Plurale tantum
Olvasónknak sok fejtörést okoz, hogy nem találja a javak egyes számát. Útnak indulunk, bejárjuk a világ nagy hegységeit, szemüveget veszünk, és nem sajnáljuk a pénzt sem, koptatjuk a cipőt, a zoknit és a nadrágot, szó esik eljegyzésről és megtorlásról, még a gázművek is befurakodik a történetbe – de vajon megtaláljuk-e a megoldást ennyi viszontagság után?
M. Bálint kérdése látszólag a magyarra vonatkozik, valójában egy általános jelenségről érdeklődik:
Egy érdekes kérdést szeretnék Önnek feltenni, amin sokat gondolkodtam de a választ nem leltem meg rá. Íme a példamondat: „A szegregáció csökkentésének egyik módja a kulturális javak elosztása.” A kérdésem a következő: mi a javak szó egyes száma? Ezt a szót eddig csak így, többes számban hallottam. A jav kifejezés számomra sehogy sem értelmezhető.
(Forrás: Wikimedia commons)
Ennek a jelenségnek csak latin neve van, magyar nincs: plurale tantum (vagyis 'csak többes számú': a plurale a latin pluralis 'többes számú' melléknév semlegesnemű alakja, a tantum pedig itt azt jelenti: 'csak'). Ezt mondjuk azokra a névszókra, amelyeknek csak többes számú alakjuk van, egyes számú nincs.
Minden általam ismert nyelvben, amiben létezik többes számú alakjuk a névszóknak, léteznek plurale tantumok is. Ilyen nyelv a magyar is. Sokszor többé-kevésbé érthető, motivált a többes szám, például sok kisebb részből álló dolgok megnevezésére. Ilyen például maga a javak (vagy idegen megfelelői, például a latin divitae vagy a francia propres): olyan összefoglaló értelmű szó, ami mindig sok kisebb dologból tevődik össze, esetleg olyan kicsikből is, amiket önmagukban túlzás lenne javaknak nevezni. Ilyesmik például a hegységek (sok hegyből álló tájegységek) többes számú elnevezései. Ezek tulajdonképpen tükörfordítások, a magyar hegységnevek, mint a Bükk vagy a Mátra nem szoktak többes számban állni (kivéve az olyanokat, mint a Csiki-hegyek). Az idegen nyelvből fordított hegységneveknél viszont (amelyek általában már az eredeti nyelven is prulare tantumok) gyakran előfordul ez: az Andok, az Alpok, a Kárpátok.
Aztán vannak olyan plurale tantumok is, amelyeknél nem egészen világos, miért is van formailag többes számú alakjuk. Esetleg több hasonló részből állnak (mint pl. a francia lunettes 'szemüveg' vagy az orosz денги [gyéngi] 'pénz'), de sokszor még ez sem igaz. Például a nadrágot és a hozzá hasonló ruhadarabokat jelentő szavak sok nyugat-európai nyelvben plurale tantumok (angol trousers, spanyol pantalones stb.). Ennek az lehet az oka, hogy számos páros ruhadarab mintája hatott rájuk (hiszen ezekben a nyelvekben a 'zokni', 'cipő' és társai is többes számúak, bár azoknak általában van 'fél pár zokni', 'fél pár cipő' jelentésű egyes számuk). Teljesen homályos, hogy miért csak többes számúak az olyan főnevek, mint például a francia représailles 'megtorlás' vagy fiançailles 'eljegyzés'. Talán mert általában egész eseménysorokra utalnak.
(Forrás: Wikimedia commons)
Egyébként idegen nyelvekben ismerünk singulare tantumokat, vagyis csak egyes számban álló névszókat is. Ilyen például az angol information 'információ'. Egyszerűen nem képezhető a többes számú alakja, és ha angolul azt akarjuk mondani, hogy 'értesülések', akkor azt úgy kell kifejeznünk, hogy pieces of information. Van ezen kívül possessivum tantum, vagyis csak birtokként előforduló névszótő is, például gyakorlatilag ilyen az öcsém, öccse stb., bátyám, bátyád stb.
A magyarban érzésem szerint kevesebb plurale tantum van, mint a közismert nyugat-európai nyelvekben. Ennek egyik oka az lehet, hogy a magyar nyelvben egyébként is ritkábban használjuk a többes számot. Gondoljunk akár az előző 'zokni', 'cipő' példákra, vagy arra, hogy amit magyarul úgy mondunk, hogy almát vettem, azt a nyugat-európai nyelvek többségére úgy kell fordítani, hogy az 'alma' jelentésű szó többes számát használjuk, vagy arra, hogy magyarul minden számnév után egyes számban áll a névszói alaptag. Erről talán egyszer külön szólok.
Ugyanakkor a magyar plurale tantumok többsége egyes számú egyeztetéssel is járhat, például a hegységek nevénél: észak–dél irányban húzódik/húzódnak az Andok; a Kárpát-medencét a Kárpátok öleli/ölelik körül. Egyes formailag többes számú alakokat a magyarban kifejezetten egyes számúként használunk, például végre válaszolt (nem pedig válaszoltak) a Gázművek. (Azt, hogy a Gázművek tényleg többes számú alak, mutatja, hogy mondhatunk ilyet: a különböző városok gázművei, de nem mondunk olyat, hogy a különböző városok gázműveke(i) vagy éppen olyat, hogy gázművekek.)
Érdekes módon sokszor kénytelenek vagyunk egyes számban használni a plurale tantumokat. Például nincs önállóan egyes számban viszontagság, csak viszontagságok vannak. Ennek ellenére, mivel a számnevek után egyes számot használunk, így kell mondanunk: sok viszontagság.
„A javak egyes számú megfelelőjeként általában a jószág szó használatos.”
Ilyenkor ütközünk bele M. Bálint olvasónk problémájába: ha valakinek nem foglalják le minden javát (eddig még nincs baj), de sokat lefoglalnak belőle, akkor mit foglalnak le? Sok javat? Sok jót? Valahogy egyik se stimmel. Ez azért van, mert a nyelvérzékünk azt diktálja, hogy a javak tövének köze van a jó szótőhöz, ahogy a tavak szónak a tó tőhöz, sőt történetileg a sav szónak is a só tőhöz. De plurale tantumról van szó, és a javak többes számból nem derül ki, hogy tó–tavak-féle esettel, vagy sav–savak-féle esettel állunk-e szemben. Ez a bizonytalanságunk okozza, hogy nem tudjuk egyes számban használni a javak alakot – kivéve, ha birtokosra utaló toldalékkal áll, mert a java éppen úgy nem utal arra, hogy a tő jav- vagy jó- alakú-e, mint a javai vagy a javak.
Mennyi viszontagsággal jár a plurale tantumok használata!
A spanyolból szintén jó – vagy még jobb – példa lett volna a "creces" ('hozam, növekmény'), melynek egyes száma egyáltalán nem is létezik (*crez ~ *crece), a DRAE-ban is csak többesben szerepel.
A "pantalones"-t (és a hasonló ruhadarabokat) viszont ma már inkább egyes számban használják (pantalón), mint többesben (latin-amerikaiaktól még nem is hallottam többesben: "se le rompió el pantalón" – 'elszakadt a nadrágja').
Emlékszem, hányszor olvastam el anno 12-13 évesen azt a mondatot, amelyben Széchenyi István Pozsonyban felajánlotta jószágainak egy évi jövedelmét az Akadémia alapítására, akkor még csak tehenet, juhot, tyúkot tudtam elképzelni a jószág szó hallatán. Vajon hogyan lett a tehéntejböl, kecskesajtból és a tojásból Akadémia? :)
JAV
fn. tt. jav-at, harm. szr. ~a. A ,jó' melléknévnek tárgyilag, vagyis főnévül, s többnyire harmadszemélyi birtokraggal használt változata, általán jelent oly dolgot, tárgyat, mely jó.
Forrás: Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára (1862-1874)
Én egyszer hallottam olyan fejtegetést, ha jól emlékszem, valami politika-gazdaság-mittudomén-filozófiával foglalkozó órán, hogy a "javak" egyesszáma, ha nagyon muszáj, akkor "jószág". Ez teljesen hülyeség?
És egyszer az egyetemen a "Bírák" (bibliai személyek) egyes számán is eltöprengtünk. Hogy vajon pl. Debóra, az bíró vagy bíra. Mindkettő hülyén hangzik.
Bővítsük ki a cikkben szereplő "nyugat-európai" nyelveket bátran kelet-európaiakkal is, ugyanis szinte mindegyik szláv nyelvre is igazak az állítások: a 'nadrág', 'szemüveg', 'cipő', 'olló' stb. jelentésű szavak többes számban állnak, és bizony az "almát vettem" mondatban is többes számban áll a tárgy. Nyelvészetileg amúgy is nehéz értelmezni a "nyugat-európai nyelv" stb. kifejezéseket. Sőt, a felhozott angol, francia, spanyol példák nem is (csak) nyugat-európaiak, legalább annyira amerikaiak, ázsiaiak vagy afrikaiak is. :)
Érdekes jelenség amúgy, hogy míg a páros testrészeket jelentő szavak körében, bármennyire is próbálják tűzzel-vassal irtani egyes nyelvművelők, terjed a többes szám használata (fájnak a lábaim, gyulladtak a szemei stb.), addig a rájuk való ruhadarabok esetében eszünkbe se jutna ez a szerkezet, vagyis pl. nem mondja senki, hogy "leveszem a cipőimet" vagy éppen "megpucolom a szemüvegeimet", amennyiben csak egyetlen tárgyról beszél. No persze le lehet venni cipőket a polcról, ha több párról van szó, és meg lehet tiszítani szemüvegeket, ha több is van belőlük.
A "javak" mellett egyébként hasonló szó még a "léptek", aminek az egyes száma, ha nagyon akarjuk, a "lépés", ám annak meg létezik saját többes számú alakja. Van aztán pár állandósult szókapcsolat, kifejezés, amelyben annak ellenére használunk többes számú alakot, hogy egyéb hasonló szerkezetekben csak egyes szám állhat, pl. "háromkirályok", "X.Y. összes művei" stb.
@Loddi: Szerintem az nem elég indok, hogy ha valaminek van "saját többes száma", akkor nem lehet egy másik többes számú alaknak is az egyese. Ugyanis szóhasadással előfordulhat, hogy egy szó megőrzi a régies többesét is, csak más jelentésben.
"X.Y. össze művei" – szerintem inkább összes műve. :)
(Egyébként azt is észrevettem, hogy fiatalok körében terjednek az indoeurópai típusú "sok emberek" és hasonló kifejezések.)
@Loddi: a léptek főnevet milyen szövegkörnyezetben használnád? Számomra új ez a szó, eddig igeként (a lép múlt idejű, tbsz. 3. szem. ragozásaként) ismertem ezt. A lépték hasonló, és főnév, de nem többes számú alak.
@Olman: pl. "Hosszú léptekkel halad".
@Loddi: Persze, igazad van, hüje kifejezés a "nyugat-európai nyelvek", az indoeurópai nyelveket értettem rajta, amik ugyebár körbevesznek minket, csak nem akartam még egy szakkifejezést indokolatlanul bedobni.
Amikor a (remélem mégsem megszüntetendő) Corvinus jogelődjére jártam, az egyik, kiváló professzorom minden adandó alkalommal jószágként emlegette a javak egyes számát. És mindennek már 26 éve...
Más. Engem az dühít, amikor a médiumokban olyanokat mondanak mint pl, az emberek elmenekültek házaikból - mintha több háza lenne minden embernek. Érdekes, hogy azt viszont még sohasem mondták, hogy "*feleségeiket elhagyva" csináltak volna valamit. Ilyenkor valahogy ráéreznek arra, hogy ha többesszámot használnak, akkor poligámiáról beszélnek... ;-))
Megint más.
Már többször elmorfondíroztam azon, hogy korábban azt a kifejezést, miszerint valakinek sok marhája volt, abban az értelemben használták, hogy gazdag volt, azaz sok volt a java.
Az orosz nyelvből közhírhedt továris szó is ebből a környezetből jön.
A török eredetű tovar jószágot, marhát/javakat/tulajdont jelent. Az "is" pedig jelöli azt személyt, aki ezen tulajdonnal együtt van, arra vigyáz - mondhatnánk, hogy ő a gulyás, de azt is, hogy árukísérő. (hihi)
@Olman: Léptek zaja hallatszik.
@El Mexicano: A "lépés" szónak tudtom szerint soha nem volt többese a "léptek", csak a "lépések". Egyetértünk: ha van egy szónak szabályosan létrehozott többes számú (vagy bármilyen más funkciójú) alakja, akkor korábban esetleg létezett (nevezhetjük régiesnek) szabálytalan alak vagy eltűnik, vagy szóhasadás útján más jelentést vesz fel. Mivel viszont itt a két alak jelentése megegyezik (még ha használati körül kissé eltérő is), nem hiszem, hogy erről lenne szó.
@kalman: Szerintem aki olvasgatja a nyestet, tudja, mi az, hogy indoeurópai nyelvek. Vagy ha nem, járjon utána. Értem persze, hogy mivel a példák között elsősorban földrajzilag eredetileg Nyugat-Európához kötődő nyelvek voltak, egy népszerűsítő cikkben így talán egyszerűbb volt emlegetni őket, de hát mint tudjuk, más nyelvekben is hasonló a helyzet.
@El Mexicano: A 13. hozzászólásomban nem reagáltam az "összes művei" stb.-vel kapcsolatos felvetésre, előbb ellenőriztem a könyvespolcomon. Szó szerint Villon, Ady, Arany, Petőfi, Vajda János összes művei és/vagy versei sorakoznak rajta, sőt az egyik kötet címe halmazatilag Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái.
A határozatlan számnevek után valóban egyre többször hallani többes számú alakokat, de határozott után még nem futottam bele, vagyis valóban van "sok emberek", de nincs *"két emberek". Utóbbi legfeljebb kezdő magyarul tanulóknál fordul elő. De majd figyelek, hátha tévedtem.
@ Dóra: a "bírák" egyes száma "bíró", én legalábbis így tanultam ;) nem tudom, a bíró miért hangzik hülyén?
Azért „X.Y. összes művei", mert itt állandósult a régies szóalak. Csak később „kopott le" ebben az esetben is a többes szám jele (vagy ragja? most mindegy).
Ez is csak arra példa, hogy a nyelvi változásokban kár a logikát keresni. Persze más kérdés manapság a tévé, rádió befolyása.
@Loddi: Ia nyugat-európai ;) szakirodalomban erre szokták használni a Standard Average European (https://secure.wikimedia.org/wikipedia/en/wiki/Standard_Average_European) kifejezést. Ez nem azt jelenti, hogy amit ezekről a nyelvekről mondanak, az más nyelvekre nem igaz, és még azt sem, hogy ezen nyelvek közül mindenre igaz, amit megállapítanak. Olyan jelenségekre szoktak így hivatkozni, melyek főként a germán és az újlatin nyelvekre általában igazak. Ezek azért jók példának, mert aki idegen nyelveket ismer (Magyarországon, de általában a világban is, az valószínűleg ezek valamelyikét vagy némelyikét ismeri.)
Semmiképpen nem cserélhető fel az "indoeurópai nyelvek"-re, mivel azok közé olyanok is tartoznak, mint az albán, a görög, az örmény, az indoiráni nyelvek tucatjai stb. Nem biztos, hogy ezek mindegyikében a nyelvész is annyira tájékozott, hogy ezekről általános kijelentéseket tegyen, ezért célszerűbb egy kisebb csoportra szorítkoznia.
@siposdr: ". Engem az dühít, amikor a médiumokban olyanokat mondanak mint pl, az emberek elmenekültek házaikból - mintha több háza lenne minden embernek." Erről már írtunk: "
@Pesta: "Azért „X.Y. összes művei", mert itt állandósult a régies szóalak. Csak később „kopott le" ebben az esetben is a többes szám jele (vagy ragja? most mindegy)."
Szó sincs ilyesmiről. Az ilyen szerkezetekben a magyarban sosem volt többes szám. Az összes művei a latin opera omnia tükörfordítása.
@Fejes László (nyest.hu): A Standard Average European mindezen igazságok ellenére sem ugyanaz, mint a nyugat-európai. esetleg ki kellene találni rá valami jó magyar kifejezést, ez lehetne akár a "standard/átlag(os) európai". És persze hogy beletartozik még egy csomó (élő és holt) nyelv az indoeurópaiba a felsoroltakon kívül is, viszont éppen Magyarországon, ahol a szomszédság nagy része mégiscsak szláv, ráadásul évtizedekig nyomták az emberek fejébe az oroszt is (más kérdés, hogy milyen eredménnyel), hozzá lehetett volna tenni ezeket is. Az is igaz persze, hogy a szláv nyelvek számjelzős szerkezetei általában nem többes nominatívusszal állnak, a cikk viszont a plurale tantumról szólt, amiben a szláv nyelvek is bővelkednek. A hozzászólásom mindössze erre a tényre szerette volna felhívni a figyelmet.
@Loddi: Abban egyetértünk, hogy lehetett volna ezeket is említeni (orosz példa szerepel is), de nem hiszem, hogy ezek említetlenül hagyása csökkentette a magyarázat értékét, világosságát.
Valóban jó lenne a SAE-re egy magyar terminust bevezetni, de mivel a fogalom alig ismert, ezt mindig magyarázni kellene. Egyébként "az ismert(ebb) nyugat-európai nyelvek" lényegében ugyanezt fedik, és ha nem is kifejezetten szakterminusként, de ebben a funkcióban használják a magyarban mind a szak-, mind az ismeretterjesztő irodalomban.
@Fejes László (nyest.hu): Nem is vitattam (most sem teszem) azt, hogy a cikk jól összefoglalta a tudnivalókatm csak pontosítani szerettem volna; az orosz példa viszont valóban kiment a fejemből, mire a kommentet megírtam. Hiába, ez már élemedett korommal együtt jár, bocsánat érte ősz fejemnek!
@Fejes: A SAE-re európai indoeurópai? Vagy indoeurópai európai? :)
@Loddi: én a "sok emberek"-et még sose hallottam, ami persze nem jelenti azt, hogy nem létezik, de olyan nagyon nem lehet szerintem elterjedt. Viszont @Fejes: lehet, hogy az "összes művei" eredetileg tükörfordítás, de az nekem tökéletes, hogy "A néninek az összes macskái ott futkostak a kertben".
@kalman: Én még azt sem merném mondani, hogy nyugat-európai indoeurópai, mert pl. a kelta nyelveket biztos, hogy nem értik bele. (Szóval ha valaki azt mondja, h a SAE-re ez vagy az jellemző, nem gondolja végig, hogy a keltában úgy van-e. Jó, persze lehet feltételezni, h ezek areális dolgok, és ha a germánokban és újlatinokban úgy van, akkor jó eséllyel úgy lesz a keltában is, de ez akkor sem bizonyosság.) Ha európaizunk, akkor viszont beleesik az oösszes szláv és balti is, plusz a görög, az albán... Szóval szerintem a SAE az SAE. Az "ismertebb nyugat-európai nyelvek" szerintem tökéletesen megközelíti.
Ami az összest illeti, az azért mégiscsak feltűnő, hogy csak akkor jó a többes szám, ha Px is van... Megetettem az össze macskáit (nekem azért ez is necces), de *Megetettem az összes macskákat... Szóval analogikusan terjed, de még eléggé korlátozott.
Érzésem szerint a "nyugat-európai nyelvek" alatt általában a többség által ismert "nagy" – germán és újlatin – nyelveket szokták érteni (angol, német, francia, olasz, spanyol). Szerintem ezen nem is érdemes vitatkozni, mert nem tudományos kifejezés.
"Standard Average European" – Hát nem tudom, erről nekem az a véleményem, hogy az angolok hajlamosak mindenre kitalálni valamilyen elnevezést, ami valójában nincs... Ugyanúgy felsorolhattak volna ugyanennyi jellemzőt, ami viszont tök más ezekben a nyelvekben.
@ddani: Jaj. Ki mondta, hogy a bíró hangzik hülyén? Arról, hogy Bírák és Debóra, nem ugrik be semmi? Nyilván a Bírák könyvére gondoltam és Izráel bíráira. Ezeknek nehéz kitalálni magyarul az egyes számát. Maga a jelek szerint túlságosan megörült annak, hogy rászólhat egy nőre, aki eeekkora butácskaságot mondott.
A javak "töve" egyértelműen a jó, amit Szent László egyik törvényében előforduló nyelvemlékünk a joccedeth (ejtsd: jókszedő) is bizonyít.
A sav viszont nyelvújítás kori szó, amit a só egyik többesszámából (v vmelyik más toldalékolt alakjából, mondjuk sava) "képeztek" v inkább redukáltak.
@MolnarErik: 27-re
Hasonló:
Szó (szót követ)->szavak..
És talán
"jó (jót követ="egyik jószág a másikat")"->"javak"(="jószágok") csak itt a jelentés módosult..
@mederi: Tehát nem érted, hogy @MolnarErik: pont ezt mondja? Vagy miért ismétled?
@szigetva:
Láthatóan kiegészítettem, nem ismételtem.. Bocs!
@mederi: Miután @MolnarErik: megállapítja, hogy a "jav-" és a "jó" összefügg, te ugyanezt teszed, "talán"-nal bevezetve. Ez nem kiegészítés.
@mederi: Talán. www.nyest.hu/hirek/mi-koze-a-joslatnak-a-javaslathoz