Paraszti szó
Olvasónk részt vett egy konferencián, és nem ért egyet azzal, amit róla írtunk. Véleményét kommentár nélkül közöljük.
Nem lévén rendszeres Nyest-olvasó, későn figyeltem föl a Magyar áltudomány ünnepe – Gyökök és gyökerek című, a II. Czuczor-Fogarasi Konferenciával kapcsolatban méltatlankodó cikkre. Nem hiszem, hogy elkéstem volna.
Csupán egy-két dologra szeretném fölhívni a kedves Szerző figyelmét.
Először is megértem ősfájdalmát, hogy szabadidejét kénytelen az áltudomány elleni küzdelmére fordítani. Képzelje el, 1849-51 között Czuczor Gergely a rabidejében dolgozott a Szótáron Kufsteinben, vasra verve, a Riadó c. forradalmi verse miatt…
Ami a Czuczor-Fogarasit illeti. Kedves Szerző lényegében Hunfalvy 1851-es vádjait ismétli a Szótárral kapcsolatban. Tette ezt a mai nyelvészet atyja 11 évvel az első kötet megjelenése előtt – az elfogulatlanság, a tárgyszerűség, vagyis a tudományosság örök dicsőségére.
Czuczorék válaszára azóta is csak maszatolnak Hunfalvy szellemi utódai.
A „ragasztó” nyelvek alapkérdése: mit toldalékolunk? A XIX. sz. első felében egyhangú választ adtak a kérdésre nyelvünk kutatói: a radixot. Teleki József, Bolyai János, Kresznerics Ferenc szavával a gyökeret, később a gyököt. Czuczorék az első kötetben idézték a gyöknek az Akadémiától származó meghatározását: „a szónak az a része, ami nincs szóképző által alkotva.” Ez a magyarban legföljebb egy szótagból áll: ó, fa, fűz. Megkülönböztették az élő, azaz önálló szóként is használatos gyököket, pl.: fúr, kör, és az önálló szóként nem dolgozó ún. alvókat, v. elvontakat – for, ker –, majd fölsorolták mind a közel 2300 darabot. Nagy terjedelemben, alaposan fejtegették a szócsaládok kialakulását. A vendégszavaknak – pl. lat – soha nincs oldalági rokonuk, – a magyar szavak viszont gyakran családosak. Ennek alapja a jelentéshasonlóság és a szabályos hangváltozásokra épülő alaki egyezés. Pl. forgást, vagy e mozgás részelemét jelenti a for, fúr, fer, p>f: par, per, pör stb. gyökcsoport igen népes atyafisága: forr, forgat, fergeteg, förgeteg, féreg, fúró, parittya, perdül, pereg, pörge, pergel stb. A mű részletesen tárgyalja a toldalékok keletkezését, mibenlétét és működését. A nyelvtani rész után következik hat kötetben a 110,784 szócikk. Ha ebből elhagyjuk a hangok, a különböző szóelemek, a helynevek és az idegen szavak cikkeit, előttünk áll a teljes korabeli magyar szókincs szerves rendje. Másként: szavaink levezetése a gyökükből. Szinte teljes analízis!
Természetesen a Szótár nem hibátlan. Vitatható pl., hogy a parittya az említett család sarja-e, vagy magányosan született valamelyik délszláv nyelvben, s onnan kéredzkedett Nyelvédesanyánk ölébe.
Hunfalvy 1874-ben megakadályozta, hogy a javító pótkötet megjelenhessék, és tudományos vitát sem folytathattak a magyar nyelvészek a művel kapcsolatban. Ez máig kockázatos…
Ma már van elég adat annak eldöntéséhez, hogy a CzF. vagy a TESz. magyarázza-e módszertanilag helyesebben, logikusabban, adatoltabban, részleteiben kielégítőbben a magyar nyelv szerkezetét, működését, fejlődését.
(Forrás: Wikimedia Commons / Vadaro / GNU-FDL 1.2)
A Magyar Művészeti Akadémia és a Diófa Kör nem csupán a Czuczor-Fogarasi-féle szerves nyelvészet ügyét karolta föl, de párbeszédet is szorgalmaz nyelvészetünk és a magyar társadalom között, hiszen őrület, hogy a magyar tanulók és tanárok zöme utálja a magyar nyelvtant.
Vajon miért?
Kedves Szerző ősfájdalmát már Arany János is észlelte: „Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély:/ Hogy még a paraszt is mind magyarul beszél./ Grammatikát nem tud, hiába csináljuk,/ Mégis egyre darál, egyre fecseg szájuk.” (Arany János: Grammatika versben)
A kibernetika, a fizika és más hasonló tudományok ügyében nem érzik magukat illetékeseknek a parasztok, a nyelvtudomány ügyében azonban igen és okkal. Az ősfájdalomra kiváló gyógyír a néprajzkutatók sok tízezer – gyakorta írástudatlan – adatközlőjének káprázatos anyanyelvi beavatottsága…
Igaza van a Nyestnek, Czakó szövegéhez nem kell kommentár. Én is csak kedvenc anekdotámat szeretném újfent az érdeklődő nagyközönség figyelmébe ajánlani, már ha sikerült a legtürelmesebbeknek odáig eljutni, hogy "A kibernetika, a fizika és más hasonló tudományok ügyében nem érzik magukat illetékeseknek a parasztok, a nyelvtudomány ügyében azonban igen és okkal." (Merthogy a Czakó-féle parasztok igenis megszólalhatnának az atomfizikáról is, elvégre ők is atomokból vannak, vagy mifene!?)
Szóval: nyelv és tudomány, alapozó kurzus, első óra, első perce:
A neves turkológus Radloffhoz egy nap török látogató érkezett. A vendég azért jött, hogy elmondja az akkor már híres tudósnak a török nyelvekről szóló saját elméletét. Mikor aztán kiderült, hogy törökünknek sem a nyelvtudományról, sem a turkológiáról nincs fogalma, Radloff megkérdezte tőle:
– Miből gondolja, hogy Ön ezeket a kérdéseket meg tudja oldani?
– Hát hiszen turkológus vagyok.
– Turkológus? Miért gondolja, hogy Ön turkológus?
– Török az anyanyelvem, jól tudok törökül!
– Uram, Ön téved. Ugyanis attól, hogy valaki madár, még nem ornitológus! (www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=19346:a-
:(
Megnéztem az értelmezö szótárban az illetékes szót (nem ez a cikk lényege,de nem a lényeg a lényeg).
illetékes (fönév)
Személy,aki valamiben dönthet,eljárhat.
illetékes (melléknév)
1.Vagyonban,pénzben osztályrészes.
2. ...
3. ...
Vajon melyikre gondolhatott a szerzö?
@istentudja: „Vagyonban,pénzben osztályrészes.” Én ezt nem is értem, talán arra a jelentésre gondolnak, h valami után illetéket kell fizetni. Ez viszont nem vonatkozhat személyekre, nem?
@Fejes László (nyest.hu): Szerintem itt arról lehet szó ,hogy a paraszt részese a nyelvnek.Semmiképp nem nyelvtudós,nem nyelvész,hanem tudója a nyelvnek.
Olvasónk részt vett egy konferencián, és nem ért egyet azzal, amit róla írtunk.
Cz. G. írása még csak nem is céloz az őt ért esetleges sértésekre, kizárólag a Czuczor-Fogarasi szótárról, valamint a hivatalos nyelvészet meg a közönség megromlott viszonyáról értekezik.
@nandi: Valóban félreérthető, de a róla a konferenciára vonatkozik... :)
@istentudja: osnyelv.hu/czuczor/
ILLETÉKĚS
(il-l-et-ék-ěs) mn. tt. illetékěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Szerződés, osztály stb. szerént kijáró. Illetékes rész, osztályrész, havi díj. 2) Törvény által kijelölt. Illetékes biró.
@nandi: Igen.Ebben az összefüggésben úgy értelmezem,hogy a paraszt nem tudósa,hanem tudója a nyelvnek..A szellemes madárhasonlat ott sántít,hogy a madár nem ember.
@istentudja: Egy ember jelentkezik a cirkuszigazgatónál.
Mit tud?
Tudom utánozni a madarakat.
Ó, olyanból ezer is van.
Ha nem, hát nem, mondja az ember, és kirepül az ablakon.
Milyen ornitológus lehetne belőle?
@istentudja: Egy ember jelentkezik a cirkuszigazgatónál.
Mit tud?
Tudom utánozni a madarakat.
Ó, olyanból ezer is van.
Ha nem, hát nem, mondja az ember, és kirepül az ablakon.
Milyen ornitológus lehetne belőle?
@nandi: Öreg székely Pesten.Meglát egy papagájt a járdán,kinyítja a tarisznyáját,a kalapjával próbálja belehessegetni.
-Nem szégyelli magát felnött ember létére-méltatlankodik a papagáj.
-Bocsánat,azt hittem,hogy az úr madár-mondja a székely.
Csatlakozom Czakó Gáborhoz: "A kibernetika, a fizika és más hasonló tudományok ügyében nem érzik magukat illetékeseknek a parasztok, a nyelvtudomány ügyében azonban igen és okkal."
A Nyelv és Tudomány fórumának állandó hozzászólói nem a szabadidejükben írogatnak a fórumba, hanem fizetett munkatársak. Ezt a gyermekmesét, hogy legalább 15 fő a szabadidejében írogatna ide évek óta, nap, mint nap, senki nem veszi komolyan.
A mai, hivatalos nyelvtudomány nem kompetens (nem illetékes, nem szakértő) a magyar nyelv kutatásában. Azért nem kompetens, mert nincsenek hozzá a tudományos eszközeik.
Azzal, hogy a magyar nyelv kutatását kiszorították a nem nyelvész (egyéb diplomás) nyelvkutatók, a szintén diplomás magyar írók és az önművelő, bármilyen szinten is hozzáértők soraiba,
attól, hogy velük együtt a nyelvet beszélő sokmillió magyart is lenézik, sértegetik,
attól, hogy egymást nyelvtudósnak titulálva elismerést egymás vállának veregetésétől, fizetést pedig az államtól kapnak, még nem művelik a nyelvtudományt.
Összefoglalom: a mai hivatalos nyelvtudomány - áltudomány.
"A Nyelv és Tudomány fórumának állandó hozzászólói nem a szabadidejükben írogatnak a fórumba, hanem fizetett munkatársak. Ezt a gyermekmesét, hogy legalább 15 fő a szabadidejében írogatna ide évek óta, nap, mint nap, senki nem veszi komolyan."
Ezúton szeretném közölni, hogy hétfőn keresetet nyújtok be a bíróságon egyévnyi bérem kifizetésének elmaradása miatt. Különösen nehezen érintett az éjfél után küldött kommentek után járó éjszakai pótlékaim elmaradása.
Ha meghalnék a hétvégén, jegyezzék meg jól, bármit is állapítson meg a nyomozás, valószínűleg a nyelvészmaffia volt a háttérben.
Szólhattatok volna, hogy ezért pénzt is lehet kapni, aktívabb lettem volna.
Merre van a pénztár...?
@Krizsa:
"A Nyelv és Tudomány fórumának állandó hozzászólói nem a szabadidejükben írogatnak a fórumba, hanem fizetett munkatársak
Ez így van, én havonta 200 ezer forintot kapok a havi 5-6 hozzászólásért....aki szinte napi rendszerességgel szól hozzá a cikkekhez, akár 2-3 milliót is kaphat havonta (!).
Te talán többet is kaphatsz, hiszen nagyon hosszú kommentjeid vannak...ráadásul a héber szavakért pótlék is jár.
Ha írsz a Nyestnek, héber pénznemben is megkaphatod a béredet.
@DJS
Szerintem mihamarabb nyújtsd be a keresetet, hiszen a Nyest.hu legalább 40 millió forinttal lóg neked...
Ha jól figyeltem, Czakó Gábor hozzászólásának lényege az, hogy
1. a Czuczor-Fogarasi szótár fölsorolja nyelvünk 2300 gyökét és levezeti belőle korának kb. százezernyi magyar szavát,
2. melyek a gyökök bizonyos szabályos változásai jóvoltából szócsaládokat alkotnak. E családokat a gyökmódosulatok hangalaki- és jelentéskapcsolata fűzi egybe.
3. a magyar nyelv ily módon épülő szerves rendszere eligazítást nyújthat a nyelvek egymásra hatásának kutatásához - valamely szó valószínűleg oda valósi, ahol családos, mint a kőzet, a dallam stb.
Az író - helyesebben a Czuczor-Fogarasi - állításai gyökről-gyökre, szóról-szóra, szócsaládról-szócsaládra vonatkozóan ellenőrizhetők.
A nyest nem tud válaszolni?
A hivatalos magyar nyelvészet nem állhatja a konkrét kérdéseket, akárcsak a mindenkit túlélő ravasz, vén légy Czakó egyik állatmeséjében?
Vitaképtelen?
@nandi: Nandi,ne térj le az igazútról,ne térj le az igaz útról,ne térj le azi gaz útról,potty.
Üdv a bolondokházában! Ha tényleg jól fizetik, én is felcsapnák fizetett udvari bolondnak! Remélem, hamarosan lenyomozzák az állami pénzből fizetett nyestes hiénák, melyik műintézmény pszichiátriájáról írok... De a bankszámlaszámomat is szívesen megadom, elég átutalni. Egy nagyobb összegért pedig még a gyökelméletben is hajlandó leszek hinni. (Igazán.)
@nandi: Gratulálok Önnek, hogy Czakó Gábor válaszából mindezt ki tudta olvasni. Szívesen válaszolnánk, de nem igazán tudjuk, mire kellene válaszolnunk...
@Fejes László (nyest.hu): Nem tettem egyebet, mint pontokba szedtem Czakó Gábor hozzászólásának harmadik bekezdését.
A Czuczor-Fogarasi nem holmi elmélet, mivel szóról-szóra ellenőrizhető. Ajánlom e paraszti módszert istentudjának is, hátha rátalál az igaz útra.
Gyökök és gyökerek – részlet a cikkből:
"Amikor a latin chorus szó kar alakban először bekerült a magyarba, alakilag egybeesett a kar testrésznévvel... gondolhatnánk, hogy a karmester...a karjával irányítja... Csakhogy ez ellentmondana a tényeknek.
...de hasonló előfordul akár egy szó különböző ragozott alakjaiban: tó : tavak, ló : lovak, van : vagyok : volt : való.
A helyzetet tovább bonyolítja... Mivel nem voltak alapelvek, nem igazán lehetett vitatkozni azon, hogy a két szó történetileg összetartozik-e."
**********
A gyöknyelvészetben megvannak az alapelvek, csak a nyelvek történelme sokkal több, mint az indoeurópai nyelvészet elképzelése szerinti 1-2 ezer év:
A KR gyök magyar gyökszavaiból: kar, kér, kör.
1. A héber kore = megnevez, olvas, hív, szólít, kiált – KÉR
kriá = kiáltás, karáz = kihirdet, kikiált – innen a latin eredetű KÓRUS.
2. A sokáig nem használt héber nyelv archaikusabb maradt, mint a magyar. Pont ezért lehet sok mindent megérteni általa a hangzóváltozások valódi történetéből. Például a héber még őrzi és használja az O/U/V triászt, ami azt jelenti, hogy az O/U hang ott még szabadon változgat az "európai" V-re (vagyis a w-re:-).
S láss csodát: ezt a magyar nyelv is tudja – mert Vas megyében a tó: taó, tavak: tauak, ló: laú, lovak: laúak. NINCS tehát "tav" szótő, csak T-O/U/V, ami: tó. Vagy ló. Ragozva azonban könnyebb kiejteni őket a triász V hangjával.
Húú, ez már megint gyöknyelvészet... amit a magyar nyelvtudomány még nem tanult meg:-).
3. Van, való, vala (volt: vol-te) – én vagyok, te vagy.
A héber ani = én (van-i). És honnan van a V? Elméleti anyag:
A héber O/U/V triász V-je szókezdőként összesen csak 3-4 szóban jelenik meg. VN gyökük például nincs. A magyarban azonban ez az "európai" V is – egy kivételével – minden gyökben megjelenik.
(Megj.: legtöbb európai nyelvben van egy másik V is: a B/V változó hang. De pl. a finnbe ez se jutott fel). S mindig meg tudjuk megkülönböztetni a gyöknyelvészetben, hogy melyik V-ről van szó? IGEN.
A héber ani = én, on = erő, vagyon, one = válaszol – VAN
VL gyök a héberben is létezik: valád = újszülött – VALÓ, VALA (vál-ik)
VD is van: vadáj (vadj) = bizonyos, vied = összehív – VAGY, VADJOK!
Ejnye, hát miért nem a héber VAN szóhoz hasonlítgatunk?
Mert a nyelvtani fejlődésnek ebben az előrehaladott korszakában már nem volt jégkorszak – így a "kárpátnyelvűek" már nem mászkáltak a délvidéken. Illetve, akik ott ragadtak (pl. etruszkok?) nem jöttek többé felfelé.
Ekkoriban pont az indoeurópaiak keringtek odalent és kezdték kifejleszteni a nyelvüket az ugariti-hettita-közelkeleti nyelvzavarból:-).
A héber jes = van, vannak. YES, it IS! (Az I/J a héberben IS változó hang, az S/Sz pedig még nem vált szét két hangra.)
@Predator írta:
" Ha tényleg jól fizetik, én is felcsapnák fizetett udvari bolondnak! Egy nagyobb összegért pedig még a gyökelméletben is hajlandó leszek hinni."
Most buktál meg. Az MTA csak keményvonalas finnugristákat foglalkoztat, olyanokat, akiknek már a felmenői is legalább két generációig finnugristák voltak. Ha nem így lenne, már régen megdőlt volna a Washington-Honolulu-Greenwich-Tel Aviv-tengely liberáldespotáinak hatalma.
@DJS: Ebbe azért, valld be, egy kicsit te is belezavarodtál.
@nandi: Akkor idemásolom a harmadik bekezdést:
„Először is megértem ősfájdalmát, hogy szabadidejét kénytelen az áltudomány elleni küzdelmére fordítani. Képzelje el, 1849-51 között Czuczor Gergely a rabidejében dolgozott a Szótáron Kufsteinben, vasra verve, a Riadó c. forradalmi verse miatt…”
És az Ön értelmezését:
1. a Czuczor-Fogarasi szótár fölsorolja nyelvünk 2300 gyökét és levezeti belőle korának kb. százezernyi magyar szavát,
2. melyek a gyökök bizonyos szabályos változásai jóvoltából szócsaládokat alkotnak. E családokat a gyökmódosulatok hangalaki- és jelentéskapcsolata fűzi egybe.
3. a magyar nyelv ily módon épülő szerves rendszere eligazítást nyújthat a nyelvek egymásra hatásának kutatásához - valamely szó valószínűleg oda valósi, ahol családos, mint a kőzet, a dallam stb.
Meg tudná jelölni, hogy melyik mondatban melyik állítás szerepel?
@Fejes László (nyest.hu): "A „ragasztó” nyelvek alapkérdése: mit toldalékolunk? A XIX. sz. első felében egyhangú választ adtak a kérdésre nyelvünk kutatói: a radixot. Teleki József, Bolyai János, Kresznerics Ferenc szavával a gyökeret, később a gyököt. Czuczorék az első kötetben idézték a gyöknek az Akadémiától származó meghatározását: „a szónak az a része, ami nincs szóképző által alkotva.” Ez a magyarban legföljebb egy szótagból áll: ó, fa, fűz. Megkülönböztették az élő, azaz önálló szóként is használatos gyököket, pl.: fúr, kör, és az önálló szóként nem dolgozó ún. alvókat, v. elvontakat – for, ker –, majd fölsorolták mind a közel 2300 darabot. Nagy terjedelemben, alaposan fejtegették a szócsaládok kialakulását. A vendégszavaknak – pl. lat – soha nincs oldalági rokonuk, – a magyar szavak viszont gyakran családosak. Ennek alapja a jelentéshasonlóság és a szabályos hangváltozásokra épülő alaki egyezés. Pl. forgást, vagy e mozgás részelemét jelenti a for, fúr, fer, p>f: par, per, pör stb. gyökcsoport igen népes atyafisága: forr, forgat, fergeteg, förgeteg, féreg, fúró, parittya, perdül, pereg, pörge, pergel stb. A mű részletesen tárgyalja a toldalékok keletkezését, mibenlétét és működését. A nyelvtani rész után következik hat kötetben a 110,784 szócikk. Ha ebből elhagyjuk a hangok, a különböző szóelemek, a helynevek és az idegen szavak cikkeit, előttünk áll a teljes korabeli magyar szókincs szerves rendje. Másként: szavaink levezetése a gyökükből. Szinte teljes analízis!"
Egy betű tévesztés )Predator) ürügyén:
Bárhol felcsapnÁk a könyvet... (általános alany),
de felcsapnÉk (meglepő módon, hirtelenében) – csillagásznak. Szóval mindkét fajta illesztés helyes lehet.
*************
Copyright Krizsa:
A hangrend – a magánhangzó illeszkedés szabályait a nyelvészeknek nem igazán sikerült rögzíteni – és ez sem véletlen.
Előbb az okot: azt kellene megtalálni, hogy mikor és miért alakultak ki egyáltalán az "illesztő" nyelvek?
Mivel nemcsak az emberi nyelv kialakulása, hanem már a mai nyelvcsaládok történelme is sokkal idősebb 1-6000 évnél, az "indoeurópai" nyelvészet, amely csak párezer év távlatából foglalkozik a nyelvek fejlődésével, erre a kérdésre sem adhat választ.
A "mély" és "magas" magánhangzók története egészen az őskorba vezet vissza.
1. A fajspecifikus emberi ősnyelv a torok magánhangzókat épphogy csak kiejteni képes, zöngétlen mássalhangzókat tartalmazó beszéd volt. A manapság "mély"-nek nevezett magánhangzók ősei valójában a torokhangok.
2. A "déli", az Afrikából "felérkező" gégeszerkezet (genetika) elterjedése után az "északi" mássalhangzó torlódások is szétnyíltak. (Kivéve a szláv nyelveket, ahol az artikulált beszéd "sikere", a mássalhangzók szétnyílása szempontjából, igencsak részleges maradt.)
A fejlődésnek ebben a szakaszában a torokhangok is fokozatosan lelágyultak, de szókezdő (gyökszó-kezdő, más szó még nem volt) hangként egyelőre fennmaradtak. A magánhangzó készlet ekkor "megduplázódott": a torok és a lágy hangot tartalmazó gyökszavak eltérő árnyalást (közeli-távoli, folyamatos-befejezett, stb.) kezdtek hordozni. Ezután már egyáltalán nem volt mindegy, hogy egy gyökszónak a "mély", vagy a "magas" alakját ragasztjuk-e hozzá egy másik gyökszóhoz. Ha erre nem figyeltek volna, értelmi zavar keletkezik. Ez volt a magánhangzó illesztés kialakulásának OKA.
Minden szóképzés (s az újkori ragozások) eredete mindig két gyökszó összeolvadása volt. A héber, a kétszótagúak felépítése után, beszüntette az új szavakat képzését. A megduplázott magánhangzó készlettel viszont ragozás nélkül is hatásosan tudta tovább árnyalni a mondanivalót. Így keletkeztek az "igazi" flektáló nyelvek. Ezután a héber már csak az újkori igeragozást fejlesztette ki (másra nem volt szüksége).
Az "illesztő" nyelvek – köztük a magyar – kialakulása erre az időszakra esik. A magánhangzó illesztés azonban csak a flektálás beszüntetése után alakulhatott ki. A magyar nyelv (hol nevezték még akkor magyarnak? – nevezzük inkább "kárpátnyelvnek") eredetileg szintén flektált – de csak az egyszótagúak kialakulásáig.
3. Az indoeurópai populáció őse mindezek megtörténte után érkezett a nyelvi Bábel (az Özönvíz felszáradása utáni, majd a kereskedelmi útvonalak mentén kialakuló "nagy nyelvi keveredés") körzetébe.
Az "illesztve-ragozó" populációk MÁR nem voltak ott. A torok magánhangzók is nagyrészt lelágyultak már (a sémi nyelvekben ugyan nem, de nem azokkal kerültek közvetlen kapcsolatba). Az egymás utáni hullámokban érkező indoeurópai populációk nyelve pidginizálódott – "lingva francia" lett... s még abból is többféle változatot szedték fel. Ez a magyarázata annak, hogy az indoeurópai nyelvek a mai napig nem tudtak stabilizálódni.
@nandi: Ez az ötödik bekezdés.
Mellesleg a kiindulópontja is hibás. Természetesen az jellemző, hogy a viszonylag friss jövevényszavak nem illeszkednek szócsaládokba, bár ez sem mindig igaz, vö. videó: videózik, levideózik, videokazetta, videomagnó, videofelvétel, videokölcsönző stb. Régi szavakra sem igaz, vö. szabad (< szláv svobod-, slobod-): szabadít, szabadul, szabadság, stb. sőt, az eredetileg melléknév szabad kvázi segédigeként való használata, beleértve az igei toldalékokkal: szabadjon, szabadna, szabadott stb.
Ezzel szemben vannak ősi szavaink, amelyeknek gyakorlatilag nincsen szócsaládjuk – főleg azoknak, amelyek már szinte kihaltak.
Nem értem, miért kellene ezt külön cáfolnunk, amikor ez elég közismert tény, és nem kell nagy nyelvésznek lenni ahhoz, hogy ezt valaki észrevegye. Nyilván ezt Czakó is észreveszi, csak nem akar tudomást venni róla. Cáfolatra nincs szükség.
Az előttem szóló mondatait sorbavéve: nem lehet érteni... nyilvánvaló, hogy nincs is felhatalmazása bármiről vitatkozni, ami nem vág egybe a hivatalos nyelvészet álláspontjával.
Az a tény, hogy nem minden magyar szónak van szócsaládja, magától értetődő. Még a legjobban megtartott gyöknyelv sem zárt rendszer. Ha azonban a gyökök többségének van szócsaládja, akkor ez a leginkább jellemző tulajdonsága annak a nyelvnek. Ez a legfontosabb dolog, amiből az ilyen nyelv kutatásának ki kellene indulni.
Szerintem még akkor is gyöknyelvként kell kezelni egy nyelvet, ha a gyökeinek csak 25%-a flektált, feltéve, hogy ezen kívül a gyökszavai még szócsaládokat is alkotnak! A közeljövőben tervezem az orosz, majd a német nyelv feltérképezését. Vagyis orosz/német-héber-magyar gyökszótárt készíteni. Előre felteszem, az orosz is és a német is részleges gyöknyelv – de arról, hogy számottevő mennyiségben tartalmaznak-e szóbokrokat, nem tudok véleményt mondani.
Mi a jelentősége annak, ha egy nyelv gyöknyelv? Az, hogy aki anyanyelvként kapja ajándékba – tetszik, nem tetszik a "többieknek" – az valóban jelentős mentális előnyhöz jut. A hivatalos nyelvtudomány ezt is tagadja és főleg emiatt szükséges – amit ma már csak kívülről lehet – kritizálni és mielőbb jobb belátásra bírni.
Czuczorék ugyan nem ismerték fel
hogy nem a gyökszavak, hanem a magánhangzó nélküli mássalhangzó-vázak jelentik a gyököt. De Ballagi Mór (aki tudott héberül) s nemcsak ő, mások is felismerték ezt. Én ugyan nem tudtam erről és magamtól jöttem rá – de akkor is van elődöm.
Mind Ballagi, mind Czuczorék tudták, hogy a magyarban csak az 1 vagy 2 mássalhangzós szavak gyökszavak (Czuczorék a gyökszavakat nevezték gyöknek).
A héberben ugyan a 3 (ritkán 4) mássalhangzós vázakat is gyöknek tekintjük, de csak azért, mert a héber a mai napig flektál.
A "magyar" azonban (a nyelvnek több tízezer évvel ezelőtti állapotában, amikor természetesen még nem magyar, hanem csak "kárpátnyelv" volt) – az egyszótagúak kialakulása után beszűntette a flektálást. A ragozás és a flektálás ugyanis, máshol már kifejtettem hogy miért, kizárják egymást.
Krizsa, na mennyit fizetsz, hogy átálljak a te oldaladra?
www.varga.hu/Varga%20Csaba%20MAGYAR%20IS%20ANGOL%20IS%20.pdf Összességében tehát itt arról az egymástól függetlenül többször is előbukkant sejtésről van szó, hogy esetleg mélyebb kapcsolat állhat fenn a magyar és az angol szókincs között. Van-e alapjuk ezeknek a sejtéseknek, avagy nincs? ... az egykor még közös ősnyelvben találhatjuk meg ezen egybeesések nagyobb részének magyarázatát. S azért mutatható ki sok más nyelvben is ez a jelenség, mert – mint azt már utaltam rá –, a magyar nyelv rendkívül lassan változó nyelv, s lényegében az egykor még közös ősnyelv kövületének tekinthető. Végül az a sejtés is megfogalmazható, hogy, legalábbis Európában, az ősnyelv igazi felbomlása nem 15.000, hanem talán fele ennyi, vagy még ennél is jóval kevesebb évvel ezelőtt kezdődött.
"facepalm"
@meo: Ez teljesen nyilvánvaló. Ottvan például a magyar "segg" és az angol "eggs". A segg nem más, mint két egg-alakú dolog. Csak a magyarban az "s" a szó elejére került a nyelvváltozás folyamán.
> Fejes kiindulópontja nem hibás, nem lehet az.
>
> Először is a videó vajon milyen magyar szócsaládba illeszkedik? Semmilyenbe. Ugyanis nincs magyar gyöke - a szemre hasonló vid-, víg-, vigy- gyökökkel nem hozható jelentéskapcsolatba. Idejött, toldalékolódik, mint bármilyen régi vagy új vendégszó, ám nem nősül, nem férjezik. Csak egyenes ági hajtásai vannak, ez a jövevényszavak egyik sajátossága. A CzF. fogalomkörében maradva s újabb keletű szóval kifejezve: klónozódik, mint pl. a halandzsa szavak: "Fenség, a Franc-föld künyső parlatán elült a hadvasok zadarlata."
>
> A bennszülött magyar szavak rendszerint oldalrokonságokkal is bírnak, így a szab, szabály, szabadság is.
>
> A CzF. szerint a szabad törzse a szab, ennek gyöke a sza- és magas hangon a sze-, szé-: "Alapfogalom a test részeinek elválasztása, mi szerént rokon vele azon szak, melyből szakad, szakaszt eredtek, továbbá a vékonyhangú szeg, szel és szél, mint a test jobb és bal oldalának legtávolabb eső végvonala, a szanaszét, a széled" stb. Az említett sza-, sze, -szé gyökcsaládból tehát népes nemzetség eredt.
>
> A szabad valóban hasonlít a szláv szlobod-, szvobod alakokra, melyek még tán rokonai is lehetnek. De vajon a magányos szláv szóból eredt-e a kiterjedt magyar nemzetség, vagy fordítva? Elképzelhető-e, hogy az Alföld kőkori obszidián szerszám töredékeiből hordták össze a Zempléni hegység obszidián-bányáit, vagy fordítva?
>
> Abban igaza van Fejesnek, hogy bizonyos régi szavaink oldalrokonai kihalhattak, de abban nincs, hogy úgy szól hozzá a Czuczor-Fogarasi szótárhoz, hogy nem tájékozódott róla...@Fejes László (nyest.hu):
@meo: Nincs.
@pite01: „A bennszülött magyar szavak rendszerint oldalrokonságokkal is bírnak, így a szab, szabály, szabadság is.” Gondolom, a szabadság a rablánc elszakításából, elvágását jelentette eredetileg.
„A szabad valóban hasonlít a szláv szlobod-, szvobod alakokra, melyek még tán rokonai is lehetnek. De vajon a magányos szláv szóból eredt-e a kiterjedt magyar nemzetség, vagy fordítva?” Mitől is magányos a szláv szó? És ha az a magyarból került volna a szlávba, honnan az a v, l? Megtévesztésből tették oda?
A szabad persze, hogy a szab szóból ered, Szanszkritül is (wikiszótár szerint), és a héberből eredeztetve is...
A szvobod.. az vagy szuobod, vagy szvobod (orosz), mert a B/V is és az O/U/V is változó hangok - tehát helyettesíthetik egymást.
A segg szó: a héber sogel = hál, közösül, sogeg = téved (ostoba), stb...
Most nem érek rá, de ha mégis megjön a kedvetek "gyöknyelven beszélni", este visszajövök. De ha nem, hát nem:-)
@Krizsa: Nem ragaszkodunk hozzá...
...unk
"A segg szó: a héber sogel = hál, közösül," Khmmm.. XD XD
@Roland2:
Nekem még jobban tetszett az, hogy a sogeg (a SGG váz) pontos jelentése: önhibáján kívül vétkes. Vagyis: téved.
A legjobban viszont ez tetszett a héberben:
SEKER = hazugság. siker = hazudott. Ekkor azt gondoltam, hogy egy ennyire valóságlátó népnek fenn kell maradni. (Nem vagyok... persze ki tudja, de bizonyíték nincs rá - zsidó származású.)
Ekkora valóságlátást kívánok az anyanyelvem művelőinek is.
Persze, hogy nem véletlen szóegyezés!
Az SK gyökszavak: sík, sok ragyogóan,
s a többiek, a bővítmények is: sikkaszt, sakál, sikolt, sikál, sekély, siker (=részeg is), süket, stb. rokoníthatóak a héber gyöknyelvből.
@Krizsa: Hidd el, Fejes.László többünk nevében mondta, hogy nem ragaszkodunk a fejtegetéseidhez! Fejes.László egy nagyon finom ember, hogy így mondja ezt el neked.
Sót egész hivatalos nyelvész kollektíva nevében. Na és? Egymást már meggyózték, Ezzel a fórum tömeggel már "csak" a magyar nyelv sokmillió használóit akarják meggyőzni:-) IDEKINT. Mert minkenkit, akit még nem győztek meg - akiket finoman "sarlatánnak", stb. (engem pl. "kocsmafilozófusnak"), neveztek, már mind idekintre szorultunk. Szóval vagy közösségi fórum, és akkor az ÉN véleményem, vagy a hivatalos nyelvtudomány belső társalgása, és akkor "...unk".
Az ősnyelv még nem kényeskedett, hanem az igazat mondta:
XKS váz: a héber akus = görbe, ikes = konok, álnok, csalárd, elferdít – okos:-)
XJ gyök: ijed = párologtat – aki megijed, az elpárolog
SKR váz: seker = hazugság, csalás, siker = csalt és részeg – a sikertől
XL gyök: alimut = erő, erőszak és fiatalság. Tehát a fiatal (vagyis az erős) erőszakos –
XLL: alul = képes (rá) – élelem, élelmes – íme a magyar is valóságlátó – hm: aljas.
XR gyök: ér = éber, or = fény, világít, bőr, úr = fény, tűz
Gyerekkoromban egyszer azt mondta az apám: minden egészséges állat (emlősre gondolt) orra fényes. Ez jutott eszembe, amikor 50 évvel később azon tűnődtem, hogy mi köze lehet az orrnak a fényhez? Nocsak, a héberben tényleg rokonszavak. Jó, de akkor a magyar orr miért két 'r'? Egyáltalán honnan kerültek a magyarba a nagyon gyakori kettős mássalhangzók?
Innentől már tudatosan kerestem minden dupla mássalhangzós magyar szóhoz megduplázott vázú héber megfelelőt. (S valóban: a hangutánzó szavakon kívül, a legtöbb "duplás" magyar szó két gyökből tevődött össze: pl.: áll (álal: fel-rá), olló (ami kivesz), szisszen (sziszesz-en), varr (var-at képez), retteg (retet-eg, vagyis remeg),
mert ezekhez a magyar szavakhoz ilyen értelmű héber megfelelők vannak.
Tehát vissztérve, mit csinál az orr? a héber orer = felébreszti – orront (szimatol)
oror = ellenkezik, tiltakozik – megorrol.
Mindezek a "belső" értelmek a magyar anyanyelvűek tudatában öntudatlanul is kódolva vannak. Bizonyíték: rengeteg magyar szólás, közmondás (akár a modern szlengből is). Ettől kerül mentális előnybe mindenki, akinek egy gyöknyelv az anyanyelve.
Tehát nem érdemes szórakozni azon, hogy a "logika" szó Arisztotelesz óta egészen a posztmodern (hajjaj!) tudományokig mi mindent jelent. Mert a logika bármely formája, a tudományban is: egy leíró nyelv.
A szóbokrokat képező nyelvek már a beszédkezdettől begyakoroltatják a genetikus – a velünk született – LOGIKÁT, mig a többi nyelv erre nem képes. Később is megtanulhatja?... ja. De sose a teljes "hálózatot". Meg akkor már... késik. Mert ugye "aránytalanul" sok magyar és zsidó (származású? szerintem anyanyelvű) Nobel díjas van. Meg hát az arab nyelvűek is ugyancsak élen jártak a tudományok kifejlesztésében – még nemrég.
A magyar nyelv a mi hazánk
Aki anyanyelvi szintën beszél magyarul, az az embër magyar. Magyarrá vált, akárhonnan is származik.
A magyar nyelv a leg-ész-szërűbb nyelv a világon, az ősnyelv maga. Ezért találtak fel mindënt a magyarok a golyóstolltól kezdve a térbeli képig (hologram); a porlasztót, dinamót, gyufát, helikoptert, tévét… ëgyszóval mindënt. És a számítógépet. Csak ëgy ész-szërű aggyal rëndëlkező találhatta fël. A magyar ésszërűen előbb mindig a fontosat nevezi mëg: pl. 1848. 03. 15. A német fordítva. És ezért vannak a német távbeszélőnévsorban sogenannte (úgynevezëtt) magyar sorrëndben a nevek. Kovács Sándor, és nëm Sándor Kovács, ahogy ëgyébként mondják. A magyar ősnyelv ~100.000 éves. 40 betűből áll az ABC. A többi csinált-nyelvek: ángol, német, latin, görög csak 20 betűsek. Ezért nëm tudták a „gyëngébb” latin nyelvvel leírni régi nyelvemlékeinket… Isa pur és homu vogymuk, mëg ilyenëk… Ëgy szövegën belül három-féleképpen írták gyümölcs helyëtt: gimilc, gimils, gunils…
A Czuczor-Fogarasi féle gyökszótárt 1864-ben adták ki, azóta is csak üldözték, soha mëg nëm jelënt újra, a legutóbbi időkig… Kb. 600 (300?) /De tán 25! – mert 25 a mássalhangzók száma./ gyökre visszavezethető a magyar nyelv. Ezért ëgy magyar-ángol, vagy magyar-latin szótárban a magyar részën hosszú oldalakon át kezdődnek szó-gyökökkel szavak: ëgy-ëgyszërű-ëgyúttal; kör-ker-kar-körít-kerít-karol, satöbbi… A másik oldalon ilyen nincs, és ezën mű-nyelvek oly gyorsan változnak, hogy pl. a mai ángol ëgy Shakespeare művet nëm tud elolvasni, míg mi Balassi Bálintot úgy olvashatjuk, mintha tëgnap írta volna…
"A többi csinált-nyelvek: ángol, német, latin, görög csak 20 betűsek. "
Öööö.....a német abc - ha jól számoltam- 30 betűből áll. A klasszikus görög abc 24 betűs. Legalább utánanézhettél volna....
A kínai nyelv a leg-ész-szërűbb nyelv a világon, az ősnyelv maga. Ezért találtak fel mindënt a kínaiak a nyomtatástól kezdve a papírig; az iránytűt, puskaport, abakuszt, gyufát (火柴), propellert… ëgyszóval mindënt. És a papírpénztt. Csak ëgy ész-szërű aggyal rëndëlkező találhatta fël. A kínai ésszërűen előbb mindig a fontosat nevezi mëg: pl. 1848年 3月 15日.
". Ezért ëgy magyar-ángol, vagy magyar-latin szótárban a magyar részën hosszú oldalakon át kezdődnek szó-gyökökkel szavak: ëgy-ëgyszërű-ëgyúttal; kör-ker-kar-körít-kerít-karol, satöbbi… A másik oldalon ilyen nincs"
unice, unicolor, unigen, unitas, unio, universe, univira, uno, unus, uniformis stb.
"a mai ángol ëgy Shakespeare művet nëm tud elolvasni"
Ez sem igaz: seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/kapcsateresztekmester
Aki jól tud angolul, olvashat egy kis Shakespeare-t: special-1.bl.uk/treasures/SiqDiscovery/ui/PageMax.aspx?strResize=no&
@elhe taifin: Nem nehezebb, mint Arany János; ámbár az én Oxford Shakespeare-em végén van a gyengébbek kedvéért egy kis szószedet.
@Galván Tivadar: Köszönöm a kiegészítést!
@elhe talfin: korábbi hozzászólótól: egy-egyszerű-egyúttal; kör-ker-kar-körít-kerít-karol, satöbbi… A másik oldalon ilyen nincs"
S az ellenvélemény:
unice, unicolor, unigen, unitas, unio, universe, univira, uno, unus, uniformis stb.
***********
Hát ez nem ilyen egyszerű. A gyöknyelvészet nyelvtudományi ágazat, amit tanulni kell és aminek legalábbis a fő elveit ismerni kell a vitatkozáshoz. Nem véletlen, hogy én 3 éven át fejlesztettem ki az alapjait és "első dobásra" már 1000 oldalt írtam róla.
Az "uni-" példák nem felelnek meg – de az "egy..." bővítmények sem. S persze a szóösszetételek már egyáltalán tartoznak ide.
A gyöknyelvészet alapelve az, hogy a gyök: mássalhangzó váz.
Ennek a meg nem értése miatt "bukott meg" a czuczor-gondolat nyelvészetté való tovább fejlesztése. (De nem a szótár bukott meg. A szótár ugyan nem említi a gyökvázakat, "csak" azok gyökszavait tartalmazza – de azt kifogástalanul és hatalmas mennyiségben.
Az XN gyök gyökszavai a magyarban így nézn(né)nek ki:
-an, -án, -on, -ön (már csak képzők-ragok), en-(magam) én, ín, ön (maga), ún, ünő.
Az XN gyök közös ősi értelme: az ÉN, vagyis aki/ami: VAN.
Még korábban – mert a VAN már igencsak újkori fogalom – ez a gyök jelentette az erő (és vagyon) fogalmat, aminek az "én" a birtokos – de 'u'-s változatban már a "nem-van"-t, a nincset jelenti. A 'v' hang azonban itt az "európai" változó O/U/V triász 'v'-je, s így a különböző nyelvekben hol megjelenik a szó elején (mint v, vagy w), hol pedig nem.
Az XGY gyökszavai így néznek ki: agy, ágy, egy, égy! így, úgy, ügy.
Az XGY gyök kifejtése azonban igazán nem egyszerű.
Gyökszavait valójában két módon kell eredeztetni: XGI/J és XDI/J gyökökből.
Az ÉGI-ből (égbolt, amit őseink köralakúnak tartottak):
agy, egy (a teljes egész), így, úgy (járd körbe a dolgot).
A másik eredet: az AD-J igéből – enni-inni adás, jól levés (a fennmaradás igénye): adj, hágy vagy hágj (ágy), égy! így! (igyál), húgy (=víz), ügy (patak, üde, üdv).
Szóval itt a gyöknyelvészet talán legnehezebb példáit hoztátok fel – s legalább egy oldalnyi elméletet kellene még hozzáfűznöm – de azért igyekeztem eléggé megvilágítani a kérdést. A KR gyökszavakat (kör-ker-kar-körít-kerít-karol) viszont helyesen említette a korábbi hozzászóló, mert az valódi szóbokor.
@elhe taifin:
Mélységesen elismerem N.Á. tudását, műveit, tevékenységét. Azonban továbbra sem értem, hogy miért gondolja azt, hogy Shakespeare kortársa Balassi, korunk olvasója számára nehézkes, horribile dictu, távolinak érezhető lenne.
Valóban: vannak olyan versei, melyek elsőre egy kissé nehézkesen érthetők a számunkra, de hasonló (nem azonos!) helyzettel több XX. századi magyar költő esetében is találkozhatunk.
Angol anyanyelvű tanárral beszélgettem, ő is azt mondta, hogy hozzá kellett szoknia a "nyelvhez". Mi is így vagyunk a mi saját XVI. századi költészetünkkel - oszt jónapot.
@siposdr: Azért a „Mikor lészen jó Budában lakásom?” nem azért érthetetlen a mai köznyelvi beszélő számára, mert vers...