkezdték hesszölnek mondani. Hogy miért sorolódott át, az nem igényel különösebb magyarázatot: az idegensége miatt, és mert tolvajnyelvi.

Említettem, hogy a stíröl, simföl (és a hesszöl) csak egy kisebb csoportját képviselik a diszharmonikus igetöveknek. A szélesebb csoportba beletartoznak azok is (sőt többségben vannak benne), amelyek az elölségi illeszkedést sértik meg, például gründol ’alapít’, risztol ’osztozkodik (főleg zsákmányon)’, dekkol ’fedezékbe bújik, visszavonul’, curükkol ’hátrál’, überol ’(kártyában) felülüt’, gönnol (valakinek) ’nem sajnál (valakitől)’ (és a stíröl-nek is van stírol változata). Ilyen igéből rengeteg van, a legtöbbjükben német vagy jiddis eredetű, de önállóan nem használatos tövet, és -l képzőt lehet felfedezni. (Néhány kivétel van, például valószínű, hogy a dekk önálló tőként is használatos volt ’fedezék, fedélzet’ értelemben.)

Becsekkolás a dekkre
Becsekkolás a dekkre
(Forrás: Wikimedia Commons / Harpers Weekly, 1858)

Hogy az egész jelenségkörnek, a diszharmonikus igék létezésének mi az eredete, arról csak spekulálni tudok, mert adatolt, bizonyító erejű tanulmányok erről nem készültek. Nádasdy szerint az idegenség kifejezése lehetett a beszélők eredeti célja (hiszen sok idegen szóra jellemző, hogy nem érvényesül bennük a magánhangzó-illeszkedés, például sofőr). Vannak olyan diszharmonikus kölcsönzött igék is, amelyekbe a magyar beszélők -l képzőt „láthattak bele” (pedig nyelvtörténetileg erről szó sincs), például a cigány eredetű murdel ’meghal’ vagy szovel ’alszik’ igék.

Annyit tennék még ehhez hozzá, hogy a diszharmonikus igék elszaporodásának kiindulópontja lehetett talán az az igen sok jiddis eredetű (de sokszor német tolvajnyelvi közvetítéssel kölcsönzött) igei tő, amelyek vegyes hangrendűek, és az utolsó szótagjukban e van, például mószerol ’beköp’, paterol ’elküld’, kaserol ’kóserré tesz, tisztára mos’. (Sok ezekhez hasonló főnévi tő is van, amelyek szintén hátulképzett toldalékkal járnak, például macesz ’kovásztalan kenyér’, sóher ’fukar’, sólet ’főtt babétel’.) Ezek szolgálhattak mintául arra, hogy a német-jiddis eredetű tövek toldalékolása diszharmonikus. Talán először a csak e magánhangzót tartalmazó tövekre terjedhetett át ez a szokás, például a bencsol ’áldást mond’ (< jiddis benshen < latin benedicō) szóra, és aztán a többire.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (5):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
9 éve 2015. május 19. 05:56
5 Krizsa

Üdv a tolvaj-, a szleng- és az idegen, persze 90%-ban műszavaknak... - üdvözöljük őket ott, ahonnan jöttek.

A magyar nyelvnek nem részei.

Nálunk csak viccforrások, vagy - nemzetközi szakszavak. A szakszavak azonban úgyis hamar - legkésőbb pár évtized alatt - majdnem mind elavulnak. Egye fene, a kérészéletű szakszavak maradjanak nemzetköziek... De a magyar nyelvet - mikor fogjátok végre kutatni? A havi fizetést megkapjátok...

9 éve 2015. május 18. 13:30
4 Sultanus Constantinus

@szigetva: Ezt még nem figyeltem meg, lehet. :)

9 éve 2015. május 18. 12:05
3 szigetva

@Sultanus Constantinus: Van nem öző beszélő, akinek a -hoz/höz kétalakú (ehhöz az emberhöz). Sokaknak csak a -nok/nök kétalakú rövid o/ö-vel, az előbbieknek a -hoz/höz is. Lehet, apádnak az igei -ol/el/öl is ilyen? Viszöl, hiszöl, teszöl?

9 éve 2015. május 18. 10:22
2 Sultanus Constantinus

Apám pl. azt mondja, hogy "eszöl", pedig tősgyökeres pesti...

9 éve 2015. május 18. 08:02
1 Untermensch4

"Hogy miért sorolódott át, az nem igényel különösebb magyarázatot: az idegensége miatt, és mert tolvajnyelvi."

Nem lehetséges hogy "ö-ző" nyelvjárású beszélők később kezdték használni..?