0:05
Főoldal | Rénhírek
Klikkesedés, bandázás?

Dunamenti nyelvtársaság

Vannak-e a németnek, a csehnek, a szlováknak, a magyarnak és a szerb-horvátnak olyan közös vonásai, melyek szorosabban összekapcsolják őket? Tekinthető-e egy ilyen kapcsolat olyasminek, mint a nyelvek közötti rokonság?

Fejes László | 2012. november 5.

Roland nevű olvasónk nem könnyű kérdést tett fel:

Fodor István A világ nyelvei és nyelvcsaládjai című könyvében említést tesz a Duna-vidéki nyelvszövetségről : " A balkáni nyelveken kívül több kutató egész Európát areális rokonságokra osztja föl, többek közt a Duna-vidék nyelveire , de ezt nem fogadják el általánosan. Areális rokonságot Európán kívül is megállapítottak . Ezt a fajta kapcsolatot , amelyben csak bizonyos közös hangtani és szerkezeti sajátosságok mutathatók ki , ritkán használt magyar szakkifejezéssel "nyelvi szövetségnek" nevezik , németül Sprachbund , franciául union linguistique az általánosan használt neve ."  ( 23. old. )

A Wikipédia is említi a Nyelvcsalád cikknél : "Hosszú ideig, nagy földrajzi térségben együtt élő különböző nyelvek között akkor is kialakulnak hasonlóságok, ha eredetileg nagyon különböztek egymástól. Ma ilyen a Duna-völgyi nyelvszövetség, amely a cseh–szlovák–szerb–horvát–magyar–német nyelvekből áll."

Valóban létezik ez a "dunai nyelvszövetség" ? Milyen közös hasonlóságok vannak az említett nyelvek között ( az egymás közti szóátvételeken kívül persze ) ? Milyen érvek hozhatók fel e nyelvszövetség létezése ellen vagy mellett ?

Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, mi a nyelvrokonság és a nyelvszövetség közötti különbség, hogy megértsük, miért nem lehet teljesen egyértelmű választ adni a kérdésre.

Nyelvrokonságról akkor beszélünk, ha kettő vagy több nyelv egyetlen közös ősből ered, egy korábbi nyelv(állapot) leszármazottja. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy a rokon nyelveknek hasonlítaniuk kell egymásra. Persze minél közelebbi rokonok, annál valószínűbb, hogy valamilyen értelemben hasonlóak lesznek, de a rokonság megállapításának nem feltétele a hasonlóság.  (Más kérdés, hogy a nyelvrokonság kimutatásának kiindulópontjául a hasonlóságok szoktak szolgálni.)

Nyelvszövetségről akkor szoktunk beszélni, ha a földrajzilag szomszédos nyelvek hasonlóak, méghozzá olyan hasonlóságokat mutatnak, amely nem közös eredetükből fakad (ha rokonok), illetve egyáltalán nem régebbről hozták magukkal, hanem minden bizonnyal együttesen alakították ki őket. A legmeggyőzőbb a példa, ha ezek a közös jelenségek nem a szövetség valamelyik tagjából terjedtek el a többiben, hanem olyan jelenségről van szó, mely korábban egyik nyelvben sem volt meg.

A rokon nyelvek egy csoportjába, a nyelvcsaládba tehát vagy besorolunk egy nyelvet (mert bizonyíthatóan ugyanabból a nyelvből származik, mint a többi), vagy nem. Egy nyelv viszont csak egy nyelvcsaládba tartozhat: ha A nyelv rokona B-nek is és C-nek is, akkor B is rokona C-nek (legfeljebb a rokonsági fokok lehetnek különbözőek).

Még az is vitatott, hogy mi tartozik Közép-Európához
Még az is vitatott, hogy mi tartozik Közép-Európához
(Forrás: Wikimedia Commons / Olahus / GNU-FDL 1.2)

Arra azonban nincs pontos kritériumunk, hogy milyen fokú és milyen típusú hasonlóság esetében beszélhetünk már nyelvszövetségről. Szükséges-e, hogy a hasonlóság a hangtanban, az alaktanban és a mondattanban is megmutatkozzon, vagy sem? Szükséges-e, hogy valamilyen nagyon általános jelenségről legyen szó, vagy elég, ha csak bizonyos periferiális, ritka esetekben mutatható ki a hasonlóság? Beszélhetünk-e nyelvszövetségről csak a nagyszámú szókölcsönzés miatt? Ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz. Az sem biztos, hogy ha A és B, illetve A és C nyelv között is ki tudunk mutatni egy sor hasonlóságot, akkor B és C között is sikerül hasonló vonásokat találnunk – illetve ha igen, akkor ugyanazokat, mint A és B között. Így aztán elképzelhető, hogy egy nyelvet bizonyos kritériumok alapján az egyik, bizonyos kritériumok alapján a másik nyelvszövetségbe sorolhatunk, a nyelvszövetségek átfedhetik egymást, vagy egy-egy nagyobb nyelvszövetségen belül is megállapíthatunk kisebb-nagyobb nyelvszövetségeket (ezek persze részben túl is nyúlhatnak a nagyobb szövetségen).

A szomszédban

A Duna mentén a  következő nyelveket beszélik: német, szlovák, magyar, horvát, szerb, román, bolgár, ukrán. A csehet a Duna mentén nem beszélik, tehát ha a cseh, a szlovák, a szerb, a horvát, a magyar és a német alkotta szövetségről beszélünk, akkor azt nem túl szerencsés dunainak nevezni. Ráadásul a Duna (alsó folyása) mentén beszélik egy másik nyelvszövetség nyelveit.

Olvasónk is említi a balkáni nyelvszövetséget. Ebbe szokták sorolni a szerbet (szerb-horvátot), a macedónt, a bolgárt, a románt, a görögöt és az albánt, illetve a romanit.

A nyelvi érintkezések feltételezett területei a Balkánon. A vonal a latin és a görög hatás határát jelöli
A nyelvi érintkezések feltételezett területei a Balkánon. A vonal a latin és a görög hatás határát jelöli
(Forrás: Wikimedia Commons / Bogdan / GNU-FDL 1.2)

Ezeknek a jellemzői a következők:

Láthattuk tehát, hogy alig néhány vonás van, mely a nyelvszövetség összes nyelvére jellemző, viszont több jellemző túl is lóg a nyelvszövetség határain. A balkáni nyelvszövetséget mégis a nyelvszövetségek prototípusai között szokták emlegetni. Lássuk tehát, hogy mi a helyzet az olvasónk által megnevezett nyelvekkel! Találunk-e ezek között, ha kisebb számban is, olyan vonásokat, melyek ezekre jellemzőek? Vagy esetleg jobb eredményt kapunk, ha egyes nyelveket kizárunk, másokat beveszünk?

Kelet és nyugat határán

Az mindenesetre tény, hogy a térség nyelvei hatottak egymásra (főként a német a többire), és hatottak rájuk a térségen kívüli nyelvek is. Nagyon valószínű, hogy a cseh és a szlovák első szótagi hangsúly kialakulásában szerepet játszott a német, a szlovák esetében a magyar is. Ezzel azonban nem jött létre régiós sajátosság, hiszen időközben a németben lehetővé vált a nem első szótagi hangsúly (elsősorban jövevényszavakban). Ha viszont e felett szemet hunyunk, akkor a régió jelentősen megnő, hiszen ugyanez érvényes például a hollandra, a skandináv nyelvekre és az észtre is – a finn pedig olyan, mint a magyar, a cseh vagy a szlovák. Ugyanakkor a szerbben és a horvátban a hangsúly helye megjósolhatatlan, ráadásul vándorol is a ragozás során.

Igaz ugyan, hogy ezekben a nyelvekben a magánhangzó hosszúságának jelentésmegkülönböztető szerepe van, de a németben, a szerbben és a horvátban ez csak a hangsúlyos szótagban lehetséges – ezek is különböznek azonban abban, hogy a szerbben és a horvátban a hangsúlyos szótag intonációjának  is megkülönböztető szerepe van. Ezek a tulajdonságaik azonban a feltételezett nyelvszövetségen kívül álló nyelvekkel is összekötik őket: a németet a hollanddal, a szerbet és a horvátot a szlovénnel. A szlovákban pedig nem állhat két szomszédos szótagban hosszú magánhangzó: ilyen megszorítás nincs sem a csehben, sem a magyarban.

Közép-Európa etnikai képe a 19.–20. század fordulóján
Közép-Európa etnikai képe a 19.–20. század fordulóján
(Forrás: Wikimedia Commons)

A Dunatáj nyelvi alkata című munkájában 1947-ben Gáldi László vizsgálta meg a tágabb térség nyelvi viszonyait. Bár azt hangsúlyozza, mennyi minden köti össze a térség nyelveit, az általa felsorolt jelenségek inkább azt mutatják, hogy mennyi különbség szabdalja szét a területet:

Láthatjuk tehát, hogy ez a terület inkább átmeneti zóna, és bár a németet, a csehet, a szlovákot, a magyart és a szerb-horvátot sok vonás köti össze (itt nem említettek is), nincs igazán olyan jelenség, mely ezeket összekötné, de másoktól elválasztaná. Ráadásul ebből a csoportból nehéz lenne kihagyni a szlovént, melyet hol a szerb-horváttal, hol a némettel kapcsol össze ilyen vagy olyan tulajdonság.

Mindez kiegészíthető azzal is, hogy e nyelveket sokszor összeköti a szókincs (a kölcsönzések vagy (kvázi-)tükörfordítások, pl. német Bahnhof, magyar pályaudvar, horvát kolodvor), frazeológia (szólások, közmondások), de ezek is hol ezeket, hol azokat a nyelveket kötik össze. Igazán tehát nem indokolt nyelvszövetségről beszélni: ha az emberi viszonyokkal akarunk párhuzamot találni, azt mondhatjuk, hogy a közép-európai nyelvek szívesen barátkoznak egymással, de eközben nem alkotnak klikkeket, nem különülnek el másoktól, és nem bandáznak.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (28):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
11 éve 2012. november 5. 08:25
1 Sultanus Constantinus

Érdekes cikk, viszont lenne néhány megjegyzésem, ill. kérdésem.

1. "A legmeggyőzőbb a példa [a nyelvszövetségre], ha ezek a közös jelenségek nem a szövetség valamelyik tagjából terjedtek el a többiben, hanem olyan jelenségről van szó, mely korábban egyik nyelvben sem volt meg."

Nem világos a számomra, hogy ha ezek a közös tulajdonságok nem az egyik nyelvből terjedtek el, amelytől átvette a többi (vagy kölcsönösen vettek át egymástól ezt-azt), akkor egyáltalán hogy jöhet létre a nyelvszövetség. Ez szerintem abban az egy esetben igaz, hogy ha egy eredetileg ott beszélt, de időközben kihalt nyelvből vette át mindegyik (szubsztrátum). Ennek viszont az mond ellent a cikkben, hogy "korábban egyik nyelvben sem volt meg".

2. "A főmondat nélküli alárendelő mondatok használatosak udvarias felszólításra, javaslatra, azaz a szó szerint ’hogy egyél’ jelentésű szerkezetet ’egyél csak’, ’enned kellene’ jelentésben használatos."

Ez is megvan az újlatin nyelvekben (pl. spanyol: Que te recuperes 'Gyógyulj meg', szó szerint: 'Hogy te felépüljél'), és ha jól rémlik, már a latinban is megvolt.

3. "Ettől nyugatra (Nyugat-Európában), illetve délre (perzsa, tibeti, kínai) ragozás nélküli, vagy szűk ragozási rendszerű nyelveket találunk."

A perzsában legalább annyira ragoznak, mint az újlatin nyelvekben (igéket szám, személy és mód szerint), sőt, az eseteket toldalékokkal fejezik ki, tehát kevert agglutináló-flektáló típusú nyelv (pl. minden igének két töve van, egy jelen és egy perfektum).

4. "Ahol a hangsúly kötött, ott általában megkülönböztető szerepe van a magánhangzó-hosszúságnak, ahol szabad, ott nincs. Eltérések itt is vannak: a lengyelben nincs hosszúság szerinti szembenállás, viszont – ha csak a hangsúlyos szótagban is – a szerb-horvátban és a szlovénben van."

Bizonyos északolasz dialektusokban (pl. lombard) vagy a friuli rétoromámban is van hangsúlyos szótagi hosszúságmegkülönböztetés (pl. [pas] 'lépés' és [pa:s] 'béke').

Hirtelen ennyi jutott eszembe. :)

11 éve 2012. november 5. 09:13
2 Fejes László (nyest.hu)

@Földönkívüli: 1. Hát pont az mutatja a nyelvek szoros kapcsolatát, hogy közösen alakítanak ki új vonásokat.

2. Ilyen megjegyzéseket bőséggel lehetne tenni, pl. hátravetett névelő van a skandináv nyelvekben és a mordvinban is.

3. Ezért van odaírva, h „vagy szűk ragozási rendszerű”.

11 éve 2012. november 5. 09:21
3 Sultanus Constantinus

@Fejes László (nyest.hu): 1. "Hát pont az mutatja a nyelvek szoros kapcsolatát, hogy közösen alakítanak ki új vonásokat."

Na de akkor ez valahogy mégiscsak azt jelenti, hogy az egyik nyelv hat a másikra, nem? Pl. a kétnyelvű beszélők az egyik hatására beleviszik a másikba is az adott tulajdonságot.

3. Hát azért szerintem a kínai "ragozást" nem igazán lehet összehasonlítani a perzsáéval. :)

11 éve 2012. november 5. 10:06
4 Roland2

Köszönöm a választ.

Ha jól emléxem egy másik nyest cikkben viszont arról írtak,h. a csehben és szlovákban az első szótagi hangsúly lehet belső fejlemény is.

11 éve 2012. november 5. 10:54
5 Fejes László (nyest.hu)

@Földönkívüli: 1. Meg kell különböztetni két dolgot:

a. Amikor egy nyelvben már megvan egy bizonyos tulajdonság, amikor kapcsolatba lép más nyelvekkel, és ezt veszik át.

b. Amikor az érintkezés idején alakul ki az egyik nyelvben egy új vonás, és ez azonnal vagy nagyon gyorsan bekerül a többibe is – ilyenkor gyakran meg sem lehet állapítani, melyik nyelvben indult a változás. Nyilván ez utóbbi inkább utal nyelvszövetségre, míg az a. csupán egyszerű hatás.

3. Szerintem olvasd el újra a mondatot!

@Roland2: Pontosan. Az biztos, hogy a kötött hangsúly kialakulása belső fejlemény, hiszen ez kialakult a lengyelben is. Az, hogy éppen első szótagi lett a hangsúly, már lehet belső fejlemény is, de számolhatunk a német (ill. a szlovák esetében a magyar) hatással is, de igazán nincs olyan kapaszkodó, ami alapján megmondhatnánk, hogy melyikről van szó, vagy milyen arányban érvényesült külső hatás.

11 éve 2012. november 5. 11:42
6 pocak

"A románban és a bolgárban használható a névmás nélküli szerkezet is, de a bolgárban, a macedónban, az albánban és a bolgárban ez kötelező."

Itt hirtelenjében nekem kicsit sok a bolgár.

11 éve 2012. november 5. 12:49
7 Fejes László (nyest.hu)

@pocak: :D

Jogos, javítottam.

11 éve 2012. november 10. 23:03
8 LvT

> a magánhangzó hosszúságának jelentésmegkülönböztető szerepe van, de […] a szerbben és a horvátban ez csak a hangsúlyos szótagban lehetséges

.

A magánhangzók hosszának a szerb-horvátban is megkülönböztető szerepe van: pl. <zúba> ’fognak a(z) …’, de <zúbā> ’fogaknak a(z) …’

.

> a bolgárban egyáltalán nincsenek lágy mássalhangzók

.

A bolgárban az egyik legteljesebb a lágysági korreláció: 17 kemény-lágy mássalhangzópár van. Pl. <бал> (bal) ’bál’, de <бял> (bjal) ’fehér’, <гол> (gol) ’meztelen, csupasz’, de <гьол> (gjol) ’mocsár, pocsolya’, <дуло> (dulo) ’csőtorkolat’, de <дюла> (djula) ’birsalma’

11 éve 2012. november 10. 23:06
9 LvT

Corrigendum "A magánhangzók hosszának a szerb-horvátban is megkülönböztető szerepe van" helyett "A hangsúlytalan magánhangzók hosszának a szerb-horvátban is megkülönböztető szerepe van"

11 éve 2012. november 11. 08:48
10 Fejes László (nyest.hu)

@LvT: Valóban, köszönöm, ennek megfelelően javítottam.

11 éve 2013. január 13. 13:35
11 Roland2

@LvT: A lengyel nyelv mennyire volt hatással a szlovákra ? ( a keleti dialektuson kívül )

11 éve 2013. január 13. 19:53
12 feri

@Roland2:

A magyar és a szlovák nyelv rokonságára itt vannak a bizonyítékok:

varga.hu/OSKOR_ELO_NYELVE/VARGA%20CSABA%20%20SZLOVAK%20A%20KISMAGYAR

11 éve 2013. január 13. 20:57
13 szigetva

@feri: Azért Varga Csabát nehogy komolyan vegye bárki!

11 éve 2013. január 13. 23:17
14 LvT

@Roland2: Igazából nem tudom, hogy mennyire csak lengyel hatásról beszélhetünk, mert a legtöbb esetben areális jelenségekről, izoglosszákról van szó. És van, hogy csak sem a lengyel, sem a szlovák nem követte a cseh változását. Vélhetően nem lesz teljes a listám:

- Talán a legősibb közös vonás a lengyel és a szlovák közt a /dz/ hang megőrzése az ősszláv /*dj/ és palatalizált /g/ helyén ott, ahol a többi nyugati szláv nyelvben /z/ lett. Pl. lengyel <miedza> ’mezsgye, határ’, szlovák <medza>, de cseh <mez(e)>.

- Az ’át’ prepozícióban és igekötőben /e/ hang van, nem /o/, mint a csehben, vö. lengyel <przechadzka> ’séta’, szlovák <prechádzka>, de cseh <procházka>.

- A szlovák – a csehvel szemben – a lengyellel és a keleti szláv nyelvekkel együtt egységesítette a főnévragozás többes számú formáit.

- A XV. sz.-ban a térség nyelveiben egyszerre jelent meg az <-ák> ~ <-ak> férfi népnévképző. E két nyelvben stabilizálódott az önelnevezésben: lengyel <Polak> ’lengyel férfi’, szlovák <Slovák> ’szlovák férfi’.

- A lengyel <-owicz> apanévképzőnek szerepe lehetett a szlovák <-ovič> elterjedésében, de ez a lengyelben is ukrán, és az ukrán a szlovákra is hathatott; valamint persze a későbbi horvát feltelepedés.

- Nem közvetlenül a lengyellel, hanem annak sziléziai nyelvjárásával vannak közös sajátosságai a nyugatszlováknak (a felső-trencséni és a felső-kiszucai nyelvjárásoknak). Ilyen pl. a dzekálás, a lágy <ť> és <ď> helyetti <c> és <dz>, sőt előfordul itt szlovák <ć> és <dź> is. Ugyanitt a szótagképző /l/ hang /lu/ vagy /u/ hanggá oldódhat fel (de ez bohemizmus utóbbi is lehet).

11 éve 2013. január 14. 00:19
15 Roland2

@LvT: Köszi. Egyébként a 'cukrász/cukrászda ' jelentésű szó a szlovákban magyar eredetű ? ( a TvPaprikán volt egy szinkronizált, de szlovák nyelvű műsor,ahol a cukrászat szóba került, és mintha a magyar szót hallottam volna a szlovák szereplőtől )

11 éve 2013. január 14. 07:48
16 LvT

@Roland2: Szlovák <cukrár> ’cukrász’, illetve <cukráreň> ’cukrászda’. Ezek szlovák alapon képződtek a szlovák <cukor> ’cukor’ szóból az <-ár> foglalkozásmév-képzővel, illetve az <-áreň> „üzemnév”-képzővel. Vö. <mäso> ’hús’, <mäsiar> ’hentes’; <ryba> ’hal’, <rybár> ’halász’ stb.

Csehül is <cukrář> egyébként. Lengyelül <cukiernik>: a minta ugyanaz, csak a képző más.

A magyar <cukrász> egyébként a XIX. sz.-i nyelvújítás terméke, és vélhetően a szláv megfelelők is. A szlovák esetén a közvetlen minta a cseh volt, de az akkori nyelvújítási hajszában gyakran nehéz eldönteni, hogy mi párhuzamos alakulat (ha éppen nem német kalkról van szó), és melyik mintáját „kölcsönözte” melyik nyelv kitől.

A magyar <cukor> és a szlovák (valamint ukrán) <cukor> egybeesése véletlen. Mindkettő forrása a német <Zucker>, csak a magyarban hangrendi kiegyenlítődés történt, a középszlovákban pedig az <o> az egyik elterjedt jerhelyettesítő.

11 éve 2013. január 14. 17:40
17 feri

@szigetva: Azért én a szavakat veszem komolyan, amelyek beszédesek.

11 éve 2013. január 14. 17:47
18 szigetva

@feri: Lelked rajta. Csak szólok, hogy attól, hogy két nyelvnek vannak hasonló szavai, még nem lesznek rokonok. Tudniillik, ha attól azok lennének, akkor ma a legtöbb nyelv az angol — és ennek következtében egymás — rokona lenne.

Varga Csaba számtalan művében bizonyítja (abban is, amit linkeltél), hogy teljesen komolytalan. De tőlem olvashatod őt is, meg a horoszkópokat is.

11 éve 2013. január 14. 20:18
19 feri

Minden nyelv rokona minden nyelvnek, mert mindegyik valamely egykori ősnyelvre vezethető vissza.A rokonság mértéke lehet csak eltérő egyes esetekben. Az angol is rokona a magyar nyelvnek a szavaink tanúsága alapján, méghozzá a messzi régmúltból:

www.varga.hu/OSKOR_ELO_NYELVE/VARGA%20CSABA%20_%20EGY%20REGI%20MAGYA

Ez nem horoszkóp. De miért bántod a horoszkópot ? Ismered talán ?

A horoszkóp is hordoz alapvető igazságokat.

11 éve 2013. január 14. 20:29
20 szigetva

@feri: Oké, asszem inkább hagyjuk.

11 éve 2013. január 14. 21:26
21 Varmer

@szigetva: Ez a Varga Csaba hülyéskedik?

11 éve 2013. január 14. 21:30
22 feri

@szigetva:

Ezt támasztják alá az újabb kutatások is:

"Másrészt a földrajzi nevek összehasonlító hangtana ennél többet is jelent, mert az adatok egy része kimutatható a Kárpát-medence névanyagában is, ezért arra lehet következtetni, hogy a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek egy jelentős része olyan nép nyelvéből való, amely nyelven a Kárpátmedence földrajzi neveinek egy részét nevezték meg. Nem a véletlen műve tehát, hogy a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek a hangtana segítségével világosabbá tehető a magyar nyelv leíró és történeti hangtana, ezt követően pedig a szókincsünket alkotó tulajdonnevek, közszók valamint grammatikai elemek etimológiájának a tisztázása. Miután e földrajzi

neveknek a párhuzamai megtalálhatók Eurázsia más területein is, nem csak a névadó népek nyelvének van közük egymáshoz, hanem azok utódnyelveinek is. Ezért az a tény, hogy a Volga-Urál vidéke hangtana alkalmazható pl. a török és a mongol nyelvek, számos uráli nyelvcsaládba sorolt nyelv, s igen gyakran az indoeurópai nyelvek szavainak és nyelvtanának a vizsgálatakor is, arra utal, hogy ezeknek a nyelveknek az egymáshoz való viszonyát felül kell vizsgálni. A földrajzi nevek összehasonlító hangtani vizsgálatainak az eredményei arra utalnak, hogy a Volga-Urál vidékén olyan szubsztrátum nyelv, nyelvek voltak a névadók, amelyek közül a legrégebbi rétegnek a kapcsolatai kiterjedtek egész Eurázsiára.

Következésképp egykor hatalmas területen beszélt szubsztrátum nyelv utódnyelveit ismerhetjük meg, s e nyelvek egymáshoz fűződő térbeni és időbeni kapcsolatát tanulmányozhatjuk a földrajzi nevek segítségével. A magyar nyelv szempontjából pedig

mind a szubsztrátum (pl. szkíta, hun), mind az utódnyelvek (pl. török, mongol) kutatása szükségszerűen fontos ugyanúgy, mint az uráli nyelveké. Ez utóbbiaknak a magyar nyelvhez fűződő viszonyát másképp látom, mint ahogyan ma azt az akadémiai nyelvtan szerint meghatározták"

"A Hangtan, az Ősmondattan és a Gyökrendszer olyan alapmű, amely alapul szolgál a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek, alap a Kárpát-medence tulajdonnevei és a magyar közszók valamint a grammatikai lexémák megfejtéséhez, a magyar nyelvtan megírásához. Alap Eurázsia szkíta-hun eredetű földrajzi neveinek és egyéb tulajdonneveinek a megfejtéséhez, a szkíta-hun írott emlékek megfejtéséhez, és a szkíta-hun utódnyelvek nyelvtanának a megírásához. Alap a szláv nyelvek, az uráliba sorolt nyelvek szkíta-hun elemeinek a megismeréséhez, valamint további nyelvek (görög, latin, angol, német stb.) szkíta-hun elemeinek a felismeréséhez, értelmezéséhez."

www.federatio.org/mi_bibl/Czegledi_Szkita_Hun_1.pdf

Jó lenne, ha nem csak az agyament ,elavult akadémiai hazugságok emlőin csüngenél!

11 éve 2013. január 14. 21:53
23 El Vaquero

@szigetva:

"Varga Csaba számtalan művében bizonyítja (abban is, amit linkeltél), hogy teljesen komolytalan. De tőlem olvashatod őt is, meg a horoszkópokat is."

Jajj, ne is mond! Egy barom, de mivel teljesnév-druszám, mindenki azt kérdezgeti, hogy én vagyok-e az, aki ezeket a hülyeségeket írja. Nem győzök mentegetőzni, hogy nem :-( Ráadásul, hogy ez ne legyen ilyen egyszerű, van egy másik Varga Csaba is, és őt is rendszeresen számon kérik rajtam, ő szintén oltári ökörségeket írogat, egész könyvtárnyit, csak ő jogi témában. Lehet ez valami nomen est omen dolog lenne? :D

11 éve 2013. január 14. 22:26
24 feri

@El Vaquero:

Nagyon sok Varga vezetéknevű kiváló kutatónk van:

István(közgazdász),Géza(nyelvész),Tibor(jogtörténész) stb.

Érdekes, hogy jelenlegi világkorszakunk a halak-szűz tengely befolyásoltsága alatt áll. A varga szavunk a latin(?) virgo szóval hozható párhuzamba. A virgo szüzet jelent! A varga bőrrel dolgozó kézműves.A szűz megismerhető az ép szűzhártyájáról. A szűz jelképe a virág is.

Korunk nagyjai tehát a Szűz befolyásoltságúak :virgók, vargák.

"Életképi szint: szűz virágok között – üde idillium. Második szint: a szűz és a virág lényegi egyenértékűsége előtérbe lép (mindkettő a Szűz téridő-egységének a jelölésére szolgái!), s vele a Szűz-minőséghez szükségképpen hozzátartozó ambivalencia (kettősség, kétarcúság, ikertermészet)."

www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.213

11 éve 2013. január 15. 12:13
25 Avatar

@feri: A "Varga" elég gyakori családnév ahhoz, hogy szinte minden területen találjunk ilyen nevű embert. A kormányban pl Varga Mihály tárca nélküli miniszter viseli ezt a nevet. Rajta kívül van még hét Varga a képviselők között és egy Vargha is.

De Kovács néven is 8 képviselőnk van (+ egy Turi-Kovács) és Szabóból pedig 9.

11 éve 2013. január 15. 13:22
26 feri

Nem a gyakoriság a lényeg, hanem a szellemi életben való pozitív meghatározó tényező. Most a" vargák "korszakában olyan megújítók ők, akik előremutatóan hatnak korunkra. Érdemes rájuk figyelni, még ha elsőre furcsának, "ostobaságnak " tűnének is, amit mondanak, tanítanak, képviselnek. De mivel a szűz jegyhez eleve hozzá tartozik az ambivalencia," ikertermészet" ez megérthető és elnéző mosollyal tudomásul vehető. A halak szűz tengelyt a Kain-Ábel, Romolus-Remus kettőssége határozza meg. A kettős egyik tagja, az egyik iker a másik életére tör és ki akarja iktatni, háttérbe akarja szorítani, nem engedi érvényesülni. Definíciószerűen ő a rosszabbik , míg az újító, az igazi zseni csak a háttérből tud hatni, mert ő a mellőzött, ő a száműzött. Vigyázzanak hát a Vargák, hogy melyik oldalra állanak. Vigyázzanak hát a vargairtók, hogy mit cselekednek!@Avatar:

11 éve 2013. január 15. 15:35
27 szigetva

@feri: Hú, de beletrafáltam ezzel a horoszkóppal ☺

11 éve 2013. január 16. 19:09
28 Krizsa

Na, megvan az új gépem. Még nem mindent értek rajta... de ez csak 1-2 nap kérdése. Aznap, amikor megérkezett a nyomdából az

"Elsőként a világon: GYÖKNYELVÉSZET

cimű könyvem 30 példánya, végleg meghalt a régi, tizenéves számitógépem. Nem baj, a könyvek már úton vannak a magyar és az izraeli egyetemek könyvtáraiba és az OSZK-ba.

Ne fikázd Varga Csabát - hirtelen és nálam fiatalabb korban halt meg. Csak azon múlott, hogy nem ő van ma énhelyettem, hogy nem tudott héberül - ha tudott volna, mindenre rájöhetett volna, amire én rájöttem. S én is sokat tanultam tőle. Héber mondás: Áldott legyen az emléke.

A magyar nyelv gyöknyelv. Ősi európai szubsztrátumnyelv az alapja.