Új orosz-karjalai szótár
Elnevezhetnek-e egy területet egy olyan folyóról, mely nem is ott, hanem több száz kilométerrel távolabb folyik? Tenger dolog van a világon, melyet el sem tudnánk képzelni, mégis lehetséges...
A magyar szótárhasználók nehezen tudják elképzelni, milyen is lehet a helyzete szótárak szempontjából annak, akinek egy kisebb finnugor nyelv az anyanyelve. Egynyelvű értelmező szótárak gyakorlatilag nincsenek, és kétnyelvű szótárak másik nyelve is szinte mindig az orosz: ha készülnek is más szótárak (általában tudományos célúak, esetleg magyar, finn, észt nyelvvel gyakorlati használatra is), azok Oroszországon kívül jelennek meg, számukra szinte beszerezhetetlenek.
Még azok a szótárak is szenzációszámba mennek, melyeknek egyik nyelve az orosz. Jó esetben is évtizedek telnek el, mire egy-egy ilyen új szótár megjelenik, és akkor sem mindig kerül kereskedelmi forgalomba (hanem pl. elosztogatják az iskolák között), és a példányszámuk mindig alacsony. Ezek aztán Oroszországon belül és kívül is beszerezhetetlenek, vagy csak megfelelő kapcsolatoknak köszönhetően szerezhetőek be.
Mégis jelentős tény, ha egyáltalán megjelenik bármilyen szótár. A karjalai nyelv viszonylag szerencsésnek mondható, hiszen szinte évtizedenként jelenik meg szótára: 1990-ben és 1999-ben karjalai–orosz, 2011-ben orosz–karjalai szótár jelent meg. A képet árnyalja, hogy a karjalainak több, egymástól jelentősen eltérő nyelvjárása van, és ha korlátozottan is, ezek mindegyikét használják irodalmi nyelvként is – ezek közül azonban nincs mindegyiknek szótára. (A karjalai nyelvjárásokról korábban már részletesebben írtunk.) Az 1990-es és a 2011-es szótár karjalai anyaga az olonyeci nyelvjárásból származik, az 1999-esé viszont az északi nyelvjárásból. Ennek az északi nyelvjárásnak jelent meg most egy újabb szótára, mely ezúttal orosz–karjalai irányú.
Az északi karjalai nyelvjárások állnak a legközelebb a finn irodalmi nyelvhez, és a velük szomszédos keleti finn nyelvjárásokhoz közelebb is állnak, mint más, délebben beszélt karjalai nyelvjárásokhoz. A nyelvjárás igen jelentős a finn kultúrtörténet szempontjából is, hiszen a Kalevala anyagának nagy részét ezen a nyelvjárásterületen gyűjtötték.
Külön figyelmet érdemel a terület finn-karjalai neve: Vienankarjala. A Viena- elem az orosz Двина [dvina] földrajzi névből származik: ez egy folyó neve, magyarul is (Északi-)Dvina néven tartjuk számon, a folyó finn neve Vienanjoki (tkp. ’Dvina(i)-folyó’). Ez a folyó a kontinens és a Kola-félsziget közé szorult terjedelmes tengeröbölbe torkollik, melyet mi Fehér-tenger néven ismerünk. A finnben ez a tenger éppen az említett folyóról kapta a nevét: Vienanmeri, amit szó szerint Dvinai-tengernek fordíthatnánk. A legészakibb karjalai nyelvjárások e beltenger északnyugati nyúlványáig, a Kandalaksai-öböl déli partjáig nyúlnak, máshol viszont nem húzódnak annyira keletre, hogy elérjék a tengerpartot. Éppen ezért ez az északi nyelvjárásterület a Fehér-tengerről kapta a nevét, ezért nevezik Vienankarjalának. Csakhogy ha a Viena- eredetét nézzük, akkor a terület nevét Dvinai-Karjalának kellene fordítanunk, holott paradox módon nemhogy nem a Dvina mellett fekszik, hanem attól 300-400 kilométerre: éppen a nevet közvetítő beltengernek a nevet adó folyótól legtávolabb eső, azzal átellenes pontján.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Persze valójában a mai finn beszélő számára nincs ebben semmi zavaró: a Viena szót önmagában ritkán használják, és akkor egyaránt jelentheti a földterületet, a tengert, illetve a folyót.
A Vienan rannalla (A vienai parton / A Viena partján) egyaránt értelmezhető a tenger és a folyó partjaként, vagy éppen észak-karjalai partként. Sőt, okkal feltételezhetjük, hogy a nyelvi kérdésekben tájékozatlan finnek inkább arra tippelnének, hogy nem csak a földterület, de a folyó is a tengerről kapta a nevét.