0:05
Főoldal | Rénhírek
Gall a kopasz hegytetőn

Galicia és Galícia

Galicia Spanyolországban, Galícia Ukrajna és Lengyelország határvidékén található. De minek köszönhetően hasonlít a két tájegység neve, és miből ered a különbség?

nyest.hu | 2011. január 28.

Eleve nehéz kideríteni, hogy a két tájegység elnevezése különböző. Olyan mértékadó források, mint például a Helyesírási kéziszótár vagy az Osiris Helyesírás, kizárólag a Galícia alakot tartalmazzák: az előbbi minden kommentár nélkül, az utóbbi viszont megjegyzi, hogy a más néven Halicsnak nevezett tájegységről van szó. Ellenben Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára című művében a spanyolországi tájegység rövid, a Kelet-Európai hosszú i-vel szerepel. Ezt a művet nyugodtan tekinthetjük irányadónak, bár az nem világos, Kiss mire alapozza a különbségtételt.

Galícia (a 19. század első felében)
Galícia (a 19. század első felében)
(Forrás: Wikimedia commons)

Galícia

Galícia neve a Galics név latinosított változatából származik. (A latinban nincs [cs], ezt [c]-vel helyettesítik, ill. a szó végére illesztik az -ia végződést, mely igen gyakori a latin tájnevekben.) Az ősszláv [g] az ukránban (ill. a szlovákban, a csehben, ill. a délorosz nyelvjárásokban) [h]-vá vált, így született meg a Halics névváltozat, melyet a magyarban is használnak. (A középkori történelemmel kapcsolatban Halicsként, de az újkorival kapcsolatban már Galíciaként emlegetik.)

A Galics névben található tő a Galya-tető hegynév Galya elemével függ össze: a szláv tő a mai szlovákban hoľa alakban, 'kopár, fátlan hegytető'  jelentéssel megtalálható szóval függ össze.

Galicia ma
Galicia ma
(Forrás: Wikimedia commons)

Galicia

A spanyolországi Galicia neve a gall népnévre vezethető visszavel függ össze (a terület lakóit, ill. nyelvét gallego-nak is nevezik). Az -ia végződés talán [l. az 5. és 9. kommentet!] itt is latinosítás eredménye, a területet spanyolul korábban Galiza-nak hívták. Spanyolul persze a c-t itt [sz]-szerűen ejtik, ebben az esetben tehát magyarul is mondhatunk Gali[sz]t, de Gali[c]t is. (ahogyan sem a Bar[sz]el[ó]na, sem a Bar[c]el[ó]na ejtés sem hibáztatható).

Látható tehát, hogy a két tájegység nevének hasonlósága részben a véletlen eredménye, részben a latinosított formának köszönhető.

Hosszú, rövid

De minek köszönhető, hogy az egyik alakban hosszú a c előtti magánhangzó, a másikban rövid? A latin alakból ez aligha magyarázható. A klasszikus latin ugyan megkülönböztetett hosszú és rövid magánhangzókat, de később ez a különbségtétel eltűnt. Latin eredetű jövevényszavainkban általában az a magánhangzó hosszú, amelyik hangsúlyos volt. Az -ia végződésű szavaknál a hangsúly mindig hátulról a harmadik szótagra esett, ezért vannak olyan latin eredetű ország- és tájegységelnevezéseink, mint Hungária, Itália, Helvécia, Katalónia stb. A kérdés persze ennél sokrétűbb, de a minket érdeklő probléma megoldásához éppen elég: mindkét Galicia esetében azt várnánk, hogy alakja Galícia lesz!

Nos, ez be is következett Galícia 'Halics' esetében. Nyilvánvaló, hogy a magyarul beszélők ezt a tájegységet hamarabb ismerték. Később azonban, amikor az ibériai tartomány nevével találkoztak, szükségét érezték, hogy a kettőt megkülönböztessék, ezért megőrizték a spanyolos írásmódját. Természetesen nem mindig és nem mindenki követte ezt a megkülönböztetést, helyesírási szótáraink szerkesztői nem is érezték fontosnak, hogy a különbségtételt kodifikálják, de a mérvadónak tekintett forrásokban mégis így szerepel, tehát ez a „helyes”. Ezt követi a magyar wikipédia is. (Ugyanakkor a szlovák wikipédia szerint a szlovákban a hispániai tartomány neve Galícia, a kelet-európaié viszont Halič, de ritkábban, latinosan ezt is nevezik Galíciának.)

Jó ötlet?

A két terület ilyenfajta megkülönböztetése nem feltétlenül jó ötlet. Az angolban például nem különbözik a két terület neve, mégsem vezet ez zavarhoz. De ha már megkülönböztetjük a kettőt, akkor sem jó ötlet pont így.

A magyar nyelvben az í helyzete meglehetősen instabil. Az ország legnyugatibb részében beszélt nyelvjárásokban egyáltalán nincs í, ú, és ű,  az ország középső részében, beleértve a budapestiek többségét is, pedig csak az első szótagban különböztetik meg ezeket a hasonló rövid magánhangzóktól. (Ezért is olyan nehéz a gyerekeknek megtanulni a falu és a falú írásbeli megkülönböztetését, illetve megtanulni, hogy a gyalu rövid u, de a tanú hosszú.) Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ezeket sosem ejtjük hosszan, inkább azt, hogy a nem első szótagban a hosszúsága ingadozik. De nem minden esetben stabil a hosszúságuk első szóótagban sem: [i ~í]gér, d[i ~ í]csér stb., továbbá [i]rat-ot nem csak 'dokumentum' értelemben mondunk, hanem írásra késztet, kényszerít stb.' jelentésben is, holott a helyesírás az előbbi esetben rövid, az utóbbiban hosszú magánhangzó írását követeli meg. A nyelvben tehát az [i] és az [í] különbsége annyira meggyengült, hogy két szót csak ezzel megkülönböztetni nem is lehet.

A megoldás azért is szerencsétlen, mert míg -icia végű szavunk alig akad, addig rengeteg -ícia végű szavunk van, ami minden esetben a Galícia írásmódot erősíti. Az átlagos magyar nyelvhasználó pedig elég ritkán találkozhat e szavakkal ahoz, hogy a különbséget megjegyezze. Természetes tehát, hogy hibázni fog, amivel viszont kiszolgáltatja magát a helyesírási hibákra lecsapni és mások hibáit gúnyolni mindig kész honfitársainknak.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (27):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
13 éve 2011. január 28. 13:22
1 knauszi

Nekem erről a különbségről nem a megkülönböztetés igénye jut eszembe, inkább az, hogy az egyik esetben magyaros helyesírást alkalmazunk (és mi mást tehetnénk?), míg a másik esetben ragaszkodunk az eredeti spanyol írásmódhoz. Ami szintén elég magától értetődő egy nálunk viszonylag ritkán használt tartománynév esetében. Elvégre azt sem írjuk, hogy La Mancsa. És ráadásul spanyolosan is ejt(het)jük, így viszont végképp indokolatlan lenne a hosszú í. És még valami: az ékezetes í a spanyolban is használatos, de ebben a szóban nem, ez különösen zavaróvá tenné a magyaros írásmódot (bár elismerem, ez elég mellékes).

Egy másik dolog, ami erről a cikkről jutott eszembe. Néha a nyelv mintha éppen a különböző dolgok azonos megnevezésére törekedne valamiféle analógiás mechanizmussal. Úgy tudom az olasz Velencét azért hívjuk magyarul így, mert ettől függetlenül volt (van) Magyarországon egy Velence nevű község, és ennek a nevét segítségül hívva magyarosítottuk az itáliai városnevet. Jól tudom, hogy ez volt a névadás iránya?

13 éve 2011. január 28. 14:40
2 Roland2

A latin földrajzi nevekben használatos (ha jól tudom nőnemű) -ia végződés összefüggésben van-e egyes (szintén latin) személynevek -ian végződésével,pl: Fabian ("Fabius nemzetséghez tartozó"),Adrian ("Hadriai"),Valerian,Felician,stb.?

És ugyanez az -ian képző található-e az olyan angol szavakban,melyek szintén földrajzi vagy etnikai származást fejeznek ki (pl.Russian,Hungarian,Columbian,stb.) (igaz,nem mindegyikben,pl:Chinese,Japanese,American,stb.).?

Sőt, az örmény nevek -jan,-ian végződése (amely fiút,fiat,ill. valakihez,valamihez tartozást jelent) rokonítható-e a latin és angol (sőt,azt olvastam,néhány szlovák névben is megtalálható ez az -ian képző,pl. Tadian) -ia,-ian melléknévi vagy főnévi képzővel ?

13 éve 2011. január 28. 14:49
3 Roland2

Most gondolkodtam el rajta,hogy az angol az után,ill. abból képezi az -ian képzőt,amely névnek -ia végződése van pl: Russia-Russian,Hungary-Hungarian,Italy-Italian,stb.

13 éve 2011. január 28. 16:03
4 anokó

Javaslom, hogy ezt a cikket vegyék le az oldalról, mert egy olyan témát hozhat a felszínre, amelyet jobb lenne inkább elfelejteni. Ebben a témában a Galícia és a Galicia hasonló számban fordul elő az internetes hivatkozásoknál.

A Galicia változatot a helyesírási program hibásnak minősíti !

13 éve 2011. január 28. 16:58
5 El Mexicano

@Roland2: Jó helyen kapiskálsz, csak az -ian végződés már nem kifejezetten latin, hanem annak egy lekpott formája, gondolom a francia -iane-on keresztül került az angolba. A latin -IANUS, -A melléknévi képzőre vezethető vissza. Pl. ITALIA > ITALIANUS, -A. Csak bizonyos európai nyelvekben a latinos végződés lekopott. A spanyolban máig élő képző az ebből származó -(i)ano, -(i)ana – az -o végződés a latin tárgyesetű -UM maradványa, tehát nem az -s kopott le, hanem a beszélt latinban a tárgyeset vette át az alanyeset helyét minden esetben, a szóvégi -M pedig már a klasszikus korban sem hangzott. Tehát pl. a te neved spanyolul Roldán (bár azt nem tudom, hogy keresztnévként használják-e), tehát ami a 'Ronlanddal kapcsolatos', az spanyolul roldaniano, -a lenne. :)

@avarikus: Az internetes találatok nem mérvadóak. Van néhány szó, ami helyesírásilag hibás, mégis több találat van rá az interneten. :) A hejesirási program pedig hüle! :)

Ha viszont már hozzászólok, nem tudom, ki a cikk szerzője, de engedtessék meg néhány apró helyreigazítás:

1. A Galiza alak nem spanyolul van, hanem régi galiciai (óportugál) nyelven, ma már nem használják. Spanyolul kezdetektől fogva Galicia volt, tehát nem történt semmiféle latinosítás.

2. Arra, hogy a tartománynévnek bármi köze lenne a gallokhoz, semmilyen utalást nem találtam. A (spanyolországi) Galicia név a latin Gallaecia, Gallaecus névből származik, amely pedig a görög καλλαικοι kelta népcsoportot jelölő szóra vezethető vissza. A "gall"-ról annyit tudni, hogy a latin Gallus, Galli népnévből származik, ennek végső eredete viszont homályos, talán a régebbi Volcae, szintén kelta törzs nevéből van.

3. "Az -ia végződésű szavaknál a hangsúly mindig hátulról a harmadik szótagra esett..." – ez nem teljesen igaz: energīa, magīa, Thalīa stb.: ezekben speciel az i hosszú és hangsúlyos volt a latinban. A késői latin éppen az ´-ia > -ía tendenciát mutatja egyébként is, valószínűleg görög hatásra, ugyanis a görögben viszont az -ia végződésben a legtöbbször hangsúlyos az i. Míg pl. latinul Portugália, görögül Πορτογαλία [portogalía].

Kérném szépen a szerkesztőséget, hogy ezeket vegye fontolóra. Köszönöm!

13 éve 2011. január 28. 21:01
6 Roland2

@El Mexicano: Tkp. arra akartam kilyukadni,célozni,hogy ez az -ian,-an képző nem lehet-e indoeurópai eredetű,látva az örmény nevek -jan,-ian végződését,amely fiat,fiút jelent (tkp. valakihez,valamihez tartozást).Sőt,megkockáztatom : az indoiráni nyelvekben is meglehet ez az -án képző,lásd Irán nevét (jelentése "árják földje",ahol gondolom az "ir"- gyök talán az árjákra utal,míg az -án birtokos képző lenne ??).De ez az -án,-ann utótag ugyanúgy megtalálható Írország ír nevében is:Éireann.

Ebből gyanakszok arra,hogy ez az -an,-ian képző talán indoeurópai "maradvány".

Olaszul a nevem pedig Orlando,de etimológiailag rokon a Ronald,sőt a Lóránd névvel is.

A nevem egyébként még egy dologgal kapcsolódik Ibériához: Roland lovag (aki valószínűleg germán volt) hősiesen harcolt az arabok ellen,de a közhiedelemmel ellentétben nem az arabok elleni csatában esett el,hanem a fellázadt baszkok ölték meg.A latin népeknél nagy tisztelet övezi (lásd Roland ének- Orlando furioso).

13 éve 2011. január 28. 21:15
7 Fejes László (nyest.hu)

@knauszi: Teljesen egyet tudok érteni azzal, hogy az a felfogás is befolyásolta a döntést, hogy meg kívánták őrizni az eredeti írásmódot. Ha helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A La Mancha esetében tényleg megőrizzük az eredeti írásmódot, de Katalónia esetében nem. Persze kérdés, hogy mi az eredeti, mert ez is latinosított forma, mind spanyolul, mind katalánul [katalúnya]. De például az, hogy Amszterdam nevét sz-szel kell írni, Oslóét viszont s-sel, mutatja, hogy nem sok logika van a rendszerben. Az újlatin hangsúlyt általábnan hosszú magánhangzóval vesszük át, és ha nem lett volna már egy Galíciánk, jó eséllyel ezt is hosszú í-vel írtuk volna. Így, hogy volt, és azonos lett az ejtésük, az lett volna a "logikus", hogy egyformán is írjuk őket. Hacsaknem éppen az a cél, hogy legalább írásban különbözzenek... Persze valószínűleg összetett mechanizmusról van szó, és nehéz egyértelműen megmondani, hogy pontosan mi volt az ok.

13 éve 2011. január 28. 21:39
8 El Mexicano

@Roland2: Érdekes a kérdés, de sajnos erről nem rendelkezem pontos információkkal. Annyi bizonyos, hogy a latinban a képző alaphelyzetben -ānus volt (az -i- csak egyfajta kötőhangként viselkedett), s mivel a latin indoeurópai nyelv, feltételezhető, hogy a képző is indoeurópai gyökerekre vezethető vissza. De természetesen nem kizárt a véletlen egyezés sem.

A gael (ír, skót) nyelv viszont radikális hangtani változásokat szenvedett az ókelta és a régi indoeurópai nyelvekhez képest, gyakorlatilag ránézésre felismerehetetlenné váltak a szóalakok, tehát elég óvatosan kell bánni vele. Az ókelta és a mai kelta nyelvek között akkora eltérés van, mint kb. a mai újlatin és a germán nyelvek között. Az ókelta – különösképpen a keltibér, kevésbé a gall – a források szerint annyira hasonlítottak még a latinra, hogy meg is értették egymást (talán ezért volt "könnyű" Gallia és a Pireneusi-félsziget romanizálása), bár nem minden nyelvész osztja ezt az álláspontot; míg a mai kelta nyelvek inkább a germán nyelvekhez állnak közelebb, legalábbis fonetikailag.

13 éve 2011. január 28. 21:57
9 Fejes László (nyest.hu)

@El Mexicano: "Helyreigazítás"-ait köszönjük. Egy kedves olvasónk már levélben jelezte hasonló észrevételeit, de mivel az adatok ellentmondásosak, szerettem volna utánajárni az igazságnak, mielőtt változtatok az eredeti szövegen.

1. A Galiza alak a wikipédia magyar szócikkéből származott, melyben megbíztam (bár lehet, hogy ismét kár volt). A wikipédia lapja azóta megváltozott, az érdekesség kedvéért említem meg, hogy éppen egy névrokona változtatta meg. hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Galicia&action=history

Egyéb forrásból sajnos nem sikerült a szó történetére rábukkanni, de pl. a portugál Wikipédia azt állítja, hogy a terület gallego neve Galiza, de gallegoul használják a spanyol elnevezést, a Galicia-t is. Ebből valóban az következik, hogy nincs olyan adatunk, amelyből arra kellene következtetni, hogy a Galicia visszalatinosított alak -- lehet, hogy a spanyolban folyamatosan így hívták. Erre vonatkozó pontos adatokat sajnos nem találtam.

2. Galicia nevéről Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára c. művében ezt írja: Ennek forrása a lat. Gallaecia ~ Callaecia (tkp. a 'a gallaecusok földje'. A lat. Gallaeci [többes sz.] népnév a gall és a galata népnév eredetijével tartozik össze." Annyiban tehát valóban pontatlanul fogalmaztam, hogy nem a gallból származik, csupán azzal azonos eredetű. A görög alak mindössze úgy kapcsolódik ide, hogy a népnév megjelenik Hérodotosznál is -- a távolság miatt azonban aligha hihetjük, hogy a görög szókincs széles körben ismert része volt, inkább a népnév idegen szóként való lejegyzése lehet. (Még szerencse, hogy Hérodotosz nem akarta görög szóval helyettesíteni.)

3. Ha jól értem, akkor eredetileg a latinban csak a görög jövevényszavakban volt hangsúlyos az -ia i-je. Azt hiszem, ez egy olyan kivételes csoport, amelytől eltekinthetünk. Egy hasonlattal próbálomk megérttetni, miért. Tegyük fel, hogy azt mondom, hogy az olaszban az -o-ra végződő szavak hímneműek, az -a-ra végződőek nőneműek. Igazat állítok-e? Mondhatjuk, hogy nem, hiszen vannak kivételek: radio, programma. Egy olaszul tanulónak mégis hasznos információt mondtam, hiszen az esetek tőbbségében működik a szabály, és meg tudja állapítani a szó nemét. Vagy igazat mondok-e, ha azt állítom, hogy a magyarban a tárgy t-re végződik? Nem, hiszen: lát engem, üt téged, felveszem a kabátom stb. -- van jópár ellenpélda. Mégis igazat miondtam, hiszen az esetek többségére igaz.

Ha egy latin nyelvtant írnék, akkor bizonyára megengedhetetlenül pontatlan lenne, amit írtam. De ez egy ismeretterjesztő írás. Ráadásul tudtommal az -ia végú földrajzi nevekben sosem az utolsó előtti szótag a hangsúlyos. És még jeleztem is, hogy a "kérdés persze ennél sokrétűbb".

Mindenesetre köszönjük!

13 éve 2011. január 28. 23:06
10 ZTM

@Fejes László (nyest.hu): Hát ez felettébb érdekes. :-O

13 éve 2011. január 28. 23:30
11 Roland2

Ha már szóbakerültek a nevek,csak mint érdekességként írom:

Említettem,hogy valószínűleg bennem is folyik "néhány csepp" latin vér:nagymamám vezetékneve Ragó volt,a Ragók családi hagyománya úgy tartja,hogy minden magyarországi Ragó család rokona egymásnak és egyetlen személytől,Ragó Jánostól ered (Ragó János kora előttről nem találtak semmilyen iratot vagy feljegyzést,ahol a Ragó név szerepel,így ez talán a hagyományt erősítheti),aki francia vagy olasz zsoldoskatona lehetett és a XVII.sz.-ban érkezett Magyarországra.1686-ban harcolt Buda visszafoglalásakor,amiért nemességet kapott.Később beházasodott a Szabó családba,akiknek Besenyőtelken volt birtokuk.Ragó Jánosnak mára már több száz utóda él(het).

ragok.mindenkilapja.hu/

Honnan érkezhetett Ragó János ?

Elintézhetnénk azzal a dolgot,hogy francia vagy olasz lehetett.Igen ám,csakhogy a magyar köznyelv a 18.-19.sz.-ig "olasz"-nak nevezte nem csak az itáliaiakat,hanem a franciákat,vallonokat és spanyolokat is (egyes települések -olaszi végződése vallonokra utal),sőt még a románok "oláh" neve is etimológiailag rokn szó vele.

Bonyolítja a helyzetet,hogy a Rago és annak alakváltozatai az egész nyugati latin nyelvterületen megtalálhatóak : olasz és spanyol Rago ( van De és Di Rago előtaggal is),portugál Raga/Ragu,francia Ragot,Ragon,Ragout,stb.

A Buda felszabadítására indított keresztes seregek tagjai Európa minden nációjából érkeztek ( hu.wikipedia.org/wiki/Buda_ostroma_(1686) ,így tkp azt sem lehet kizárni,hogy valójában spanyol volt.

Biztosnak tehát csak azt mondhatjuk,hogy Ragó János (Jean ? Giovanni ?) valamilyen latin nyelven beszélhetett.

A Rago név eredete:

A 2 elmélet létezik ezzel kapcsolatban:

1.(legvalószínűbb): a Rag- előtag egy Raginmar,Ragnar,Ragobert germán személynévből eredhet,és tanácsot jelent (vö.német Rat),az -o utótag pedig a latinban hímnemű végződést jelent.A Római Birodalom bukása után Itáliát,Galliát és Ibériát elözönlötték a germán népek,akik később romanizálódtak,ez megmagyarázza,miért található meg a név az egész latin nyelvterületen.

2: Aragónia spanyolországi tartomány nevéből.

www.cognomiitaliani.org/cognomi/cognomi0016a.htm

www.jeantosti.com/noms/r1.htm

Hogy miért írják a nevet magyarul hosszú ó-val,azt gondolom,hogy a latin nyelvekben a hangsúly a szó utolsóelőtti vagy utolsó szótagára esik,így a "magyar fül" számára az o hosszúnak,tkp. hangsúlyozottnak hallatszott .

Remélem megérte végigolvasni :)

13 éve 2011. január 29. 09:31
12 ZTM

@Roland2: "Hogy miért írják a nevet magyarul hosszú ó-val,azt gondolom,hogy a latin nyelvekben a hangsúly a szó utolsóelőtti vagy utolsó szótagára esik,így a "magyar fül" számára az o hosszúnak,tkp. hangsúlyozottnak hallatszott."

Az Aragónia eredetileg Aragón, a név a 9. században jelent meg először (az etimológiáról nem találtam még infót, majd alaposabban utánanézek). Az Aragónia már latinosítás, ahogy pl. a Portugália, mely eredetileg szintén csak Portugal volt, a latin Portus Cale, azaz 'Cale kikötője' nevéből. És ennek szintén semmi köze a gallhoz és a gallokhoz, mint ahogy Galiciának sem (mert anno, mintha olvastam volna valahol ilyeneket is). :)

Érdemes szem előtt tartani, hogy a latin "klasszikus" formáját anyanyelvként már a 9. században sem beszélte senki, csupán az az adminisztráció hivatalos nyelve volt, így minden közép- és újkori latin név valójában nem is létezett a latinban, hanem mesterségesen alkották. Ugyanilyen az Aragónia és a Portugália is, hiszen amikor ezek az országok kialakultak, akkor már nem létezett a latinnak nevezett nyelvállapot, újlatin nyelvjárások voltak. Tehát nem nevezhették őket így latinul. Éppen ezért ha nagyon precízek akarunk lenne, akkor latinon kizárólag a klasszikus nyelvet kell érteni, minden más esetben illik hozzátenni, hogy "kései", "középkori", "újkori" vagy éppen "archaikus" latin.

13 éve 2011. január 29. 09:52
13 Fejes László (nyest.hu)

@Roland2: A hosszú ó "rejtélye" valójában nem rejtély: a magyar nyelvben a szó végén nem állhat o és ö, ezek átvételkor törvényszerűen megnyúlnak, pl. Sanch[ó] Panza, Leonard[ó] da Vinci stb.

13 éve 2011. január 29. 09:53
14 Fejes László (nyest.hu)

@ZTM: Nem állíthatjuk, hogy Galiciának semmi köze a gallokhoz, hiszen a két szó töve eredetét tekintve ugyanaz -- legalábbis az ezzel foglalkozó kutatók szerint.

13 éve 2011. január 29. 10:03
15 ZTM

@Fejes László (nyest.hu): Etimológiát vizsgálva persze, lehetséges, csak arra szerettem volna utalni, hogy a Galiciában élő nép nem a gallok voltak. Egybébként azt én is nehezen tudom elképzelni, hogy a latin Galli és Gallaeci népnév ne legyen valamilyen – közvetlen vagy közvetett – módon kapcsolatban egymással, ennek ellenére a rendelkezésre álló irodalomban nem találtam semmiféle utalást arra (még etimológiait sem), hogy ez így lenne.

13 éve 2011. január 29. 10:14
16 Fejes László (nyest.hu)

@ZTM: Mindenképpen javaslom Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótárának beszerzését! :)

(Függetlenül attól, h ebben a kérdésben igaza van-e vagy sem.)

13 éve 2011. január 29. 10:57
17 ZTM

@Fejes László (nyest.hu): Köszönöm szépen, ezt mindenképpen be fogom szerezni.

13 éve 2011. január 29. 12:58
18 Roland2

@El Mexicano: "Annyi bizonyos, hogy a latinban a képző alaphelyzetben -ānus "

Tán csak nem ebből az -anus ( :D ) képzőből származik egyes román és francia nevek -anu,-eanu végződése ,pl: francia Clemenceau,Moreau,stb ill. román Maroseanu ("Marosi",Maros mentén élő"), Ardeleanu ("Erdélyi",ebből jön az Argyelán név),vagy a Vasgárda alapítójának,Codreanu-nak a neve ("Erdei,Erdős vagy vmi ilyesmi) ?

13 éve 2011. január 29. 13:56
19 ZTM

@Roland2: De igen. :) S minden bizonnyal az -escu képző is egy latin --scusra vezethető vissza, bár gyanítom, hogy ez már kései vagy középkori.

13 éve 2011. január 30. 12:45
20 doncsecz

Magyarországon is, ha nézzük két-három évszázaddal ezelőtt nagyon sok település és régió viselt szinte egyező nevet: Rátót, Keresztúr, Andrásfalva, stb. Aztán ezekhez hozzátoldottak később még egy nevet a könnyebb elkülönítés véget, a megye, folyó, vagy hegység neve alapján.

7 éve 2016. április 10. 15:08
21 Sultanus Constantinus

Itt egy olvasó épp arról érdeklődött, hogy van-e köze etimológiailag egymáshoz a két névnek: www.elmexicano.hu/2016/04/galicia-galicia.html

7 éve 2016. augusztus 15. 11:00
22 Latz

Én mindig a hosszú i-s változatot használtam arra a területre, ahol La Coruña és Vigo is található; ahogy az utolsó bekezdésben olvasható, eléggé szerencsétlen csak az i vagy í megkülönböztetése. A lengyel-ukrán határvidék legyen Halics, ha már ez a magyarban is megvan, illetve ha az ott élők is így mondják.

7 éve 2016. augusztus 15. 11:09
23 Fejes László (nyest.hu)
7 éve 2016. augusztus 15. 19:23
24 Irgun Baklav

@Fejes László (nyest.hu): A cirill betűs név (Галичина) kicsit megtévesztő lehet, mert ezt az oroszul tanult magyarok Galicsinának ejtenék, ukránból átírva viszont Halicsina, nem?

7 éve 2016. augusztus 15. 19:24
25 Fejes László (nyest.hu)

@Irgun Baklav: Persze, de az sem Halics.

7 éve 2016. augusztus 15. 21:09
26 Irgun Baklav

@Fejes László (nyest.hu): Valóban nem, a terület neve viszont, ha lehet hinni nekik, akkor a manapság is Halicsként ejtett (pl. Halicz / uk. Галич) város nevéből származik. De ez persze max. etimológiai érdekesség, a tájegység neve nálunk már mindenképpen Galícia marad.

7 éve 2016. augusztus 15. 21:50
27 Fejes László (nyest.hu)

@Irgun Baklav: Én csak azt állítottam, hogy nem igaz, hogy „az ott élők is így mondják”.