Ékes-e az ékszíj?
Egy kategória neve könnyen átveszi egy nagyobb kategória nevét, ha annak tipikus képviselője. De vannak ennél cifrább jelentésváltozások is.
Névtelenségét megőrző olvasónk olyan kérdést tesz fel, mely bizonyára több olvasónkban is felmerült már:
Egy rövid kérdésem van: mitől „ék” az ékszíj, mit ékel ki vagy minek az éke?
Ékszíjnak a köznyelvben a gépekben használt, az erőt az egyik tengelyről (illetve az arra erősített tárcsáról) a másikra átvivő szíjat nevezzük. A Magyar értelmező kéziszótár viszont ennél szűkebb, a műszaki nyelvben használt jelentést ad meg:
Egyenlő szárú trapéz keresztmetszetű gumi hajtószíj.
(Forrás: Wikimedia Commons / Optibelt-GmbH / CC BY-SA 3.0)
A műszaki nyelvben tehát a köznyelvi értelemben vett ékszíjak nem mindegyike ékszíj, csupán a trapéz keresztmetszetűek. Ez már sejteti, hogy miért is nevezik őket ékszíjnak. A magyar Wikipédia ezt írja:
A trapéz alakú horonyba a szíj befeszül, így nagyobb normális erő mellett sem nő nagyon a tengelyt terhelő erő.
Ebből világos, hogy a trapéz keresztmetszetű szíj a tárcsába beékelődik, a trapéz alakú keresztmetszet arra szolgál, hogy ékként viselkedjen – innen a neve (angolul például V beltnek hívják, ez is az alakjára utal). A Wikipédia is megjegyzi, hogy az ékszíjas hajtás a leggyakoribb hajtás: nyilván ennek köszönhető, hogy a laikusok ennek a nevét általánosították a hajtószíjra.
Az ékszíj elnevezés azért is rejtélyes lehet, mert más szavakban az ék- egészen más jelentésben fordul elő: ilyen például az ékkő vagy az ékszer – ezek nem ék alakúak, és nem ékelődnek be sehová. Sőt, mondjuk azt is, hogy valami valaminek az éke ’dísze, virága’ – ez már összeegyeztethető az ékkő és az ékszer előtagjával, ami így ’dísz’ jelentésűnek tartandó. De vajon a két ék csak véletlenül hangzik azonosan, vagy nyelvtörténetileg is összefüggenek?
Hasonló fejlődés ismert a magyarban: cifra jelentése eredetileg ’nulla’ volt (arab صفر ṣifr, ’üres’, ebből lett a zéró is), és a kis karikákkal díszített tárgyakat nevezték cifrának.
Erről a nyelvtörténészek sem tudnak semmi biztosat mondani. Korábban a faragványokat gyakran ék alakú motívumokkal díszítették: az ilyeneket aztán ékesnek hívták. Talán ebből jött létre a ’díszített, szép’ jelentésű ékes, és ebből vonták el a nyelvújítás korában újra az ék tövet, mely régebben ’ékszer’ jelentésben is előfordult (később ebben a jelentésben került bele az ékkő és az ékszer összetételekbe). Az ékes mellett ott van az éktelen is, mely – A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának (TESz.) adatai szerint – eredetileg ’csúnya, gyalázatos’, majd ’rendkívüli’ jelentésű volt, és csak a 16. századtól vált olyan fokozószóvá, melyként ma is ismerjük (pl. éktelen nagy ’nagyon nagy’).
(Forrás: Wikimedia Commons / Michael Tolzmann)
Mindezt azonban bizonytalanná teszi, hogy az ékesnek és az éktelennek nem adatolt korábbi, konkrét jelentésű használata: az ékes ’ékszerekkel díszített’, az éktelen ’csúnya’ jelentésben bukkan fel legkorábban (a 14., ill. 15. században). Éppen ezért elképzelhető, hogy eredetileg képzetlen ékes alakú szó volt, és az -s képzőt csak más szavak analógiájára érezték bele a nyelvhasználók, és ezek (illetve az azonos tőből alkotott -telen képzős szavak) alapján jött létre az éktelen. Ebben az esetben viszont nem tudjuk megmondani, hogy az ékes honnan származik.
Nem lehet, h az az összefüggés, h régen a csiszolatlan gyémántok (amikor még nem találták fel a gyémántcsiszolást és természetes gyémántkristályokat használtak) kis jóindulattal ék (persze inkább gúla) alakúak voltak?
finds.org.uk/images/nherepath/medium/2060.jpg
theavidcollector.files.wordpress.com/2009/01/diamond-ring.jpg
www.diamonds.net/Magazine/Files/Gallery/...Diamond-Ring_WEB.jpg
Tetszetős gondolat, csak az a gond vele, hogy a nyersgyémánt az sennem ék, sennem gúla, hanem leginkább kavics alakú.
A cikkból: "Hasonló fejlődés ismert a magyarban: cifra jelentése eredetileg ’nulla’ volt (arab ṣifr, ’üres’, ebből lett a zéró is), és a kis karikákkal díszített tárgyakat nevezték cifrának."
Ismét délibábos nyelvészkedés.
Arabul nem tudok, de az arab egyenes leszármazottja a „majdem héber” arám nyelvcsomagnak. Az arab sifra héberül szifra = számjegy. Ha még nem tudtad, kb. ennyire tér el az arám a hébertől:-)
Tehát nem nulla. A héber szafá = nyelv, sziper = elmesélte, szefer = könyv, szofer = író és a szfirá = számlálás. Tehát a számolás és az olvasás ősidők óta rokon fogalmak – nemcsak a sémi, hanem nagyon sok nyelvben.
S nulláról még nem esett szó. Az arabban lehet akár nulla is? Felőlem... Csakhogy az arab kb. 2000 évvel fiatalabb arám-hébernél – s csak valamicskével fiatalabb a latinnál.
A ZÉRO a héber zer’á = mag, ondó származéka.
A mag nem valóban NULLA. Csak olyan kicsi, hogy senki nem álmodná róla, mi mindent rejt magában: tölgyfát, elefántot... akármit. Ez a nulla-fogalom eredete. Nem „üres halmaz”, hanem nagyságrend képző. Akár Univerzum méretekig... A ZÁRÓ tehát: zer’á. Jegyezd meg, biztos, hogy az.
CIFRA. Persze, hogy a szifra = számjegy az eredete. S a héber CFIRÁ = tülkölés (indulnak az állatok a legelőre), hajnal, reggeli szellő - és koszorú. Ez mind a cfirá. Ahá, a "nullánál" vagyunk, mert kezdődik az új nap. Az új életek is kezdődnek, hollári! Az ősi gyöknyelvek nemcsak költészet és logika - hanem a mindenség. A nyelv: mi vagyunk.
Az "ék" két dimenziós alakja (ha a csúcsától levetített leghosszabb tengely mentén hasítunk metszeti képet) egy háromszög..
Ez azért érdekes, mert az "árny-ék" szavunk valószínűleg két szó (egyik mély, a másik magas magánhangzós) volt eredetileg, amik összeolvadtak..
-A/ szituáció:
Egy "éket", vagy ahhoz hasonló hegyes ágat a földbe szúrunk, és figyeljük az "árny-ék"-et, hogyan változik a helyzete a nap folyamán..
-B/ szituáció (időben valószínűleg régebbi mint az előző, megfigyelésen alapuló időméréshez vezető észrevétel):
Az éjszakai "égi leplet" a csillagok "szegezték== ékelték" az égre, amik éjjel csillogó, hidegfényű jégcsapok voltak a hiedelmek szerint, és a felkelő Nap sugarai felolvasztották azokat reggel.
Az ékek alakja eredetileg a fentiek szerint valószínűleg hegyes, csillogó jégcsapra emlékeztetett..
-Az "ék-kövek" csillogása is "jeges", hideg fényű, a jéghez hasonlóan megtörik a fénysugarat..
Hasonlóak az "ég(i)-kövek"-hez, vagyis a csillagokhoz..
Az ékkövek foglalatba ágyazása is egyfajta beékelés az ékszerkészítés folyamán valamilyen fémbe..
-Az "ékes" mint "szép" fogalma gondolom az arannyal, ezüsttel, ékkövekkel történő díszítésből ered.
-Az ékírás talán szépírás értelemben is használatos lehetett valamikor, hiszen a "róvás írás" valamilyen okból negatív jelzője "róvott multú" erre utal.
Arra gondolok, hogy a feltehetően újabb keletű (vagy a helyiektől átvett), többnyire fakéregre történő írást, mivel az könnyen elkorhadt, kevésbé időtálló volta miatt rosszabbnak minősítették az ékírásnál (aminek gyakorlatát feltehetően a közelkeletről hozhatták magukkal a "minősítők")..
(A "*roszt / *rodt"---hasonulás után: "rossz/ rótt" késztetés-eredmény szópár szótöve a "ró(l)"-- (-ról/ -ről) ..
A késztetés oldali (száraz növényi vagy állati) "rost" (sz=s) utal az eszközre amivel a róvás valószínűleg történt..
A "rózsa" és a francia "rúzs"= "vörös" kifejezések és az angol eredmény oldali "ród" = "út", valamint a magyar "rodj"= "rogy" másfajta "rosszat" feltételeznek, szerintem az őskorban gyakori vulkáni tevékenységre utalnak..)
- Az nem meglepő, hogy a cikk szerzője sem tudja a zéró eredetét.
Nem annyira közismert, hogy ez a szó is babiloni.
Bárki kikeresheti a jel alakját és magyarázatát (Akkadische und
Sumerische Keilschrifttexte. Haupt,P. Hinrichs, Leipzig, 1881. 13.o.,
136. sor), de a fordításában már rám kell hagyatkoznia.
A zeru (zi-ei-ru, élő-telenül-tudott): élettelen, testetlen.
(Persze a nulla is babiloni - meg egyébként az összes számnevünk
is, az ezer és a szám szavunkat ott még ugyanúgy is mondták - de
erről majd inkább máshol !)
- Meglepőbb azonban, hogy a cikkben még mintha mindig nem
tudnák: a nulla jelének eredetét !
Mert, ha az se nagyon ismert még, hogy a babiloniaknak - és
mindenki másnál korábban - is volt jelük a nullára - hisz ők találták
ki; az már annál inkább, hogy a görögök a nulla jeléül a babiloniak
hatvanas számrendszerében először feleslegessé váló számuk (70),
az ο (omikron) jelét választották; ami ugyan egy üres kör, de attól
azért az még: a helyérték ürességét jelzi.
- Az arab szó is erre az ürességre utal.
A cifra - szifr - egy tipikusan hibás gondolatmenet; az arab nullából
ugyanis (mivel az egy pontszerű kör) senkinek sem jutna eszébe az
arab nulla.
Akkor már valószínűbb a cifra - szifrát - a szó többesszámú, vagyis
az arab számok szokatlan - kanyargós alakjából való eredése.
@at.ti.la: Te komolyan gondolod, hogy a tudományos közvéleménnyel szemben egy noném kommentelőre fog bárki hagyatkozni?
@szigetva: komolyan gondolja/hiszi hogy a magyarban minden babiloni...
". A Wikipédia is megjegyzi, hogy az észíjas hajtás a leggyakoribb hajtás: nyilván ennek köszönhető, hogy a laikusok ennek a nevét általánosították a hajtószíjra."
"Nehezményezem", hogy még a Wikipédia sem utal arra, hogy az észíjas hajtást valószínűleg a nyílfeszítő népek találták fel.
@a körrajzoló: "nyílfeszítő népek találták fel"... ezt így hogy? az íj tudtommal világszerte használatos volt.
@Untermensch4: szigetva meg azt hiszi, hogy a tudományos gittegylet közvéleménye bárkit érdekel, akinek semmiféle anyagi és tekintélyÉRDEKE nem fűződik ahhoz, hogy odatartozzon.
A nyelvész-gittegylet jelszava:
Nem hasonlóságokat keresünk a nyelvekben, hanem "rendszeres megfeleltetéseket". (Vagyis csak a különbözőségeket.) A hasonlóságok, akár tízezrével, részükről le vannak kakálva.
A "nyelvcsaládokat" ELŐBB különítették el és csak utána izzadták össze a "megfeleltetéseiket". Ennek persze nemcsak tudományos, hanem semmi értelme nincs.
Mindjárt kibukkan azonban az értelme, ha kiderül, hogy a "szabályos megfeleltetéseket a kötelezően behatárolt "nyelvcsaládokon" kívül semmi esetre nem hajlandók megtalálni. Akár tízezrével sem. Akkor sem, ha az orruk elé dugják.
Biztos, hogy ennek sincs semmi értelme? Érteme nincs.
De CÉLJUK azért a gittegyleteknek is mindig van. Az tartja össze őket.
Aki nem kap tőlük fizetést - de még elismerést sem vár, sőt az elismerésükre csak harákolna, kifejezetten szégyennek tartaná...
ez az, amit szigetva nem (sem) ért.
Van néhány ezer mai nyelvész - és velük szemben van sokmilliárdnyi olyan ember a földön, aki nem abból él, (hanem bármi másból), hogy csatlakozni akarna az IND és finnugor gittegylethez.
@Untermensch4: Hozzászólásom csak egy elütési hiba által inspirált poén volt! Nehogy komolyan vedd! " észíjhajtás"
@szigetva: Nem vagy bejelentkezve.
(Egyik kutya, másik eb! 13.)
@a körrajzoló: "észíjhajtás" ... ez nnagyonn jó :D 8D XD
@cikk:
Szerintem legfeljebb a "fogasszíjat" (is) nevezik a laikusok "ékszíjnak", a sima laposat nem...
Úgy tűnik, hogy a "hajtószíj" gyüjtő fogalom szakmai körökben, amelynek egyik "alfaja" az "ékszíj".
Egy cég-adatlapról másoltam ki, hogy milyen tipusú "hajtószíjak" léteznek a kínálatában:
-Ékszíjak, V-szíjak
-Fogasszíjak, fogazott szíjak, bordásszíjak
-Bevonatos fogasszíjak, bevonatos bordásszíjak
-Laposszíjak
-Variátor szíjak
-Hosszbordás szíjak
-Mezőgazdasági szíjak
-Műanyag szíjak
-Autóipari szíjak
-Poliuretán WR ékszíjak..:)
Naszóval az ékszíj tényleg trapéz alakú, de a kisalap és a nagyalap csak arra szolgál, hogy összetartsa a két ék alakú oldalt ami felfekszik és átviszi az erőt. Tehát az elnevezését a felfekvő két oldal ék alakjáról kapta.
Az ék ahogy engem tanítottak az egy pontból elinduló két egyenes eltérő irányának a szöge, formája , alakja. Az ék kifejezés arra utal úgy a szíjnál mint az ékszerek drágakövek vagy akár az ékesszólás esetében, hogy valahová beszorul, bekényszerül, kis felületen gyakorol nagy hatást.
Az ékkő azért ék, mert beágyazzák egy olyan valamibe aminek felviszi az értékét, vagyis kis helyt nagy hatást fejt ki. Az ékesszólás úgyszintén egy szónoklat rövid de velős tartalmára utal.
Az, hogy ma bizonyos értelmeket másként határoznak meg, még nem változtat az eredetiségen.