Egy amerikai programozó megszégyenítette a nyelvészeket és a kínaiakat
Egy amerikai programozó létrehozta a kínai írásjelek történetének adatbázisát. „Hogyhogy egy idegen csinálta meg?” „Minket, kínaiakat, csak a pénz érdekel!” – kommentelik blogokon a felháborodott kínai olvasók.
Richard Sears 1950-ben született. 1972-ben Tajvanban élt és kínaiul tanult. Már ekkor nagyon zavarta, hogy a kínai írásjeleket nagyon nehéz megjegyezni. Úgy gondolta, sokkal könnyebb dolga lenne, ha ismerné eredetüket. Azonban nemhogy angolul, kínaiul sem született olyan könyv, mely átfogóan leírná a kínai írásjelek történetét. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy később ilyen adatbázis építésébe fogjon.
(Forrás: http://www.chineseetymology.org)
Sears eredetileg atomfizikusnak tanult, de 1985-ben programozói diplomát is szerzett: specializációja a kínai karakterek számítógépes felismerése volt. Sears 10-15 évig a Szilíciumvölgyben dolgozott, jó keresete tette lehetővé, hogy rengeteg anyagot, dokumentumot beszkenneltessen valakivel. Minden egyéb munkát maga végzett el: az oldal jelenlegi állapota több mint két évtizedes munka eredménye! Searsnek nincs nyelvészeti képzettsége, jelenleg munkanélküli, és programozói állást keres.
Az adatbázisban jelenleg 96 000 ősi karakter található, ez 6552 mai karakter magyarázatául szolgál. A karakterek mellett megtalálható a mandarin, tajvani, kantoni és sanghaji fonetikai átírása is, a mandarin és a tajvani kiejtés meg is hallgatható. Az írásjelek angol jelentése is szerepel, illetve a karakterek különböző szempontú elemzését is elolvashatjuk.
Nem meglepő, ha a kínai írás szakértői több kifogásolnivalót is találtak az adatbázisban. Victor Mair, a Language Log bloggere azonban azt állítja, hogy ezek nagyon speciális kifogások. Általánosabb szempontból egyedül az adatbázis címe, a Chinese Etymology (Kínai etimológia) kifogásolható. Az etimológia ugyanis a szavak történetének tudománya, itt pedig az írásjelek történetéről van szó. Mair szerint azonban ez inkább a kínai nyelvtudomány számlájára írható, mely a mai napig nem különíti el a szavak történetét a betűkétől.
Nem csoda azonban, ha most mind a nyelvészek, mind a kínaiak frusztráltak: joggal érezhetik úgy, olyan munkát végzett el egy laikus, melyet nekik kellett volna
Források
Nem rossz!
Mivel Tajvan szigetország, nem Tajvanban, hanem Tajvanon volna helyes.
@Jultschi: Nagy-Britannián? Írországon? Japánon? Szingapúron? Kubán?
A www.zhongwen.com/ se kínai alkotás...
Ha ők nem végezték volna el "a kínaiak munkáját", akkor még most is várhatnánk az eredményt - meg arra, míg kínaitól eltérő nyelven olvashatnánk az egészet.
Nem megsértődni, hanem szégyenkezni illik ilyenkor. :)
Ja, meg Hawaii-ban ;-)
@Merlyn: HAwaii ugye eleve nem önálló állam. Természetesen vannak szigetországok, amelyeknél a -bAn helytelen: *Izlandban, *Máltában, *Ciprusban stb. Csakhogy olyan, szabály, mint amire Jultschi hivatkozik, nincs.
A gugli szerint a Tajvanon valóban gyakoribb, mint a Tajvanban:
www.google.hu/search?q=%22Tajvanon%22
www.google.hu/search?q=%22Tajvanban%22
Azonban ez utóbbi is elég gyakori ahhoz, hogy semmiképpen sem hibáztathassuk.
semmiképpen sem hibáztassuk. Ígérjük.
A csodálkozást, hogy valaki, aki úm. nem szakember megvalósít valamit, el kellett volna már rég felejteni. Eredetileg interdiszciplináris volt minden tudós. Csak kb. 150 éve van szakbarbárság.
Én is készítettem egy nyelvészeti projektet (tofalvip.blogspot.com/2010/07/magyar-ragozo-program.html), bár - annak ellenére, hogy kb. 20 éve fordítóként dolgozom - eredetileg nem vagyok nyelvész.
@Kara-kán: Hát igen ez a szakbarbárság már-már hátráltatja a tudományt. A tudományban egyre jobban megjelenő tekintélyelvűség ellehetetleníti sokszor nem csak a szakmailag kiművelt amatőrök, hanem a kisebb tekintélyű szakemberek helyzetét is. A részmegoldás az lenne, ha a publikációkat névtelenül értékelnék és utána nevesítenék. Ezenkívül barbárság, hogy sok tudós szinte teljesen hülye más tudományhoz. Neves tudósok is képviselnek sokszor áltudományos nézeteket a saját tudományukon kívüli tudományágakban. De a saját berkeikben is fontosabb az egyéni tudományos siker, mint a tudomány sikere. Persze látszólag érthetőnek tűnik (de nem helyes) a tudományos hajsza, ami megköveteli a szakbarbárságot, hiszen túl kell specializálódni, ha ma fel akarunk fedezni valamit, azonban figyelembe kéne venni, hogy az emberiség sokszor nem képes megfelelően használni a felfedezett tudást, azaz nem az emberiség globális hasznára fordítja azt, hanem csak a saját pillanatnyi hasznára. Pont azért mert nem látja a fától az erdőt, és nem akar rendszerben gondolkozni. Lám-lám ezt a rendszerező munkát bárki el tudta volna végezni (de nem tartották fontosnak), bármelyik tudós, de mégis egy amatőrre maradt. azaz "oda a tekintélyük". Egyébként a nyelvészek különösen kivételes helyzetben vannak a tudományágak közül, hiszen a nyelvről beszélnek azaz akarva-akaratlanul is sok szakterületbe belelátnak. Tehát a nyelvészeknek pont nem kellene szakbarbár szemléletet felvennie.