0:05
Főoldal | Rénhírek
Ehető-e a sivatagi rózsa?

Egy súlyos kémiai probléma

Egy alkimista a bölcsek kövét kereste, de a nap kövét találta meg. Bár fényelnyelő képessége miatt nyeljük le, mégsem fényéről, hanem súlyáról kapta a nevét. De nyílhat-e sivatagi rózsa Bolognában? És hogy kerül a cipész a kémiatörténet asztalára?

Grétsy Zsombor | 2010. november 28.

A fluoreszkálás-foszforeszkálás után nem meglepő, hogy most egy hasonlóan viselkedő elemről szólunk, amely épp a fényével hívta föl magára a figyelmet.

Barit
Barit
(Forrás: Wikimedia commons, Pogány Péter)

Bárium              Ba

Egy bolognai cipész, Vincenzo Cascariolo lelkes magánalkimistaként, mint sok kortársa, időt-energiát nem sajnálva kereste a minden fémet arannyá változtató bölcsek kövét (olaszul pietra filosofale, angolul philosopher's stone). Az 1600-as évek legelején egy újabb kísérlettel próbálkozott: szénport és egy nehéz barnás ásványt (ez volt a későbbi barit, azaz bárium-szulfát, BaSO4) hevített össze, majd amikor az egyveleg kihűlt, egy vasrúddal megböködve várta az eredményt. Sajnos a vas nem változott arannyá… De amikor a bölcsek kövének remélt anyaggal összekenődött fémet egy egyébként sötét szobába vitte, óriási meglepetésére azt látta, hogy az világít! Noha a fény végül elhalványult, Cascariolo arra is rájött, hogy ha az anyagot megint megvilágítja (mondjuk kiviszi a napra), akkor az „újjáéled”, és megint fénylik a sötétben. Hamarosan már egész Itáliában megismerték a különleges vegyületet, lapis Solaris, illetve pietra del sole azaz a ’nap köve’ néven.

Magának az elemnek a nevét a sorozatunk már több írásában is említett Humphry Davy báró ötlötte ki, 1808-ban, a barit ásvány (bárium-szulfát, BaSO4, illetve súlypát – erről a pát szóról már megemlékeztünk…) nevére utalva.

Egyébként már 1772-ben Carl Wilhelm Scheele (ugye, már az ő nevét is megjegyezhettük sorozatunkból) rátalált a bárium-oxid kristályaira, ahogy két évvel később Johan Gottlieb Gahn is. Ez annyiban érdekes, hogy a bárium-oxid egy „problémás” anyag. Igen aktív vegyület, úgyhogy a természetben nemigen lehet vele találkozni – vízzel is, szén-dioxiddal is lelkesen reagál és alakul át más báriumos molekulákká, a már említett barittá, illetve bárium-karbonáttá (BaCO3 – ennek az ásványnak a „megszólítása” witherit). A bárium-oxidot először a barote, illetve később módosítva a baryte néven emlegették. Ezeket a szavakat Louis Bernard Guyton de Morveau adta a báriumos kődarabkák nevének, a görög βαρυς [barüsz] ’súlyos, nehéz, nyomó, erős’ szó alapján – gondoljunk a barométer, azaz ’(lég)nyomásmérő, (lég)súlymérő’ szavainkra! Az ok logikus: ezek az ásványok igen nagy sűrűségűek (például a BaSO4, a bárium-szulfát sűrűsége 4,5 gcm–3 – ez annyit jelent, hogy egy jó maroknyi is 2-3 Kg-ot nyom). Már a régi német bányászok is Schwerspat-nak nehéz kőzet-nek nevezték az anyagot. Később a neves kémikus, Lavoisier ismét változtatott egy kicsit az ásvány nevén: javaslata alapján baryta lett az új név.

Nos, végül elsőként Davy állított elő tiszta báriumot. Berzelius 1812-ben a lágy ezüstös alkáliföldfémnek a barytium [barícium] szót javasolta elemnév gyanánt, de a rövidebb, akkor már használatos Davy-féle bárium lett a befutó variáció.

A bárium-szulfáttal mi is találkozhatunk, ha nem is a legkellemesebb körülmények között: ez az a kásaszerűség, amelyet le kell nyelnünk egy gyomor- és bélrendszeri röntgenvizsgálat előtt, mivel a bárium atomjai jól nyelik az röntgensugarakat, intenzív fehér, belső árnyképként kirajzolva az emésztőcsatornánkat.

Báriumszulfátos bélvizsgálat
Báriumszulfátos bélvizsgálat
(Forrás: Wikimedia commons)

Sima, kavicsszerű ásványosbarit-köveket bőségesen találtak Olaszországban, Bolognában; emiatt hívták ezt az ásványt bolognai kőnek, illetve Bononia-kőnek is. A Szahara mentén pedig turistaként, szuvenír gyanánt ma is vásárolhatunk látványosan összefejlett barnás, különös selymességű baritkristály-alakzatokat, sivatag rózsája néven (ez a zsíros-selymes megjelenés azért érdekes, mert a barit alapvetően átlátszó; a baritrózsa viszont cseppkőszerű-gumós rendezettségű).

A sivatag rózsája
A sivatag rózsája
(Forrás: Wikimedia commons)

Irodalom

Dudichné dr. Vendl Mária, dr. Koch Sándor: A drágakövek – különös tekintettel a mesterséges drágakövekre, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1935

Nagy Anett: Motivációs stratégiák fejlesztése a fizikatanításban Szegedi Tudományegyetem, 2005 (PhD)

Jensen, K. A. Dansk kemi, 1985, 5, 149–157

http://www.freeweb.hu/hmika/Kemia/Html/Luciferi.htm

M. Prinz et al. (editors): Simon and Schuster's Guide to Rocks and Minerals, 1978, New York, Simon & Schuster

www.kfki.hu

Ball, D. W.: J. Chem. Educ., 1985, 62, 787–788.

Bates, R.: Geology of the Industrial Rocks and Minerals, New York

http://hu.wikipedia.org

International Union of Pure and Applied Chemistry. Nomenclature of Inorganic Chemistry

Pallas Nagylexikon

summerwine.gportal.hu

Weeks, M. E.: Discovery of the Elements, 7th ed., 1968, Journal of Chemical Education, Easton

Állatorvosi Szótár Magyar–Latin–Angol–Német, Mezőgazda Kiadó

http://www.gene.ucl.ac.uk/nomenclature

Molecular and Cellular Biochemistry, International Journal for Chemical Biology in Health and Disease

Liddell, H. G., Scott, Robert: A Greek-English Lexicon, 1940, Oxford: Clarendon Press, ISBN 0198642261

Györkössy Alajos: Magyar–latin kéziszótár, Akadémiai Kiadó

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
8 éve 2010. november 28. 13:57
1 Zsoltkemia

Ismét egy kémiai cikk...összeollózva innét onnét...a legtöbb szervetlen kémia könyvben megtalálható információkkal...EZ NEM NYELVÉSZET (és nem is tudományos cikk!!!), hanem egy egyszerű gyűjtőmunka, egy jobb középiskolás diák simán megcsinálja szorgalmi feladatként egy ötösért...Ráadásul kémiailag sok dolog helytelen. Néhány példa (a teljesség igénye nélkül): hidrogén-fluoriT nincs (a tegnapi cikk elején olvashattuk)...a bárium-oxid vízzel reagálva bárium-hidroxiddá alakul (Ba(OH)2) és nem bárium-szulfáttá (a cikkből ez utóbbi derül ki)...ezek az anyagok ráadásul nem "báriumos molekulák", hanem ionvegyületek, így ezeket ionik építik fel stb.....

8 éve 2010. november 29. 05:40
2 minereal

Igen, ráadásul a Sivatagi rózsa (a legtöbb ásványgyűjtő ezt jól tudja) gipsz kristály, a képekeen is ez szerepel! Ennyit a tudományoskodásról! :)

8 éve 2010. december 3. 23:27
3 Grétsy

@Zsoltkemia: 1. Igaza van! Természetesen az hidrogén-fluorid; ez csúnya elírás. Nostra culpa!

2. A mondatból nem az derül ki. De köszönöm a jelzést, hogy – ezek szerint – félreérthető voltam. Bocsánat!

3. Magam úgy éreztem, hogy az „ionok-molekulák” egyébként alapvető kérdésének a boncolgatása valóban túlmutat a lényegen: aki ért hozzá, úgyis tudja, akit a nyelv- és kultúrtörténet érdekel, az áthomorít a valóban durva egyszerűsítésemen. Elnézést kérek!

Az előző cikkhez írta: „Több nyelvészet kellene ezekbe …” Most akkor kémia kéne több (kötéstípusok differenciáldiagnosztikája?), vagy etimológia (aminek azért van köze a nyelvészethez)? – kérem, döntse el! Egyébként valóban nem tudomány ez a pár sor. Ismeretterjesztőnek reméltem…

Csak azon lehet szőrözni, amiről valamit tud az ember – más egyszerűsítés nem zavarja senki lelkét – pl. egy okoskodó orvos azt írta volna (és ez is egy hozzáállás), hogy

a) ez a „báriumosröntgen-felvétel” nem csupán báriumos, hanem ún. kettős kontrasztos;

b) hozzá kéne tenni, ez nem egy normális, hanem egy súlyosan beteg bél (valóban: ez egy amőbafertőzött colon);

valamint szólna, hogy

c) pont a bélvizsgálathoz nem annyira megissza az ember a „báriumkását”, hanem az inkább egy egészen más irányból jut bele a vastagbélbe…

Köszönettel a pontosításokért, minden hasonló jót kívánok!

8 éve 2010. december 3. 23:30
4 Grétsy

@minereal: A képek távelemzése a különböző „rózsák” hasonlósága mián reálisan nem vállalható, csak csupán reméljük, hogy a Wikimedia commons képei valóban azok, amik. Jelzését köszönve bízom abban, hogy azért a legtöbb ásványgyűjtő valóban jól tudja, hogy nemcsak a gipsznek van ilyen megjelenési formája, hanem pl. az aragonitnak, a kalcedonnak, a szelenitnek vagy a hematitnak is – ez utóbbi rózsáját hívják „alpesi rózsának”. A sivatagszéli szegény arab parasztok nem minerológusok, gipszet is, anhidritet is (amely gipsszé alakul, vízbeépüléssel, miközben térfogata látványosan kb. az 1,7-szeresére nő) és baritot is ugyanazon a néven kínálnak.

Egyébként (és ez talán az ön számára is újdonság, még ha érdektelen is) Oklahoma állam hivatalos jelképei között szerepel a baritrózsa: „barite rose, rocks resembling full-grown roses were formed by barite rock crystals”. (Lehet, hogy ott egy értelmes gyűjtő sincs?...) A cseroki indiánok hagyománya szerint ezek a baritrózsák a bátrak vérének és a lányok könnyeinek az emlékei, ezzel utalva arra, hogy az eredetileg a mai USA délkeleti részén élt törzs jelentős részét a XIX. század elején Oklahomába kényszerítették (ez volt az a híres "könnyek ösvénye", a "trail of tears”).

Minden jót kívánok a további sikeres gyűjtéshez!