Ki az a Pötsch?
Olvasónk megmutatja, hogy maga is járatos a szófejtés tudományában. Mi megmutatjuk, miről feledkezik meg mégis.
Krisztián nevű olvasónk a következő fejtegetéssel lepett meg minket:
Végzett, ám pályaelhagyó nyelvészként rendszeres és lelkes olvasótok vagyok, s az alábbiakban szeretném megismertetni veletek egy "elméletemet", amivel kapcsolatban kíváncsi vagyok a véleményetekre.
A nyelvtörténet és különösen a szóetimológia mindig is érdekelt, s a Zaicz-féle etimológiai szótár bújása közben akadt meg a szemem a pöcs szócikken, amelynek tartalma szerint a szó ismeretlen eredetű. Később pedig felötlött bennem, hogy a Pötsch vezetéknév – ami a Péter személynévből származik, és egyik elhíresült viselője Anette Pötsch műkorcsolyázónő – nem hozható-e a magyar szóval összefüggésbe? Ezt a hangalaki hasonlóságon túl az is alátámaszthatja, hogy más, a férfi nemi szervhez kötődő szavak eredete is férfi keresztnévre megy vissza (geci 'ondó' – Gergely, matyizik 'önkielégít' – Mátyás, jancsi 'pénisz' – János).
Olvasónk levele valóban nagyon tanulságos, levezetése szakszerű. Helyesen figyel meg egy jelentésváltozás-típust, azaz azt, hogy a férfi személynevekből rendszeresen keletkeznek a férfi nemi szervekre és az ahhoz szorosan kapcsolódó dolgokra vonatkozó szavak. Úgy tűnik, az az állítása, hogy Pötsch családnév a Peter névből származik, szintén megállja a helyét. Mindezek alapján azt is mondhatnánk, hogy szófejtése meggyőző.
Nem véletlen azonban, hogy mi sosem hivatkozunk a Zaicz-szótárra, hanem mindig A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát (TESz.) használjuk. Ez ugyanis nem véletlenül történeti-etimológiai szótár: nem csupán a szó eredete szerepel benne, hanem ezt megelőzően olyan nyelvtörténeti adatok is, amelyek perdöntőek lehetnek a szó eredetének megállapításában. Ezek közül a pöcs esetében a Zaicz-féle szótárban csak ennyit olvashatunk: „1482 tn., 1533” – azaz a szó 1482-ben bukkan fel először tulajdonnévként, 1533-ben köznévként.
(Forrás: Wikimedia Commons / Buchroithner / CC BY-SA 3.0)
Már önmagában ez is gyanús lehet, hiszen a német jövevényszavak tömeges átvétele elsősorban a 16. századtól jellemző. A korábbi jövevényszavak főként meghatározott szakterületekhez (hadviselés, ruházkodás, étkezés) kötődnek, és olyan fogalmakat jelölnek, melyek korábban nem voltak ismertek. Másfelől viszont felmerül az a kérdés, hogy vajon ebben az időből adatolt-e már a Pötsch névváltozat. Az viszont biztatónak tűnik, hogy tulajdonnévként bukkan fel először.
Az 1533-as adat egy szójegyzékből származik, melyben latin megfelelőjeként testiculi, testes van megadva – azaz ’here(golyók)’ jelentésben is használták.
A TESz.-ből azonban az is látszik, hogy az 1482-es adat Sebastiano Peches, az 1533-as pedig Embernek peczy – ez pedig több szempontból is óvatosságra int. Először is, az első felbukkanása nem keresztnév, hanem már vezetéknév (pontosabban talán ragadványnév), ráadásul képzett alakban. Ez tehát arra utal, hogy a tövet ebben sem tulajdonnévként használták használták. Nem kevésbé fontos az, hogy a szó következetesen e-vel szerepel, márpedig a korban az [ö] hangot az u vagy az o jelöli, nem az e. Persze vizsgálandó lenne az adott emlékek hangjelölése is, Az [ë] a köznyelvi magyar [e]-nél zártabb, az [é]-hez hasonló, de rövid magánhangzó. de a TESz. szerint nyelvjárásokból is adatolt pëcs alakban. Márpedig [ë]-ből fejlődött [ö] – ez az [ö] kialakulásnak egyik nagy útja –, de az ellenkező irányú fejlődés nem jellemző. Ha pedig az eredeti ejtés [pecs] ([pëcs]), akkor a szó nem származhat a Pötschből.
Az eset tanulsága, hogy a szó eredetének megállapításakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szótörténeti adatokat. Ha tehát komolyan meg szeretnénk oldani egy szótörténeti rejtélyt, akkor mindenképpen érdemes a megfelelő szakirodalmat beszereznünk. Vagy most már bírjuk ki, amíg megjelenik az internetes etimológiai szótár.
Ha jól láttam, akkor a németben is van Petsch formája a névnek, s - ezt már csak én gondolom minden utánanézés nélkül - esetleg ez lehet ott is a korábbi az ö-s alakhoz képest.
@tenegri: Ha így van, akkor ez egy akadályt kiküszöböl – de attól még ott a többi.
@Fejes László (nyest.hu): Nem akarok egyik irányba sem érvelni, csak ha már találtam ezt az adatot, akkor beírtam.
Inkább az az elgondolkodtató, hogy vannak szavak, pl. az ilyen jellegűek, amelyek több egymással nem rokon nyelvben is hasonlóan hangzanak -- pl. spanyol picha, pito 'pöcs' (és gondolom a magyar "picsa" szónak is köze van a "pöcs"-höz, esetleg hatottak egymásra).
Az ilyen szót pl. a spanyol etimológiai szakirodalom úgy nevezi, hogy "voz expresiva", aminek nem tudom, mi lenne a megfelelő fordítása, leginkább 'hangulatfestő szó'. Ezzel persze nem vagyunk kisegítve, mert tudományos alapon nem lehet megmagyarázni, hogy az mi, de a lényege az lehet, hogy olyasmi, mint a hangutánzó szó, de mégsem az, mert semmilyen hangot nem utánoz.
Még véletlenül sem akarom azt a látszatot kelteni, hogy átálltam a gyöknyelvészekhez ;), de egy biztos, az ilyen jellegű szavak gyakran a legegyszerűbb, legkönnyebben kiejthető, a gyereknyelvben is megtalálható hangokból állnak (p, t, m, cs stb.), talán ezért van az, hogy hasonlítanak a nyelvekben.
@Sultanus Constantinus: www.urbandictionary.com/define.php?term=pichka
@Sultanus Constantinus: www.urbandictionary.com/define.php?term=pichka
@Sultanus Constantinus: Ha a picsának köze lenne a pöcshöz (úgy értem, a szavaknak), akkor azt említettük volna. Na, majd egyszer azt is megírjuk...
A cs, lévén affrikáta, meglehetősen összetett képzésű hang. Van, ahol még szibilánsok sincsenek, nemhogy affrikáták...
@El Cabezudo: "Van, ahol még szibilánsok sincsenek, nemhogy affrikáták..."
Az affrikáták nem feltétlenül szibilánsok (pl. [pf] és [kx], az átkötp ívektől eltekintek). Gondolom úgy akartad írni, hogy van, ahol még szibiláns réshangok sincsenek, nem hogy szibiláns affrikáták. Bár még mindig nem értem, hogy melyik nyelvekre értetted.
@El Vaquero: Az általad említett affrikáták még az affrikáták között is ritkák: „Much less common are labiodental affricates, such as [p͡f] in German and Izi, or velar affricates, such as [k͡x] in Tswana (written kg) or High Alemannic Swiss German dialects.” (en.wikipedia.org/wiki/Affricate#Examples )
Egyébként meg: „Languages with no sibilants are fairly rare. Most have no fricatives at all, or no fricatives apart from /h/. Examples include most Australian languages, Hawaiian and Rotokas, and what is generally reconstructed for Proto-Bantu. Languages with fricatives but no sibilants do however occur; one is Ukue of Nigeria, which has only the fricatives /f, v, h/. ” en.wikipedia.org/wiki/Sibilant#Linguistic_contrasts_among_sibilants
@Fejes László (nyest.hu): Gyanítom, hogy az ilyen nyelvekben, ahol nincs [s], de van [h] van, mint pl. a hawaii, ott az a [h] feltehetően (részben) egy korábbi [s]-ből származik. A polinéz alapnyelvben még volt *[f], *[s] és *[h] is, a hawaiiban az utóbbi eltűnt, viszont *[f], *[s] > [h].
@Sultanus Constantinus: >> Az ilyen szót pl. a spanyol etimológiai szakirodalom úgy nevezi, hogy "voz expresiva", aminek nem tudom, mi lenne a megfelelő fordítása, leginkább 'hangulatfestő szó'. <<
.
Ilyen értelemben a magyarban egyrészt a <hangutánzó>, másrészt a <hangfestő> kifejezés használatos attól függően, hogy mennyire hűen reprodukálna egy hangsort, illetve mennyire inkább hangulati asszociációkat kelt.
.
Az irodalom szerint a szláv <pička> szó, amely a magyar <picsa> előzménye, egy <*pik-> ’vizel’ jelentésű szláv igető származéka. Ez az igető hangutánzó, és mivel az utánzott hang univerzális, így az ezt imitáló hangsorok is hasonlóak lesznek szerte a világon, anélkül, hogy azok etimológiailag összefüggenének: ezt hívják motiváltságnak, amely a tövek kis részére jellemző (a hangutánzó, hangfestő szavak mellett ilyenek a gyermek- és dajkanyelvi szavak, ahogy már te is vélelmezted). E mellé a szláv igető mellé tehetjük a magyar <pisil>, angol <piss>, francia <pisser> igéket, amelyeket csak a hangutánzó jellegük köt össze.
.
A magyar <pina> szót általában a <fan(szőrzet)> etimonnal próbálják összevetni azzal, hogy esetleg szóhasadás történt azáltal, hogy a <pina> szóban nem ment végbe az ősmagyar /p/ → /f/ hangváltozás. Ez éppen lehet, hogy azért történt így, mert népetimológiásan összekapcsolódott a <pis(il)> hangutánzó tővel, és a motiváltság megóvta a hangváltozástól.
.
Az EWUng a <pisil> igénél említi a <pös> ’vizelet’ szóalakot, amelyről ezt mondja, hogy ez „egy eredeti igenévszó (vö. <fos>, <szar>) névszói változatának tűnik” (más lehetőségek mellett). Így bár ez az alak viszonylag későn jelentkezik (1604-ben), de megvan a lehetősége, hogy régebbi alakulat. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a magyarban a szibilánsok gyakran affrikálódnak, a <pöcs> szó inkább lenne tartható a <pös> szó alakváltozatának ’vizelet’ → ’vizelőszerv’ jelentésváltozással, semmint egy német <Pötsch> átvételének.
Én úgy emlékszem, hogy Pötzschnek kellett írni a nevét. Meggugliztam, és annyi helyen Pötschnek jött ki, hogy ebben már nem vagyok annyira biztos. Az angol wiki pl. Pötschnek írja, a német Pötzschnek, ha ez egyáltalán jelent valamit.
Mindenesetre emlékezzünk meg ehelyt a kiváló Gyulai István sportriporterünk feledhetetlen mondásáról: "Hogy megnőtt tavaly óta ez a kis Pötzsch!"
@Sultanus Constantinus: Akár lehetséges is, de hogy jön ez ide?
@LvT: Köszönöm a szakszerű kiegészítést. Annyit még hozzátennék, hogy a 'hangutánzószó'-ra a spanyolban külön szó van (voz onomatopéyica vagy egyszerűen onomatopeya), így kizárásos alapon a "voz expresiva" a 'hangulatfestő' lehet.