Rohadtul nincs különbség a férfi és női nyelv között?
Társadalmunk által születésünktől fogva belénk van kódolva az a feltételezés, miszerint a nők és a férfiak közötti különbségek sora végeláthatatlan, és a két nem képviselői az élet minden terén különbözőképpen nyilvánulnak meg. Az elmúlt évtizedekben virágzásnak indult az úgynevezett gender studies, aminek művelői, természetesen leegyszerűsítve, éppen az előbbiekben felvetett problémát járják körül. Mi sem rejthetne magában több kiaknázatlan lehetőséget, mint a két nem nyelvhasználatbeli különbségeinek feltérképezése!
Abból kiindulva, hogy nemzetközileg szinte minden platformon a férfiak és a nők érzelmi beállítódottságának, a világra adott értékelő reakcióinak eltérésére helyeződik a hangsúly, a nyelvészetben és nyelvtechnológiában az utóbbi években széles körben elterjedt, emóció- és szentimentelemzés megfelelő eredményekkel szolgál ennek a kognitív szakadéknak a számszerűsítésére és konkrét példákon és adatokon való szemléltetésére. Modern szövegfeldolgozási módszerekkel reagálhatunk azokra a sztereotip hipotézisekre, miszerint a szentimentelemzés keretein belül vizsgált negatív értékelést kifejező fokozó elemek nem azonos gyakorisággal jelennek meg a férfiak és a nők nyelvhasználatában, illetve funkciójukat tekintve is számolhatunk jelentős eltéréssel. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy vizsgálataink folyamán a kutatási terület által felkínált elméleti keretek széles skálájából a bináris gender (kicsit erőltetett) fogalmát vettük alapul. Ez a genderrendszer egy erősen általánosított, kizárólag nemi alapon nyugvó besorolás, amelyben kizárólag férfi és női gendert különít el.
Milyen szövegekben mérhető a jelenség?
Ahhoz, hogy kvantitatív és kvalitatív szempontból is kimerítő eredmények szülessenek, egy olyan elemzési anyag létrehozása volt szükséges, ahol mindkét nem szabadon és őszintén, egy beszéltnyelvi formához közeli megnyilatkozásokat tesz, és, mi több, azok nagy valószínűséggel még értékítéletet is tartalmaznak. A közösségi fórumok az előbb vázolt feltételekhez nagyszerűen igazodnak, így egy, a Twitterről származó, 37818 tweetből álló korpusz szolgáltatta a vizsgálatok alapját. Hogy a férfiak és nők szembeállítása elkezdődjön, megemlítendő, hogy ebből 19559 tweet női, 18236 pedig férfi szerzőségű. Az adatok automatikus legyűjtésénél célorientáltan már külön figyelem övezte, hogy a bejegyzés szerzője megadta-e az eredeti nevét, az illető női vagy férfi név alatt szerepelt, végül pedig a felhasználó fiókjához tartozó profilképet is figyelembe vettük. A meglehetősen nagy mennyiségű adathalmaz szűrése egy 109 lexikai elemből álló szótárral történt, de mi is a közös ebben a 109 szóban? A válasz kétoldalú. Olyan elemek kerültek a listába, amik habár lexikai szinten negatív értékítéletet fejeznek ki, de amennyiben egy pozitív, negatív vagy semleges alaptaggal összekapcsolódnak, negatív polaritásuk megváltozhat. Végül 610 tweet került a szűrés alapján egy kalap alá, amiből 383-nál figyelhető meg a fentiekben említett fokozó elemek értékváltása vagy értékvesztése.
A jelenség azon válfaját, amikor a vizsgált fokozó elem elveszti negatív töltetét és pusztán fokozó funkcióban áll a kifejezésben, deszemantizációnak nevezzük, a kifejezésben szereplő intenzifikálót pedig deszemantizált fokozónak. Az ebbe a kategóriába tartozó szentiment-kifejezések (értékelő tartalmat hordozó nyelvi elemek) száma igen számottevő és hogy még érdekesebbé váljon a helyzet, a deszemantizált fokozók pozitív, negatív és semleges alaptagok mellett it előfordulhatnak. Nézzük a következő példákat! (A fokozót kurzívval, az alaptagot pedig aláhúzással jelöljük.)
- Valljátok be, rohadt jó az időérzékem!
- Belement a fülembe a víz, és rohadt rossz, alig hallok vele valamit.
A következő ábra a jelenséget különböző szentimentértékkel rendelkező alaptagok melletti megosztás szempontjából mutatja, pirossal jelölve a női felhasználok által írt tweetek számát, kékkel pedig a férfiakét:
Szentimentelemzés - eredmények
Egyrészt, a vizsgált negatív fokozó elemeket a férfiak gyakrabban használják, mint a nők. Másrészt, a nők és a férfiak nem azonos gyakorisággal alkalmazzák ezeket az elemeket puszta fokozóként a pozitív, a negatív és a semleges alaptagok mellett. A férfiak szívesebben használják ezeket a kifejezéseket pusztán hatáskeltési céllal, míg a nők inkább olyan kontextusokban élnek velük, ahol eleve a negatív véleményüket szeretnék kifejezni , és a vizsgált elemekkel ezt a negatív tartalmat kívánják fokozni. Mi több, fény derült arra is, hogy amíg a nők 31, addig a férfiak 24 különféle elemet használnak. Hogy pontosan mik is azok, és melyek a dominánsak, az alábbi ábrán láthatók.
Nem kerülheti el a figyelmet, hogy mindkét nem esetében a leggyakrabban használt negatív fokozók szitokszavak, amelyek számszerűsítve a szövegekben a nőknél annak 54,72%-át, a férfiaknál pedig 63,12%-át tették ki. Ezek közül a durvább, vulgárisabb elemek inkább a férfiak nyelvhasználatát jellemzik, ugyanakkor megjegyzendő, hogy a különbség nem nagy.
A lexikai szintű értékváltást illetően – tehát amikor a vizsgált elem mind a szótárban, mind pedig az aktuális kontextusban önmagában szentimentkifejezés funkciójában áll –, nem mutatkozott jelentős eltérés a nemek között. Megállapíthatjuk, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők, a legtöbb esetben a durva és a kemény elemmel reagálnak az adott jelenségre. Szignifikáns eltérésről egyedül a brutális elem kapcsán eshet szó, hiszen a férfiak esetében az három alkalommal jelent meg ebben a funkcióban, míg a nőkében pont ennyivel kevesebbszer, tehát egyszer sem.
Emócióelemzés - eredmények
Mivel a vizsgálat során rendelkezésünkre álltak korábban elkészített emóciószótáraink, elvégeztük a korpusz szótáralapú emócióelemzését is. Az előbb bemutatott eredmények alapján nem meglepő, hogy alapvetően a különböző emóciók a nők tweetjeiben jelentek meg nagyobb mértékben. A vizsgált elemek a hat emóciót tartalmazó szótáras elemzésnél az ÖRÖM, MEGLEPŐDÉS, DÜH, FÉLELEM, UNDOR és a BÁNAT emócióra reflektáló nyelvi egységek voltak, ami a nyolc szótáras elemzésnél a VONZALOM és a FESZÜLTSÉG kategóriákkal egészült ki. Szignifikáns eltérést mutattak a hat elemből álló szótár esetében az ÖRÖM, és MEGLEPŐDÉS emóciók, míg a nyolc elemből álló szótár eredményei a DÜH, FÉLELEM, FESZÜLTSÉG, ÖRÖM és VONZALOM emócióknál mutattak statisztikailag jelentős különbséget a két nem között, hiszen a felsorolt emóciók a nők tweetjeiben jelentek meg nagyobb mértékben.
A lexikai szintű értékváltás és az értékvesztés mind elméleti, mind alkalmazott nyelvészeti, különösen nyelvtechnológiai szempontból figyelemre méltó. Hatékony nyelvtechnológiai kezelésük még nem megoldott, mivel a szótáralapú automatikus szentiment-és emócióelemzés ( a lexikai szintű polaritásuk miatt) téves elemzési eredményt ad. Ezért reméljük, hogy a kutatásunk eredményeit fel tudjuk majd használni egy olyan elemző szoftver építéséhez, amely képes lesz a vizsgált jelenséget hatékonyan kezelni, illetve adalékul szolgálhatnak a nemek közötti nyelvhasználati eltérések további kutatásához.
A szerzők a Precognox munkatársai, a munkát Szabó Martina Katalin a Precognox kutatója vezette.
Rohadt érdekes téma, qrva sokat lehetne ezt még vizsgálni. Bár vannak mindenki számára baromira nyilvánvaló adatok (pl. az, hogy a nők eleve sokkal többet beszélnek és nyilvánulnak meg a közösségi oldalakon is, mint a férfiak), állati érdekes lenne azt is vizsgálni, hogy mely szavakat használnak kizárólag a férfiak, ill. kizárólag a nők.
És ezen különbségek mekkora valószínűséggel következnek a nemek közötti tényleges különbségekből, és mekkora valószínűséggel a mintavétel statisztikus tulajdonságaiból?
Nemstatisztikus laikus szemmel nézve a diagramokat, én az első ábra első két oszlopát nem látom szignifikánsan különbözőnek, és a harmadikra sem mernék mérget venni.
Az utolsó előtti ábrán is csak a két középső fekvő oszlopot látom meggyőzően különbözőnek, a legutolsó ábrán is csak a diagramok felét.
A szövegben csak egy helyen találom a "statisztika" szót, és sehol sem a "minta" kifejezést, ezért érdekelne, hogy ebből a szempontból megszűrték-e már az adatokat, mielőtt következtetéseket vontak le belőle?
@nudniq: óh, tényleg csak néhány esetben van szignifikáns különbség a szerzők szerint is. Efölött első olvasatra elsiklottam. :(
@nudniq: Egyébként legelőször én is azt akartam kérdezni, hogy figyelembe vették-e azt, hogy a nők eleve sokkal többször nyilvánulnak meg az interneten, mint a férfiak, de gondolom, hogy azonos számú mintával dolgoztak, különben nem lenne értelme az egész kutatásnak.
Ez olyannyira igaz -- és öngerjesztő folyamat --, hogy pl. van, amikor én csak azért nem szólok hozzá egy facebookos poszthoz, amiről lenne véleményem, mert a létező összes hozzászóló nő, úgy meg elég furcsán venné ki magát (gondolom ezzel sokan ugyanígy vannak).
Egyébként szerintem a nemi különbségekből az anatómiai-biológiai és adottságbeli eltéréseket leszámítva semmi sem következik, minden egyéb csak szokás és szocializálódás kérdése.
@Sultanus Constantinus: "pl. van, amikor én csak azért nem szólok hozzá egy facebookos poszthoz, amiről lenne véleményem, mert a létező összes hozzászóló nő, úgy meg elég furcsán venné ki magát (gondolom ezzel sokan ugyanígy vannak)."
Azmiaz hogy "furcsán venné ki magát"? Az a furcsa ha van véleményed vagy az ha vki első nem genderazonos hozzászóló a témánál..? :)
@Sultanus Constantinus: hát szólj hozzá "Sultana Constantina" álnév alatt, és márse lógsz ki a sorból :)
@Untermensch4: Az utóbbi. Én "régimódi" neveltetésű vagyok, tehát ha azt látom, hogy valamihez csak nők szólnak hozzá, akkor az női téma, amibe én nem szívesen szólok bele. ;)
@nudniq: LOL! :D (Egyébként ez csak a két keresztnevem latin fordítása, szóval semmi köze a török szultánokhoz.)
Azt olvastam, hogy a japánban vannak kizárólag nők által használt szavak. Olyan ez, mint a magyarban a "dumcsizunk", "cuki" és hasonlók?
@lcsaszar: Hát azért pl. a cuki szerintem messze nem a „kizárólag női szavak” kategóriájába tartozik, bár a hölgyek bizonyára jóval gyakrabban használják, de pl. kisgyerekre, kisállatra fiúktól, fiatal férfiaktól is hallani.
@cikk: „vizsgálataink folyamán a kutatási terület által felkínált elméleti keretek széles skálájából a bináris gender (kicsit erőltetett) fogalmát vettük alapul”
Hát, lehet, hogy ez a liberális körökben már nem elég trendi, de egyelőre a magyar társadalom, jogrend, a névadási szokások (stb.) azért még bőven ehhez a „kicsit erőltetett” bináris genderfogalomhoz (klasszifikációhoz) igazodik, nehéz lenne pl. a magukat semlegesnek vagy harmadik nemhez tartozó szövegalkotóktól statisztikailag értékelhető mennyiségű tweetet összelapátolni.
@Sultanus Constantinus: " ha azt látom, hogy valamihez csak nők szólnak hozzá, akkor az női téma, amibe én nem szívesen szólok bele"
Miközben van véleményed és hozzá is szólnál...
Ez csak nekem furcsa..?
@Sultanus Constantinus: ezt én sem tudtam, hogy a valódi neved latinosítása ez a szultánság. A csupa női kommentek furcsaságával kapcsolatos aggodalmad viszont egyáltalán nem tudom átérezni.
@El Vaquero: Komolyan nem tudtad? Pedig biztos voltam benne, hogy nyelvészkedőknek ez triviális. :D
@lcsaszar: A "cuki" szerintem sem annyira ciki ;) egy férfi szájából/tollából, de pl. az "édes, édi" már az. De engem a legjobban az akaszt ki, amikor egy férfi kedvességből/hálából azt mondja egy másiknak, hogy "aranyos/édes vagy". Na akkor kicsit el szoktam gondolkozni azon, hogy vajon milyen neműnek érzi magát. :D
@Untermensch4: @El Vaquero: Ne ilyen tipikus női, szépségápolási stb. témákra gondoljatok. Mondok egy példát. Egy ismerős feltesz egy képet a nemrég született gyerekéről. Vagy egy csaj feltesz egy új, szexi profilképet magáról. Ha most a 20 hozzászóló közül mindegyik nő ("jaj, de csini vagy" és hasonlók), akkor nyilván és nem fogom odaírni, hogy "jaj, de szívesen +******lak", na. :D Szóval ilyesmire gondoltam.
@Sultanus Constantinus: Én azért férfi létemre simán leédesezek pl egy tábla csokit ;) Más pasiktól viszont én azt se veszem valami szívesen, ha a vállamra teszik a kezüket, szóval az alap, hogy az "édes vagy" esetükben nem játszik.
"a most a 20 hozzászóló közül mindegyik nő ("jaj, de csini vagy" és hasonlók), akkor nyilván és nem fogom odaírni, hogy "jaj, de szívesen +******lak", na."
Azt privátban kell megírni ;)
@lcsaszar: "Azt olvastam, hogy a japánban vannak kizárólag nők által használt szavak. Olyan ez, mint a magyarban a "dumcsizunk", "cuki" és hasonlók?"
Nem (csak), a japánban ugyanis a már a személyes névmás is függ a beszélő nemétől, korától, formalitási viszonyoktól stb. Szóval gyakorlatilag annak, hogy "én", nincs közvetlen japán megfelelője, hanem valami olyasmit kell elképzelni, hogy van a csajszis "énci", meg van olyan hogy "macsóságom", meg van a "magam" mint a "maga" első személyű megfelelője, meg hasonlók.
en.wikipedia.org/wiki/Japanese_pronouns#...se_personal_pronouns
Egyébként bár a cikkben nincs ez kihangsúlyozva, de ugye ez kifejezetten a magyar nyelvről szólt. Más nyelveknél, ahol pl. nyelvtani nemek is vannak, magától értetődő, hogy másképp beszélnek a nők és a férfiak, hiszen a nők nem beszélhetnek magukról hímnemben vagy a férfiak nőnemben.
Lehet, hogy ez nem olyan számottevő különbség, viszont vannak azért érdekes dolgok, amik ebből következnek. Pl. itt jön szembe az a probléma, amit a spanyolnál sokszor tapasztaltam, hogy egy dalt, amelyet eredetileg férfi előadóra írtak, nő énekel, akkor nem biztos, hogy rímelni fog. Idézném az egyik leghíresebb mexikói dalt, ami most így hirtelen eszembe jutott:
.
"México lindo y QUERIDO ('Kedves és szép Mexikó')
Si muero lejos de ti ('Ha messze halok meg tőled')
Que digan que estoy DORMIDO ('Mondják csak azt, hogy alszom')
Y que me traigan aquí." ('S hozzanak engem ide')
.
Ha viszont ezt nő énekli, akkor a DORMIDO-ból DORMIDA lesz és felrúgja az egészet.
@Sultanus Constantinus: Gondolom a nők úgy oldják meg, hogy México helyett Patria-t énekelnek? Nekem legalábbis hirtelen ez jutott eszembe workaroundként :)
@aphelion: Nem, sehogy sem oldják meg, azaz úgy, hogy nem rímel. México helyett nem lehet mást mondani, mert az a szöveg lényeges eleme, másrészt nem nagyon lehet szabadon változtatgatni a szöveget, mert azért mert szerzői engedély kellene. :)
Erre az egész dologra egyébként az döbbentett csak rá, hogy nem értettem egy-két dalnál, hogy miért nem rímel a szöveg. Aztán utánanéztem és rájöttem, hogy hát azért nem, mert feldolgozás és eredetileg férfi énekelte, én pedig nőtől hallottam.
@Sultanus Constantinus: „figyelembe vették-e azt, hogy a nők eleve sokkal többször nyilvánulnak meg az interneten, mint a férfiak” Ezt milyen kutatásra alapozod?
@Sultanus Constantinus: „Ha most a 20 hozzászóló közül mindegyik nő ("jaj, de csini vagy" és hasonlók), akkor nyilván és nem fogom odaírni, hogy "jaj, de szívesen +******lak"” Ha csak ez jut eszedbe a képről, akkor jól teszed, hogy nem kommentelsz. Főleg, ha a gyerek képéről van szó.
@Sultanus Constantinus: „Más nyelveknél, ahol pl. nyelvtani nemek is vannak, magától értetődő, hogy másképp beszélnek a nők és a férfiak, hiszen a nők nem beszélhetnek magukról hímnemben vagy a férfiak nőnemben.” Egyáltalán nem törvényszerű, hogy ez így legyen. A személyes névmásoknál már a második személyű nemjelölés is ritka (indoeurópai nem ugrik be, talán nincs is; a héberben pl. második személyben van, de elsőben nincs). Persze a melléknevek és igealakok esetében lehet, de az is elég változó, hogy hol van különbség (a szláv nyelvekben általában a jelen idejű igealakoknál nincs, de a múlt idejűeknél van).
Ilyesmi különbségek azonban a magyarban is lehetne, pl. egy férfi nem mondja, hogy „tanárnő vagyok”, bár egy nő mondhatja, hogy „tanár vagyok”.
@Fejes László (nyest.hu): "Ezt milyen kutatásra alapozod?"
Nézz körül a Facebookon. A politikai-közéleti témák kivételével szinte mindenhol csak nők szólnak hozzá és nők lájkolnak, főleg a bulvártémákban.
"Ha csak ez jut eszedbe a képről, akkor jól teszed, hogy nem kommentelsz. Főleg, ha a gyerek képéről van szó."
A szmájli megvolt?
"A személyes névmásoknál már a második személyű nemjelölés is ritka (indoeurópai nem ugrik be, talán nincs is; a héberben pl. második személyben van, de elsőben nincs). Persze a melléknevek és igealakok esetében lehet, de az is elég változó, hogy hol van különbség (a szláv nyelvekben általában a jelen idejű igealakoknál nincs, de a múlt idejűeknél van)."
Pl. a baszkban, bár nincsenek nemek, de a tárgyas igék segédigéje képes jelölni a cselekvő nemét (nem emlékszem pontosan, de asszem "duk", ha férfi, és "dun", ha nő -- ami kb. az angol "you have" megfelelője).
Viszont a szláv nyelvekben nem azért van így, mert a múlt idő történetileg befejezett melléknévi igenév?
"Ilyesmi különbségek azonban a magyarban is lehetne, pl. egy férfi nem mondja, hogy „tanárnő vagyok”, bár egy nő mondhatja, hogy „tanár vagyok”."
Hát igen, egy újlatin nyelvben viszont a nő csak azt mondhatja, hogy 'tanárnő vagyok'.
@Sultanus Constantinus: „Nézz körül a Facebookon.” Basszus, komolyan mondom, minta nem állandóan a nyesten lógnál. A személyes benyomásaidat ezer dolog befolyásolhatja, a környezeted, az, hogy mire vagy kiélezve stb.
„Pl. a baszkban, bár nincsenek nemek, de a tárgyas igék segédigéje képes jelölni a cselekvő nemét” Így nhéz azt állítani, hogy nincsenek nemek.
„Viszont a szláv nyelvekben nem azért van így, mert a múlt idő történetileg befejezett melléknévi igenév?” Nem tök mindegy, mi a történeti magyarázata? A lényeg, hogy kialakulhat ilyen is. Nyelvtörténeti alapon bármikor mondhatod, hogy „csak azért van, mert...”. Arról nem is szólva, hogy az igei paradigmák elemei igen gyakran igenevekre mennek vissza.
@Sultanus Constantinus: "Nézz körül a Facebookon".
Na, akkor én körülnéztem. A legelső 50 szöveges megnyilvánulás (komment, poszt, megosztás) között 27-23 a női-férfi arány. (A hirdetéseket és a különböző sajtóoldalak posztjait nem vettem figyelembe, mivel érdeklődési körömből adódóan ezek a férfiak irányába torzítanának.)
Szerintem ez kicsikét se egyértelmű.
@Sultanus Constantinus: Sztem ha egy nő szexi profilképet rak fel akkor annyira nagyon nem meglepő ha irigy női és nyálcsorgató ffikommenteket kap nagy számban. Még az is lehet hogy előre mérlegelte is ezek lehetőségét és nincs ellenére. Esetleg a "+...lak" megfogalmazása, körítése, felvezetése egyfajta szűrőként használatos.
Mondom ezt úgy hogy egyfőnyi "minta" ugrott be akiről ez eszembe jutott... :)
@Untermensch4: „nem meglepő ha irigy női … kommenteket kap nagy számban”
Azért ilyenkor a női kommenteket sokszor ennél nehezebb kiszámítani.
Még ha ilyenkor egy természetes reakció lenne is az irigykedés, a közeli ismerősei, azért tartanak attól, hogy egy ilyen megnyilvánulás árthatna a kapcsolatuknak, így inkább hízelegnek („nagyon csini vagy csajszi!”) vagy magukba fojtják az érzéseiket.
Ha viszont nem egy személyes ismerősükről, hanem egy kevésbé köztiszteletnek örvendő aranyásóról/celebnőről (pl. Sarka Kata / Vajna Timi) van szó, akkor már könnyebben kiszaladhat a billentyűzetükön egy nyílt vagy burkolt „kurvázás”.
@Irgun Baklav: Ha a szelfiző tudja hogy a hízelgő szavak irigységet takarnak akkor ez lehet a koreográfia része...
...és most esett le, esetleg az lehet az egyik különbség hogy a nők érzelmi töltetű, a ffiak információtöltetű "sorok közötti" kommunikációt próbálnak folyatni, ha folytatnak.
Kár hogy ezt kb lehetetlen ellenőrizni, főleg hogy "mit akart mondani a költő"-kategóriás ötlet :) :(
Ami a Facebookos dilemmát illeti, nem vagyok reprezentatív, 50 pluszod, gyermektelen, házas férfi, de megerősithetem, hogy ha bármikor végiggörgetem a Facebookot, én mindig sokkal több női hszt látok.
@hhgygy: Ezt érdemes elolvasni: www.nyest.hu/hirek/12-hajlam-a-tevedesre
@Untermensch4: „ha egy nő szexi profilképet rak fel akkor annyira nagyon nem meglepő ha irigy női és nyálcsorgató ffikommenteket kap nagy számban” Hogyne, és ha kihívóan öltözködik, akkor meg is szabad erőszakolni, ugye?
@Fejes László (nyest.hu): "„ha egy nő szexi profilképet rak fel akkor annyira nagyon nem meglepő ha irigy női és nyálcsorgató ffikommenteket kap nagy számban” Hogyne, és ha kihívóan öltözködik, akkor meg is szabad erőszakolni, ugye?"
a.te.ervelesi.hibad.hu/szalmabab
@Fejes László (nyest.hu): Kehet hogy nem említettem de egy azaz egy főnyi "minta" és némi munkahelyen hallott beszélgetés alapján alkototk felületes véleményt mert nem vagyok felhasználó-terméke a facebook-nak. Ha pl ilyet hallok hogy "Láttam pénteken felraktál egy képet meg írtál arra amit X tett fel magáról." és mindhárom nő, vagy "megnézem Y és Z írt-e azóta (hogy legutóbb megnézte) a szexi képre amit feltettem" (Y és Z ffi), akkor azért úgy tűnik hogy ilyesmiről is lehet szó.
Köszönöm, nem kérek szalmabábot, én dohányzom.
@Sultanus Constantinus: Hogyan állapítható meg hogy mi számít "kihívó"-nak? Ha egy olyan embert kérdezel akinek vallási okokból már egy olyan csador is ami nem eléggé bő vagy ha egy nudistát/naturistát akkor nagyon eltérő lehet a kihívósági határ... :)
@Untermensch4: Hát igen, én nem csodálkozom azon, hogy pl. egy muzulmán férfinek provokatív vagy jelzésértékű, ahogy a fiatal nők öltözködnek nyáron a "nyugati" országokban, ha egyszer ők ahhoz vannak szoktatva egész életükben, hogy csak a feleségüket láthatják hiányos ruhában vagy meztelenül és őt is csak otthon. :)
@Sultanus Constantinus: Pont hogy nem "hívogatóan provokatívnak" hanem "taszítóan provokatívnak" kellene gondolnia. Ha ő húdeerkölcsös muzulmán akkor megvetően ne foglalkozzon qrvákkal, nemde?
@Untermensch4: Persze, de hát ha hetero (tételezzük fel, hogy az), azért valljuk be, hogy a biológiai ösztönök felülírják az erkölcsösséget. :) Én pl. nem tudom elképzelni, hogy létezik olyan hetero férfi, aki pl. egy kihívóan csinos fiatal női ügyféllel (munkakapcsolatban) való találkozásnál ne gondolna rögtön "arra" is. És ez szerintem természetes, nem megvetendő, így vagyunk "programozva" biológiailag. (Inkább az a furcsa, ha valakinél nem így van...)
@Sultanus Constantinus: Gondolni lehet, mondani és tenni már közmegegyezéses szabályok alapján korlátozottabban. Ha vki ezt a(z akkor és ott) érvényes közmegegyezést felülírja az ösztönei miatt és még azt is hazudja (magának is de az sem enyhítő körülmény) mellé hogy erkölcsi/vallási okokból teszi, az közveszélyesen ostoba.
Az ilyeneknek azért nagy szerencséjük hogy ugyanaz a "rohadt liberalizmus" ami miatt "kihívóan" öltözködnek a nők, tiltja a magukfajták büntetéseként a szaporodóképesség megnyirbálását.
Biológiailag úgy vagyunk "programozva" hogy a majomcsorda aszavannán életben tudjon maradni. Ehhez pl a hisztérikus tömegpszichózisban mindennel agyonverős "app" is hozzátartozik. Ilyen alapon természetes és nem megvetendő a lincselés is...
Munkakapcsolatban meg eleve a munka és a magánélet szétválasztása sztem egy jó kulturális szabály. Bármire gondolhat bárki de az ügyfél az olyan "szerep" ami bizonyos gondolatokkal csak bizonyos korhatáros filmekben tartozhat össze. :)
@Untermensch4: Hát nyilván, azért is ember az ember, mert tud uralkodni magán.