Miért rossz?
Honnan tudjuk, hogy kit mi érdekel? Hát onnan, hogy az ember azokról a dolgokról gondolkodik, beszél, ír, amelyek foglalkoztatják. Ami nem érdekli, arról hallgat. Eszébe sem jut, hogy foglalkozzon vele.
A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Manyszi) honlapján találtuk az alábbi kis szösszenetet:
Balázs Géza képe félig-meddig véletlenül került a cikk mellé (a megtaláláskor volt éppen ügyeletes tanácsadó), az nem derül ki, hogy a „cikket” ki jegyzi (ez meglehetősen általános a honlapon). Az mindenesetre biztos, hogy az illető a Balázs által gondosan összeválogatott „szellemi kör” tagja. Emlékeztetőül: Balázs Géza az, akinek kezdeményezésére a kormány százmilliókat fordított a Magyar Nyelvstratégiai Intézet (Manysi) létrehozására, később azonban támadta az intézményt, és az Anyanyelvápolók Szövetsége számára fejte meg újabb százmilliókkal az államot.
Mi a baj az alábbi írásművel?
Fiatal házaspár nászúton van a Balatonnál. A fiatalasszony levelet írt a mamának.
A mama hangosan olvassa a levelet:
– Itt pocsék az idő. Egy hete nem láttuk a napot, be van borulva, folyton esik. Egész nap a szobában gubbasztunk.
– Hallod apjuk, mi az, hogy gub?
Nem az, hogy a fenti, viccnek szánt szöveg sokkal inkább alpári, mint humoros. Nem is az, hogy nagyon szerencsétlenül van tördelve. Még csak nem is az, hogy a „poén” borzasztóan erőltetett, mert egy olyan szerkezeti elemzést tulajdonít egy nyelvhasználónak, amely teljesen valószínűtlen. Hanem az, hogy ha már kikerül a szöveg egy nyelvi ismeretterjesztőnek szánt oldalra, akkor elvárnánk, hogy megmagyarázza: mitől rossz, erőltetett a viccnek szánt szöveg.
Egyes magyar nyelvtanok összetett szavaknak tekintik az igekötős igéket. Erre nincs komoly ok, hiszen az összetett szavak jellemzője, hogy tagjaik nem választhatóak el egymástól, az ige és az igekötő bizonyos szerkezetekben elválik: leírja, de azért írja le, mert... (*azért leírja, mert...); hol írja le? (*hol leírja?); a nem írja le nem ugyanaz, mint a nem leírja stb. A legszélesebb körben használt magyar egyetemi nyelvtankönyv, a Magyar grammatika is szóösszetételnek tekinti az igekötő és az ige kapcsolatát (amikor azok egymást közvetlenül követik, és egybeírjuk őket), ugyanakkor kijelenti, hogy az „összetett szavak között feltűnően kevés az ige” (325. o.) – ezek szerint a magyarban ritka lenen az az eset, amikor az ige közvetlenül az igekötőt követi? Olvasóinkra bízzuk a következtetést.
A gub+baszik szerkezet feltételezése azért abszurd, mert a magyarban gyakorlatilag nincsenek olyan összetett szavak, melyeknek az utótagjuk ige (és így maguk is igék). Kivételként említhető néhány olyan, mint a képvisel, de jelentését tekintve ez is teljesen elhomályosult, és bizony a képviselő-választás írásmódját könnyű elrontanunk, hiszen könnyen elfeledkezünk arról, hogy a képviselő összetett szó. Ilyen jellegű összetételeink vannak: ceruzahegyező, regényíró – de ezek mellett nem áll olyan ige, mint a *ceruzahegyez vagy a *regényír. S bár ma azt hihetnénk, hogy a képviselőt a képviselből képezzük, történetileg éppen fordítva áll a dolog: a képviselőből jött létre a képvisel: ezt a folyamatot szokás (tő)elvonásnak hívni.
Ennek kapcsán az is megemlíthető lenne, hogy az elvonás más esetekben is működik, de kissé felemás módon. Így például a gyorsírás, gyorsíró, illetve gépírás, gépíró szavakból elvonták a gyorsír, gépír igét. A számítógépek elterjedése előtt gyakoriak voltak az olyan hirdetések, melyekben gyors- és gépírni tudó titkárnőket kerestek (a nyelvművelők egyébként helytelenítették az ilyen alakokat). Ugyanakkor más formában nem igazán használták ezeket az igéket – nem nagyon hallhattunk olyat, hogy *Egész nap csak gépírt vagy *Szerezz egy titkárnőt, de aztán jól gépírjon! Emiatt persze az is megkérdőjelezhető, hogy mennyire beszélhetünk itt igékről, és nevezhetjük-e ezt a jelenséget elvonásnak.
Mindezt el lehetett volna mondani a gyengécske vicc kapcsán. Ehhez azonban szaktudásra, és még inkább érdeklődésre lenne szükség. Arra, hogy maga a cikkíró érdeklődjön a nyelvi jelenségek iránt, meglássa a nyelvi vonatkozást az alpári szövegben. Ám láthatóan a cikkíró számára ez már nem volt érdekes.
Nem mindenkinek jönnek be a fa- és szóviccek. Elhiszem, hogy sokaknak erőltetett és gyenge az ilyesmi, de nekem ez a gubbasztós poén tetszett. Jó, nem az évszázad vicce, de cikk apropójához, ismeretterjesztéshez elég.
A cikk állításával ellentétben én épp azt tapasztalom, hogy terjedőben vannak az ilyen igék (most így hirtelen, pl. ügyintéz, szakirányít -- de biztos, hogy tudnék többet is). Más kérdés, hogy van, amelyik nekem is nagyon furcsa (pl. ez a szóvicc is tök értelmetlen), de mások meg tök természetesen hangzanak.
Bennem fel sem merült a gub+baszik, azt gondoltam, gubboztak, csak egy olyan nyelvjárásban, ahol o>a. Mondjuk vicces így se volt.
@El Vaquero: Ismeretterjesztéshez elég _lenne_. Mert hogy, ugye, ennyi volt az ismeretterjesztő cikk. Ez a néhány sor. Így, pőrén, belelengedezve a médiaszélbe. 100 millából, pályázat nélkül.
@Sultanus Constantinus: Pont most volt egy csörténk az Indexen a kénnyszerkilakoltat, kényszerfelszámol igékről
Ja, bocs, eredetileg a kényszerleszáll ige volt a vita tárgya
@hhgygy: Na, pl. ezek is nagyon jó példák, vagy most jutott még eszembe a "jegykezel". Ezek teljesen hétköznapiak (számomra).
A méretre vágott bútorlapot magasfényű lakkal felületkezelik és felpolírozzák
@hhgygy: @Sultanus Constantinus: Ezek tényleg nagyon jó példák ... arra, hogy ez egy most még szokatlan, új jelenség.
Mert amennyire bevett, hétköznapi a főnévi felületkezelés, kényszerleszállás vagy az ügyintéző/-és, annyira új és -- nekem -- szokatlan ugyanezeket igeként látni, pedig a főnevekre ránézve még azt is lehetne hinni, hogy azok pont ezen igékből lettek képezve.
(A "szakirányít" példa, ahol ez nem ilyen, nekem pl. tökre nincs meg, és csak halványan sejtem, hogy ez nem az egyetemi szakirányokhoz, hanem valamilyen szakmai (?) irányításhoz kötődő, közigazgatási nyelvújított [;)] forma lehet.)
Nekem most még sokkal jobban hangzana a hagyományos "jegyet kezel" vagy "ügyet intéz" forma belefogalmazása ugyanazokba a mondatokba, ahol a jegykezel meg az ügyintéz előfordulhat. Biztos megérteném, ha találkoznék vele, de kiakadnék tőle.
@hhgygy: Éppen az, hogy vita tárgya lehet, mutatja, mennyire szokatlan formák ezek. Sokszor használatuk is játékos, ironikus, vicceskedő stb.
A „készerleszállt” forma 143-szor fordul elő a neten, ami ha nem is sok, nem is kevés – önmagában azért amellett szólna, hogy van ilyen ige. Van 1 „kényszerleszállna”, 4 „kényszerleszállhat”, 2 „kényszerleszállhatott”, de pl. egy „kényszerleszállhatna”, „kényszerleszállj” vagy „kényszerleszálljál” sincs. (De a "hajts végre kényszerleszállást" 7-szer is előfordul.)
@Irgun Baklav: Az "ügyintéz"-t pl már többször hallottam, nekem megszokottan hangzik. A "kényszerleszáll" pedig jóval életképesebbnek tűnik mint a körülírós "helyes" változat. Főleg hogy igeként a "leszáll"-hoz képest elkülönülő (többlet)jelentése van.
@El Vaquero: Valóban nem az évszázad vicce hanem az előzőé... Akkoriban nekem is tetszett de annyira nem hogy tovább is adjam.
Öcsém gimis nyelvtankönyvében is tárgyalták ezeket az elvonásokat, és hogy ezek gyakran humorosnak vannak szánva, pl. a "műélvezet szó" alapján állítólag szokják egyesek humorosan használni a "műélvez" igét "kiállítást megtekint stb." értelemben. Az más kérdés, hogy a kamaszokból álló osztály nem erre a jelentésre asszociált a műélvez szó hallatán;)
Ugyanakkor a vita során felmerült az az érv is, hogy a kényszerfelszámol meg a kényszerkilakoltat tkp. Nem jelent többet, mint az előtag nélkül, bár lehet olyan okoskodás, hogy it a kényszer jelentése "hatóságilag".
"A rókatárgy az alkonyat,
ha dolgavégez, lóra száll,
porban a gyöngy, piros fogak,
vércsík és rókaszáj."
@hhgygy: Ja és nem akarok más vizekre evezni, de itt dönget a kapunkon a kényszerbetelepít ige. :-)
@hhgygy: a kényszervirágzik és kényszerérik igéket elég gyakran hallom kertészektől, gyümölcsészektől stb. ahhoz, hogy már ne is érezzem furcsának.
Úgy érzem, alaposan szét lett szakértve a téma ;)
@hhgygy: Felszámolni lehet kényszer nélkül is, ha vki adóoptimalizál (bingó!) ami pont a "hatóságilag" felszámolással ellentétes megközelítése a dolognak.@aphelion: :)
Csak nem tudok leszállni a témáról: A Barátok közt-ben most hallottam: Ne itt tessék lakógyűlni. :-)
Csak bedobok egy ilyen igét, mert tegnap épp mondta valaki: idegenvezet.
tömegközlekedik (ha még nem volt)
TUDTA?
A Google 20 400 találatot hoz a *népszavazni* igére.
Viszont ha jól nézem, amiket itt felsoroltunk, azok mind főnévből lettek visszaképezve. Olyat tud-e valaki, ami eleve igeként kezdte a pályafutását?
@aphelion: A "népszavazni" nem igeként kezdte "szavazni" alakban..?
Mit csinálunk a népszavazáson? Szavazunk.
Mit csináltunk vasárnap? Népszavaztunk.
@Untermensch4: De, valószínűleg a szavazni előbb volt, mint a népszavazni, viszont a sorrend azért korántsem mindegy, szerintem kb. a következő lehet.
szavaz(ni) → szavazás → népszavazás → népszavaz(ni)
Ergo a "népszavazás" esetében a közvetlen forrás a főnévi alak lehet, amiből a [nép] nélküli szavaz(ni)-szavazás kapcsolat analógiájára "elvonták" a (korábban nem létező) népszavaz(ni) alakot. Ennyiben szerintem @aphelion: -nak mindenképpen igaza van.
Egyébként egy decens, konzervatívabb politikus talán ma még nem mondana olyat a választóinak, hogy "szíveskedjenek népszavazni"; hanem max. arra biztatná őket, hogy "menjenek (el) szavazni október 2-án" vagy "vegyenek részt a népszavazáson".
@Irgun Baklav: Értem az "elvonás" dógát (nagyjából), ily módon a "kényszerfelszámol" is kiesett a játékból.
"egy decens, konzervatívabb politikus talán ma még nem mondana olyat"
Nyakkendős öltönykének bizonyos formalitásokat betartva kell megszólalnia. Ma már régiesnek hathat a "tetszettek volna forradalmat csinálni" is de a "hivataloskodó" nyelvezet sztem eltér a hétköznapitól.
Sztem mindkettő (mármint a "népszavaz" és a "kényszerfelszámol") a formálisabból "háziasított", köznyelvi fejlemény. Ha (nem nyelvészt) megkérdezünk, vajon a "szavaz" vagy a "népszavazáson vesz részt" lesz szerinte a "népszavaz" ige előzménye/forrása?
@aphelion: @Untermensch4: Szerintem leírónyelvészeti szempontból teljesen mindegy, hogy keletkeztek az ilyen összetett igék, itt az a lényeg, hogy léteznek. A nyelvészek pont azt szokták mindig hangoztatni, hogy kit érdekel, mi hogy jött létre és hogy nevezik, az a fontos, hogy MOST mi van és mi nincs.
@Untermensch4: Amit @Irgun Baklav: mondott :)
@Sultanus Constantinus: Olyan esetekben, mikor 100 éve mást jelentett egy szó, de ma már úgymond (khm...) max irodalomórán találkozni a régi jelentésével, valóban nem releváns a jelenlegi nyelvhasználat szempontjából a története (de azért a nyelvtörténet iránt érdeklődők még kíváncsiak lehetnek rá -- az is egy leíró tudomány, ott még nyelvművelő barátaink se tartanak, hogy megalkossák a múlt idejű felszólító módot csak azért, hogy megmondhassák az őseinknek, hogyan tetszettek volna beszélni...). De ezeknél az igéknél nem egy múltban végbement változásról van szó, ami ma már történelem, hanem a jelenben zajló szóalkotásról, az új alakok jelenben történő térnyeréséről, szóval ez szerintem más tészta.
@aphelion: Ha viszont így nézzük, akkor ez csak még inkább megerősíti, hogy létezik és még produktív is ez a fajta összetett ige. :)
@Sultanus Constantinus: Ennyi példa után az nem is kérdés, hogy létezik, viszont úgy tűnik csak ebben a főnévből elvonásos formában. Szóval ha adott a gub (potenciális jelentéseit mindenkinek a fantáziájára bízom...), akkor előbb a baszás főnévvel kombinálva a gubbaszás főnévnek kell megfogannia belőle, és aztán ha azt elegendő ideig kihordták a beszélők, akkor születhet meg a gubbaszni ige ;))
Azaz a visszakérdezés valószínűleg inkább úgy hangzana, hogy "Mi az a gubbaszás?" nem pedig hogy "Mi az a gub?" mert az előbbi az az alak, amiből az ige képezve lett.
Tüzetesen elolvastam a cikket, hogy megtudjam, miről szól. Arról, hogy nagyon utáljuk Balázs Gézát.
Gyógykezel.
@aphelion: Köszönöm, végre egy lényeglátó hozzászólás.
@Irgun Baklav: Ráadásul a népszavazó ma is furcsa...
@Sultanus Constantinus: Ez azért nem egészen így van. A kérdés arról szól, hogy produktív folyamat-e a főnév+ige alakú igék megalkotása, vagy sem, és ez a kérdés a szinkróniára vonatkozik. A példák viszont azt mutatják, hogy igen, ma is keletkeznek ilyen szerkezetek, de nem összetétellel (hanem elvonással), ergo ilyen összetételi mód nincs.
@aphelion: Nagyon pontos, épp ezzel szerettem volna kiegészíteni az előzőeket.
@Szaladó: Nem olvastad elég tüzetesen. Akkor tudnád, hogy legfeljebb arról, hogy miért... (Érdekes módon mások nem így látják, eddig mindenki más a nyelvészeti problémákat tekintette érdekesnek, és ahhoz szólt hozzá. Kiben lehet a hiba?)
@Szaladó: Nem tudom, hogy jön ez ide, de lényegét tekintve ez is pont olyan, mint az eddigi példák: a gyógykezelésből jött létre. Az egyetlen különbség, hogy a gyógy magában nem létezik. Így aztán a „mi az a gyógy?” kérdés valóban fogós.
@Fejes László (nyest.hu): " Az egyetlen különbség, hogy a gyógy magában nem létezik. Így aztán a „mi az a gyógy?” kérdés valóban fogós."
A "gyógy" -hoz mint önállóan nem létezőhöz a "gub" annyiban hasonlít hogy pl guba, gubó létezik. Meg akkor a "gyógykezelés" hogy jött létre?
@aphelion: "Azaz a visszakérdezés valószínűleg inkább úgy hangzana, hogy "Mi az a gubbaszás?" nem pedig hogy "Mi az a gub?" mert az előbbi az az alak, amiből az ige képezve lett."
De mivel ez vicc lenne, bele van kalkulálva hogy a hallgató asszociál, továbbgondolja a dolgot és olyanon fog nevetni ami el sem hangzott.
Kissé hasonló: Két olajsejk sétál a sivatagban, az egyik panaszolja a másiknak:
Annyi nyolcsávos autópályát építettem a népemnek hogy sehol nincs ennyi a világon, ekkora területen belül, a városok és falvak összes útja kiváló, görkorcsolyázni lehet mindenhol. Úgy hívnak talán hogy "Ali, az útépítő"? Hát nem. Világszínvonalú kórházakat építtettem a hálátlanoknak, ha a kezelőorvosa akárkinek azt gondolja hogy az kell, a világ legjobb szakorvos-specialistáit hozatjuk ide magángépen, külön szállodát tartok fenn a vendég orvosoknak, konferenciákat szervezek hogy az egészségügy élvonalbeli legyen. Úgy hívnak talán hogy "Ali, a gyógyító"? Hát nem. A sivatag legnagyobb oázisát építtettem meg, aqaparkok, csónakázótavak, csatornák, lagúnák, szökőkutak, minden csepp víz iható. Úgy hívnak talán hogy "Ali, a vízfakasztó"? Á, dehogy. De az ember csak egyszer... tényleg csak egyszer, egy tevét...
@Fejes László (nyest.hu): De, tüzesetesen elolvastam. A célja leginkább megint odabökni egyet az Ellenségnek. Ha nem ez lett volna, a Szerző alaposabban utánajárt volna a téma nyelvi részének, legalább annyira, hogy a szokott mintavételezési módot használva kigugliz néhány kifejezést, ahogy ezt néhány kommentelő megtette.
@Szaladó: Hát azért az akárhogy is nézzük elég magas labda, hogy valaki százmilliókat kap a *mi* adónkból, és ilyen szintű faviccek jönnek ki belőle, nem?
Ha valaki piaci alapon publikálna ilyesmiket és volna rá kereslet, akkor csak legyintenék, de ebben a pénzosztásos formában teljesen jogos a "böködés".
Amúgy meg az a fő kifogása a cikknek, hogy "ha már kikerül a szöveg egy nyelvi ismeretterjesztőnek szánt oldalra, akkor elvárnánk, hogy megmagyarázza: mitől rossz, erőltetett a viccnek szánt szöveg." Ez a nyelvészeti elemzés, amit itt beindított, valóban érdekes téma, ha erre kitér a szerző, akkor legalább ért volna valamit az írás.
@hhgygy: 23, @bm: 24
A nyelv "tömörödik", mert szerintem "utálná", hogy sok legyen a túl hosszú (pl." ...lakógyűlést tartani" tipusú) mondatokból.. :)
@Szaladó: megint szembejött egy: tükörfordít
@bm: Egy csomó ilyen előfordulhat, de csak akkor érdekes, ha nem elvonással keletkezett.
@Fejes László (nyest.hu): bocsánat, hogy nem volt érdekes.
én az eddigi kommenteket folytattam, abban ilyenekről beszéltünk, és eddig "mindenkinek" érdekesek voltak ezek is. sőt, "a cikkíró" is azt gondolta, hogy a cikknek abban a közbülső részében, amelyben – két BG-szapulás közé – némi nyelvészetet is becsempész, érdekes téma lehet az olvasó számára, ha a (tő)elvonásokról 'eszmefuttat'(;-).
(tehát nem közvetlenül az eredeti BG-szurkáláshoz szóltam hozzá – e téren Szaladóhoz hasonlóan látom a dolgot. nem is tudom, hogy hogy lehetne másképp látni, amikor a cikk első felét (tényleg közel a felét!) ennek szenteli "a cikkíró". az, hogy a kommentelők mégis általában a nyelvi részhez szóltak hozzá, nem jelenti azt, hogy nincs a cikknek más része, csupán őket ez érdekli, ők ezért járnak ide, illetve egyszerűen józan önmérsékletet gyakorolnak ('önmérsékelnek'?...;-): ráhagyják a cikkíróra, hogy kiélje azt, amit időről időre ki kell neki, és foglalkoznak inkább a töltelékként odatett nyelvi vonatkozásokkal.
annak ellenére tesznek/teszünk így, hogy ez majdhogynem "offtopik" (vagy minimum mellékszál) a cikk mondandójához képest. én is sajnálom, hogy így van.
tulajdonképpen a történelem megismétli önmagát, mindannyian 'gyöngyhalászunk'(;-): BG kiválasztott a sok disznóvicc közül egy megfelelőt, és odatette, hogy mindenki a nyelvi vonatkozást találja meg, és ezt gondolja tovább; "a cikkíró" megtette ezt a továbbgondolást, és egy BG-pocskondiázásba ágyazva elénk tárta; ebből pedig a kommentelők megintcsak sikeresen kiemelték a nyelvi vonatkozást, és ők is azzal foglalkoznak. ez így szép. :-)
persze lehetne úgy is, hogy van egy "politikai" cikk, amelyben van egy link egy másik, ismeretterjesztő cikkre, ahol alaposan ki van fejtve a nyelvészeti téma – de ez itt nem szokás, itt pont a vegyítésre megyünk rá, mink itten szeretünk 'rejtvényfejteni'(;-) és kihámozni. zárójel bezárva.)
@bm: jaj, és ezt még meg kell írnom, mert annyira idekívánkozik:
Ne tessék szőrszálhasogatni!... ;-)
@Fejes László (nyest.hu): 36
"a gyógy magában nem létezik. Így aztán a „mi az a gyógy?” kérdés valóban fogós."
Hú ez nagyon érdekes.. Ezen sokat gondolkoztam, és azt hiszem, van értelme..
A "Jer ide!, Jöjj(él) ide!" és a "Dyere ide!(=>gyere ide) jutott erről eszembe, ugyanazt jelenti.
A "jer" régies változatú szó (Pl. Petőfi S.: "Laci te, jer ide! :)), az öreg székelyek is még sokáig használták..
Azt gondolom, hogy a "jó(l)" leg régebbi értelmezése "egy kalap alatt" lehetett ige, főnév és melléknév a mai értelemben.
A "dyolcs (=>gyolcs) gyógyító minőségű vásznat jelentett valamikor..
A "*jódj!" (kimondva "*jóggy!) ma nem létező felszólító módú ige ==>"Javulj meg!" (mára átvitt értelemben is használjuk) == "Gyógyulj meg!" (Az o-a átmenet olyan, mint a tó/ tavi, hó/ havas, stb.. )
Az "l" vagy "r" (franciában pl. az igék végén nem mondják, csak leírják)) rendszerint lekopott, ha a szó jelentése bővült (pl. szó (fn)/ szól (ige) vagy kevésbé jó példa: bó (="jó" ma francia szó)/ *bór==>bor (talán "francia" vagy ahogyan hívták, jövevény szó)..
Összegezve: A *jódj/ javulj meg jelentése azonos volt a *dyódj! (gyógdy) felszólító móddal, amikor az igei alak azonos volt, vagy később azonossá vált mint a melléknévi alak..
(Aztán az igei alak "megújult", és létre jött a "ő1 gyógy-ít/ ő2 gyógy-ul" igepár (ő1 gyógyít-gat/ ő *gyógyul-og (==> éngyógyulok) ), ahol az "ő" személyes névmás már más-más személyre (vagy állatra) vonatkozik... A "gyógy-" egyfajta szótővé is vált, de jelzős szerkezetben is használjuk pl. "gyógytea") ..
@mederi: „Ezen sokat gondolkoztam, és azt hiszem, van értelme.” Nem, a fejtegetésednek nincsen semmi értelme.
@szigetva: 48
Lehet, hogy tényleg nem felszólító módból jön a szóvégi "-gy", de ilyen kérdés felmerül az "egy"-el kapcsolatban is..
Más oldalról ("külön világítva") a "jó" szó elejét és végét, két példa mondat, ha a második nem is a "jó" szóra vonatkozó, de ma még láthatók hasonló változatok...
1/ "Jónak lenni jó, ezért nem csak gyónok (régiesen: gyónák), hanem adakozom is."---> jónak->dyónák (a szó elején lágyult a "d", új szó keletkezett, aminek van köze az eredeti szóhoz).
2/ Az urak régen fosztogatták a szegényeket, akik rendre foltozták (régiesen: fódozták) a ruhájukat, sokszor enni sem ettek eleget, és egyre fogytak (fodytak). --> fód(oz)->fody (a szó végén lágyul a "d", új szó keletketett, aminek szorosan köze van az eredeti szóhoz).
@mederi: Fejezd be, ennek semmi értelme, és így százhuszonnyolcadszorra már elég unalmas is.
Aki unja a sok baromságot (bocs mederi...) annak itt egy érdekesebb téma: vajon mit jelenthet a "potomság" szó, amivel Petőfi az elbeszélések szerint a segesvári csata előtt az ellenfelet illette?
A "potom" szót ismerem, de csak egy fix kifejezés, a "potom <x pénzösszeg>" részeként. Mint pl: "Potom negyvenezerért sikerült teletankolni a kocsit." Vagy max esetleg másfajta mennyiségekre is kiterjeszthető, pl "Potom száztíz kiló a csaj". Ebben az értelemben talán leginkább a "csekély" említhető legközelebbi szinonimaként, de a "potom"-ot mindig ironikus értelemben mondják.
Szóval Petőfi úgy érthette a "potomság"-ot, hogy "csekélység" – csak talán irónia nélkül, vagy csak félig ironizálva?
@aphelion: TESz: 1784/1806: semmiség, hitványság, hiábavalóság; szlovák és szerb-horvát pòtom 'azután, majd'…
"gubbaszt [1824] Származékszó: alapszava egy eredetileg ’kerek; kerekedik’ jelentésű igenévszó igei tagja lehet (a
névszói tag gomb szavunk), végződése az -aszt műveltető igeképző. A szócsaládnak a nyelvjárási gubbaszkodik ’gubbaszt’
[1772], a régebbi nyelvhasználatból pedig a gubbad ’kuporog; görnyed’ [1831] tagja is ismeretes."
(Magyar szavak és toldalékok
eredete Tinta kiadó ISBN 963 7094 01 6
Főszerkesztő
Zaicz Gábor)
Ez érdekes számomra, de a "girbe/ gurba" szavakra nem utal, pedig a dupla "bb" valahonnan hasonult...
Az "-aszt" mint "műveltető ige képző, szerintem "majdnem igaz", csak az "-szt" nem "műveltető", mert az "-(t)at/ -(t)et" lenne..
A szituáció: A szomorú, fáradt ember görbe ( szlávban nincs "ö", ezért lehet "gurbá" is).. A sok munka meg ge(b)beszt, az ember bele gebed a sok munkába, ezért egy sarokban "gubbaszt" a megfáradt ember.
Ma már nem használjuk itt a "gubbad" (1772) szót (pedig az lenne a helyes), mert sok esetben elhalványult (mint itt is) az eredeti "gubbaszt (a sok munka valakit)/ gubbad(t) a sokat dolgozó ember".
Ezt nevezem én késztetés-eredmény szó párnak.
Más Pl. : "éleszt (valaki valakit, kész rá, mert képzett) belső késztetése van segíteni/ felélesztet (pl. egy orvossal valakit, mert ő, a másik nem képzett) műveltetés/ feléled(t) ő, a harmadik személy, ez az eredmény.
Ezért is nincs neme az ő-nek a magyarban többek között.. Mert az "ő" relatív..
@aphelion:
"potomság"
belekukkantva az 1849 májusa és júliusa közötti verseibe, szerintem tudatában volt annak, hogy a muszka beavatkozással romlottak a katonai esélyek. A segesvári csatában kétszeres volt az ellenséges túlerő. Inkább az gondolom, hogy ironizált.