Nyelvi ideológiájában él a nemzet – A nyelvi nacionalizmus
Nyelvében él a nemzet. Tudta, hogy Széchenyi szállóigévé vált mondása a nyelvi nacionalizmus egyik legkristálytisztább példája? És azt, hogy ez a mondat, valamint a mögötte húzódó nyelvi ideológia még ma is igen erőteljesen áthatja a magyar beszélők gondolkodását? Cikksorozatunk aktuális részében ismét fórumhasználók hozzászólásain keresztül mutatunk be egy nyelvi ideológiát.
Korábbi cikkünkben a nyelvi homogenizmus ideológiájával foglalkoztunk. Eszerint a nyelvi és nyelvváltozati sokféleség negatív jelenség, éppen ezért az ideológia hívei a nyelvi egységet, az egységes nyelvhasználatot szorgalmazzák a nyelvi változatosság rovására. A meghatározásból még csak sejteni lehet, hogy ez szorosan összefügg a nacionalizmus politikai ideológiáján alapuló nyelvi nacionalizmussal. Hogy pontosan miért és hogyan, kiderül a továbbiakból.
(Forrás: tracker.org.au)
A nacionalizmus
Ha a nacionalizmusra mint politikai ideológiára tekintünk, akkor általában a nemzet, a nemzeti egység előtérbe helyezéséről szoktunk beszélni. Az ideológia fő jellemzője a nemzeti azonosságtudat, az identitás kiemelése, alapvető emberi értékként történő feltüntetése. Ez azonban nagyon sok esetben szélsőségessé válik, megelőzve így olyan lényeges elemeket, mint az egyes csoportokhoz (például társadalmi osztály, vallási csoport) való tartozást.
A probléma ott kezdődik, amikor a nacionalizmus elfogadja a kisebbségekkel szembeni tolerancia hiányát. (Ezt nevezik egyes szakirodalmak sovinizmusnak). Ilyenkor az egyenlőtlenség és a nemzeti felsőbbrendűség tudata összekapcsolódik más csoportok (nemzetek, nemzetiségek stb.) lenézésével, megvetésével, rosszabb esetben ezen csoportok megsemmisítésének szándékával.
A nyelvi nacionalizmus
A nacionalizmus nyelvi változata szintén a nemzeti azonosságtudatot helyezi a középpontba, ám itt mindez a nyelv oldaláról megközelítve történik. A meggyőződés hívei a nyelvre mint a nemzeti azonosságtudat (egyik) kifejezésére, megvalósulási formájára tekintenek. A nemzeti nyelv az adott csoport számára így magasabb rendű más nyelveknél.
A nyelvi nacionalizmus egy adott etnikai csoporthoz tartozó beszélők azon meggyőződése, hogy a saját etnikai/nemzeti identitásukhoz kötődő nyelv(változat) valamilyen szempontból magasabb rendű, értékesebb más nyelveknél.
A felfogással kapcsolatban több probléma is felmerül. Az egyik az, hogy nem lehet a különböző nyelveket rangsorolni (például szépség vagy tanulhatóság alapján), legfeljebb szubjektív módon. Vagyis minden olyan megnyilvánulás, amely egy-egy nyelvet valamilyen szempontból a többi fölé emel, csupán egy személyes benyomást rögzít, nem pedig objektív tényt. Mondhatjuk, hogy a magyar nyelv rendkívül különleges vagy nehezebb más nyelveknél, de tudnunk kell, hogy ennek semmiféle tudományosan ellenőrizhető alapja sincs.
A másik probléma, hogy a nyelvi nacionalizmus követői általában egy nyelvváltozatot tekintenek „a magyar nyelvnek”. Ez a változat legtöbbször a standard nyelvváltozat, éppen ezért a nyelvi nacionalizmus gyakran együtt jár a nyelvi standardizmussal, melyről a következő cikkünkben lesz szó. A probléma azonban az, hogy – ahogy már korábban szó volt róla – a nyelv nem egységes...
Nyelvi nacionalizmus a hozzászólásokban
Az elméleti áttekintés után lássunk néhány konkrét példát az ideológia megvalósulására! Példáinkat ezúttal is az egyes nyelvészeti témájú fórumokról válogattuk. Először vegyünk egy tipikus példát a nyelvi nacionalizmusnak a nyelvi standardizmustól független megjelenésére, amely a Korrektorblog Bohumil, drágám, baj látszik lenni fenyegetőleg című bejegyzésre érkező egyik hozzászólás első felében található:
Androsz: A magyar nyelv gazdagságával, valamint rugalmas kifejezésalkotásra való alkalmasságával nem sok idegen nyelv büszkélkedhet […]
A nyelvi nacionalizmus rögtön az első mondatból kitűnik. A gazdagság és kifejezésre való alkalmasság lesz az a két tulajdonság, ami a magyar nyelvet a többi nyelv fölé helyezi, mivel ezen attribútumokkal „nem sok idegen nyelv büszkélkedhet”. A nyelvi standardizmussal való összefonódás pedig a hozzászólás későbbi részében kerül elő:
[…] ma is számos kifejezés nyeri el a szlengből vagy bizony a primitívebb nyelvhasználatból az elfogadott, könnyen előkerülő kategóriájába való áthelyeződés dicsőségét.
(Forrás: encrypted-tbn1.gstatic.com)
Itt a fórumhasználó a különféle kifejezések szlengből vagy „primitívebb nyelvhasználatból” az elfogadott kategóriába való átkerüléséről ír. Habár a standard nyelvváltozat nincs kimondva, mégis kikövetkeztethető ebből az egységből, hiszen az „elfogadott, könnyen előkerülő kategóriájába való áthelyeződés a primitívebb nyelvhasználatból” feltehetően a nem standard nyelvi formák standard nyelvváltozatba való átemelésére vonatkozik. Ez viszont a téma szempontjából nem is olyan fontos, mivel a saját etnikai (és nemzeti) identitáshoz kötődő nyelv(változat) mindenképp magasabb rendűnek van titulálva a bejegyzésben.
Vannak speciálisabb esetek is, amikor például a nyelv egy része, az írás alapján fogalmazódik meg az értékítélet:
peetmaster: LEHET más sorrendbe írni a szavakat, ha mást akarunk kifejezni. Angolul kötelező a szórend. Ismét egy példa, amikor a magyar nyelv írása erőteljesebb kifejezőeszköz, mint az angolé.
A Nádasdy Ádám Búcsú a nyelvhelyességtől című cikkére érkező, a Korrektorblogon megtalálható kommentben jó néhány tévhit rejlik. Először is nem igaz az, hogy az angolban teljesen kötött a szórend. Minden nyelvnek vannak analitikus és szintetikus vonásai, csupán arányaiban nézve mások. Ez azonban nem igazán van összefüggésben a kifejezőképességgel; ettől még nem lesz kevésbé megfelelő kifejezőeszköz egy adott nyelv.
Más szempontból egyedi a következő, Gyakorikérdések.hu Eszek vagy eszem? témája kapcsán történt megnyilvánulás:
Ez a roh4dék, igénytelen multikulti hozta magával a jelenséget. A nyelvi igénytelenedést – ugyanis valóban nyelvében él a nemzet! TESSÉK ODAFIGYELNI!
(Forrás: Wikimedia Commons / Monisha.pushparaj / CC BY-SA 3 0)
A fórumozó ezzel a közismert szállóigével remekül megvilágítja a többi kommentben is jelenlévő nyelvi nacionalizmus ideológiájának egyik, a meghatározáson túlmenő központi vonását. Az idézett szállóige ugyanis az említett főideológia azon jellegzetességét hangsúlyozza, hogy a nemzeti nyelv a nemzetállam építésének a szolgálatába áll, tehát a legfőbb nemzetépítő tényezőnek tekinthető. A nyelv így gyakorlatilag azonossá válik a nemzettel, ezáltal a nyelv ellen elkövetett „bűnök” még súlyosabbá lesznek, eggyé válnak a nemzet ellen elkövetett bűnökkel.
Mindezek alapján összességében azt állapíthatjuk meg, hogy valójában nem a nyelvében, hanem nyelvi ideológiáiban él a nemzet. A kérdés csak az, hogy meddig.
Felhasznált irodalom
Lanstyák István 2009: Nyelvi ideológiák és filozófiák, Fórum Társadalomtudományi Szemle 11/1, 27–44.
Lanstyák István (2011): A nyelvi ideológiák néhány általános kérdéséről
Én mint hat-nyolc indoeurópai nyelvet ismerő tökéletesen egyet kell értsek Androsszal. Rendkívül csodálatos, örömteli szellemi élmény, amikor egy indoeurópai nyelv tanulása közben feltárulnak az adott nyelv összefüggései, gondolati rendszerei, és pontosan ugyanakkor szeretjük és becsüljük meg még jobban a magyar nyelvet.
@deakt: Csak az a baj, hogy akik ilyeneket állítanak, azok egy-egy kiragadott szó vagy kifejezés alapján állítják, amelynek nevezetesen nincs adott nyelven (egyszavas) megfelelője. Közben pedig elfeledkeznek arról, hogy azon a nyelven, amelyet a magyarnál alsóbb rendűnek tartanak, esetleg sokkal több szó van olyasmire, amit viszont a magyar nem képes megkülönböztetni vagy kifejezni. Ha nagyon akarnám, én is be tudnám bizonyítani egy-két kiszemelt kifejezéssel, hogy a spanyol miben jobb, mint a magyar, és ezt akármilyen két nyelvvel el lehet játszani. Csak semmi értelme nincs.
nem az a lényeg ugyanarra hány szava van, hanem hogy mit képes kifejezni összefüggéseiben értelmesen.
ispániával meg nem kell a magyar ellenében villogni.
de ha már itt vagyunk, mi a
meggondolatlanság
gondolattalanság
gondtalanság
és
gondatlanság?
A horgásznak minden földigilszta egyforma.
@hun: meggondolatlanság: imprudence, recklessness
gondolattalanság: thoughtlessness
gondtalanság: carefreeness, light-heartedness
gondatlanság: carelessness
Az most menő, ha egy magyarhoz több angolt is lehet írni, vagy ciki?
A francia'ban nincs "seke'ly", csak "nem me'ly", me'gis milyen felkapott lett egykoron, me'g a ta'voli Szentpe'terva'rott is.
Az a menő, ha a személyi igazolványt a kerti asztalon, az ágy alatt, a konyhaszekrényben, vagy akár a WC mosdóján lehet keresni, ahol éppen ottfelejtettem a táskámat? Juj, de nincs is a táskában, talán a fényképek közé esett be?
Vagy az a menő, ha a személyi mindig a táskában van, a táska mindig ugyanabban a szobában, ugyanazon a kisszekrényen?
Nemcsak az időnyereség, hogy a legtöbb dolgot soha nem kell keresni, hanem a rendhez szokott agy egészen másféle koncentrálási képessége...
A 80-as évek elején a következő szöveg fogadata az egyik jelentős kutatóintézetünkben levő laborunkba belépőt:
Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki sem ...!
Csak a közös nyelven beszélők értik meg és támogatják egymást (nyelv). A beszélők (is) olyan élőlények, akiknek területre van szükségük (ország). Még akkor is, ha csak egy lakótelepi lakásban - pihennek meg - mert minden mást további területeken csinálnak.
Az önálló terület nélküli nemzetnek csak a nyelve marad és akkor nagyon sok a problémája... Mindaddig, amíg vagy országgá (minimum autonómiává) nem szerveződik, vagy meg nem szűnik pusztán nyelvében élő nemzetnek lenni. Az önálló területtel bíró nemzetet nem lehet (legalábbis nem könnyű) kihasználni, kifosztani, szétzilálni. Így függ össze a nyelv - a városiasodás és a túlnépesedések kora óta (legalább 1O ezer éve) a nemzettel. Az életközösségeknek tehát minimum, de nem elégséges feltétele a közös nyelv.
@hun: Pontosan azt csináltad most, amit leírtam. Kiragadtál néhány kifejezést, hogy megmutasd, mit tud a magyar. Hidd el, hogy minden más kultúrnyelvnek megvan ezekre a megfelelő kifejezése, legfeljebb te vagy én nem vagyunk azon a szinten, hogy ismerjük őket. Egyébként sem villogni akartam semmivel, csak mivel egyedül a spanyolról merem állítani, hogy nem vagyok hozzá teljesen hülye, ezért azzal példálóztam. Egyébként ha már előhozakodtál vele:
meggondolatlanság -- irreflexividad
gondatlanság -- negligencia, descuido
gondtalanság -- despreocupación
gondolattalanság -- carencia/falta de pensamientos
tudom h mit csináltam, nem vagyok hülye.
jó van. látom, bejött amire gondoltam.
@szigetva: menő.
gondtalanság: carefreeness, light-heartedness
nemtörődömség (az gondatlanság is), hepaj, havaj
'leesik a kő szívéről'
@hun: Mivel te egy tipikus nyelvi nacionalista vagy, kár is tovább társalogni veled.
@Sultanus Constantinus: hun megválaszolta amit erre az eszmefuttatásra mondani lehet. Nemtom amúgy honnan vetted, hogy én bármelyik nyelvet is alacsonyabbrendűnek mondtam volna, az általam írt magyar nyelvű szövegben ilyen nem volt.
@szigetva: Most azt érzi menőnek, hogy mindegyikben ott van a "gond" és milyen változatosan lehet használni, miközben pl az angolban más-más szótövekkel fejezik ki ezeket. (kivéve a carefree és a careless)
De mondjuk a care és a caress meg az angolban épül azonos tőre, a magyarban meg különböző tövekkel fejezzük ki (gondoskodás, simogatás). És ezek az angol szavak még rövidebbek, tömörebbek is mint a magyar megfelelőjük.
"Nyelvi nacionalizmus" besz@rok! :D Ezt az épületes baromságot melyik kozmopolip találta ki?
A Magyar nyelv ősnyelv. Kész. Aki irigy rá tegye, cáfolni úgysem képes..
@Avatar: spanyolról volt szó, figyejjé má oda!
csakh az angolban a care az törődés (másodlagos értelmében gond), és igazad van, rövid.
ugyanúgy thoughtless, thought a gondolat az alapszó. tehát nem igaz amit mondasz. sluszpassz. szeddösszemagad
@hun: Tehát a spanyol más, mint az angol ebből a szempontból?
nekem úgy néz ki, nem úgy van?
a spanyol considero (desconsiderado) meg consciento (inconsciente) és ő van descuidado ha gondolattalan
A magyarnak (hébernek, finnek, mivel gyöknyelvük van) ott van a fejében, nem kellett tanulni sem: a KR. Ha kor-os vagy kor-látolt a kór-tól, kor-nyad és kér-lel, akkor a kör-nyezet kör-ülveszi, látja, hogy kár érte - nem kor-holja, nem ker-geti el, hanem kar-olja, kúr-álja.
@hun: "a spanyol considero (desconsiderado) meg consciento (inconsciente) és ő van descuidado ha gondolattalan"
A considero jelentése 'én vélem'. "Consciento" nincs. A "conciente" jelentése 'tudatos, tudatában lévő', ill. van "consciente" is, amely pedig 'eszméleténél lévő'
A "desconsiderado" viszont 'megFONTolatlan', a desconsiderar 'nem fontol meg eléggé' befejezett melléknévi igeneve (hím- és semlegesnemben).
Az, hogy a magyarban egy tőből képzett szavaknak más-más tőből képzett megfelelői vannak egy másik nyelven, fordítva is igaz, lásd pl. apariencia 'látszat', aparición 'megjelenés/előfordulás', parecer 'tűnik', parecido 'hasonló'.
A cikk alapvetően a versengésről szól, meglehetősen negatív kicsengéssel a végén.
Az, hogy a versengéshez ideológiákat is gyárt az ember, a dolgok természetes velejárója szerintem.
Azonban ha mindent "összeöntök" egy "tóvá" (globalizmus), a versengés megszűnésének ideológiája (hite) megvalósult utópiává válna (egy újabb próbálkozás, ami nem vezethet sikerhez), ha csak a nyelvek és országhatárok megszűnésében gondolkodik valaki, mert a versengés mindaddig folytatódik más szintereken (vallás, hatalom), amíg be nem áll a mindenre kiterjedő "leállás" (minden egy kézben), ha még tovább erőlködnénk, hogy egységes legyen minden..
Nem nehéz bele gondolni, hogy ez mit jelentene... Kiüresedést, "cuzámmen" halált...
Kérdés: Volna-e lehetőség az újrakezdésre (pl. egy nukleáris világháborút követően), vállalva a versengések és az élet újraindulásának "kockázatát"..?! Ha igen, minden újra indulna, és kiderülne, hogy nem tanultunk semmit, mert a harc a lét egyik fontos feltétele, az erő-ellenerő "húrja"...
(Aki ismeri kicsit is a legparányibb elemektől a legnagyobbakig a világot, tudja, hogy az egész világegyetem versengésre és "feszültségekre" épül. Ezek nélkül a világegyetem egyfajta "ősrobbanás előtti állapotban" leledzene..)
A cikk utolsó kérdésére azt válaszolnám, hogy remélem, még nagyon sokáig. Különben kereshetnénk a világűrből legalább egy "külső partnert", hogy harci kedvünket kielégíthessük..:)
@Sultanus Constantinus: nem is mondtam mást. viszont ott mutatkozik meg, hogyan gondolkozik egy másik nyelv másképp.
"desconsiderado" viszont 'megFONTolatlan', a desconsiderar 'nem fontol meg eléggé
a fontos meg trascendente
a magyar fontolóra vesz, azaz fontossági rendbe állítja. a spanyol mit csinál? consultar con sideral?
apariencia 'látszat',
aparición 'megjelenés/előfordulás', *
parecer 'tűnik', - azaz látszik (minek van a-(par-i-encia) a főnévben?)
parecido 'hasonló' - hasonlónak látszó vagy hasonló? hasonlatos?
(mert parecerse az look alike)
*ha már elég jól tudsz spanyolul, mi a
látszódás, látszólagosság, láthatóság, látszi,
tetsző, tetszelgés, tetszetőség, azaz tetsz- és tettet-
(ugyanis a magyar különbséget tesz 'hasonló' között abban is, h látni v tenni!)
és ha már fontolgat, akkor latolgat
vagy hasonlóan:
"conciente" : 'tudatos, tudatában lévő',
"consciente" : 'eszméleténél lévő', azaz tudatánál van
@hun: A 'fontos' importante inkább, a "trascendente" meg 'nagy jelentőségű'. A 'fontolóra vesz' is lehet considerar vagy pl. tomar en consideración (ez szó szerint azt jelenti).
A parecer 'tűnik, látszik' valaminek, az aparecer 'feltűnik, megjelenik, mutatkozik'. Az a- egy igekötő, itt kb. 'meg-', más igével 'be-'. Az egész szócsalád a par 'pár(os)' szó köré épül. A parecerse 'hasonlít' valami valamire. De van még aparente 'látszólagos' is. Én azt mondanám, hogy a parecido 'hasonlónak látszó/tűnő/ható' leginkább, mert a 'hasonló'-t jelent továbbá a "similar" és a "semejante" is. És persze van az asemejar mint a parecerse szinonimája, vagyis 'hasonlónak mutatkozik'.
"ha már elég jól tudsz spanyolul"
Sajnos nem tudok elég jól. Az ilyen finomságokhoz anyanyelvi szinten kellene tudni, és még anyanyelvűként is óriási szókinccsel kellene rendelkenzi. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy a spanyolnak ne lenne ezekre megfelelő szókincse.
minden nyelv másként fejezi ki a mondanivalót. egy-egy szó itt ilyen fogalomkörbe tartozik ott meg olyanba.
Ha minden ugyanaz lenne, akkor nem különböznének.
De ez még nem igazolja azt, hogy egyik nyelv jobb vagy rosszabb lenne a másiknál.
egyszó - kifejezés,
rövidebb kifejezés - hosszabb kifejezés
új nyelv - ősi nyelv
egy szónak több jelentése - egy jelentéshez több szó
ragozó - nem ragozó
kötött szórend -szabadabb szórend
stb
mind olyan tulajdonságok, amikebn különbözhetnek a nyelvek.
de pl egy ragozó nyelv miért lenne bármiben jobb egy nem ragozónál? vagy egy ősibb egy újabbnál?
Közttudott, hogy egy-egy adott szöveg szöveg különböző nyelvű fordításai kb azonos hosszúságúak. lehet ogy egyik mondat itt egy kicsit hosszab a másik meg rövidebb, de nagyobb szövegben ezek kiegyenlítik egymáést.
Mégpedig azért, mert az emberi felfogóképesség nyelvtől függetlenül adott. Egy szövegegység, tehát bármilyen nyelven is mondjuk kb azonos információmennyiséget képvisel.
pl "I love you", angolban 3 szó, magyarban csak egy : "szeretlek".
de ha ki kell mondani, az angol is egyszuszra mondja ki [ájlávjú], meg mi is, sőt mindkettő 3 szótagból áll. Tehát még a szavak száma sem mérvadó, mindkettő kimondása kb ugyananyi ideig tart.
kötött a szórend? na és. nekünk meg a toldalékok kötöttek.
ahogy ők nem mondják hogy "love I you", mi sem mondjuk, "szerleket" (hiába ősetimon a szer-)
Aki ennek ellenére mégis szubjekltíven rangsorol, ráadásul úgy, hogy nem is ismeri azt a nyelvet amit lebecsül, na az a nyelvi nacionalista.
Nekem pl eszembe nem jutna a spanyolról bármit is állítani, mivel nem ismerem. Az angolhoz "konyítok", de már ez is elég hogy rácsodálkozzak néha, nahát ez tényleg összefügg, csak egy kicsit másként kell gondolkodni hozzá. És vice versa. És emiatt az angol rosszabb lenne, mint a magyar vagy pont emiatt lesz jobb? Értelmezhetetlen dolgok.
Ez a lényeg: "Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy".
@Janika: Az „ősi nyelv” kontra „új nyelv” kifejezéseknek nincs sok értelmük. Nagyjából azon múlik, minek nevezzük a nyelvet. Ha a mai görögöt ugyanúgy görögnek nevezem, ahogy Homérosz nyelvét, akkor elég ősi. Ugyanennyi erővel nevezhetem az olaszt latinnak, és akkor az is ősi? Új nyelvnek talán csak a mesterséges nyelveket és a kreolokat nevezhetjük.
@szigetva: egyetértek, csak azért írtam ide mert volt aki pont ezt a tulajdonságot emelte ki.
@Janika: Ellaposodott a vita, de a kedves, nyugodt stílusod miatt mégis kedvet kaptam válaszolni.
Ezt írtad: "De ez még nem igazolja azt, hogy egyik nyelv jobb vagy rosszabb lenne a másiknál."
A jobb helyett én a szellemi teljesítményekre alkalmasabbnak tartom az ősi nyelvek beszélőit. Azokét, amelyekben a szókincs nagy részét (5O-7O%-át) nagy szóbokrok alkotják.
Először egy szakmai példát mondok. Ha matematikában járatlan ember azt hallja: görbe - tudjuk, mit jelent neki: kb. azt, hogy "nem egyenes". De ha matekot tanult ember hallja, akkor olyasmi IS (vagy legalább egy része) megvan a háttér tudatában, ANÉKÜL, HOGY GONDOLNIA kellene rá, mint amit a "Wikipedia görbe (matematikai)" szócikke ír a görbéről.
Nyelvi példa: A PH váz (szándékosan veszek még ma is hangzutánzónak érzett vázat) bármelyik szavát hallva, az összes többi is értelem is "ott tanyázik", "be van kapcsolva" a tudatban: pihe, puha, phű (hajjaj, vagy: de meleg van), pahh!, pech!, fuj! (büdös van, vagy ronda dolog),
de még egyes továbbképzettek is: piheg, pihen, puhány...
Az ősi kép: a pihét fújó száj / szél.
Ha a magyarral egyidőben héberül is tudok, akkor még továbbiak is: puh = fúj, puch = dunyha, pah = kelepce, csalódás, pihá = szellentés, pihek = ásít (átvetés magyarra: piheg), pohe = tétlen, puhád = ijedt, megfélemlített (átvetés magyarra: megpuhított, szófogadásra kényszerített:-).
DE IGEN. A nagy (gyakran hatalmas) szóbokrokból felépülő, és EMIATT a szóbokrok tartományain belül gyakorlatilag változásra képtelen gyöknyelvek - értékesebbek maradtak.
Ezt így lehet cáfolni: 1. bebizonyítod, hogy nem léteznek nagy szóbokrokból felépülő - tehát más nyelvektől szerkezetileg különböző nyelvek. Ezt teljes szótárak feldolgozásával lehet kutatni - és akkor reménytelen a tagadás.
2. Hiába léteznek, akkor sem "kapcsol be" (agymunka, gondolkodás nélkül) egyetlen szavukra, vagy akár csak a mássalhangzó vázra tucatnyi egyéb értelem. Ezt agyi vizsgálatokkal ma már kutatni is lehet pl. ha a vizsgált személy meghallja a gyök egyik szavát - "nem odaillő" agyterületek is "tüzelnek" tőle.
3. Ha bekapcsol is az agy (önkéntelenül) egy sereg egyéb értelmet, ettől sem lesznek (átlagban) szellemileg termékenyebbek (okosabbak) a gyöknyelv birtokosai. Hm:-). Ezt - megpróbálhatod tagadni.
@Sultanus Constantinus: "...anyanyelvi szinten kellene tudni, és még anyanyelvűként is óriási szókinccsel kellene rendelkenzi. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy a spanyolnak ne lenne ezekre megfelelő szókincse."
pont erről van szó. pár szavat használtam csak és TOLDALÉKOLTAM. a spanyol is találsz hasonló jelentéssel szótöveket, azaz van benne logika és koncepció
par- apar- aparado - paradoxon
de: simi- semi- : szemre színre
(már Naram-Szin ideje óta)
a nyelv a gondolkozás lenyomata is egyben, mivel az értelemátadásnak eszköze, önmagára is visszahat a gondolkodás fejlődésével és ezúttal szerkezete is módosul (módok és esetek). nincs nyelv szerkezet nélkül, ahogy nincs értelem logika nélkül.
és a mennyiség nem lesz minőség, ahogy ezer szó a halálra nem ér föl egy szóval az életre.
@szigetva: Speciel ez teljesen önkényes. Pont a magyar és a görög a jó példa erre, ahol elvben és gyakorlatban háromezer-háromezerötszáz éve önálló nyelvekről beszélhetünk, mivel nagyjából akkor történt az utolsó elválás más nyelvektől. Mégis használunk olyan kifejezéseket, mint "ógörög/újgörög", aminek a magyarban csak azért nincs megfelelője, mert soha nem tettünk kísérletet egy török hatás előtti még csak iráni befolyás alatt álló "ómagyar" vagy ezerötszáz évének rekonstrukciójára, hiszen Róna Tas legújabb könyvével (Old West Turkic) még csak az "újmagyar" határait feszegetjük.
@hun: A "paradoxon"-nak nincs köze a "par" szóhoz, abban a görög "para-" (kb. 'ellen') fosztóképző van. A "simi-" és a "seme-" viszont ugyanabból a latin tőből van, csak a "símil, similar" művelt átvétel, a "semejante" pedig az öröklött (népi) megfelelője. Ez a kettősség nagyon sok szónál megvan, az újlatin nyelvek jellemző sajátossága az ilyenfajta szóhasadás. (Ezek a szavak valamikor csak szinonimák, máskor árnyalatnyi jelentéseltérés van köztük, de van, amikor teljesen mást jelentenek: pl. applicare > llegar 'érkezik' és aplicar 'alkalmaz', ld. még plegar 'hajt, hajlít').
@blogen: hu.wikipedia.org/wiki/A_magyar_nyelv_t%C3%B6rt%C3%A9neti_korszakai
@blogen: „mivel nagyjából akkor történt az utolsó elválás más nyelvektől”: pontosabban más ma ismert nyelvektől. A görögből számtalan más nyelv vált le, aztán halt ki, vagy él olyan kisebb csoportoknál, akikről talán nem is tudunk. A magyarról is „levált” mondjuk a csángó, de vajon tudjuk-e, hogy mi minden „vált” még le, hogy aztán kihaljanak a beszélői. Egy nyelv attól nem lesz ősi, hogy nem differenciálódik.
@szigetva: A leváló részek kihalása egy olyan tényező, ami ilyen hosszú életű "magányos" nyelveket hoz létre. Az egyetlen lényeges szempont itt az, hogy nincs kortárs társutas. A magyarban még nincs, a csángó talán már a átlagos magyar dialektuson túl, de az önálló nyelvé válás előtt kihal. A görög és a héber is így járt, az utóbbi különösen azért, mert egy ideig mint élő nyelv nem is létezett, csak mint hagyomány. Ezenkívül más ősiséget felmutatni nehéz lenne, mert minden nyelv differenciálódik és nem tudok róla, hogy lennének olyan stabil nyelvek, amely jelentősen eltérő mértékben változnának más nyelvekhez képest.
@blogen: "ősiséget felmutatni nehéz lenne"
Így van, erről van szó: azért "nehéz", mert az "ősiség" nem értelmezhető tulajdonság a nyelveknél, így felesleges is erőlködni, hogy megpróbáljunk begyömöszölni valamit egy ilyen feliratú címke mögé.
nem hát, a xeroszt se tudjuk mióta van
ᛁᛜᑔᚺ϶ᛁᛜ
@tenegri: Hát pontosan ezért vetettem fel a kérdést, hogy az ókori magyar nyelv és a mai magyar nyelv egy nyelv volt e, vagy helyesebb lenne e ómagyar és újmagyar nyelvekről beszélni. Már alább is értelemszerű volt, hogy ezek a kifejezések itt nem azonosak a magyar nyelvtörténet kifejezéseivel, hanem analógiái egy ó/újgörög példának. Tehát, hogy a magyarok, akik kétség kívül azóta, hogy hozzátették az -är szót a māńćāhoz egy a többi ugortól különálló és a mai magyarsággal azonos etnikai csoport voltak. De vajon a nagy időmélység miatt tekinthető e a nyelvészetben ősmagyar kornak nevezett korszak első másfél évezrede egy közös nyelv fejlődéstörténete részének, vagy inkább ésszerű lenne e két magyar nyelvről beszélni.
@blogen: Mondjuk két nyelv akkor azonos, ha a beszélőik értik egymást. Namost van az a példa, hogy a bécsi érit a münchenit, az a kölni és így tovább Amszterdamig, de a bécsi nem érti az amszterdamit, akkor egy nyelvet beszélnek, vagy nem? Hasonló módon a szülei nyelvét (ha nem történik nyelvcsere) mindenki érti, de szép lassan annyira felhalmozódnak a különbségek, hogy a legrégebbi ismert magyar szövegeket már nem értjük igazán, az annál még korábiiakat (amiket nem is ismerünk) okkal feltételezhetjük, hogy még annyira se. Akkor ezek egy nyelv, vagy nem? Hogy két beszélő egy nyelvet beszél-e az sokszor nem is nyelvi kérdés: egy szerb és egy horvát például manapság azt gondolja, hogy nem egy nyelvet beszélnek, 30 éve még azt gondolták, hogy de, és nem a nyelvük változott.
@blogen: "magyarok, akik kétség kívül azóta, hogy hozzátették az -är szót a māńćāhoz"
lehetne közérthetően, magyarul? én nem tudok 'mancsar' magyar szóról. te román vagy?
en.wiktionary.org/wiki/m%C3%A2nca
@Fejes László (nyest.hu): "Ómagyar kor
A honfoglalástól a mohácsi csatáig tart. A letelepedő magyarság új szomszédokkal kerül kapcsolatba, új nyelvekkel érintkezik."
a honfoglalás előtt is ugyanazt a nyelvet beszélték. és a nyelv se lett másik nyelv, hogy török megszállás alatt volt (a magyar nyelvnek a legtöbb rosszat a német tette), már Vajk-István idejében ugyanazt a nyelvet beszélték, mint a 16-században is.
ahogy a mohácsi csata után se rögtön változott a nyelv. de száz év alatt már nagyon tud roncsolódni egy nyelv.
.
a különbség nyelvek között a megértés és kifejezés (comprendo i expressio) között van. a mai magyar jóformán megérti az ó-magyart, de kifejezni magát már anyanyelvi szinten nem tudja, az egy másik nyelv.
volt a hun (avar, szaka, onogur...) amit a denturiai magyar még megértett, de már másik nyelven beszélt, mint a volgár onogur, amit szintén megértett, ahogy az avart is 200 évvel később (Árpád magyarjai). ebben a korszakban volt a legtöbb göröggel közös szó, a bizánci püspökségek, kazári és perzsa összetűzések, a térítések, a mohedanizmus, ami 895-ben vezetett az ún.honfoglalásig.
.
tehát (ha igaz ez, h ki kit értett meg) a nyelvkorszakváltás/nyelvváltás ideje valamikor a 6-7.sz. és 16-17.sz-ban volt.
A gyöknyelvek szóbokrai az ilyen nyelvek szókincsének 5O-7O%-át képezik és mivel a SZÓBOKROK sokszáz (néha sokezer) fogalmat BETONOZTAK be, soha-nem-változóra, ezek EMIATT - egyáltalán nem is tudnak változni. Ilyen nyelv a magyar. Van még hasonló? NEM TALÁLTAM hasonlót.
Ilyenek a finnes-északi nyelvek is, de a nyelvtörténetük kb. 12 ezer évvel ezelőtt vált el a "magyarféle" ragozó nyelvektől. Tehát már azóta nem a mi rokon nyelveink - pont.
A héber nem szűnt meg a 2OOO évesen befagyasztott nyelvét VÁLTOZATLAN állapotban felidézni naponta minmum háromszor, kb. negyedórára (az Ószövetség idézésében - igen, naponta - és az imádkozásban is naponta.) Mert egyenként, személyenként idézi az "ősi-változatlan" iratokat és az alap-imáit is (egy arám imát is) NAPONTA többször. 2OOO éve teszik ezt.
A héber, a szétszóratásban, bekeveredve a világ számtalan nyelve közé, isteni parancsként nem változtatta többé a kétezer éves nyelvét. S még a tegnapelőtti "nyelvújításkor" is csak alig, nagyon kicsit változtatta.
Bizonyíték: én, aki nem vagyok született zsidó (sem semmilyen szempontból nem vagyok vallásos), nem tanultam soha "óhébert". (ez is hazugság, hiszen nem is létezik óhéber!!!). Mégis szabadon olvasom-értem-fordítom a Torát (= az Ószövetségből Mózes 5 könyvét). Lásd: Teremtéstörténet az én fordításomban: Gyöknyelvészet G portál - oldalt a Teremtéstörténet modulban.
Az -ÁR, -ER képző tökéletesen "mindennyelvű". Vagyis kozmopolita képző - helló, nyelvészek! S a többi, egyszótagos RAG / KÉPZŐ is minden-nyelvűek - ennyit se tudtok még IND nyelvészet? Ennyit sem.
PARADOXON.
POR (magyar). Par = rész. Pored (héber) = szétválaszt, felbont. Paradoxon az, ami semmibe nem illik bele, mert minden okoskodástól leválik - na, most törd a fejed!! Ugye, hogy van köze a POR-nak a paradoxonhoz? Bővebben: Gyöknyelvészet G portál, 41O-416 oldal.
A magyar nyelv legnagyobb része (a szóbokrok által levédve) - sokezer év óta nem változott. Az óvatos héberek vallási parancsba burkolták be azt, hogy a nyelvet nem szabad változtatni. A héber nyelv csodája az, hogy ez a vallási parancs védte le a nyelvét - nemzetségét - NEMZETÉT - a 2OOO éves szétszóratásban.
A magyarnak még vallási tiltásra sem volt szüksége. Azért nem, mert a magyar még a hébernél is sokkal ősibb.
De most (2O14) már tudatosan védd a magyar nyelvet az EU haszon-alapú beáradásától - kézzel-lábbal!! Azért is védd, mert jó esély van rá, hogy a KM (ÉS NEM AFRIKA) volt az emberiség bölcsője - helló, magyarok!
Európa végül meg fog hajolni, mert őket csak az unikum, a "hű, de érdekes" ( és az anyagi haszon) érdekli. Ami ÉRDEKES, az anyagi hasznot jelent nekik. S amit nem lehet megkerülni, azt szeretni KELL - nevesd ki az EU-t és védd a magyar nyelvet. Mert ez a jövőd!!! Mivel pár napja már (egyelőre full egészségesen) 7O éves vagyok, én már nem fogom megérni - nagyon sok utódom is van már három földrészen - tehát semmilyen érdekem nincs már... érdeketek csak nektek maradt már, fiatalabb magyarok.Ne hagyjatok nyugtot a "magyar" nyelvészeknek: Mik azok a SZÓBKROK? Válaszolj erre, nyelvész!!!! Amik miatt a magyar nyelv az istennek sem változhat sokezer éve. SZÓBOKROK Jegyezd meg: szóbokrok.
@hun: A magyar név eredete röviden:
Az ugor név önelnevezése feltételezhetően a māńćā volt. Amikor az Ugor nép felbomlott valamikor az időszámításunk előtti második évezredben, akkor a nevek is külön fejlődési útra léptek. Nem tudjuk pontosan, hogy a magyar név mikor alakult ki, de a kilencedik században már biztosan létezett mind a népnév, mind a törzsnév. Ugyanakkor a nyelvészek elvetik az -är török eredetét ("magyember" lenne, de mivel a "magy" is ugyanezt jelenti ez felettébb valószínűtlen: "emberember"), így marad az iráni magyarázat, miszerint ez az árják önelnevezése, az árja szó maga. Lényegében a magyar azt jelenti, hogy "magyárja", az utóbbi egy jelző és a magyar népnévből bőven képeztünk hasonló neveket, a "csángómagyarok", "magyarabok" például ilyen nevek, függetlenül attól, hogy egyikőjük, másikójuk más téren nem analógia. Mindenesetre azért valószínű, hogy az eredeti ugor alak māńćā lehetett, mivel nekünk két verziónk van erre a névre, a magyar és a megyer, amire a legkézenfekvőbb magyarázat egy kettős maga/mély feloldás: māńćā+[ä]r --> māńćār és mäńćär. Később volt egy ncs --> dzs --> gy, de ez már valószínűleg a kora középkorban történt. Ami nem egyedülálló a magyar nyelvben, például az oncsar --> agyar is így keletkezett.
Az obi-ugorok között az ugorok māńćā neve mānśi formává fejlődött.
@blogen: "minden nyelv differenciálódik és nem tudok róla, hogy lennének olyan stabil nyelvek, amely jelentősen eltérő mértékben változnának más nyelvekhez képest."
Pedig vannak, tehát ez a megközelítés nem a legjobb. Lásd az újlatin nyelveket: a szárd majdnem teljesen megegyezik a vulgáris latinnal, a legrégiesebb nyelvjárásokban pl. nem palatalizálódott a ce/ci, ge/gi (pl. decem > [deke]~[dege], vocem > [boge], megmaradt a 3. személyű igealakok végén a -t (igaz, hogy gyenge [d]-nek vagy [r]-nek ejtve), megmaradt minőségben a rövid [i] és hosszú [e], rövid [u] és hosszú [o] közötti különbség stb. Az ellenpélda pedig a francia, amelyben (valószínűleg az erős germán hatásra) az összes végződés lekopott, az igeragozásban a hat helyett csak három igealakot különböztetnek meg, a szavak hangalakja a felismerhetetlenségig megváltozott. Mégis ugyanannak a latinnak a folytatása, mint a szárd, az olasz vagy a spanyol.
Vagy pl. ott az örmény nyelv, amely annyira eltávolodott minden tekintetben a többi indoeurópai nyelvtől, hogy azt is nehéz volt bebizonyítani, hogy egyáltalán indoeurópai. Pl. az alapnyelvi *duwo 'kettő' majdnem minden mai nyelvben is még felismerhető: lat. duo(s), ol. due, sp. dos, or. dva, ír dó, perzsa do, gör. dío stb., vö. örmény jerku (meglepő, de igazolt, hogy ez is a PIE *duwo folytatója).
@blogen: nettó hülyeség.
már a kiindulási alapfeltételezés baromság. az h egy nép önelnevezése a nyelvben nem létező szóból keletkezzen (azaz értelmetlen szó átvételével), mit ne mondjak, a fasiszta ideológiával és a legaljasabb történelemhamisítással határos.
.
egyfajta népmegnevezés-származást tudok elképzelni: mint a cseh (csehül: cse-szki), a (saját) beszédje alapján adta/kapta, lásd otče, bratče stb.
.
ki volt az az ugor nép? mi a történelme? kik voltak a vezetői?
@hun: „egyfajta népmegnevezés-származást tudok elképzelni: mint a cseh (csehül: cse-szki), a (saját) beszédje alapján adta/kapta, lásd otče, bratče stb.”
Ja, hát akkor meg az ugorok onnan kapták a nevüket, hogy szerettek ugrálni. Fel a lóra. És most vedd be szépen a tablettákat és menj aludni.
Az ugor nép egy az Urál hegység délkeleti lejtőiről kelet felé terjeszkedő uráli nép volt, amely elfoglalta a kazahsztáni és nyugat szibériai sztyeppét és erdőzónát a kőkor folyamán, ahol már igen korán egymástól eltérő irányba fejlődő törzsekre szakadt, amelyek közül egyik a ló háziasításában is döntő tényező volt (botaji törzs), majd a bronzkorban az Urál keleti lejtőire és a Tobol-Irtish-Ob vidékére szorították észak felé a terjeszkedő árják (andronovói nép), ahol a vaskor folyamán két kultúrzónára szakadt a lakóterületük, egy déli nomadizálóra, amely a magyarok őse lett (a fjodorovó-cserkaszkul törzsek) és egy északabbi nem nomádra, amely az obi-ugorok ősévé vált.
s27.postimg.org/p7bg6wffn/ugor_shaza.jpg
@hun: Abban pedig igazad van, hogy az etnonimák jelentenek valamit az alkalmazóik számára. De ez nem azt jelenti, hogy jelentésük van a nyelvükön. A magyar is jelent valamit nekünk, mégsincs jelentése magyarul, ahogy a hungáriának sincs. De a franciák önelnevezésének éppúgy nincs és nem is volt latin nyelvű jelentése, ahogy a horvátok vagy szerbek nevének szláv. De ezek a szavak, amelyekre a népnevüket alapozták jelentést hordoztak a névadó népesség számára.
-Mivel "nyelvi nacionalizmussal" minden önálló nyelvvel bíró népcsoport bír, ezért szükséges, hogy nekünk is legyen, hiszen mindenki a maga lovát dícséri. Ha mi nem tesszük, mások azt gondolhatják, hogy tényleg igazuk van, hiszen egyedül vannak az öndícséretükkel.:)
-A még nagyobb gond akkor keletkezik, ha a nagyok felé (nagy létszámú nyelvi közösségek: orosz, angol) igyekszünk lekicsinyelni a nyelvünket, sőt, bele akarjuk kényszeríteni olyan számunkra alkalmatlan "nyelvtani szabályokba", amik nyilván kényelmetlenek számunkra, mert "szorít a cipő", vagy éppen "csónakázunk a nagy cipőben"... Meg is utálják gyerekeink a nyelvtant, és lassan az anyanyelvüket sem becsülik..-(
-A legválasztékosabban beszélők (legtanultabb szűk réteg) és a legkisebb szókinccsel bírók (nagy tömegű tanulatlan réteg) közötti "átlag réteg" nyelvhasználatának alapulvétele helyett a legalsó, nagy tömegű réteg nyelvét, nyelvhasználatát alapul venni az oktatásban, a nyelv lepusztulásához vezet. Akik ezt nem látják be, szintén a "nagy nyelvnacionalisták" és "nyelvfalók" (angol, orosz, stb.) malmára hajtják a vizet.
-A nagy nyelvtanulási élmények lassan eltűnnek, mint a verebek az utcánkból, mert kihalnak a "másságot is jelentő" kis nyelvek.. -Részemről nagyon sajnálom, hogy nem csak a növény és állatvilág, hanem a nyelvek is kipusztulnak!!! -((
@Fejes László (nyest.hu): nem szedek tablettákat és az apám se altatott, úgyh vegyük úgy h nem szóltá. neked lesz jobb úgy. nekem így is jó úgy is jó.
blogen, óká. szval olyanok voltak mint a pannonok, egy ősöreg nép, amelyiknek a történelme az ismert történelmen túl van. mondjuk ie.4ezerben. azóta nem volt szervezett birodalmuk, hanem megéltek a végeken, és a nyelvük külön fejlődött, aztán legközelebb a történelem lapjain mint suomák jelennek meg? vagy cseremiszek?
.
a magyarok ősei mint az Irtish és Ob (Ab) partján el tudom képzelni, mivel az egyik egy magyar szó (értés), a másik pedig a rovásírás első betűösszevonása és egy h betű hozzáadásával vízjellemző. a többi folyónév... Ishim (ó-magyarul ősöm)...
a "botaji" törzs elnevezése saját, vagy mi. a "tersek" nevű térség? az véletlen, h az ob fordítva bo-taj?
.
amiről én tudok, és biztos vagyok, h az volt a nevük és akkor éltek
az a szelgjukh/szeldzsuk és oighúr/ujgur
i.imgur.com/oU6svAb.png
meg szabiorum genusz
i.imgur.com/fP2EvHe.png
Szowadról ez van
i.imgur.com/H0qwGKf.png
Nimrod és Záb említve itt
i.imgur.com/BAryY0R.png
@Krizsa: köszönöm :-) Én azt látom a példáidban, hogy szinte mindig vannak kivételek. Persez utólag mindig próbálsz hozzá keresni valami erőltetett magyarázatot. Pedig sokal tudományosabb lenne a gyöknyelv-elméleted, ha elismernéd, hogy vannak/lehetnek alóla kivételek. Ilyen volt pl a Caesar-császár. Minden nyelvi szabály alól van kivétel, miért pont a gyökök alól ne lenne.
A példád a görbéve. Pl lehet hogy a görbe nem egyenest jelent, és aki nem tanult matekot az is kitalálhatja (kör-ker, gör, stb gyökből) de ez a tudás nem segít rajta, ha gerenda, gereblye, gereben szóval találkozik. Pl a házára görbe gerendákat vesz, mert a belső tudás szerint a nem egyenes ugrik be neki először, aztán csodálkozik hogy ha beszakad a plafon.
Egy kis érdekesség: az angol szavaknak is van etimológiájuk, hiába tartod új keverék nyelvnek. www.etymonline.com/
a görbe angol megfelelője a curve [körv]. Vajon mit ír a körv-ről?
"from PIE root *(s)ker-"
vagyis visszavezeti egy ősi proto-indoeurópai ker vagy sker tőre.
Nézzük a kört, (circle) [szörkl], a circus szóból eredezteti, amit szintén viszavezet a ker tőre. (csak k-sz hangváltás történt)
@mederi: A cikkben leírták, hogy itt nem arról van szó, hogy hogy szükség van-e rá, hanem arról, hogy ha ez ahhoz vezet, hogy egyik nyelvet önkényes tulajdonságok alapján egy másik nyelv fölé helyezi, bármilyen értelemben akkor ez a része káros, mert indokolatlan ellentétet szül az egyes nyelvek között.
Lehetne egyébként exakt kritériumokat felállítani a rangsorra. Lehetne versenyeztetni is. Mondok néhányat:
- vészhelyzetben, (pl épülettűzben) meg lehet nézni, hogy a különböző nyelvű kommunikációk közül melyik segíti legjobban a mentést. (term. anyanyelvi beszélők kommunikálnak anyanyelvi beszélőkkel). Minél több embert sikerül kimenteni a tűzből, annál alkalmasabb a nyelv vészhelyzetben történő alkalmazásra (minden más körülményt azonosnak feltételezve).
- történet mesélünk el, amit a hallgatónak utának el kell tudnia mondani. Minél közelebb áll a visszaadott szöveg az eredetihez, annál könnyebbb megérteni és feldolgozni egy adott nyelvű szöveget.
Tudtommal ilyen nyelvi versenyeztetések nem voltak eddig.
A nyevek kihalásáról: egy nyelv akkor hal ki, ha a beszélői mind meghalnak, vagy ha úgy érzik át kell térniük egy másik nyelvre, mert csak azzal tudnak boldogulni. Ilyen volt is , meg lesz is. A magyar népesség fogy és vele együtt a magyar nyelvet beszélők száma is. A kettő nagyon szorosan összefügg.
Amúgy ha egyszer kiderülne hogy minden nyelvet vissza lehet vezetni egy ősnyelvre, akkor végképp nem értem hogy miért baj, ha egyszer bekövetkezik az az állapot hogy a Föld minden lakója (újra)azonos nyelvet beszél. Jelenleg rengeteg idő/pénz/energia megy el arra, hogy az egyes emberek megtanulják egy másik ember nyelvét. Ha azonos nyelvet beszélnénk, akkor ezt ez időt értelmesebb dolgokra is fel lehetne használni.
52. Janika@ írta: „Pedig sokal tudományosabb lenne a gyöknyelv-elméleted, ha elismernéd, hogy vannak / lehetnek alóla kivételek.”
Válasz: Itt félreértés van. Sem konkrétumokról, sem kivételekről - egészen másról van szó. A gyöknyelvészet a természet hanghatásai és az agy velünkszületett memóriatára közötti direkt kapcsolatról szól. A kapcsolat primeren a mássalhangzó vázak több-kevésbé közös értelmét jelenti az agyban és a nyelvekben is.
S a már magánhangzókkal feltöltött vázak (a szavak) mennyire hasonlíthatnak? Máris kevésbé, mert a magánhangzóknak sokféle, és egészen más a szerepük a beszédben, mint a mássalhangzóknak. Legkorábban: flektálták az ősi gyököket. A későbbiekben tér és idő-irányítók, még később a hangsúly (értelem) „beszorító” szerepük került előtérbe (magánhangzó illesztés). De ez megint olyan nagy téma, hogy legalább 3-4 oldalt kellene írnom róla.
„A példád a görbével. Pl. lehet hogy a görbe „nem egyenest” jelent, és aki nem tanult matekot az is kitalálhatja (kör-ker, gör, stb gyökből) de ez... nem segít rajta, ha gerenda, gereblye, gereben szóval találkozik." Válasz: A gör- hangzatra az ugrik be, hogy valami gördül. S a gerenda eredetileg fatörzs volt: körmetszetű és görgethető. GRN váz. A héber gar’ini = tömör, gar’in = mag, korá = gerenda / tetővel befedett – GERENDA.
A gereblyézés olyan vonszolás, amikor valójában „görgetünk”. A héber goref = gereblyéz, gorer = vontat – GEREBEN, GEREBLYE.
Az angol curve-ról... „from PIE root *(s)ker-". Vagyis visszavezeti egy ősi proto-indoeurópai ker vagy sker tőre.”
Magyarázat: A s(ker)-ből az s’ = olyan, mint, ami, amely, amerre.. – vagyis „MINT A KÖR”. Az s ugyanis egyike az 5 sémi előljárónak (k’-, s’-, l’-, m’-, h’-), amik az eurázsiai nyelvek nagyon sok szavára felragadtak. Csak az IND nyelvészetnek, amely a sémi nyelveket és az archaikus nyelvtanokat kizárja a vizsgálatból, természetesen erről sincs fogalma.
„Nézzük a kört, (circle) [szörkl], a circus szóból eredezteti, amit szintén viszavezet a ker tőre. (csak k-sz hangváltás történt).”
Válasz: Ez bizony ugyanaz, mint az s(kr). Mert az S/Sz páros elente csak S volt, sőt később sem vált szét minden nyelvben S-re és Sz-re. (A kisbabák selypítenek, a görögök / székelyek meg szelypítenek).
Ezt írtad @mederi-nek, de én mérgelődök (kedvesen és nyugodtan) rajta. „...itt nem arról van szó, hogy hogy szükség van-e rá, hanem arról, hogy ha ez ahhoz vezet, hogy egyik nyelvet önkényes tulajdonságok alapján egy másik nyelv fölé helyezi, ...akkor ez ...káros, mert indokolatlan ellentétet szül az egyes nyelvek között.”
Válasz: Indokolatlan az is, hogy a hegyeken nem terem búza... Az emberek, a termő / és a terméketlen földek, a nemzetek, a gazdaságok, a tudományos paradigmák (alapfelfogások) - s a nyelvek NEM egyenlők. Ezen a puszta jószándék sem segít: nem egyenlők. Az embereknek lehetőleg egyenlő esélyt kell(lene) adni ahhoz, hogy bárkiből bármi lehessen. Habár ez is csak vágyálom, de legalább törekedni lehet rá. Egyenlőséget adni pl. abban, hogy nem írtják ki őket már csecsemőkorban. Hogy akár az egyetemen is tanulhat (de ha nincs pénze, akkor nem tanulhat). Ha egy olyan nyelvi kisebbséghez tartozik, amelynek csak 2OOO beszélője van, és ált. iskolája sincs, nemhogy egyeteme, akkor szabad legyen neki pl. orosz nyelvre áttérni. A magyarnak meg, ha a GAZDASÁGA végképp lenullázódik, akkor áttérni az angolra, he?
Így néz ki az egyenlőség - jámbor óhaja. A nyelvek sem egyenlők. Az ősi gyöknyelvek a velünkszületett „huzalozás” (szóbokrok) tízezreit kezelik-forgatják-sziporkáznak velük. A keveréknyelvek viszont csak pontszerű egyes értelmeket ismernek fel már belőle. Olyanok, mint egy csirkehangú kanári.
Én viszont nem vagyok köteles lelkisegélyt adni nekik, és udvariaskodni, hogy dehogyisnem, a keveréknyelvek is „egyenlők”. Max. annyit tudok mondani, hogy sok tanulással, legalábbis a szakterületeiken belül, ahol úgysem az anyanyelveket használjuk, utol tudják érni a gyöknyelvűek mentális "zsönglőrködését".
Új téma: Valóban azonos ŐSNYELV – a környező világ sokfélesége miatt, nem volt. Eléggé hasonló ősnyelv-változatok azonban voltak.
„...ha egyszer bekövetkezik az az állapot hogy a Föld minden lakója (újra)azonos nyelvet beszél”. Válasz: Ez az állapot csak MÁSODIK nyelvként fog bekövetkezni. A regionális nyelvek még akkor is újra ki fognak alakulni, ha a nemzeti nyelvet már szét is „nyüstölték”... mert akkor is lesz helyette egy új „helybeli” nyelv. (Nyilván sokkal ócskább, mint az a sokezer éves volt).