Ordas nagy kérdés
Közös farkasnak ordas a háta? Vagy mi köze lehet az orda nevű sajtféleségnek a farkasokhoz, a hazugságokhoz, az utcalányokhoz és egyéb szörnyűségekhez?
Saját tapasztalataim szerint az orda nagyon finom, bár én eddig csak kecskeordát ettem, pedig állítólag a juhsavóból készült az igazi. De akár juh, akár kecske, az orda fehér színű, túrószerű anyag. Egyáltalán nem hasonlít a farkasok feketés-szürkés, foltos színéhez, vagyis az ordas színhez. Ezzel már nagyjából meg is adtam a negatív választ János nevű olvasónk kérdésére:
Beszélgetés közben valahogyan egymás közelébe került az orda (savósajt) és az ordas farkas. Innen a kérdésem: lehetséges, hogy az ordas, mint főnévből képzett melléknév, a farkas szürkés-fehéres oldalára utalna a túrós mintájára? Valamelyik olvasmányomból dereng, mintha volna olyan nyelvjárás, ahol az ilyen képzésnél a szóvégi a-ból nem, vagy nem mindig lesz á? És akkor az ordas hazugság, meg az ordas k... utcalány már az ordas, azaz a farkas tulajdonságát örökíti tovább? Vagy – bővítendő e jelző érvényességi körét – ez egy ordas tévedés?
Miután a színbeli hasonlóság kérdésére egy finom orda-kóstoló keretében egyszer s mindenkorra megkaptuk a tagadó választ, ki kell térni még néhány további kérdésre, amik János kérdésében rejlenek.
Tehát még egyszer: az orda és az ordas szavakat eddig éppen azért nem próbálták rokonítani egymással, mivel a jelentéstani nehézségek óriásiak, az ordas minden bizonnyal színnév, és egészen másmilyen színekre utalt, mint az orda fehér színe. De a rokonságuk egyelőre azért sem lenne bizonyítható, mert mindkét szó eredete ismeretlen. Az orda visszakövethető ugyan a román nyelvig (az urdă szó románul ma is ’orda’ jelentésű), és a híres vlach pásztoroktól, akik nyilván már akkor is pompás ordát készítettek, több szomszédos (szláv) nyelv is átvette. Mielőtt még valaki felvetné, hogy esetleg fordítva történt a kölcsönzés, a magyarból vagy valamelyik szláv nyelvből a románba, sietve leszögezem, hogy ez kizárható, mivel a szó arumén nyelvi zárványokban is megtalálható. Az arumén a románhoz nagyon hasonló nyelv, amelynek változatait kis nyelvi szigetekben a Balkán-félszigeten sok helyen beszélik vagy beszélték apró közösségek, a mai Romániától egészen Görögország északi részéig. Ezekről a csoportokról feltehető, hogy a románok észak felé vándorlásának során maradtak vissza.
(Forrás: seromaniacy.pl)
Az ordas eredete pedig teljesen ismeretlen. János is említi, hogy hangtani probléma van az ordával való rokonítással, amint hiszen az -s képző (ahogy majdnem minden toldalék) az -a/-e végű töveknek az -á/-é végű variánsához járul: alma, epe, de almás, epés. Én ez alól hirtelen nem tudok kivételt mondani, de a nyest szemfüles olvasói talán találnak. Ha mégis van, az olyan kivételes, hogy mindenképpen megkérdőjelezi azt a hipotézist, hogy az ordas az orda képzős változata lenne.
Aztán itt van a túrós problémája: a túró valóban szoros képzettársítási kapcsolatban van az ordával (bár mint tejtermék másképpen készül), és János hallotta már, hogy állatokra is mondják, hogy túrós. Csakhogy a túrósnak ez a használata tökéletesen független a túró szótól. (A túró készítését, úgy látszik, jóval a vlach pásztorokkal való találkozás előtt ismerték már a magyarok, mert a túró szó honfoglalás előtti, ótörök jövevényszó.) Abban a mondásban, hogy Közös lónak túrós a háta, eredetileg nem a túrós, hanem a túros alakú szó szerepelt. A túros melléknév, azzal a túr szóval együtt, amiből képezték, kihalt, de ebben a szólásban fennmaradt. És mivel a túros szónak „semmi értelme” (hiszen kihalt), a magyar beszélők egy része egy értelmesebbnek tűnő szóval, a túrós szóval helyettesítette. Ezt nevezi a szaknyelv népi etimológiának. Egyébként a túr ’fekélyt’ jelentett, vagyis ha egy lónak túros volt a háta, az elég nagy baj volt. (A túr a A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint szláv átvétel, egy ószláv *tvorъ [tvoru] tőből, és szintén valamilyen betegséget jelölt, ma csak a szlovén tur őrzi a nyomát.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Taral Jansen / CC BY 2.0)
És ne futamodjunk meg az ordas tévedés kérdésétől sem. Nekem ennek a kifejezésnek az értelmezése nem okoz gondot, nem érzem úgy, hogy János a magyar nyelv kereteit feszegetné, amikor használja, sőt, elég természetesnek hangzik, talán már hallottam is. Az ordas hazugságot mindenképpen hallottam már. Azt hiszem, az ordas manapság bármilyen negatív tartalmú főnév mellett használható annak a nyomatékosítására, hogy milyen súlyos dologról beszélünk. Ennek nyilván semmi köze a farkasok színéhez, legfeljebb magukhoz a farkasokhoz, akiknek igazságtalanul rossz a hírük (ahogy ma mondják: a PR-juk). Mivel az ordas mint színnév kihaltnak mondható, vagy legalábbis kevesen használják és ismerik, az ordas farkas szókapcsolatban az emberek átértelmezték (talán ezt is nevezhetjük egyfajta népi etimológiának). Úgy vették, hogy az ordas valami olyasmit jelenthet, hogy ’szörnyű’. Emiatt kezdhették el használni az ordas nagy szókapcsolatban, ami igen gyakori. Azt hiszem, hogy például az ordas ribanc, az ordas hazugság és társaik valójában az ordas nagy ribanc, ordas nagy hazugság stb. rövidített változatai.
Ezt találtam...
"Érdekes dolog, hogy ma a nyelvünkben leginkább a színváltozatra asszociálunk az 'ordas' szóval kapcsolatban, esetleg sejtjük még mögötte egy állat vadságát is. Többen hivatkoznak az avarok helységneveire és egyéb legendákra. Az avarok ótörökül beszéltek, ami a mai török nyelvhez is hasonló, tehát az ordas török eredetű szó (Gy.k: NEM a Hódoltság idejéről, hanem az avarkorból!) és ma az ordus, ordusu szó a törökben falkát jelent. Ez megmagyarázná a 'vad' tulajdonságot is, mert köztudott, a farkas csoportosan, falkában támad. Itt megjegyezném, hogy a farkast a népnyelv ármány-ként is ismerte."
"ordas k... utcalány" Ebben az egyetlen egy esetben nem lehetséges, hogy latin eredettel állunk szemben, ahol a lupa szó egyszerre jelentett örömlányt (méghozzá elsősorban az örömtanyákon rendszeres szakmát űzőket, és nem az alkalmilag saját testüket árulókat) és nőstényfarkast?
A római jog (amely a korábbi korszakok latinos műveltsége miatt jelentős, városi és művelt rétegek között ismert volt Magyarországon is) ugyanis különbséget tett a zárójelben tett két csoport között, de ami még fontosabb, azok között nem, akik rendszeresen ilyen szolgáltatást nyújtanak válogatás nélkül férfiaknak, akár elfogadnak ezért pénzt, akár nem.
www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_gyonyorok_forrasa_pompeji_erotikus_e
www.romaikor.hu/romai_elet/okori_erotica/bordelyhazak_es_oromtanyak/
Kimaradt:
www.rubicon.hu/magyar/oldalak/prostitucio_es_a_romai_jog/
Tehát nem fordításról beszélünk ebben az esetben? (főleg hogy elterjedt nézet volt korábban az anyafarkasok, főleg vemhesség idején meglévő, szerelmi telhetetlensége)
A német juhász tenyésztők ma is használják a szót. A fajtának ez az egyik klasszikus színváltozata. (Kántor is ordas volt, ha jól tudom:))
@menasagh: A farkas a mai törökben kurt. (tr.wikipedia.org/wiki/Kurt ) Ordaş, orduş szó, úgy tűnik, nincs a mai törökben: tr.wikipedia.org/w/index.php?search=orda%C5%9F&title=%C3%96zel%3AAra , tr.wikipedia.org/w/index.php?search=ordu%C5%9F&title=%C3%96zel%3AAra
Ordus van, de annak jelentése ’had, sereg’: tr.wikipedia.org/wiki/Osmanl%C4%B1_Ordusu
Van valami megbízhatóbb forrás erről a szóról?
@Fejes László (nyest.hu): @Pierre de La Croix: Pontosabban arra lennék kíváncsi (elnézést, nem floodolok, hanem így jutok a géphez), hogy nem lehet az "ordas nagy k..." eredete egy szólás rövidítése (úgy, hogy kikopott belőle az "olyan...mint egy ordas" vagyis egy "hivatásos"), és eredetileg egy hivatalos vagy bírósági (latin nyelvű) kifejezés lefordítása és meghonosodása miatt alakult ki (mint a valamiben ludas kifejezés. Lásd: O. Nagy Gábor: Mi fán terem? című könyvét).
Hiszen általában nemcsak szimplán ordasnak, hanem ordas nagynak hívják a fent nevezett nőszemélyeket.
@Fejes László (nyest.hu): >> Ordus van, de annak jelentése ’had, sereg’ <<
.
<*Ordus> nincs, <ordu> van. Az oszmán-törökben az egyes szám harmadik személyű birtokos személyragok <-s-> kötőhangzóval kapcsolódnak a magánhangzós tőhöz: <ordu-m> ’sereg-em’, <ordu-n> ’sereg-ed’, <ordu-su> ’sereg-e’ stb. Az oszmán-törökben a főnévi jelzős kapcsolatok alapesetben nem jelöletlenek, hanem a második rag birtokos személyragot vesz fel: <Osmanlı Ordusu> ’az oszmán [uralkodó, birodalom] hadserege’.
Vö. en.wikipedia.org/wiki/Turkish_language#Noun_phrases_.28tamlama.29
.
menasagh erre gondolhatott, csak ő láthatólag „alternatív” forrásokból tájékozódik. Ott pedig a török nyelvtudás inkább akadályozza a fantázia szárnyalását, így nem is törekednek ilyesmire. Itt az avarok nyelve is minősíthető „ótöröknek”, anélkül hogy számba vehető avar nyelvemlékkel rendelkeznénk.
@menasagh: Hogy az avarok milyen nyelve(ke)n beszéltek, arról fogalmunk sincs. Igen, valószínűleg lehettek köztük akár törökül beszélő csoportok is - meg ki tudja még kik, ugyanis pár személynéven és tisztségnéven kívül nincs avar nyelvemlék (ezek meg elég egyformák időnként mindenféle sztyeppei népeknél).
Az ordu szó a törökben (és a mongolban) eredetileg vezéri, káni szálláshelyet, "palotát" jelöl. Ebből jön aztán az oszmánban a 'tábor' jelentés, majd a 'sereg, hadsereg'. Egyébként ebből van a horda szó is (a h már csak az európai használatban ragadt rá), pl. az Arany Horda elnevezésben is (az ordu ott is a vezéri központot jelölte). Ha a mai törökben esetleg előfordulna 'falka' jelentés, az elég új lehet.
A kiértékelés késöbb jön. Egyelőre csak bemutatom két gyöknyelv közös XRD vázának közismert szavait. Legalább lássatok következetes módszertant, hogy etimológizálásba csak a megfelelő mássalhangzó váz összes szavának a kigyűjtése után kezdhetünk bele. Az is a módszertanhoz tartozik, hogy ha egy mss.váznak már több, mint 2-3 szava van az illető nyelvben, felül kell bírálni a jövevényzavaknak tekintett össze elképzelést, mert ilyenkor a váz többi szavai is - elég nagy valószínűséggel - a szóbokor része lesz.
Tehát először kigyűjtjük őket:
Magyar XRD: árad, -at, ered, -et, orda -
most a bronz és a bronzszínűek: Arad, Izraelben is Arad (városok), (őszi) erdő, Erdély, Érd (bronz), ördög-ordít (vadszamár) - érdes, ordas, irdatlan.
Héber: or = bőr, irha, ore = feltár, leszedi, aród = vadszamár (bronzszínű), ardál = sárcipő, ARAD = BRONZ.
***
A "véletlen" hasonlóságok elemzése később következik:-).
Megjegyzés: ismeretes, hogy a sémi nyelvek mássalhangzó vázai sokezer éven át semennyit sem változtak. S a magyar nyelv is mssh. vázai sem - csak a magyar, a mássalhangzó vázak érintetlenül hagyásával - a láncragozás irányában fejlődött tovább.
@LvT: Igaz, bocsánat, az ordusu alak elvben az ordu és az ordus Px-es formája is lehet, ez nyilván a ’horda’, hagytam magam megtéveszteni.. :(
Ordacsehi honlapjáról:
"Település lakói történelmi településként tartják számon Ordacsehit; Orda és Csehi belterülete a XIX. századi vízrendezés után került egy kilométerre a Balaton partjától. Beszédes a település neve: az Orda ősi, török név, horda a jelentése. Koppány állatcsordáit nevezhették így, és utal az Árpád-kori királyi erdőispánságokra is. "
www.ordacsehi.hu/menu.cgi?menu1=1&menu2=1
"Az írásos dokumentumokat vizsgálva a régebbi adatot Ordáról közölhetjük. Lehetséges, hogy 866-ban már létezett és temploma is volt. Ebben az évben ugyanis Adalymus püspök templomot szentelt fel. A d Orthau helységben, mely Makay Béla szerint Ordával azonosítható.
1230-ból már konkrét adat áll rendelkezésünkre Orda létesítését illetően. 1228-ban ugyanis a pannonhalmi főapát bevádolta a pápánál a veszprémi káptalant, hogy egyes Somogy-megyei birtokai erőszakkal beszedi a tizedet. A per eredményeként 1230-ban kelt az az oklevél, melyben Orda is szerepel (mint a pannonhalmi apátság birtoka)."
www.ordacsehi.hu/menu.cgi?menu1=9&menu2=18
Viszont egy újabb keresésre az Orthau helyett "Ortahu"-t ajánl a gugli, és azt meg Veszprémmel azonosítják egyesek, pedig nyilván ugyanarról 866-os jelentésből indulhattak ki, ami ma Bajorok és karantánok megtérése (Conversio Baguariorum et Carantanorum) címen ísmert. en.wikipedia.org/wiki/Conversio_Bagoariorum_et_Carantanorum
"Salzburg érseke egy, a pápának 870 körül írott jelentésében említést tesz arról, hogy 866-ban Kocelnek, a frankok morva hűbéresének tartományában, Ortahu városban templomot szentelt Szent Mihály tiszteletére.
Amennyiben ezzel a mai Szent Mihály-székesegyházra utal (vagyis Ortahu azonos lenne Veszprémmel), akkor nemcsak a vár, hanem maga a város is létezett már a honfoglalás előtt. A kérdés eldöntésére azonban valójában nincs elegendő bizonyítékuk a helytörténészeknek."
www.ipari.vein.hu/?q=book/export/html/168
hu.wikipedia.org/wiki/Veszpr%C3%A9m_t%C3%B6rt%C3%A9nete
Szóval hogy van-e Ortahunak köze Ordacsehihez és annak az ordas farkashoz, az kétséges, de hátha valaki megmondja a tutit. :)
@tenegri:
Nem tudom mert nem ismerem a török nyelvet. Azért másoltam be a szöveget mert megítélésem szerint ha nem is a falka szó de a csorda, csoport, sereg megközelítés közelebb áll hozzá mint a szín.
@Fejes László (nyest.hu):
Nincs és nem is vagyok nyelvész, csupán visszaemlékszem gyerekkoromra amikor töben, csoportosan valami rosszat csináltunk akkor mindig úgy szidott meg nagyapám az ilyen ordas viselkedésnek legyen vége.
A z egyedüli farkast akkor is farkasnak neveztük csak a falkába gyűlteknek mondtuk ordasok...innen gondoltam, hogy inkább falka mint szín.
Csak hogy még hozzárakjak egy szótári adatot: Radlov az orda (kirgizben és teleut) és az ordo (baraba) szóra megad egy 'állat odúja' jelentést is. Viszont más török nyelvben nincs ilyen adat.
A cikkben szereplő "közös lónak túrós a háta " Nálunk szintén nem a kisebzettségre mondták hanem a sok hajtástól megizzadt tajtékos habos lóra, ugyanis minden gazda kímélte a lovát nem hajtotta addig amíg a hám habot vert a hátán.
Szóval az a hab ha rászáradt a lóra akkor túrosnak látszott.
Vajon a korezmi wrdyk (sereg) rokona az ordu szónak ?
Másik fórumban pedzegettem, hogy esetleg sziav ordu a szavard jelentése.
Harmatta szerint a szavard eredeti alakja a korezmi s'w (fekete)
wrdyk (sereg)
@benzin: Hát, Harmatta legalábbis a török és mongol ordu-t egy iráni *āvard > *ōrdu szóból eredezteti, s a hvarezmi wrdk/wrdyk szót is ennek egy változatának tartja (a félreértések elkerülése végett a wrdk/wrdyk az arab írásos forma átbetűzése, nem a kiejtés)
-Szerintem az "ordas" és az "orda" abban közös, hogy az ordas farkas zsákmányt "oroz", míg az orda olyan tejből készül, amelyet a szopós báránytól elorozott tejből készítenek az emberek.
Fentiek a késztetés- eredmény szókapcsolatból követketnek:
*oroszt, múlt idő "oro(s)zta" (késztetés oldal)// ord(t) (eredmény oldal)
(Ebbe a körbe tartoznak az (el)hurcol, (szét)hord /pl. hazug, "ordas" pletykát/ kifejezések is..)
-A túró aludt tejből készül közismerten, melynek felülete egységes, sík, olyan mint egy befagyott és havas, "tar" "ter-ű" tó. Ezt "(fel)túr-va" és lecsepegtetve kapjuk meg a fehér túrót.
A ló háta is gondolom ha a nyereg feltörte, más szóval (fel)túrta és hólyagos, vagyis *tör(t)es// *túr(t)as, túros--/túrós lett, csepegett a hólyagocskákból kifolyó lé, mint a lecsepegő túrólé.
(A paraszt is "túrja a földet", de előbb "feltöri az ugart", vagyis előbb fel kell törni azt, amit később, ha puha, túrni lehet..)
Nem hiszem, hogy szláv eredetű volna hát ez a szavunk, annyira "egységes és képies" szóról van szó véleményem szerint.:))
@Avatar: Kiss Lajos mint a konzervatív etimológiai irodalom tolmácsolója az Ordacsehihez tartozó <Orda> településnevet az azonos személynévre vezeti vissza, amelyet a település első említésével kb. egy időben 1211-ből lehet elsőnek adatolni. Ezzel egyben a magyaroktól származónak vélt legősibb településnévi rétegbe helyezi.
tenegri a 8-asban levezette, hogy a megfelelő török szó ’sokaság’ értelmű jelentése elég kései, viszont nem hallottam, hogy állatokra vonatkozott volna. Így „Koppány állatcsordáit” feltételezni meglehetősen melléfogás. Sőt, én azt olvasom a magyar irodalomban, hogy a megfelelő török szó a törökök kipcsak ágához köthető: ez azt jelenti, hogy maga a szó nem tartozik a régi török-magyar együttélés rétegébe, hanem legelőbb a besenyőkkel (majd a kunokkal) való érintkezés során találkozhattak vele a magyarok. Így egyáltalán nem valószínű, hogy magyarok közszóként használták. Az lehet, hogy egy besenyő származású falualapítónak ez volt a személyneve, de köznévi motiváció nem vethető fel. Az irodalom a magyarban a <horda> szót a XVII.sz. elejénél korábban nem tudja kimutatni, még <h> nélkül sem.
Az <Orthau> névvel való azonosítást nem fogadta el a szakma. Ennek egyébként is vagy jelentősen romlott az írásmódja, vagy most <*Ordó>-nak kellene hívni a falut. De a legfőképpen nem lehetne magyarok általi török eredetű személynévi névadásra gondolni, sokkal inkább németre, vö. ófelnémet ort ’(fegyver, szerszám) hegye; (valami) külső vége, pontja; sarok, szegély; darab; környék, hely’ > mai német Ort , ófelnémet ouw(i)a ’víz mellett, vagy vízben álló föld, rét; (fél)sziget’ > mai német Au.
<Ortahu> és Veszprém azonosításához azt kellene elfogadni, hogy közel-távol csak egyetlen templomot szenteltek Szent Mihály arkangyalnak. Ezért aztán ezt a felvetőjén kívül nem is támogatja senki. A Converióban szerepel a <Quartinaha> helynév is, amely gyanúsan németes, hiszen az ófelnémetben az <aha> ’víz(folyás)’ jelentésű szó volt, és a környéken voltak biztosan német helynevek, mint éppen Kocel székhelye <Mosapurc> ’mocsárvár’. Az <Ortahu> vége is lehet a fenti német <Au> korabeli lejegyzése, vagy egy másik germán dialektus, vö. gót aƕa (ahva) ’víz’.
@LvT:
Bennem felmerült az, hogy pl. ahogyan az "ereszt// ered(t)" késztetés-eredmény pár eredmény oldalából a második "e" kiejtésével
"eredő-- erdő" jöhetett létre,
hasonlóan az "arasz(t(-ól))// ara(d)t"
szópár eredmény oldalából létrejöhetett az "Arad(d)" városnév, amelyet a románok "Oradea"-ként ejtenek. (Megjegyzem, a szlávok is "o"-t mondanak "a" helyett..)
-Az "oroz, oroszta// or(o)da" éppen az "araszolás" tipusú "a" magánhangzós változat "o"-s változatának felel meg, ami hasonlóan a ma román "Oradea"-hoz (Arad), "Orda" település elnevezésének esetében is lehet torzított szláv, vagy román változtatás, amely az araszoláshoz, aratáshoz szerintem, a fentiek figyelembevételével közel áll...:)
(Az araszolás és az orozás annyiban függ össze, hogy pl. termőföldjét a ravasz paraszt úgy növelte, hogy igyekezett előbb vetni a szomszédjánál, hogy kicsit szélesebbre szánthassa a földjét, megkárosítva szomszédját.
Így orozta el annak egy-egy csíknyi földjét, észrevétlenül "araszolva" évről-évre..)
Végül a fentiek alapján, szerintem az "araszolás, aratás", szláv, vagy román "o"-s hang megfeleltetése "a" helyett, majd jelentés bővülés útján is létrejöhetett az "oroz, ord, ((h)orda)" kifejezés.
A cikkből: „az ordas minden bizonnyal színnév és egészen más... mint az orda fehér színe."
Így is van, az ordas: bronz színű állat (mindjárt látni fogjuk, hogy itt is volt ilyen).
De előbb nézzük a magánhangzóval kezdődő XR váz csupasz gyökszavait. Ezek magyarban-héberben egyaránt 4 nyelvi rétegből származnak. Ebből háromnak a jelentése is megfelel egymásnak a két nyelvben.
1. ÁRAD: ár, (oda)ér (folyik), (gyógy)ír, író(-ból orda), űr, ürü (herélt)
Héber rokonszavak: ore = átömleszt, kiürít, vegyít, leszed, letép, órek = vérér, eruj = leöntés.
2. ÉBER: őr (a b-őr is), ér(ik)
A héber ér = élénk, éber, or = bőr, fényes – s a héber b’-(előrag) = be- / -ba, -be, -ban, -ben.
3. SZÚR: ár(szúr), erő, ír (pl. ékírás), úr. A héber úr = fény, tűz, ari = oroszlán
4. újkori az ÉRTÉK: ár(a), áru, ara (menyasszony), ár (ter.egység). Az arám ar’á = föld, világ... itt már nincs (nagyon távoli) megfelelés.
Az XRD váz minket érdeklő szavai, a várakozásnak megfelelő 2 értelmi csoportra oszthatók:
I. árad, ered, orda(túró). A héber ore = átömleszt, feltár, leszed.
II. Arad (város, Izraelben is van), Érd-érdes (bronz) / (főleg az őszi, de a fák törzse anélkül is): erdő-Erdély, irdatlan-ordas-ordít-ördög (ez utóbbiaknak a színe bronz).
A héber arad = bronz, arod = vadszamár (bronz színű volt - ordít).
@tenegri: köszi, nem ismertem ezt az avard alakot. melyik könyvében ír erről nem tudod véletlenül ?
@mederi:
Ordas és az orda...oroz és az orosz...
...most akkor az orosz tolvaj vagy csak lopták ?
@Krizsa:
Medvetó Amerikában is van és Szovátán is, de amúgy semmi közük egymáshoz.
@benzin: Ugyanott, ahonnan a szavárdot és a wrdyk-et idézted (hacsak nem máshol találtad - akkor: Harmatta J.: A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. In: Honfoglalás és nyelvészet. Balassi, Bp 1997, pp. 119-140)
@menasagh:
Az orosz és az oroz lehet véletlen egybeesés, bár az orosz nyelv széleskörű elterjesztéséhez az orosztól eltérő nyelvterületek "elorozása", "eloroszítása" is szükségeltetett, ha nem tévedek.:)
Egyébként az "orda" "s" nélkül úgy gondolom régebbi alakzat lehet, mint az "ordas" hasonlóan mint a "horda" és "hordás" esetén, lévén a toldalékolási irány balról-jobbra..
@mederi: „Szerintem az "ordas" és az "orda" abban közös, hogy az ordas farkas zsákmányt "oroz", míg az orda olyan tejből készül, amelyet a szopós báránytól elorozott tejből készítenek az emberek.”
Igen, és az állatokat kORDÁban tartották, és a farkasnak azt kiabálták, hogy hORD el magad!
@Fejes László (nyest.hu): De az is lehet, hogy a farkas ORDítáSa miatt nevezik ordasnak. :D
@Fejes László (nyest.hu):
És a jó pásztort (H)orszt-nak hívták, aki szerette a (h)or(o)sz(t)kóp készítést, és aki a farkas (h)ord-ából el-or(o)z-ott kis kölyök farkast szelidítette meg, melyből a legjobb pásztor kutyája lett...:)
@Sultanus Constantinus:
Eszembe jut, ahogyan én nevezem a "késztetés oldali", megemlített
"ord-ít-ás" szóról, hogy
az "eredmény oldalon" "ord-ul" helyett "orv-ul" van, a "d" "v"-re vált.
"Ordul" szó talán volt, vagy van, de "orvít"-ot nem tudok elképzelni...:)
@LvT: Én csak összegereblyéztem innen-onnan ki mit gondol. Ordacsehi mellé most odatenném még Ordas községet is.
"Az Ordas településnév személynévből alakult ki, amely elképzelhető, hogy a maga idején is már az ordas fekete, barna szőrszálaktól tarkított színt jelenette. Ebben a jelentésformában használják manapág a kutyaszakértők is, mint egy színváltozat megnevezést.
Ordas község Bács-Kiskun megye Kalocsai kistérségében. Ordasról már a XIII. századból létezik írásos anyag, amiből egyértelműen következik, hogy már korábban is lakott hely volt. (Abban az időben Villa Wrdas néven szerepelt az oklevelekben. A monda szerint Ordason sok farkas tanyázott.
A legkorábbi írásos anyag 1239-ből való. Ezen oklevélen IV. Béla király 13 főt lovascsősz (hírvivő) szolgálatra rendelt, hogy a szekszárdi monostornak szolgáljanak."
mondtakvolt.blog.hu/2009/03/27/ordas_1
ugyaninnen még egy ordas:
"Ordasnak nevezik még a kiforratlan, csípős bort."
@Avatar: és kiegészítem a 21. hozzászólásomat is:
Igen, sőt biztos, hogy az ordítás is belejátszik.
A héber AROD = vadszamár (kihaltnak, vagyis bekeveredettnek tartják a háziszamárba - de úgy tudom, hogy megpróbálják "visszatenyészteni" és "visszavadítani" is),
ez a vadszamár szintén, nemcsak bronzszínű volt, hanem szamárordítást is hallatott.
Így lett az XRD váz a bronz, és az ordítozó szamár miatt a bronz színnév mellett durvaságot, "ordas" viselkedést jelentő szó is.
És honnan lett a fehér túró, az orda neve? Egy mássalhangzóval (és sokezer évvel) "visszább" megyünk. A héber XR: ore, ará = feltár, -ta, leönt, -ötte, leszed, -te jelentésű.
A fehér túró tehát úgy lett "orda", hogy az ősi gyökvázakból (XR) a magyar nyelv már pont úgy képezett újabb szavakat, mint a héber.
@mederi:
"-A túró aludt tejből készül közismerten, melynek felülete egységes, sík, olyan mint egy befagyott és havas, "tar" "ter-ű" tó. Ezt "(fel)túr-va" és lecsepegtetve kapjuk meg a fehér túrót....
-...előbb fel kell törni azt, amit később, ha puha, túrni lehet"
Nem elutasítva az előbbi idézeteket, a Творог (= túró) hasonlít "túró" szavunkra. Véletlen lenne? Az is meghökkentett, hogy a творить = teremt (megcsinál, létrehoz) szintén hasonlít (mássalhangzó-vázában) "teremt" szavunkra (és a molitor "molnár", aki elkészíti, mármint a lisztet) latin szóban lehet, hogy ugyanez van?). Ez is véletlen lenne? Nem tudom.
ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A2%D0%B2%D0%BE%D1%80%D0%BE%D0%B3
A fenti párhuzamok megint arra viszik a képet számomra, hogy ez a nyelvcsalád-elmélet elég mesterkélt, vagy legalábbis látszik valami olyasmi, hogy ugyanaz az ősi közös gyökér jelenik meg mindkét nyelvcsaládban (fu-ie).