0:05
Főoldal | Rénhírek
Julia Roberts nélkül

-val/-vel vagy -al/-el?

Mindenki hülye, hogy szembejön az autópályán? Egy gyakori helyesírási hiba okát kutatjuk. Ismét kiderül, hogy nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy az iskolában tanultuk – de az is, hogy nem mindig tudunk helyette sokkal jobbat.

Fejes László | 2015. február 9.

Windows 7-el, Windows-al, Linux-al, iOS-al – mindegy, milyen operációs rendszerről van szó, gyakran találkozhatunk ilyen helyesírási hibákkal. Persze a probléma nem korlátozódik az operációs rendszerekre: iPhone 6-al, iPhone-al; de még a modern technologiához sem kötődik: Commodore 64-el, Commodore-al; sőt a technológiához sem: Julia Roberts-el, Paul Newman-el, 2:1-el. De mi folyik itt?

iPhone-al
iPhone-al
(Forrás: Wikimedia Commons / Brian Solis / CC BY 2.0)

Az iskolában megtanuljuk, hogy ilyenkor a -val/-vel (röviden -vAl) raggal van dolgunk, melynek v-je teljesen hasonul az előtte álló mássalhangzóhoz, azaz a mássalhangzóra végződő szavakban hosszú mássalhangzó lesz. Ez látszólag egyszerű dolog – miért rontják el mégis olyan sokan?

Először is fel kell ismernünk, hogy az esetek bizonyos részében a tővégi mássalhangzó nem lesz hosszú. Ha a tő végén mássalhangzó-kapcsolat van, akkor nem nyúlik meg, mivel a magyarban mássalhangzó-kapcsolatban csak rövid mássalhangzók állhatnak. Ugyan azt írjuk, hogy folttal, de úgy ejtük, hogy [foltal]. Tulajdonképpen nincs arra bizonyítékunk, hogy ilyenkor a v hasonul (ezt jelöljük a helyesírásban), majd a mássalhangzó-kapcsolat rövidül (ezt már nem jelöljük), és nem egyszerűen annyi történik, hogy a v ilyenkor kiesik (és akkor tulajdonképpen a foltal írásmód lenne a „nyelvészetileg helyes”). Vannak ugyan, akik arra hivatkoznak, hogy lassú, gondozott, artikulált beszédben ilyenkor mégis valamivel hosszabb az a [t] – de ez lehet simán a helyesírás hatása, mint amikor azt mondjuk, hogy kabá[tj]a ahelyett, hogy kabá[tty]a.

Ez megmagyarázhatná a Linux-al írásmódot, hiszen ennek ejtése [linukszal], az x pedig pontosan jelöli a [ksz] hangkapcsolatot, tehát a nyelvhasználó nem érzi szükségét még egy sz kiírásának, ezért nem a szabályzat által elvárt Linux-szal alakot használja. Hasonlóan magyarázható az 1-el esete is: noha az eggyelben kétségtelenül hosszú [ggy]-t ejtünk, de így ejtjük az elszigetelt egy szót is, és minden olyan szót is, ahol a ezt a tövet magánhangzó követi: egyes, együtt, egyen ’nem többön’ stb. Kivételt csak egyes e tőből képzett, de jelentésében eltávolodott szó képez, pl. egyedül, egyedi, egyed.  A nyelvhasználó hozzá van szokva, hogy ebben az – egyébként igen gyakori – szóban nem kell, sőt nem is szabad jelölni a hosszúságot. (Akinek nem világos, miért nem hosszú, ha mássalhangzó áll utána, kezdje újra a cikket!)

Linux-al vagy Windows-al?
Linux-al vagy Windows-al?
(Forrás: Wikimedia Commons / SuperNascar 1991 / CC BY-SA 4.0)

A többi esetben ez nem állja meg a helyét, ám még mindig találhatunk magyarázatot. Zavart okozhatnak például az idegen írásmódú szavak. Az iPhone-nal, Commodore-ral alakok például szokatlanok a magyar helyesírás egyéb gyakorlatát tekintve, hiszen magyar helyesírású szavaknál szomszédos betűket ismétlünk meg (teflonnal, komondorral), így viszont közöttük áll az e is. A Robertscel/Robertsszel kapcsolatos problémáról már írtunk, a Newman-nel esetében pedig a hasonló írásmódú Newmann-(n)el okozhat zavart.

Mindez azonban egyáltalán nem magyarázza a Windows 7-el, iPhone 6-al, Commodore 64-el írásmódokat. A 3, 4, 5, 6 és 7 végű számnevek esetében, illetve a száz és ezer végű számneveknél egészen világos, hogy a mássalhangzó megnyúlik. Ha valaki számjeggyel szeretné leírni azt, hogy [hárommal], annak világos, hogy a 3 ejtése [három], így neki a [mal] hangsort kell még leírnia. Ahhoz képest, hogy magyar anyanyelvűek számára ennek evidensnek kellene lennie, nagyon sokan és nagyon sokszor rontják el az ilyen szavak írását. Nyilván sokan elintéznék egy kézlegyintéssel és azzal, hogy „hát az emberek ennyire hülyék”, a nyelvésznek viszont inkább arra kell gondolnia, hogy lehetséges, hogy az ő megközelítése az, ami eleve hibás.

Commodore 64-el
Commodore 64-el
(Forrás: Wikimedia Commons / Seth Morabito / CC BY-SA 2.0)

Az ezeknél az alakoknál tapasztalt jelenséget ugyanis nem minden nyelvtan elemzi úgy, ahogy az iskolában tanultuk. Az iskolai nyelvtan szerint a toldalék alakja -val/-vel, és ennek a v-je hasonul. (Nyelvtörténeti alapon ez igaz: korábban mássalhangzó után is v állt, egyes nyelvjárásokban ez az állapot máig fennmaradt.) Ez ellen azonban több dolgot is felhozhatunk. Először is, a v máshol nem szokott hasonulni. Nem hasonul például a határozói igenév -va/-ve vagy -ván/-vén toldaléka (futva, és nem *futta, rakva, és nem *rakka stb.), a negyven, ötven, hatvan, nyolcvan, kilencven sem *neggyen, *ötten, *hattan, *hetten, *nyolccan [nyolcan], *kilenccen [kilencen], csak a -val/-vel és a -vá/-vé esetében hasonul – már ha hasonul. Bár csak néhány v kezdetű(nek tartott) toldalékunk van, és ezek így is, úgy is viselkednek, az látható, hogy nem törvényszerű, hogy a v hasonuljon. Ez felveti azt a kérdést, hogy egyáltalán v van-e ott.

Tátongó űrök

Elvben elképzelhető olyan elemzés is, amely szerint a magyarban két v van, egy hasonuló és egy nem hasonuló. Az ilyen elemzéseket azonban a nyelvészek nem szeretik, mert nem megoldja, csupán odébb tolja a problémát. Arra ugyanis, hogy kétféle v van, csak az a bizonyíték, hogy a v látszólag hol hasonul, hol nem. Csakhogy pont ezért feltételeztük a kétféle v létét. Márpedig egy elképzelés oka és bizonyítéka nem lehet ugyanaz, kétféle v-ről csak akkor beszélhetnénk, ha független érveink is lennének, azaz ha a két feltételezett v valami másban is különbözőképpen viselkedne.

Lehetséges ugyanis másik elemzés is. Eszerint a toldalék alakja nem -vAl, hanem -CAl lenne, ahol a C egy „üres” mássalhangzót jelöl. Abban az esetben, ha ez az üres mássalhangzó egy másik mássalhangzó után kerül, akkor az a mássalhangzó „kitölti” a helyét – ezt halljuk megnyúlásként. Ha pedig a C előtt nincs mássalhangzó, akkor valamilyen alapértelmezett mássalhangzóvá válik: ebben az esetben v-vé.

Ez magyarázhatja a nyelvhasználók viselkedését is. Ebben az esetben ugyanis feltételezhetjük, hogy nyelvérzékük azt súgja, hogy az -al, illetve -el előtt álló mássalhangzó nem a toldalék része (csupán a tő megnyúlt vége), ezért le sem írják.

GPS-el
GPS-el
(Forrás: Facebook / Magyar Kétfarkú Kutya Part)

Bár a helyesírás szempontjából ez a magyarázat megvilágosító erejű, a nyelvészek mégsem teljesen elégedettek vele. Egy nyelvre ugyanis általában jellemző, hogy milyen mássalhangzókat szúr be a magánhangzók közé. Lehet, hogy mindig ugyanazt a mássalhangzót, de előfordulhat, hogy a magánhangzóktól függően különbözőeket: például elöl képzettek (magas hangrendűek) közé [j]-t, hátul képzettek (mély hangrendűek) közé v-t. A magyarra, úgy tűnik, az jellemző, hogy mindenhova [j]-t told be: te[j]a, kutyá[j]é, [j]akad, adó[j]alap. Persze ezek a betoldások nem mindig következnek be, de azért spontán beszédben gyakran előfordulnak. Nem szokás azonban ilyen helyzetben [v]-t betoldani. Nem világos tehát, hogy magánhangzók között miért kerülne éppen [v] az üres mássalhangzó helyére.

Keep it simple!

Korábban már egyszer felvetettük, hogy mi van, ha eleve alapfeltevéseink hibásak. Elvetettük azt az elképzelésünket, hogy a vizsgált toldalék v-vel, sőt azt is, hogy bármilyen konkrét mássalhangzóval kezdődik. De mi van, ha még tovább megyünk, és elvetjük azt az elképzelésünket is, hogy toldalék?

A nyelvről szokás úgy gondolkodni, mint ami elemekből épül fel: a szavak tövekből és toldalékokból, amikből aztán szerkezetek épülnek, melyek végül mondattá állnak össze. Arra, hogy ez a felfogás nem mindig állja meg a helyét, számtalan példa van. Vannak olyan modern nyelvészeti felfogások, melyek szerint a nyelvi közléseinket nem elemekből rakjuk össze, hanem a hasonló funkciójú (jelentésű) közlésekből megpróbáljuk kiragadni a jellemző jegyeket, és új közléseinket ezek mintájára formázzuk meg.

Ne bonyolítsuk a magyarázatot, nézzük rögtön esetünket. Amikor a magyar nyelvhasználók olyan szavakat hallanak, amelyben a mondatban valamilyen társra, eszközre utalnak, akkor azt a közös formai jegyet fedezhetik fel, hogy ezek a szavak -al vagy -el végűek (hogy mikor melyik, az más kérdés). Persze felfigyelnek további szabályokra is:

Látható, hogy a [v] ezek szerint ritkán jut szerephez, és bár vannak esetek, amikor felmerülhet, hogy szerepe van egy másik mássalhangzónak is, ilyen esetekben az a mássalhangzó mindig más, ráadásul a tő határozza meg, hogy melyik. Így aztán a nyelvhasználóban az a benyomás alakul ki, hogy igazán az -al/-el az, ami az adott funkcióval azonosítható, és amikor elkülönülten kell leírnia, akkor csak ezt írja le. Ezért van, hogy amikor csupa betűvel kell leírnia, akkor a szabályoknak megfelelően hárommal, néggyel, öttel alakot ír (illetve nagyon rossz helyesírónak kell lennie, hogy ezt is elrontsa), de amikor a nyelvtani elemet elkülönülten kell leírnia (vagy amikor a szabályok ellenére különíti el, mint a Paul Newman-el esetében), akkor azt nem a helyesírásnak megfelelően teszi: 3-al, 4-el, 5-el.

Paul Newman-el
Paul Newman-el
(Forrás: Wikimedia Commons)

Természetesen nem akarjuk azt állítani, hogy ezt a hibát mindenki elköveti, de gyakran követik el olyanok is, akik azért többé-kevésbé helyesen írnak. Ennek azonban az az oka, hogy a helyesírási szabályzat által választott megoldás, ha nem is megalapozatlan, de nem az egyetlen – és nem is a legjobb –  a nyelvészetileg megindokolhatók közül.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (28):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
9 éve 2015. február 9. 19:30
1 Sultanus Constantinus

"Vannak olyan modern nyelvészeti felfogások, melyek szerint a nyelvi közléseinket nem elemekből rakjuk össze, hanem a hasonló funkciójú (jelentésű) közlésekből megpróbáljuk kiragadni a jellemző jegyeket, és új közléseinket ezek mintájára formázzuk meg."

Nem tudom, hogy ez mennyire "modern" felfogás, de ez teljesen egyértelmű: lényegében azt jelenti, hogy a beszélők nem elemzik a szavak összetételét. Ez pedig nyilvánvaló, hiszen ha nem így lenne, akkor nem is változna a nyelv egy bizonyos értelemben, például nem esnének ki a szavakból hangok, nem vonódnának össze szótagok, nem kopnának le esetragok stb. stb., mert minden beszélő tisztában lenne vele, hogy ezeknek mi a konkrét funkciójuk.

9 éve 2015. február 9. 20:32
2 mederi

Az -al, -el és a -val, -vel sokszor jelentősen eltérők szerintem.

pl.

Nem mindegy, hogy házal valaki, vagy házzal (házval) kereskedik, vagy pénzel valakit, vagy pénzzel (pénzvel) fizet..

Ezért szerintem a "legmezeibb" nyelvhasználó is tisztában van az adott szabály lényegével (nem gondolja azt, ha "nincs jelen" a "v", hogy fölösleges a -val/ -vel-ben, vagy többféle "v" is lehet).

-Idegen szavak után a toldalékolásjelölési gond talán abból adódik, hogy tulságosan tisztelik/ tiszteljük az idegen szó eredeti alakját..

Én nyugodtan leírnám, hogy "Paul Newmannel", kötőjel nélküli toldalékolással, hiszen hosszú "nn"-el is mondjuk ki..

9 éve 2015. február 9. 23:37
3 nudniq

@mederi: elsőre nekem is ez az ellenvetés jutott az eszembe. De közben rá kellett jönnöm,h egyfelől pl. a "kerttel" és a "kertel" csak helyesírásában különbözik, kiejtésében már nem (nagyon finnesen és nem magyarosan hangzana az akkurátusan hosszú tével ejtett "kerttel"), de ezek az alakok igazából nem tudnak keveredni, mert a szövegösszefüggésből úgyis kiderül,h igéről van-e szó, vagy sem. (Egyébként is dögivel vannak azonos alakú, mégis egészen mást jelentő szavaink. Sőt, ragjaink is.)

9 éve 2015. február 10. 01:01
4 Kormos

@nudniq: Én megmértem, nálam hosszabb a t. Szerintem azért tűnik másnak, mint a finn, mert én, ugyan Sony Vegas-ban mértem, úgyhogy lehetnek pontatlanságok, de úgy tűnik, mintha az 'rtt' összesen olyan hosszú volna, mint általában egy hosszú mássalhangzó. Na most én nem igazán érek rá ezt méricskélni :D de ha ezt nem csesztem el, akkor a magyar nyelv igyekszik maximum két morán tartani a szótag hosszát, és ha hosszabb lenne, összezömíti, mint az angol két hangsúlyos szótag között.

9 éve 2015. február 10. 01:13
5 nudniq

@Kormos: a mérésnek hiszek. :)

Eddig azt hittem, csak úgy hiszem,h hosszabban ejtem (de persze nem olyan hosszan, mintha egy finn mondaná ki a "Martta" nevet), hasonlóan a ban/ben ragok végén az n-hez (amiről magamban még mindig meg vagyok győződve,h én bizony mindig kiejtem, és mindig megkülönböztetem kiejtésben is a ba/be ragoktól).

De ezexerint tévedtem, és nemcsak hittem, de tényleg hosszabban is ejtem... ;)

9 éve 2015. február 10. 01:32
6 Kormos

@nudniq: :D A finn Martta nekem úgy jön ki, ha Martttát próbálok mondani :D A -bAn ragot én kb. 15 éves koromig nem használtam. De nem a szóvégi n-nekkel volt bajom, egyszerűen úgy tanultam beszélni, hogy csak -bA van, a -bAn-t a tévében hallottam először, furcsa volt és bántotta a fülem :D kamasz koromig nem jött a nyelvemre, hogy használjam. Szóval nem kiejtési dolog volt, hanem olyan változatot tanultam a szüleimtől. De itt, ha jó volt a mérés, ez kiejtési lesz, és úgy tűnik, valóban hosszabban ejted. Meg én is. Meg a többség is valószínűleg :D

9 éve 2015. február 10. 14:41
7 scasc

Apropó "v", sőt, rövid időre felmerült "kétféle v".

Megfigyeltem, hogy a "volt" (múlt idejű igealak)-ot hétköznapi, "laza" beszédben [βolt]-nak, sőt inkább [wolt]-nak ejtem.

Nem gyakorló, de tanult nyelvészként egyből megpróbáltam utánajárni, vajon hasonló hangkörnyezetben más vém is labializálódik-e vagy sem? Esetleg kimondottan a labiális o hatására?

Nos, nem: se *[wonat]-ot, se *[wolán]-t nem mondok, se [wonó]-t.

Nyilván, a /volt/ nagyságrendekkel gyakrabban fordul elő beszédemben, és a labializáció bizonyos szempontból gazdaságosabb ejtésmód. De hogy ennyire "egyedien" viselkedik, meglepett.

Tapasztalt más is ilyet vagy hasonlót?

9 éve 2015. február 10. 20:21
8 El Vaquero

Tévedés, mert a szabályzat nem a Linux-szal, hanem a Linuxszal alakot írja elő. Az iPhone-nal alak teljesen jó.

 

@scasc: ez közismert. Gyors, hanyag beszédben, főleg intervokálisan a v-fonéma ejthető bilabiális vagy labiodentális approximánsnak. A környező mgh.-ók labialitásán múlik. A [w]-t (labioveláris approximánst) viszont kötve hiszem. A cikk és egyes könyvek a kétféle v-t fonológiailag értik, nem fonetikailag.

 

El Cabezudónak meg csak úgy mondom, hogy most nem tudok IPÁ-ni, mert Android alól írok.

9 éve 2015. február 10. 20:28
9 El Vaquero

Ööö, nem írtam pontosan. Nem csak intervokálisan, hanem két szonoráns között is előfordulhat a közelítőhangos ejtésvariációk.

9 éve 2015. február 10. 21:36
10 Krizsa

@scasc: Annyira kétféle V van, hogy egészen különböző a nyelvtani viselkedésük is. Egyáltalán nem csak kiejtésben térnek e - sőt abban nem is igazán. Csak bizonyos tájnyelvekben tudjuk megkülönböztetni őket.

De ez még nem minden: a W sajátos, elkülönülő szókincse két igen nagy tömbre osztja fel Eurázsia nyelveit: a finn-szláv-magyarra - és az összes többire. (Ebből a szempontból a héber is a "többihez" tartozik.) Persze az írásokból nem sokat lehet megtudni, mert egyrészt a nyelvészek egyáltalán nem értik miről van szó,

másrészt a nagyon különböző korokban kialakult írások összevissza keverve használják a kéféle V-t.

1. Az összes egyszótagú, V-vel kezdődő magyar szó (van, vén, vas, vár, vet, stb.) valójában mind W-t tartalmaz. A szavak belsejében pedig a "furcsa viselkedésű" tövek (nem is valódi tövek) ilyenek: haw-as, töw-ek, tawak, stb.

2. Az összes finn V - és ott nemcsak a szavak elején, hanem mindenhol - kivétel nélkül W. Ez többek között abból is látszik, hogy a délről észak felé terjedő B/V változó hangnak, a finnben nincs meg a B-je.

3. A héberben viszont az "északi fejlemény", a W a ritkaság. Persze az O/U megvan, de W-ként csak 6-8 jövevényszóban fordul elő.

3. Hogyan keletkezett a W? A "délvidéken" eredetileg (nem tudom mennyi, de biztosan több, mint tízezer éve) csak kemény, torokhangú magánhangzók voltak. Ezek diftongusokon keresztül lágyultak le a mai, az általunk ismert magánhangzókra. Többnyire az U/O diftongus a W elődje - de ez nem merev szabály.

Vas megyében ma is hallható az eredeti kiejtés: Uan nekem, de vout is mindig! Uárgyá, mán menek!

9 éve 2015. február 11. 08:54
11 Sultanus Constantinus

@nudniq: @Kormos: A mérés sem mindig mérvadó. A spontán, természetes beszédben szerintem senki sem tesz különbséget a "kertel" és a "kerttel" (ill. a hasonlók) között. Figyelembe kell venni azt is, hogy a mérésnél eleve nem spontán mondod, mert tudod, hogy mérik, tehát odafigyelsz arra, hogy úgy mondd, ahogy le van írva.

@scasc: Nálam a /b/ és a /g/ is réshang lesz magánhangzók között a spontán beszédben (felmerült benne, hogy ez esetleg spanyol hatás, de nem hiszem, mert azért távolról sem beszélem anyanyelvi szinten), és a /v/-t sem [v]-nek ejtem, hanem labiodentális közelítőhangnak (egyébként ha jól tudom, a délszláv nyelvekben van ilyen). Ha nem tévedek, a modern nyelvészet a magyar /v/-t sem tekinti már labiodentális réshangnak, hanem közelítőhangnak.

9 éve 2015. február 11. 09:43
12 LvT

Én némileg túltárgyaltnak érzem a cikket. Mivel kiírva a nyelvhasználóknak általában nincs problémájuk a kérdéssel, én inkább csak abban látom az okot, hogy a szegmentálásban bizonytalan a népesség egy része.

Azt az érvet, hogy „a v máshol nem szokott hasonulni” nem érzem találónak, illetve eltúlzott strukturalista-pozitivista megközelítésnek látom. A /z/ sem szokott hasonulni, mégis az <az>, <ez> mutató névmásban ez megtörténik: <attól>, <ennek>. De <gaztól>, <meznek>. Létezni látszanak tehát ilyen mikroszabályok, amelyek csak egy-két elemre hatnak.

Ahhoz a vitához, hogy a <kerttel> szóban a <-tt-> hossza milyen, érdemben nem szólnék hozzá. Nyelvjárási szövegek lejegyzéseinél találkoztam azonban azzal, hogy a félhosszú ejtés <`> jelét (tompa ékezet) ilyenkor ki-ki teszik, pl. /kert̀el>.

Végezetül szóba került a finn <Martti> és a moraikusság. A szerkesztőségnek jelezném, hogy a magam részéről szívesen olvasnék arról, hogy az észt irodalmi nyelv szótagjainak három hosszúsági foka hogyan realizálódik valójában fonetikai szinten. Nem olvastam erről világos összefoglalót még a Kippasto-Nagy-féle Észt nyelvkönyvben sem.

9 éve 2015. február 11. 14:50
13 Kormos

@Sultanus Constantinus: A senki és a mindenki kerülendő fogalmak. Néha megállják a helyüket, de itt most biztos nem. Nyilván olyan felvételt igyekszem mérni, ami lehetőleg befolyásomentes, különben nem volna értelme. Ha a kerttel ertt-je két morás akar lenni, akkor a benne lévő hangok aránya nem lesz azonos a ketten ett-jével, sem a kertel ert-jével, ha ezek ugyanolyan hosszúak. Így a kerttel tt-je szükségszerűen és a mérés alapján is rövidebb, mint a ketten tt-je, de az ert és az ertt más szegmens, köztük a különbség fonetikai valóság. Nem vitatom, hogy bizonyos változatokban egybeeshet. Nagyon gyors beszédnél pedig gondolom a magyar is eltolódik a hangsúlyidőzítés felé, így ott is egybeesidt, sok egyébbel együtt. De általánosan tuti nem, kizárólagosan meg még tutibban nem.

9 éve 2015. február 11. 14:52
14 Kormos

@Sultanus Constantinus: Nem tudtalak taggelni.

9 éve 2015. február 12. 19:37
15 El Vaquero

Én inkább arról olvasnék cikket, hogy a magyarban rövid mgh.-zós és 1 szótagú szavak végén msh. miért nyúlik meg sokszor? Pl. egy, illetve átvételekben is: patt, placc, tipp, hekk, stb..

9 éve 2015. február 12. 20:14
16 El Vaquero

A kerttel szót rövid t-vel ejtem, és a legtöbb ember, akit ismerek, és a médiában is így hallani. Szerintem ez nem nyelvjárási vagy szociolingvisztikai megoszlás. Kötelező rövidülés van, geminátatörlés, csak van pár nyelvvédő és néhány iskolában félrevezetett ember, aki íráskép szerint ejt, azt hiszik, hogy ettől lesznek műveltek. Pedig spontán ők is röviddel ejtik. Megint mások csak hiszik, hogy hosszúval ejtik, pedig nem, de az íráskép miatt hallják bele. Ahogy egyesek az ly-os szavakban is speciális j-t vélnek hallani, és vallják, hogy aki nem hallja ezt az állítólagos különbséget az ly/j között, az ly-süket, meg nincs jó nyelvérzéke (a saját anyanyelvéhez).

9 éve 2015. február 12. 20:32
17 Sultanus Constantinus

@El Vaquero: Szerintem ez csak a zöngétlen zárhangokra igaz, és azért lehet, mert a magyarban nem nagyon van olyan egy szótagú és rövid magánhangzót tartalmazó szó, amelynek rövid mássalhangzó lenne a végén.

@El Vaquero: Ezzel egyetértek, de a ly-s felvetéseddel nem teljesen. Tényleg vannak (legalábbis én sokszor hallottam) olyan beszélők, akik az ly helyén egy hosszú [j]-t ejtenek, pl. helyes [hejjes]. Bár azt nem tudom, hogy a többi szóban, ahol ly van, is így ejtik-e.

9 éve 2015. február 13. 07:04
18 Kormos

@El Vaquero: A médiában én is gyakran hallom röviddel, de hosszúval is. A környezetemben is hallok ilyet is olyat is. Innen tudom, hogy nem csak hallani vélem, hanem tényleg hallom. Ejtem is röviddel, ha gyorsan beszélek. De normál beszédtempónál nem, és ezt másoktól is kb ilyen rendszerben veszem észre. Nem különösebben gyors spontán beszédböl azt mértem, amit írtam is, tehát amit én hosszúnak hallok az valószínűleg ez a relatíve hosszú, de fizikailag tényleg rövid hang, hosszúságtörlés pedig olyan beszédtempóban következik be, ahol ez már amúgy sem lenne felismerhető. Az én tapasztalataim alapján. Ez egyébként akár tesztelhető is lenne.

9 éve 2015. február 13. 07:05
19 Kormos

@El Vaquero: Nem tudtalak taggelni.

9 éve 2015. február 13. 15:56
20 El Vaquero

@Kormos: ezt a thegelést nem vágom. Lehet csak I ain’t nem beszélni zí dzsenöréjsön lengvédzs.

 

@Sultanus Constantinus: valóban, mert a fuck szót is rendszeresen hallom magyarosan fakknak, de akkor a zárréshangok is ide tartoznak: meccs. Viszont egy „egy”-ben is hosszúval van, igaz erre meg lehet azt mondani, hogy az fonémikusan is eleve hosszú, nem megnyúlás, csak a helyesírás nem jelöli. Szemben mondjuk a meggyel.

9 éve 2015. február 14. 09:47
21 Kormos

@El Vaquero: A tag mindenféle címke a netes felületeken, de a facebook óta az is az, ha egy felhasználó neve linkként jelenik meg egy másik felhasználó kommentjében. Itt ez gondolom arra jó, hogy lehessen tudni, ki mire válaszolt. Csakhogy az én ezer éves Nokiám, amiről gyárilag csak wapozni lehetne, csak én egy kicsit föltuningoltam, néha ezt kihagyja.

9 éve 2015. február 15. 08:28
22 El Vaquero

Jaaa, hogy az! Az nálam sem működik &roidos zsenitelón, de lehet csak a mobilos Firefox x4raxik.

5 éve 2018. november 7. 20:14
28 Fejes László (nyest.hu)

Az Akitlosz nevű felhasználó kommentjeit flooding miatt töröltem.