Különféle disznóságok
Mi a különbség a disznó és a sertés között? Mit csinál, aki malackodik vagy disznólkodik? Mi lehet az ártány és a göbe? És vajon mit hajt ki a legelőre a kondás, a kanász és a csürhés? Azt is megtudhatjuk, miért eszünk mi, magyarok, olyan sok sertéshúst.
A farsangi időszak egyik legnagyobb eseménye faluhelyen a disznóvágás. Az áldozat a hétköznapi néven disznóként emlegetett házi sertés. A két elnevezés között leginkább stílusbeli különbség van. Aki papíron házi sertést tart, annak az óljában közönséges disznók röfögnek. Ez a különbség fennáll az összetételek szintjén is. A sertéstenyésztőknek védekezniük kell a sertésvész ellen, és a sertésszektort érintő sertésválság bizonyosan a sertéslétszám csökkenését vonja maga után. A disznóvágást vagy disznóölést azonban disznótor követi.
(Forrás: Wikimedia Commons / Alvesgaspar / GNU-FDL 1.2)
A cikkben szereplő adatok egy olyan adatbázisból származnak, melyet a Webkorpuszban szereplő szövegek további szűrése, elemzése és egyértelműsítése után Novák Attila készített.
Az ételek elnevezésénél azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet. A Magyar Webkorpusz adatai alapján végzett vizsgálatunk szerint a két alapszó – a sertés és a disznó – nagyjából egyforma gyakran fordul elő. Az összetételekben azonban jelentős különbségek vannak. A sertéshús és a sertéspörkölt a Webkorpusz szövegeiben ötször annyiszor fordul elő, mint a disznóhús és a disznópörkölt. A sertészsír is 25%-kal gyakoribb a disznózsírnál. Viszont kizárólag disznósajt vagy disznótoros készíthető a húsból – ezek olyan termékek, amiket tipikusan a házi feldolgozás során készítenek.
Honnan jöttek a disznók?
Lássuk, honnan erednek a disznó magyar nevei. Az állat hétköznapi elnevezése, a disznó, csuvasos jellegű ótörök jövevényszó. Korábban valószínűleg [dzsisznau] volt a kiejtése, majd később gyisznó alakban szerepelt. Ebből alakult ki a ma is használt disznó alak. A szó a Tihanyi Alapítólevélben felbukkan, helynévként. A XIII. századtól pedig már a disznópásztor összetételre is vannak példák.
A honfoglaló magyarok már ismerték a disznót, sőt, a szalontai disznó nevű hússertésfajta valószínűleg a honfoglalókkal érkezett a Kárpát-medencébe, ahol addig csak az úgynevezett bakonyi disznó élt. A széleskörű sertéstartás valószínűleg a letelepedés után kezdődött. A disznóhús fogyasztása azonban csak a török hódoltság idején vált nagyon széleskörűvé hazánkban. Ugyanis a törökök csak az iszlám szabályai szerint tisztátalannak számító disznókondákat nem hajtották el, minden más ehető állatot elfogyasztottak. A törökök később elmentek, a disznóhús fogyasztása maradt. Viszont a két ősi disznófajtát teljességgel kiszorította a mangalica, mely az őshonos parlagi fajták és a Szerbiából érkező sumadia disznó keresztezéséből jött létre a XVIII. század végén. A mangalica szó a szerb-horvátból származik, de ennek etimológiája tisztázatlan.
(Forrás: Wikimedia Commons / Makro_Freak / GNU-FDL 1.2)
Hogy keletkezett vajon a mai hivatalos név? Az első olyan írásos emlék, amiben állatra vonatkozik a sertés szó, 1577-ből való – a sertes disno kifejezés szerepelt a Murmelius-féle latin–magyar szójegyzékben. Ekkor a sertés még jelzőként állt a disznó mellett, de később a szó főnévként önállósult, szintén ’disznó’ jelentésben. Ezt a fajta szóalkotást tapadásnak nevezzük.
A sertés szó tövét alkotó serte/sörte szó jelentése ’erős, kemény szőr’. Bár a ma tenyésztett disznófajták a mangalicát kivéve kevéssé szőrösek, végső soron az összes sertésfaj az igen csak durva szőrű vaddisznó háziasított változatának tekinthető. A serte szó eredete vitatott. Egyrészt csuvasos jellegű ótörök szónak tartják, másrészt a szőr szó s-ező változatából (vö. sörény) kialakult képzett szónak. A serte szóból -s melléknévképzővel keletkezett a sertés melléknév, melyet főnévként is használunk.
Családi és társas kapcsolatok
A disznópásztor vajon mire ügyel? Ha az állatok egész nyáron a legelőn turkálnak vagy az erdőben makkolnak, akkor kondáról beszélünk, és őrük a kondás. Dél- és Nyugat-Magyarországon a kanász látja el ugyanezt a feladatot. Azonban ha naponta ki kell terelni az ide-oda szaladgáló csürhét, az a csürhés feladata. Másutt az ilyen disznófalkát csordának vagy nyájnak is nevezik. Míg a csorda szó valamelyik szláv nyelvből került a magyarba, a kan, csürhe, konda, nyáj szavak mind ismeretlen eredetűek.
A felnőtt, hím disznó a kan. Mivel a disznó elég szapora állat – egy koca egyszerre 10-12 malacot is fial – a kanok szexuális teljesítményét nagyra értékelik. Így aki nagyon kanos, vagy akinek kangörcse van, az azonnal nőre vágyik. Sokszor azonban a disznókat – a hízás elősegítése érdekében – kiherélik. A herélt állatot ártánynak nevezzük. Ez a kevéssé ismert szó bizonytalan, esetleg ótörök eredetű. Számos török nyelvben arit- azt jelenti, hogy ’kiherélni’. A szó némi ismertséget az Indul a bakterház című könyvből nyert. Itt hangzik el a szólás: úgy jóllaktam, mint az ártánydisznó ősszel.(A linkelt változatban ez a hatodik oldal alján található. A regényből készült filmben sajnos nem sikerült megtalálnunk, de talán az olvasók ügyesebbek lesznek.)
A fiatal disznókat féléves korukig malacnak nevezzük. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy ez a szó az ősszláv *moldъ ’fiatal’ szóból, a szlovénen keresztül került a magyarba. A szopós malacok néhány hét után abbahagyják a szopást, ekkor piacképes, választási malac lesz belőlük. Azonban semmi közük a politikához – csupán a anyjuktól választják el őket.
Süldőnek tituláljuk a félévesnél idősebb, még nem kifejlett állatokat. A szó bizonytalan eredetű, talán a sül igével áll kapcsolatban, ha alapjelentése ’sülésre, sütésre alkalmas disznó’ volt. Tehát süssünk bátran süldőt!
A kifejlett, fiatal nőstény állat elnevezése emse. A szó töve, az em- uráli örökség a nyelvben. Ugyanez a tő jelenik meg az emlő, csecsemő, Emese szavakban is. A rokon nyelvekben ’anya’ jelentésű szavakban lelhető fel az em- tő. A ritkán használt ’kifejlett nőstény sertés’ jelentésű göbe szó talán hangfestő szó, és a göb, gömb szavak bokrából származik. Jóval ismertebbek a koca ’anyadisznó’ és coca ’disznó’ elnevezések, melyek hangutánzó állathívogató szavakból keletkeztek.
(Forrás: Wikimedia Commons / -ani- / CC BY-SA 2.0)
Néha az anyaállatot is ivartalanítják, ez a miskárolt disznó. A magyar írásos emlékekben a XIX. század közepén megjelenő miskárol szó a szlovákból került a magyarba. Valószínűleg a szlovák miškariť ’heréléssel, miskárolással foglalkozik’ ige tövének a magyar –ol igeképzővel ellátott változataként került a nyelvbe. A szlovák szó alapszava a mniška ’kimiskárolt koca, apáca’, mely a mnich ’szerzetes’ nőnemű párja. Ez a latinból került a szlovákba. A latin monachus és a görög monachos ’szerzetes’ szó a görög monos ’magányos’ szóból keletkezett. Ez pedig végső soron az proto-indo-európai *men- tőre megy vissza.
Disznólkodás és malackodás
A disznókat szerencsét hozó állatnak tartják. Akinek malaca van, annak kitúrja a disznó a szerencséjét, vagy disznó szerencséje van. Ennek ellenére a disznókat általában a rendetlenséggel, a kosszal, a lustasággal vagy az illetlenséget társítjuk. Aki malacságokat beszél az nem megfelelő helyen vagy módon szól a szexualitásról. Az enni tanuló vagy magára a figyelmet felhívni akaró kisgyerek az asztalnál disznólkodik, malackodik vagy csámcsog. Ha pedig valami disznóságban töri a fejét, elvonul a szobájába. Micsoda disznóól van itt! – kiált fel az ember, ha ilyenkor utána megy.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ineb-2553 / CC0 1.0)
Végül álljon itt egy idézet egy XIX. századi gyermekeknek írt ismeretterjesztő könyvből.
Táplálékban semmi szükséget látnunk nem szabad, ha azt akarják, hogy hamar meghizzunk. Elmondhatatlanul szükség nálunk, hogy hasunk szüntelen tele légyen, azaz különüs tulajdonságunk abban áll; hogy mindig eszünk, de aztán ugy meghizunk ám, hogy járni alig birunk. ’S mivel a’ nyugalmat és kényelmet felette szeretjük és néha több hétig is egy oldalon elheverünk, tehát megtörténik, hogy egerek és patkányok hátunkra raknak fészket, bőrünket és szalonnánkat kirágják, ugy hogy észre sem vesszük. Igen szaporán eszünk, ’s evésközt csamcsogni, szeretünk.
Vajon tényleg ennyire lusták lennének a disznók?
Felhasznált irodalom
Balázs Bálint: A mangalica sertésfajták története.
Benkő Loránd: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.
Dömötör Adrienne: Régi magyar nyelvemlékek.
Halácsy Péter, Kornai András, Németh László, Rung András, Szakadát István, Trón Viktor: Creating open language resources for Hungarian
Kornai, A, Halácsy, P, Nagy, V, Oravecz, Cs, Trón, V, and Varga, D: Web-based frequency dictionaries for medium density languages
Méhész Zsuzsa „Zsebemben sok kicsi alma van...” Földgömb 2010 ősz.
Raff György: Természethistoriája gyermekek’ számára.
Jó kis gyesznós cikk. Őszintén szólva nem igazán tudnék felsorolni olyan disznó-szavakat, ami nincs benne.:-)
Megdöbbenve tapasztalom újra, hogy megint nincs itt egy árva magyar-hun szó sem. Török, szláv, ismeretlen eredet lehet, de eredeti magyar kifejezés az nincs a disznóra.
Ha a disznó nem magyar szó, akkor korábban a magyarok nem ismerték a sertést? Nem lett volna rá szavunk? S mivel éppen a török, az iszlám, a héber nem ette a malacot, mégis ők nevezték el/meg, mit nem esznek, míg a hun-magyar vadászgatta, tartotta is, sütögette, s neki nem volt rá szava, hanem csak szó nélkül ette. A disznó különösen intelligens állat, nehéz becserkészni, elejteni. Akik nem eszik a húsát, azok nem vadászó népek, vagy nem él meg náluk ez az állat elég jól. S most nézzük meg, a Föld melyik kis szegletén nem ették az orjalevest, meg a csülköt, mikor e nagy jelentőségű disznó szó kialakulhatott, majd vessük össze a sertés akkori elterjedési területével. A kapott adatok is azt igazolják, hogy Japántól Kínán és Indián át a ködös Albionig minden makkosban ott röfögtek, dagonyáztak a kucuk. Éppen úgy, mint a Kárpát-medencében, mint az uráli őshazában, vagy Levédiában. A sivatagot nem kedvelték annyira. Mégis ez a szó nem finnugor, hanem török. Mily meglepő, hogy nem magyar-hun, vagy lehetne kínai.
Ha a kecske, a komondor, vagy a teve szó került volna terítékre, akkor elvi lehetőségét látnám a szó idegen eredetének, de még ebben sem lennék annyira biztos... :)
@Huliganthropus: Jaj, már megint nem tetszett jól figyelni. A disznó nem oszmán török, hanem ótörök jövevény szó, abban az időben nem is voltak még mohamedánok.
@Huliganthropus: Nem értem, mi bajod, egyértelműen kiderül, hogy a sertés belső magyar szóalkotással keletkezett!
Új szavak pedig nem csak akkor keletkeznek, ha valamire nem volt szó. Sőt, a vaddisznó esetében, éppen azért, mert vadászhatták, tabuszóvá is válhatott. Egyébként a finnugor őshaza feltételezett területén éppen nem is őshonos: upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a9/Sus_scrofa_range_map.jpg
@Fejes László (nyest.hu):
nem azért lehetett „tabuszó", mert vadászhatták, hanem mert totemállat volt, és *nem* vadászhatta bárki, csak az arra érdemesek. A medve is ilyen állat volt, meg az uralkodói eredetmítoszunkban felbukkanó szarvas is.
Így hasonlítható a két ősi gyöknyelv, a magyar és a héber:
GYISZNÓ, DISZNÓ
A héber giszá = oldal (pl. szalonna),
gasz = durva, trágár, idomtalan, gaszá = böfög - gusztustalan
disen = hízlal, trágyáz, desen = zsíros, disón = egy szarvasfaj
SERTÉS
sze'ár = szőr, -zet, sóres = gyökérzet ('sörtés'), s'ár = hús, élelem, sorec (soretsz) = szaporodik
ÁRTÁNY
arszi = ártó, mérgező, artanit = borbolya (mérgező)
ará = leszedi, letépi (pl. arat), urtál = lemeztelenített
A héber kane = nád, cső, rúd / kone = elbirtokol, megvásárol - KAN
konen = megalapít, konchia = kagyló (kongat) - KONDA
kanász = egybegyűjtötte - KANÁSZ
coer = bojtár, ahol bijut = háziasítás - CSORDA
carhán = visító, carud = rekedt - CSÜRHE
najád = vándorló - NYÁJ
koci = tűskés, koce = levág - KOCA
cece = duzzadt - COCA
m'litá = ellés, m'alec = rákényszerít, kényszeredett - MALAC
seled = csontváz, s'ol = pokol (sül) - SÜLDŐ
em = anya - EMSE, emes = tegnap (vagyis az előd) - EMESE
omel = (felemelve) fáradozik, dolgozik - EMLET, EMLŐ, ÖMLIK
cic = bimbó, cece = duzzadt (csöcs), em = anya - CSECS-EMŐ
sikel = meghal a gyereke (sikolt), mesaker, siker:-) = becsapja, hazudott - MISKÁROL
camig, camog = tapadós, nyúlós - CSÁMCSOG, CSOMAG (-ot rágcsál)
gevá, giv'á = domb (B/V változó hang) - GÖBE (terhes nőstény)
min = fajta, nem, mone = megszámlál, maná = adag (elosztás) - a 'man' (ember) eredete.
A török ott csuvasos, ahol a magyar nyelvvel találkozott (állítólag Anatóliában is van csuvasos tájszólás, pl ahol Bartók a magyar népdalokkal szinte azonos dallamú török népdalokat feljegyezte). Olvastam egy olyan kimutatást, hogy a "csuvas török" eredetű szavak a nem csuvas törökben nincsenek is meg, s ebből az következik, hogy a magyar nyelv hatott a törökre, hogy csuvas legyen, és nem fordítva.
A miskárol szóval szerintem félresiklott a kedves cikkíró. Aki miskárol, az vág, szab, metsz.
A METÉL és METSZ szavunk a német Metzger kifejezésbe ment át (ott nem általános használatú).
de.wikipedia.org/wiki/Fleischer
Erre a héber a "sakter" szót használja a magyarban (néhol előfordul shekhter alakban is), ám a többi, általam megnézett nyelveken a héber kóser-vágó neve "Mashgiach", "Mashguiah", "Mašgiach", azaz masgó, meskó, micskó, masgar, miskár stb. Tán még a német Messer = kés is a magyarból ered, de a Sabel = szablya mindenképpen magyar kölcsönszó az európai szókincsben.
de.wikipedia.org/wiki/S%C3%A4bel
en.wikipedia.org/wiki/Messer_%28weapon%29
@baloch: Ilyeneket hogyan találsz ki ?
en.wiktionary.org/wiki/Metzger
en.wiktionary.org/wiki/Messer
@baloch: "Olvastam egy olyan kimutatást, hogy a "csuvas török" eredetű szavak a nem csuvas törökben nincsenek is meg"
Ez mondjuk nettó hülyeség.
"A török ott csuvasos, ahol a magyar nyelvvel találkozott"
Ez is.
"Állítólag Anatóliában is van csuvasos tájszólás"
Ez is. Értem én, hogy könnyű hülyeségeket kitalálni, de minek? :(
"a Sabel = szablya mindenképpen magyar kölcsönszó az európai szókincsben"
A szablya vándorszó, aminek a (nyugat-)európai terjesztésében a magyar is bizonyosan tevékenyen részt vett. Amúgy meg az eredete nincs megnyugtatóan tisztázva, egyáltalán nem egyértelmű, hogy a magyar szab- igéből lenne képezve. Egyes (elég bizonytalan) eredeztetési kísérletek a mongolig és a tunguz nyelvekig is nyúlnak.
A videóillusztrációt törölték a YT-ról, de íme helyette új malacos témák:
www.youtube.com/watch?v=gOqblSqx_VI
www.youtube.com/watch?v=GfRWTg61W24
www.youtube.com/watch?v=SRJuXcYiOiU
@tenegri: "A szablya vándorszó, aminek a (nyugat-)európai terjesztésében a magyar is bizonyosan tevékenyen részt vett. Amúgy meg az eredete nincs megnyugtatóan tisztázva, egyáltalán nem egyértelmű, hogy a magyar szab- igéből lenne képezve. Egyes (elég bizonytalan) eredeztetési kísérletek a mongolig és a tunguz nyelvekig is nyúlnak."
Ezzel az állítással egyetlenegy esetben szabad egyetérteni: ha a magyar szókincsben oly sok "kölcsönszó" sem "szláv" vagy "német" eredetűként aposztrofáltatik, hiszen náluk is csak egy vándorszó, aminek sokszor a vándorlási iránya is bizonytalan, ráadásul messzi nyelvekhez vezet, ezért "nettó hülyeség" megelőlegezni neki az irányt, amikor senki nem volt ott közülünk fültanúként. Sajnos azonban azt látom, hogy pl a szablya esetében a falon is átlátnak a kedves kritikusok, a "magyarba idegenből jött" esetben pedig igen szemérmesek, vagy szaporán bólogató Jánosok.
Egyelőre azonban nem ez a helyzet, úgyhogy nyugodtan szabad a szablyát is magyar kölcsönszónak nevezni az európai szókincsben.
"Formerly, scholars considered Chuvash not properly a Turkic language at all but, rather, a Turkicized Finno-Ugric (Uralic) language."
en.wikipedia.org/wiki/Chuvash_language#cite_note-14
It was thus presumably the language spoken in the historical Onogurs tribal confederation, including the Huns, Bulgars, the Khazars and the Eurasian Avars, but it is uncertain whether Chuvash is directly descended from any of these, or a separate branch within this dialect group (Johanson 1998).
en.wikipedia.org/wiki/Oghur_languages
Úgy látom, hogy a "nettó hülyeség" kifejezést józan ember elhagyhatja bármire, akkora a bizonytalanság a tudomány területén. Ha egyik-másik kutató hibázott, attól még nem biztos, hogy "nettó hülyeség" volt az állítása.
@baloch: Ezzekkel az idézetekkel (amik önmagukban helytállók) semmi olyat nem mondtál, ami az alább "hülyeségként" aposztrofált kijelentéseid a leghaloványabban is alátámasztotta volna, nincs is köztük összefüggés.
@baloch: Csak mielőtt félreértés lenne belőle: a hun, a kazár és az avar maximum is feltételezés, a többi helytálló.
@tenegri: "feltételezés"
- Feltételezik, hogy a finnugor őshaza merre volt, de egyáltalán nem biztos, hogy igaz, mert sok tény mást igazol..
- Feltételezik, hogy pl a víz szavunk finnugor eredetű, aztán még a whisky is abból a gyökből származik, amit máshol kelta nyelvnek feltételeznek..
És még sorolhatnám.
A feltételezés valóban túl sok, erre nem lehet várat építeni, mert kártyavárként dől össze. Aki sommásan minősít, az hibázik a legnagyobbat.
@Roland2: Visszakérdezek a linked alapján:
Hogy magyarázzuk meg a "metsz" és a "kicsi" fogalmak összemosását? Csupán hangalaki hasonlóság okán? Hogy lesz a "metsz"-ből "atka" (vagy fordítva), az értelmek áthúzását megengedve? Az indoeurópai nyelvben ez szabad, de a magyarban nem? Ugye, nevetségesen nagy a különbség a tűrésben? Miféle kitaláció ez?
"from Proto-Germanic *maitaną (“to cut”), from Proto-Indo-European *mey- (“small”)"
en.wiktionary.org/wiki/Metzger
Továbbra is sokkal közelebbinek tartom a magyar "metsz" szót a német "metz"-hez (=metsz), mint a proto-indo-európai "may"-hez (= kicsi).
De győzz meg, hogy nincs semmi okom gyanakodni!
Ha már a Metzger-nél tartunk, a magyar mészár-os és mészár-szék kifejezések is ide kapcsolódnak. Vajon milyen bizonyítékok vannak a szó feltételezett szláv eredetére?
@baloch: Masgijah = figyel, néz, felügyelő, de a ma- csak igei előrag. A mélyebb értelem ez: sgíja = hiba.
A felügyelő arra vigyáz, hogy ne vágjanak le állatot „hibásan”, vagyis nem előírásszerűen, t.i. a lehető leggyorsabban, a legkevesebb szenvedést okozva kell levágni. A nem szabályosan vágott állatot ugyanis tilos megenni, ki kell dobni. Azért, hogy ne legyen rossz példa, mert akkor nemcsak a szakképzett metsző, hanem akárki is megölheti az állatot, akármilyen szörnyű módon.
A felügyelő tehát nem a sohet (sahter) = metsző, vágó. A vallási felügyelő sok más szabály betartására is figyel, nemcsak a vágásra.
A magyar metsz héber rokonszava (Sz/Z hangváltozás) a matíz = levág, lenyes és fröcsköl. A ma-tíz egyébként a 10 szónak is rokona, mert az ősi pont-pont-vonal számírásban vonalat húztak a tíznél.
Az előragos m'-, ma-, me-, l'-, le-, stb. sémi szavak gyakran az előrag végleges felragadása után kerültek be Eurázsia nyelveibe, máskor meg anélkül - hát ez egy külön tudomány terület...
A magyar KS váz ideillő gyökszavai: kása, kés, kis, kos.
A héber kase = nehéz, kemény (kása, kés), he-kis=összehasonlít (kis), kos=rúd, kosi=konokság (kos és kosszarv).
Na, még a kcat = kicsi (a magyar kicsi rokonszava).
Mészárol. A héber maszor=fűrész.
@baloch: A mészáros és a mészárszék éppen elég jó példa a szláv eredetre, kár mást beleerőltetni. A szláv [meszar] 'mészáros, hússal dolgozó, stb.' a [meszo] 'hús' szóból van képezve egy olyan -ar foglalkozásképzővel, ami a magyarban nincs (csak szláv jövevényszavakban mint + esetleg pár analógiás esetben), ellenben szláv nyelvekben nagyon is van. A "mészár" forma önmagában magyarul nem is elemezhető, az -os képző már a magyarban került rá. Még jobban alátámasztja a szláv eredetet, hogy létezik a magyarban a menszár(os) forma is, ami megint csak magyarból sehogy nem magyarázható, ellenben a szláv [mesza] 'hús' korábbi formája még tartalmazott nazálist, s ennek a kb. [menszo] szónak (pl. a lengyelben ma is ott a nazális magánhangzó: mięso) az ugyanolyan módon képzett [menszar] alakja került a magyarba még korábban, mint a későbbi [meszar] forma.
@baloch: Feltételezem itt kb. az apró > aprít jelenséget kerested.
@tenegri: Az -xr névszó képzővel (-ar, -ár, -er. -ár, -ír, -or, -ör) kb. 8-900 pusztán kétszótagú magyar szavunk van (továbbképzéssel még egyszer annyi. Az -xr is kozmopolita igeképző, s az főnévvé és melléknévvé is válhatott. Az -xr csak olyan nyelvekben nem igeképző, amiben nincs is R (azt hiszem, a kínaiban).
Ha csak "foglalkozás" neveket akarsz: váj-ár, vez-ér, tud-or, fut-ár, kád-ár - hát eddig nincs min vitázni, hogy a magyarból képzettek.
A nád-or (héber n'edár=fennséges), mester (héber mister=rendszabályoz), sofőr (francia volna és fűt? nem igazán: - a héber sofár=kürt). Mekkora kürtök voltak az első autókon?
@tenegri: A meszo tehát szláv eredetű alapszó, írod, és ebből induljunk ki, ha gyökereket akarunk keresni, kár mást beleerőltetni.
Az angol meat jelentése a szlávhoz hasonlóan hús, így az ezek szerint közvetlenebbül származik a szláv nyelvből, mint a magyar "hentes és mészáros". Vagy ...?
meat (n.)
Old English mete "food, item of food" (paired with drink), from Proto-Germanic *mati (cf. Old Frisian mete, Old Saxon meti, Old Norse matr, Old High German maz, Gothic mats "food," Middle Dutch, Dutch metworst, German Mettwurst "type of sausage"), from PIE *mad-i-, from root *mad- "moist, wet," also with reference to food qualities, (cf. Sanskrit medas- "fat" (n.), Old Irish mat "pig;" see mast (n.2)).
www.etymonline.com/index.php?term=meat
A wikipédia is említ néhány nem szláv eredetet (vagy az óír és az ógermán is a szlávból származik, kár mást beleerőltetni?):
From Middle English mete, from Old English mete (“meat, food”), from Proto-Germanic *matiz (“food”), from Proto-Indo-European *mad- (“to drip, ooze; grease, fat”). Cognate with Frisian mete, Old Saxon meti, Old High German maz (“food”), Old Icelandic matr, Gothic 𐌼𐌰𐍄𐍃 (mats), from a Proto-Germanic *matiz. A -ja- derivation from the same base is found in Middle Dutch and Middle Low German met (“lean pork”), whence Modern Low German Mett (“minced meat”) (whence 16th c. German Mettwurst (“a kind of sausage”))
Probably cognate with Old Irish mess (“animal feed”), Welsh mes (“acorns”) or Albanian mish (“meat, flesh”). The further etymology is uncertain. Some suggest derivation from a Indo-European verb base cognate with Latin madere (“to be wet”), Greek μαστός (mastós, “wet, breast”).
en.wiktionary.org/wiki/meat
Végül, az eredetet kutatva az akkádoknál álltam meg és még előtte, igaz, csak egyszer találták meg az akkádban így:
meat [100] (1x: Old Babylonian) wr. me-at "100" Akk. me'atu
sila [CUT] (5x: ED IIIa, Old Babylonian) wr. sila3 "cut (of meat)"
psd.museum.upenn.edu/epsd1/nepsd-frame.html
A szila (=szel, vág, szeletel) sumer(?) szó mintha a magyar "szel", "szilánk" szavunkra hasonlítana, a magyar "metél" szavunk pedig akkád-germán-szláv eredetű lenne, és "metsz" szavunk tényleg az akkád-germán-szláv befolyást tükrözné?
A 23. folytatásaként:
Az angol slice és a magyar szel, szelet, szilánk szintén valami kapcsolatban lehet:
slice (n.)
c.1300, "a fragment," from Old French escliz "splinter, fragment" (Modern French éclisse), a back-formation from esclicier "to splinter, shatter, smash," from Frankish *slitan "to split" or some other Germanic source (cf. Old High German slihhan; see slit (v.)). Meaning "piece cut from something" emerged early 15c.
www.etymonline.com/index.php?term=slice
Ha már "disznóság"-okról van szó, a hús szavunkról azt olvastam, hogy iráni eredetű (ghus-ra emlékszem, most nem néztem utána).
Találtam egy "gusa" szót, melynek jelentése: izom (a sumér szavak közt). A hús mindig izomszövet.
gusa [MUSCLES]
forrás: psd.museum.upenn.edu/epsd1/nepsd-frame.html
@baloch: Hogy a szlávban milyen eredetű, az nem befolyásolja azt, hogy a magyarba szláv nyelvből került (az átvevő nyelv számára az átadó nyelv és pláne annak történeti háttere nem transzparens). A szláv szó etimológiájának nem néztem utána, de bizonyára hallottál már az indo-európai nyelvekről (ami a szláv is), így nem lehetetlen, hogy más indo-európai nyelvekben is van megfelelője (nézz utána, ha érdekel, valahol a neten is van szláv etimológiai szótár). De ha jól sejtem ezekkel eddig is tisztában voltál, csak adod az értetlent. Azt is értem, hogy tök érdekes különféle nyelvek látszólag hasonló szavai közt mazsolázgatni, de ez a műfaj sajnos nem így működik.
@baloch: Mindenesetre (továbbra is utánanézés nélkül) a szláv nazális valószínűtlenné teszi, hogy az angol meat (stb.) megfelelése lenne.
További "disznóság":
A disznó belét megtöltve készítjük a hurkát. Néhány éve megállt a kapa a kezemben, mikor a tyúkhúrt nyestem vele. A tyúkhúr hosszú és vékonyszálú, mint a tyúkbél. Tyúkhúr=tyúkbél? Akkor a hurka a bél szó szinonimája...
Mely szinonimák illhetnek még ide? Vékonyszálú, azaz SZÁL, valamint:
zsineg. = sinew (angol) = Sehne (német) = Schnur (német) = ín, húr, zsinór
bél = bowel (angol) = boel (francia) = Darm (német) = dāmu (belsőség: dārû; akkád)
húr = chord (angol) = Sehne (német) = ideg
sa (sumér) = szál, húr, zsineg, bél
psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html
Eléggé összegubancolódott a szavak átcsengése, és rokonértelműek. Nem gondolom azt, hogy őseink ezerszáz éve nem tudtak beszélni, így közös örökségre gyanakszom. Valahol biztos a finnek, észtek is benne vannak, hopp, úgy látom, éppen a "sa" tővel, ami "véletlenül" éppen megfelel a sumér felé...
PACAL szavunkhoz találtam:
"pacha — Iraqi, tripe stuffed with spiced rice"
A hajdani Mezopotámia környékén a pacha nevű étel pacal-ból készül.
Érdekes, hogy a görögbe is átvándorolt ez a "vándorszó":
"Patsás (Greek: πατσάς) — Greek, tripe stew seasoned with red wine vinegar and garlic..."
en.wikipedia.org/wiki/Tripe
Micsoda véletlenek! ;-)
A héber pucál = felaprózva, feldarabolva, lehántva van - PUCOL, PACAL. Pacúr = érdes, pcilá = lehántás - FACÉR, PICUR, PUCÉR.
A P/F-C/Cs váz egyébként is óriási - a 15 legrövidebb (gyök)szavunk és minden magyar bővített szó is rokonítható a héberrel. Gyöknyelvészet 371-4. oldal: pác, paca, piac, pici, póc(hal), puca (gyomor), peca, picsa, pöce (gödör), pacsi, pióca, pacsa (kendő), fics (úr), pöcs, föcs (tej).
@tenegri: "ez a műfaj sajnos nem így működik"
Ha az a faj "mű", azaz nem valódi, akkor nem is biztos, hogy jól "mű"-ködik.
működik = megyen, mén (me-gyen)
gen (sumér) = gehen (német) = go (angol) = megyen, megy = mynd (wales) = mennä (finn)
ĝen [GO] (2789x: ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian, unknown) wr. ĝen; ma = "to go; to flow" Akk. alāku
psd.museum.upenn.edu/epsd1/nepsd-frame.html
GYOMOR-ba töltéssel készül a disznósajt.
gyomor = stomach, tummy, maw (angol) = Magen (német) = Hebrew: אסטומכא (’isṬōmkā’) = ÓGÖRÖG: στόμαχος (grc) (stómachos) = FINN: maha
hu.wiktionary.org/wiki/gyomor
Mintha a "gyomor" esetében sem lenne igaz, hogy a "finnugor" nyelv egészen máshonnan táplálkozott...persze én ezt nem tudhatom, mert nem voltam ott.
A magyar gyomor a héber goméa = lenyel és gormer = befejez, "végez vele" rokonszava.
A héber ISZTOMCHA viszont egy görögből visszakerülő jövevény szó, de a görögbe, nyilván évszázadokkal korábban, pontosan a héberből került be. Sok ilyen van, legalább száz.
Ez nagyon érdekes rész lesz, csak 2012-ben még nem dolgoztam ki. Egy nagy héber (visszaható) igecsoporttal függ össze. További hónapokat vett volna igénybe, meg akkor a könyvem is több lett volna még 150 oldallal - de akkor már 3 kötetesnek kellett volna lennie. Holott már majdnem kész volt kétkötetesnek.
Na nem baj, az is lesz, 3 kötetes, mert az egészet átírom. Azóta már sok minden másra is rájöttem, mit lehet még jobban csinálni..
"Az állat hétköznapi elnevezése, a disznó, csuvasos jellegű ótörök jövevényszó. " Tehát nem a török iga alatti időkből.
És tényleg, valami olyasmi lehet (csak nem jövevényszó), ezt találtam:
krími tatár domuz,
tatár dungiz,
ótörök tonğuz,
proto-török doŋuŕ,
ujgur nyelven tongguz,
azerbajdzsán donuz,
kazah doniz,
finn sika,
észt siga.
sumer: šah [PIG] (1117x: ED IIIa, ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian, 1st millennium, unknown) wr. šah2; šah "pig" Akk. šāhû
psd.museum.upenn.edu/epsd1/nepsd-frame.html
turkoloji.cu.edu.tr/pdf/metin_turktas_dede_korkut_hikaye_hayvan_adla
www.uighurdictionary.com/cgi-bin/eudict_ud.pl
Hm, mégiscsak van valami kapcsolatunk az ujgurokkal? Mondtam én...
Wikiszótár, a disznó eredete – ómagyar: disznó, ősmagyar: tiszna (és tonszu, tonzu is lett volna, a magyarban is? Nehezen hihető és ezekkel nem is tudok mit kezdeni). A tiszna (tuszkáló) már inkább: turkáló.
A disznó szót a héberrel egyáltalán nem lehet rokonítani. De a sertés-sörtést már lehet: a héber sze’ár = szőr.
A domuz és rokonai, mivel a DM gyök a magyarban egyáltalán nem fejlődött ki, ez erős érv arra, hogy nem lehet magyar szó. (A „domb” szón kívül lényegében nincs más, mert a dám(vad) nem magyar, és a szleng duma sem).
T/D hangváltozás: a domb elődje a tömb. Az M/N-ből az N az ősi hang: tonguz-tomguz. Az értelem tömköz, hízott? Talán. A héber taanug = élvezet nem lehet rokonszó, mert a Közel-keleten, egészségi okból (trichinózis) nem ettek disznót.
A finn-észt siká-sigá. A héber siká = bemélyítette, seká = horpadás – SEKÉLY, ez lehet a finn disznó elnevezése: „turkáló”. De másként is lehetséges: a disznó visít. A héber sokel = meghal a gyereke, soeg = üvölt, sigúa = megőrjítés – SIKOLT.
A sumért az akkád alapján fejtették meg. Az akkád a protohéber. (Bár én a sumér megfejtésére, hogy egy szavacskának 4-14 különféle értelmet is tulajdonítanak, nem sokat adok, és azért sem, mert az akkád sincs rendesen megfejtve).
Esetünkben mégis jó a nyom: A sumér sah, az akkád suhá biztosan azonos a héber sohet = metsző, levág (SUHINT) és a sahut = levágott állat szavakkal. A disznó legősibb ismert elnevezése tehát : „levágni való állat”.
Javítok a 3. bekezdésemben: "mivel a DM gyök a magyarban egyáltalán nem fejlődött ki, ez erős érv arra, hogy (a domb) nem lehet magyar szó."
Tévedtem. Mert a D őse a T és a TM váz kifejlődött. Flektált is (tám, téma, töm) és elég sok szava van. Azonos nyelven belüli hangváltozásnál akkor is eredeti (és nem jövevény) a szó, ha a hangcserés új váz már nem állított elő többet.
A disznóvágás hagyományos eleme a ZSÍR kisütése szalonnából.
Néhány helyen megnéztem.
ukránul: zsír
belorusz: zsír
oroszul: zsír, szalo
lett: tauki, de skidra = folyékony
írül: saill
skótul: sult
lengyelül: tłuszcz
csehül: tuk
szlovákul: tuk
horvátul: sȁlo
észtül rasvad
szlovénul: mast
szerbül: mast, szalo, loj
bolgárul: loj, tlasztina, maznina
sumer suš [GREASE] (6x: Old Babylonian) wr. suš2; suš "grease"
Akkád šēmu
sumer: i'udu [FAT] wr. i3-udu "sheep fat"
A juh zsírjáról van itt szó, és akkor a "faggyú" szavunkkal egyenértékű ez a sumer szó, ami a német-angol Fett, fat szónak is alapja, s lehet, hogy a török yağı is ide tartozik. Mégsem jöhetett ezekből a nyelvekből, mert ott nem olyan speciális a jelentése, mint a magyar és sumér nyelvben. Egy szójátékot azért megér egy alternatív megoldás: fat-ewe (fatjú) = juh-zsír = faggyú. Ehhez kapcsolódik: sumér u = juh (a "juh" nálunk biztos angol jövevényszó ;-) , utánanéztem: 1941-ben még finnugor alapszó volt Bárczi szerint, utána már ismeretlen eredetű lett; ekkora disznóságot!).
JUH = u [EWE] (4255x: ED IIIa, ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Old Babylonian, 1st millennium, unknown) wr. u8; u8munus; u10 "sheep, ewe" Akk. immertu; lahru
Szalonna szavunk úgy tűnik, a szalo = zsír szóhoz kapcsolódik, és ez az ír és skót nyelvekben is jelentkezik (tán mégsem szláv jövevényszó).
Töpörtyű/tepertő szavunk a "töpörödik", összemegy eseményhez kapcsolódik, de távoli hasonlóságot vélek felfedezni pl a horvát čvarci, macedón džimirinki szóval.
források:
hu.wiktionary.org/wiki/zs%C3%ADr
hu.wikipedia.org/
psd.museum.upenn.edu/epsd1/nepsd-frame.html
A hurkába való tölteléket, de némely szalonnát is abáljuk.
"Abálás: Élelmiszerek forráspont alatti vízben, puhítás vagy tartósítás céljából történő hőkezelése... "
gasztroabc.hu/lexikon/eljarasok/134_abalas/
Az abalébe szokás sót is tenni.
Aba, abálás szavunk, mely a sós-vizes közegben való hőkezelésre, puhításra utal, honnan származik?
Víz románul apa.
Víz latinul aqua.
Román-latin jövevényszó? Közös örökség valahonnan?
Víz sumérül:
1. eš [WATER] wr. eš10 "water" Akk. mû
2. a [WATER] (2329x: ED IIIa, ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian, 1st millennium, unknown) wr. a "water; semen; progeny" Akk. mû; rihûtu
3. a'abak [SEA] wr. a-ab-ba "sea(water)"
stb
A 3. verzió "a-ab-ba" kifejezése elég pontosan leírja abalé szavunk értelmét (= sós víz, tengervíz).
Érdekes az 1. pont kifejezése is. Több helyen látom, hogy a mai magyar szavaknál j, v és f hang áll a sumér szóalakok magánhangzó-betűkkel kezdődő hangjai előtt, mintha a nyomatékosítás mássalhangzót képzett volna az idők során a magánhangzó elé: u - juh, u - fű, eš - víz.
Csak most olvastam a cikket. A disznó és a sertés nem ugyanaz. A sertés a rövid szőrű disznókat jelentette (kezdetben azért volt jelzős szerkezet: sertésdisznó), ugyanis azoknak csak sertéje volt. A mangalica és a vaddisznó nem sertés.
@aryanem vaejo: „ A mangalica és a vaddisznó nem sertés.” Ez kétségtelenül jó hír, hiszen akkor a mangalicákat nem érinti a sertésvész és a sertésválság.
@Fejes László (nyest.hu): Értem én, hogy gúnynak szánta, de ebben is van igazság. A mangalica vadabb fajta, erdei táplálékhoz szokott ("makkoltatás"). Erősebb az immunrendszere, a betegségekkel szemben ellenállóbb.
A városiaknak és a szobatudósoknak a juh és a birka is ugyanaz. Pedig más fajtákat jelöl. Pld. a cigája és a racka juh, a merino és a suffolk birka. Más a legeltetés módja.
Hasonló volt a különbség sertés és a disznó között. Mindkettő a Sus scrofa fajhoz tartozik, de más a szőrzetük. A fentiekben hivatkozott, 1577-ben kelt forrás nem viccből használta ezt a jelzőt. A XIX. századi forrásokban (Brehm, Pallas) már keverik a két fogalmat; de aki disznótartással foglalkozik, az ma is tudja, miről van szó.
@aryanem vaejo: Lehet, hogy szobatudós vagyok, de a cigája azon új juhfajták közé tartozik, amelyekkel megjelenésével együtt került a magyar nyelvbe a <birka> ~ <birge> ~ <berke> szó. Ha így vesszük, ez a merinóval tartozik egy csoportba. Sehol sem adatolható, hogy a tartási körülmények adnák a <juh> : <birka> distinkciót. Sőt nem is hinném, hogy lenne ebben országos konszenzus bárhol is amely objektívebb, mint a <vörös> : <piros> megkülönböztetés.
A <mangalica> fiatal fajta és indokolatlan bármivel kapcsolatban is a vaddisznókkal jobban együtt emlegetni, mint bármelyik tenyésztett fajtát. Az 1577-es <sertes disno> ’sertés disznó’ a <sündisznó>-val áll szemben. Ha lett volna is valaha a tenyésztett fajtákon belül a szőrrel kapcsolatos megkülönböztetés (amelyre persze az azt állítótól jó lenne valami adalék), a mangalica kialakulásának idejére már a múlté. A mangalica a jelen hype-olásától eltekintve sertés.
@LvT:
juh & birka
www.youtube.com/watch?v=O2QkqOc9OHE
22:30-nál beszél a lényegről
Ortutay-féle Néprajzi Lexikon:
"A racka-merinó váltás időszakában a juh szót elsősorban a régi magyar juhra használták, míg a birka szó a merinófélék, ill. -származékok jelölésére szolgált népünk nyelvében."
mek.niif.hu/02100/02115/html/2-1712.html
disznó & sertés
Erre hirtelen nem tudok forrást. Nagyapámtól, illetve máshonnan is hallottam. A szőrzetre ránézve ésszerűnek tűnt. Mintha Bálint Sándor valamelyik írásában is említette volna, feltúrom a könyveimet, ha meglesz, behivatkozom. Valószínűleg népies tájegységfüggő magyarázat lehet.
sün & sündisznó
Ha már itt tartunk, ez is tájegységfüggő. Nekem úgy tanították, hogy a hím a sünkutya, a nőstény a sündisznó.
domonyi-sunfeszek.gportal.hu/gindex.php?pg=32416165
piros & vörös
Valami konszenzus azért van: a jogban (pld. KRESZ), a heraldikában és a vexillológiában kizárólag a "vörös" szó használható. Lásd még: bíbor & lila.
@aryanem vaejo: >> Ortutay-féle Néprajzi Lexikon <<
Egyrészt a „népünk nyelvében” így egységként merész dolog állításokat megfogalmazni. Másodrész voltidő, amikor a”népünk nyelvében” az volt, hogy „feheru uaru rea meneh hodu utu rea”: és ma már ez határozottan nincs. Harmadrészt az új eljárásokkal, fajtákkal jönnek új elnevezések, amelyek egy darabig keresik a helyüket, de azután megtalálják: arra nem lehet alapozni, hogy menjünk vissza a nyelvi turbulencia korába… Meg aztán minek is tulajdonképpen? Mit tartalmi dolgot is fejeznénk ki ezzel a különbségtevéssel, és hogy kellene beidomítani a népet, hogy neki nem is az van a nyelvében, amit ő használ?
>> Ha már itt tartunk, ez is tájegységfüggő. Nekem úgy tanították, hogy a hím a sünkutya, a nőstény a sündisznó.<<
Azt azért vidd át a birka és juh kérdéskörére. Az miért nem lehet tájegységfüggő, és miért nem „taníthatják” úgy, ahogy azt az anyanyelvűk részeként elsajátították?
>> piros & vörös Valami konszenzus azért van <<
Ekkora részkonszenzus azért a birka és a juh kérdéskörében is van. A zoológia pl. kizárólag a juh szót használja. De ezek csak nyelvi, sőt szaknyelvi rétegekre jellemző, nem „országos”, nyelvközösség konszenzus.
@aryanem vaejo: "A racka-merinó váltás időszakában a juh szót elsősorban a régi magyar juhra használták, míg a birka szó a merinófélék, ill. -származékok jelölésére szolgált népünk nyelvében."
Keresztkérdés: vajon miért használ Ortutay múlt idejű alakokat?
„Nekem úgy tanították, hogy a hím a sünkutya, a nőstény a sündisznó.” www.nyest.hu/hirek/az-ember-i-es-seg-neveben
@LvT: "hogy kellene beidomítani a népet, hogy neki nem is az van a nyelvében, amit ő használ?"
Dehogy kell beidomítani, Isten ments! Mindenki úgy használja, ahogyan akarja. Jó ez így, ahogyan van. Ha előkerül a téma, akkor pld. azonnal lehet tudni, hogy a kies Újlipótvárosban nőtt-e fel a használó, vagy vidéken (bár már ott is kihalóban van ez a megkülönböztetés).
@Fejes László (nyest.hu):
"vajon miért használ Ortutay múlt idejű alakokat?"
1. Linkeltem egy videót is, ahol egy mai állattenyésztő is felhívja arra a figyelmet, hogy van különbség.
2. Az informatikai társadalom korában a néprajz múlt idő. Amikor egy zöldségkereskedésben nem tudják megkülönböztetni a szamócát az epertől, akkor a juh-birka differencia már tényleg magas labda.
A #37-ben lévõ felsorolásból egy pillanatra úgy tûnhet, hogy a déli szláv nyelvekben több kifejezés van a zsír szóra, mint az északiakban. Pedig csak arról van szó, h. különbözõ méretû szótárakba, a szerkesztõ izlésétõl függõen, melyik és hány szó kerül bele valamelyikébe a zsír mellé az idegen nyelvben lévõ zsírféleségek kategórájából.
Így pl. a loj - faggyú megvan azonos formában a szlovákban, mint lůj (lúj), stb.
Érdekes módon kapcsolódik a #41-ben megemlített “makkoltatás” a szokincshalo.hu szócikkéhez:
Zsír
…
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén žir (‘makk, táplálék’), szlovák žir (‘zsiradék, háj’). A szlávban talán a zsiti (‘él’) származéka, s ‘eledel’ đ ‘disznóeledel, makk’ đ ‘disznó zsiradéka’ jelentésfejlődésen ment át.
Elõzõ életemben, azaz Szlovákiában való tartózkodásom alatt ugyan nem hallottam a žir szót, a standard (mai nyelven sztenderd) mast’, de megmaradt a žir ny melléknév (egybeírva r+n az m látszatát keltheti) dús, termékeny értelemben a földdel kapcsolatban (angol rich soil).
Na de az oroszban!
(RUSSIAN – ENGLISH DICTIONARY, Gen. Dir. A. I. Smirnitsky, 1971)
ЖИР
ЖИРЕТЬ
ЖИРНО
ЖИРНЫЙ
ЖИРОВИК
ЖИРОВОЙ és összetételek.
Ennyit a zsírról. Jöhet a
szalonna
‘sertésnek bőr alatti vastag zsírrétege mint táplálék’. Származékai: szalonnás, szalonnázik.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén, szlovák slanina (‘szalonna’), ezek a szol (‘só’) származékai, tkp. ‘sózott’ jelentésűek. A szóeleji mássalhangzó-torlódás ejtéskönnyítő feloldásával *szalanina alak jött létre, ebből a két nyílt szótagos tendencia jegyében szalanna lett, majd magánhangzó-elhasonulással ~.
@aryanem vaejo: „egy mai állattenyésztő is felhívja arra a figyelmet” Hát ez az ő nyelvváltozata, ha neki van, legyen.
@aryanem vaejo: "Linkeltem egy videót is, ahol egy mai állattenyésztő is felhívja arra a figyelmet, hogy van különbség."
Meghallgattad? Ő azt mondja, hogy azt a másik fajta juhot (merinó) elnevezték a magyar juhászok birkának, mintegy gúnynévként. De attól még azok is juhok, Miklós úr is használja rájuk a juh szót (23'18"). Ráadásul éppen ez a sztori azt is mutatja, hogy a "jövevényjuhok" elnevezésének idején is már élt a juhokra a birka elnevezés, csak volt (már akkor is) némi pejoratív értelme, ezért következhetett be ez az ideiglenes, lokális "kvázi-jelentéshasadás". Amely egyébként – ezek szerint – akkor nem is volt az (még annak szánva sem volt), csak az utókor szereti a kategóriákat, mert az tudásnak néz ki, illetve ha esetleg a szaktudás a "köztudás" részévé válik, akkor célszerű alkategóriákat is felvenni a [vélt] szakismeretek közé, hogy legyen miről beszélni az ismeretterjesztő videókban. :-) Ájj, de cinikus genyó vagyok. :-) OK, biztos valahova le van írva, hogy a merinó az nem juh, hanem birka, de ezzel a videóval speciel mellétrafálás történt, kérjük a következőt.
@bm: "Meghallgattad?"
Jelen voltam :)
@aryanem vaejo: A következő lépés az lesz, hogy te magad mondtad. És mivel felkerült a Youtube-ra, úgy is van.
@Fejes László (nyest.hu): esetleg – ad absurdum – ő maga volt az ominózus birka?... (na az azért csak nem :-)
@bm: Inkább lennék birka, mint okoskodó panelpatkány, aki lilának képzeli a tehenet, és megmagyarázza, hogy a fekete nem fehér.
@aryanem vaejo: Ámen.