Basznak-e a boszorkányok?
A boszorkányok nemi életéről nem sokat tudunk meg a mesékből. A magyar nyelv történetében azonban összefonódik a közösülésre használt vulgáris szavunk, illetve a boszorkányok eredete.
Bizonyára sokban felmerült már a kérdés, hogy honnan származik a közösülésre alkalmazott vulgáris szavunk, a baszik. Nos, a nyelvtudomány számára ez a kérdés nem annyira rejtélyes, tudjuk, hogy valamelyik ótörök nyelvből származik – a török nyelvekben széltében-hosszában előfordul, de ’nyom’ jelentésben. A magyarhoz hasonló jelentésben csak a Kaukázusban beszélt török nyelvben, a karacsájban fordul elő, de ott e jelentés a magyartól függetlenül alakult ki. Hasonló jelentésben előfordul még egy tatár népdalban is, de itt alkalmi jelentésváltozásról van szó. Az efféle jelentésváltozások nem ritkák: a finn painaa ’nyom’ a szlengben szintén ’közösül’ jelentésben használatos. Arra, hogy a közösülés elnevezése a közösülés során végzett valamilyen mozdulat elnevezéséből származik, a magyarból jó példa a dug. A baszik esetében a magyarban az eredeti jelentés már nem fedezhető fel, de fel kell tételeznünk, hogy a szó még az általános ’nyom’ jelentésben került be a magyarba.
De mi köze mindennek a boszorkányokhoz? A magyar mitológiában a boszorkányoknak nem sok közük van a nemiséghez vagy a szexualitáshoz, sőt, alakjuk sokkal inkább visszataszító, mint erotikus. Nos, a magyarázat itt is egyszerű. A boszorkányban ugyanaz a bas- [basz] török tő van meg, mint a baszikban. A török basïrqan (kb. [baszirkan] eredetileg kb. azt jelentette, hogy ’nyomó’ – azaz olyan lidércet, mely álmában megnyomta az embert, gyötrő álmokat hozott rá (vö. lidércnyomás). Ez csak később vált a népmesék gonosz öregasszonyává, vagy éppen a gyógyító és rontó képességekkel felruházott személy elnevezésévé. A magyarhoz hasonló, ’varázserővel rendelkező gonosz nő’ jelentésben a török nyelvek közül egyedül az üzbégben használatos (természetesen szintén a magyartól függetlenül), máshol inkább csak igeként ’lidércnyomása van’ jelentésben fordul elő. Rokon nyelveink közül megvan még az udmurtban (бастурган [baszturgan]), ahol csuvas jövevényszó, jelentése ’házi manó, kobold, lidércnyomás’.
(Forrás: Wikimedia Commons / Antoine Wiertz)
A magyar boszorkány több környező nyelvbe is bekerült, így a szlovákba, az ukránba és a románba is. A boszorka alak vagy magyar újítás, vagy a szlovákban ment végbe a változás, és a magyar alak ennek visszakölcsönzése. Nyelvjárásokban előfordul a boszor alak is, ez a boszorkából jött létre elvonással, a nyelvhasználók kicsinyítő képzőnek értelmezték a -ka elemet.
Források
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
boszorkány – a Magyar néprajzi lexikonban
boszorkány – a magyar wikipédián
A magyarhoz hasonló jelentésben csak a Kaukázusban beszélt török nyelveben, a karacsájban fordul elő,
ez így igaz!
de ott e jelentés a magyartól függetlenül alakult ki.
ez már nem, szabírok-szavárdok.
A cikkel majdnem mindenben egyetértek, kivéve természetesen azt, hogy a nyelvészet a fiatalabb nyelvekben keresgéli olyan szavak eredetét, amik sokkal régebbi nyelvekben megvannak és az összes lehetséges értelmet is hordozzák:
A héber bosz, boszesz = tapos – BŐSZ, BASZ(ik), BOSSZÚ
baszár = hús, biszroni = húsevő – BOSZORKÁNY
t'vuszá = vereség – VÉSZ, VESZÍT (a héber 't' eredetileg előrag volt, utóraggá tétele gyakran hasonló értelmű magyar szót eredményez)
osze = tesz, időzik, b'osze = betesz – VESZŐDIK (vele)
bóset = szégyen, szeméremtest – BESTIA.
Nyilván nem a héber a legrégibb (gyök)nyelv, de ez az, amit nem kell megfejteni - szabadon olvasható, érthető.
youtu.be/mQR0qTVtGHQ?t=34m9s
A néphitben többféle boszorkány van, vannak akik szerelemvarázslással is foglalkoznak , 'férfierőt' vagy impotenciát okoznak a kijelölt férfinak, nemi betegséget lehet tőlük kapni ( "szépasszony ágya" ) vagy csinos nő képében begyűjtik a férfiak magját és a boszorkányszombaton az ördöggel paráználkodnak.
Több esetben is az erkölcstelen, könnyed életet élő nők - akiket a közösség megvetett vagy egyszerűen csak rossz pletykák terjedtek róluk - váltak a boszorkányvádak áldozatává, a paráznaság bűne a debreceni boszorkányperekben is megjelenik : " A „czégéres személyeket" a „becsülletes keresztyénektől" megkülönböztető puritán álláspontban keresendő annak a bírói véleménynek a forrása, amely paráznaság és boszorkányság között összefüggést látott. A paráznákról mint „testük Templomából a Szent Lelket kiűző" s az ördögöt befogadó személyekről ítélkeznek. 1717-ben két asszonyról, mintegy „deviáns-karrierjük" állomásait sorolva mondják: „Ifjúságukban paráznaságban, kurvaságban, kerítőségben éltenek, vénségükre adták magokat bűvölésre-bájolásra, oldásra-kötésre." 1725-ben pedig konkrétan is elhangzott a bírói székből, hogy „Ama köz beszéd szerint a kurvaság boszorkánysággal is jár". Amilyen gyakran fordul elő a boszorkányperekben a paráznaság vádja, olyan ritkán lelünk magából a „parázna életvitelből" eredő konfliktushelyzet nyomára."
www.rubicon.hu/magyar/oldalak/bujjos_bajosok_bune_boszorkanyvad_debr
A boszorkányok nemiséghez való viszonya a magyar néphitben is megvan,mégha a fő tevékenységi körük nem csak szexualitáshoz kötődik is.
Szerintem rossz a nyom. Pázmány Péter valamelyik írását /azóta se találom melyik volt az/, egyszer boldog emlékű Raksányi Gellért adta elő egy PP-ről szóló tv műsor bevezetőjében. Ebben fordult elő a "bagzhassanak" szó. Ezek szerint akkoriban még nem volt "vulgáris" /szó szerint közönséges, de inkább trágár/ felhangja. A magyar nyelv nem igen tűr három mássalhangzót egymás után, ezért a "gz"-ből hasonulás útján könnyen lehetett "sz". /bagzani~bagzni~???/
@Pistabátyám:
Nekem úgy tűnik, hogy a témában a "-g--k" végződésű szócsoport "képviselői" voltak talán a legrégebbiek:
-big/ bog/ bag,(--bak)/búg (mint a tüzes állat)/ *bög,(--bök)/ buk(-ik)
/ bég(-et)..
Vagyis "a nagy isteni bika tüzel, és (bárányos) hangok kiséretében bök".
Azt hiszem, főleg állati párzásra utalt ez a szócsoport, és az isteni eredetű szaporodásra..
-Az "-szt/ -dt" végződésű szócsoport képviselői már hiarerchiában élő emberre vonatkoztatták ugyanazt a "szótövet":
basa// *baszt (*..-ni készül, felszólító mód:*..ssz!)/ *badt (bátor, badar)..
boss(z)=főnök// *boszt (b=p, poszt)/ *podt (pót, po(d)tjázik(=potyázik)..
bősz, bős// *bőszt/ bö(kö)dt, böde (mérges), bödj (bögy) mint "has"
(pl. "Nagyon a bögyében van!" = Nagyon mérges rá.)..
biszt(os), bíz(ik)/ *bidt (bit (kicsit ang.), bid-je-szt(--biggyeszt)..
bűzös, bű(s)zt (áraszt)/ büd-ös, büdtjök (bütyök)..
Ezeknél a szókapcsolatoknál már nem látszik az "isteni jelleg" szerintem, inkább a szaporodási előjog az előjogok tulajdonosa (basa) részére. A megbízott főnök nem rendelkezett ilyen jogokkal, de potyázott. (Gondolom emiatt "találták ki" az eunuch (herélt) hárem főnök posztját pl. a törökök is..:)
Több kifogásom is volt a boszorkány szó török eredeztetésével kapcsolatban, de hosszasan kényszerültem írni róla.
A lényeg az Összefoglalás részben található benne viszonylag röviden, az alábbi oldalon:
www.leventevezer.extra.hu/Boszorkany.pdf
@varnai: A kissé hosszabb babiloni szövegekben
előbb - utóbb feltűnik egy ehhez hasonló kifejezés:
"... női rossz nem lehetve hajlékán ..."(Enu ma elis. VI,1).
- Nekik ugyanis, a nő: a rossz szinonimája volt.
A boszorkány szavunk így könnyen magyarra fordítható a
babilonival (zárójelbe írtam Labat használhatatlan szavait):
bu (bú, bou): pusztító, felsőséges .......... (Labat.371. long, hosszú),
shu: nője ................................................ (Labat.555. peigner, fésül),
uhr (ur): rossz, úr ................................. (Labat.575. chien, kutya),
ka: mondott ........................................... (Labat.15. bouche, száj),
an: égi ..................................... (Labat.12. du signe, névelő bi.e. jel),
ni (ny): levő .......................................... (Labat.231, matiére, anyag).
A boszorka: bu-shu-uhr-ka - tehát lehet:
pusztítón-mondott-úr-nő; vagy
a boszorkány: bu-shu-uhr-ka-an-ny,
felsőséges-rossz-nőn-mondott-égin-levő - és hasonlók.
A babiloniaknak vannak ugyan áskálódó, gonoszkodó égi nőik,
és jó néhány százezer táblájukat még senkinek sem sikerült
kiolvasni, de azért a boszorkány - ha másoknál nincs, akkor már
valószínűleg magyar fejlemény (ha babiloni lett volna, akkor
másoknál is meg lenne).
- És ha ez megint előkerült, akkor talán érdemes még megemlíteni,
hogy az obszcén, trágárnak tartott szavaink - mind kivétel nélkül -
a babiloni virágnyelv kifejezései.
Az említett: ba-ash (vagy: ba-as) - például: óhaján-tehetett.
Ugyaninnen egy gyöngyszem:
"... szabadon látott alatt tisztelőn szolgál ..."(Hammurabi. 151.§)
a férj szeretője, amikor a feleséggel egyenlő jogokat szerez.
A legérdekesebb azonban a szűz - szavunk, amit a babiloniak is
ugyanígy mondtak, és az érett, de még nem szült, fiatal nőt is
értették rajta. - Mert senki sem gondolhatja komolyan, hogy ők,
tőlünk tanulták a csillagászatot !
@at.ti.la: Labat.17. ékjelénél, az UŠ12 alatt található: gemeUŠ-(ZU) [sumér nyelven] = kaššâptu [akkád nyelven] = sorcière [francia fordításban] = boszorkány.
Bármilyen nyelvből össze lehet tákolni olyan szót, amit aztán "boszorkány" értelemben "eladhatnánk" hiszékeny magyaroknak, csak mind a török, mind a sumér-akkád-asszír-babiloni, mind egyéb más esetben kérdés: miért nem a "boszorkány" jelentésű szavukat vettük át egy olyan helyett, amit még az említett nyelvek beszélői sem használtak/használnak?
Ráadásul a "boszorkány" szónak tisztán értelmezhető magyar eredete van.
@varnai: Szerintem egy kicsit bonyolultabb, vagyis én a be-t'-osz, be-tusz -ból származtatom - a baszást.
De ettől még lehet akár 1O ezer éves is ez a magyar? - inkább protomagyar szó. Csak ez már tényleg "sok volna ide"... hosszabb levezetést igényelne. Arról, hogy a T (te) miért esik ki, vagyis megy a ragozó nyelvekben a szó végére és akkor a magyarban: osz-t: eloszt, kiosztja:-).
Abban nem értek veled egyet, hogy más nyelv (török) nyom, stb. ne lehetne rokonszó. Csak az biztos, hogy a magyar nyelv számára nem a fiatal török találta fel a spanyolviaszt.
A héber bosz = letapos, utál. A te problémád ezzel ugyanaz lehetne, mint a törökkel: hogy nem pont boszorkányt jelent. Igaz, hogy a héber biztosan idősebb a cak-pak török nyelveknél... és szomszédságban is volt (nem velünk, hanem a héberrel).
A megbasz kifejezetten durva szó. A lányokkal is durván bántak a hímecskék, az is igaz... Szal szerintem: letapos, nyom.
Bocsika, de itt azért vagyunk, hogy véleményt cseréljünk:-).
Térjünk át a magyarra: saját rokonszavaink: bősz, bosszú, büszke.
S a héber boszesz is ugyanazt jelenti, mint a bosz = letapos - a magyarban a bosszú.
Mi tényleg lent jártunk a délvidéken (is, meg hol nem?), de szerintem, sokkal régebben, a héber protonyelve is KM nyelv volt.
@varnai: A se nem sumér se nem akkád babiloniak, a Labatnál
17-ikként látható jelről azt mondják, hogy: felettesen-látott (im-ud)
{Cuneiform Texts from Babylonian Tablets. XI. BM, London, 1900.
25.o. bal 2.sor};
és még azt teszik hozzá, hogy: jóégin-tudott-hozója (ru-íkh-tum)
{Akkadische und Sumerische Keilschrifttexte. Haupt,P. Hinrichs,
Leipzig, 1881. 11.o., 68. sor}.
Ezekből, legfeljebb az ezer oldalnyi ostobaságot biztosan összehordó
franciánál (vagy a "... hiszékeny magyaroknak ...") lesz: boszorkány.
A babiloniak vallásosak voltak (ők találták fel); és a vallásban sosincs
olyan lény (boszorkány), aki a kedvére bármit megtehet (varázsol).
- De szó sincs arról, hogy ezt a szót tőlük vettük volna át; csak arról,
hogy e mesés alakunk névvé vált jellemzését - valamikor: a babiloni
nyelvet még ismerők adhatták.
Az olyan nyelvet pedig, amelyik a klíma vagy az ekliptika szót is
ránk hagyta - nem nevezném "Bármilyen"-nek. - Különösen, hogy
ők az ír (ir), írni (ir-ni) - szavaikat is ránk bízták !
Örömmel látom ,hogy olvassák a kommenteimet a szerkesztők ,mi több igyekeznek is burkoltan vagy nyíltan reagálni.
Kol-bász=kézzel (ököllel) - tölt karluk törökül.
@Pistabátyám: Egy baj van a bagzhassanak-kal. A bagzik igéből képzett, ami a bak (hím) szóból képzett bakzik. Ebből hasonulással lett bagzik. Egyébként a baszik származhat belőle.
A boszorkány mögött pedig a bű-sárkányt vélem felfedezni, ne feledjük a boszorkány bűvöl, a sárkány anyja és van egy Bősárkány település is.
@Etelebaxi: És Bősárkányt akkor miért nem Boszorkánynak hívják? Vagy ott nem zajlott le az amúgy univerzális bű-sárkány -> boszorkány változás valamilyen furcsa oknál fogva?
@Etelebaxi: Bősárkány nevében a Bő- (Beő-) előtag csak a 18. században jelent meg. Az pedig, hogy "a boszorkánya sárkány anyja", érzésem szerint kissé elrugaszkodottabb magyarázat, mint a cikkben leírt verzió.
Igazából tökmindegy, mennyire valószínűtlen a "saját" verzió, a lényeg, hogy eltérjen a tudományosan elfogadott magyarázattól, ugye? Jól érzem?
Ha a származás után a használatot vizsgálnánk, találnánk-e még egy olyan szót, ami elé tucatnyi igekötő tehető és mindnek egyértelmű, önálló jelentése van (még ha csak a szlengben is)?
@Tamás74: Pl. rág, fut stb.
@szigetva: szerintem ezeknél az igekötős változatoknál is megmarad az ige jelentése, legalább jelképesen (pl. átfut, átrág). A basziknál pedig minden esetben módosul a jelentés, sosem jelent olyasmit, aminek valóban közel lenne hozzá.
Mondjuk a rág esetén a "berág" (felmérgeli magát) az egyetlen, ami eszembe jut és nagyjából semmi köze a rághoz, de minden más közvetlen vagy átvitt értelemben rágásról szól.
ugyanakkor
átbaszta - átverte (vagy átdobott valamit valahova)
ki - elzavarta
be - berúgott
el - elrontotta
fel - felmérgelte
le - leszidta
meg - az áram megcsapta, vagy valaki valakit móresre tanított
st. stb.
@Tamás74: A berág, lefut (program), berúg esetében azért ezt nehéz belátni. A baszikkal az van, hogy tabu szóként sok funkciót felvehet, gyakorlatilag "izé" jelentéssel. Az angol fuck hasonlóan működik.
@Tamás74: ver, tör, tol, nyom stb.
A bagzik egészen más: a bakzik alakból módosult, a k zöngésülésével (a kecskebak közmondásosan parázna). Vulgáris mellesleg simán lehetett már Pázmány korában is, ő nem riadt vissza a profanum vulgustól.
@Tamás74: A "berág" nekem gépészeti eredetűnek tűnik, hasonlóan a bepörgéshez.
Hasonlóan sok más késztetés-eredmény szópárhoz, "-szt/ -d(t)" toldalékkal:
*ba(l)szt / *ba(l)d, ba(l)t-->ba(l)tt
( ha a szótő "bal" volt, de az "l" elhalványult),
*baszt/ bad, *badt--batt
1/
*baszt-->baszk (t->k) a jelentés lehetett akár "bál isten (megtestesült, megteremtett népe" is.. A baszkok ősnyelvi népek.
(Bál ősi isten volt, mint ahogyan a bask nyelv is ősi..)
2/
a "BALDachin" egy ágy feletti ("égi") védő lepel volt a múltban
3/
a bald-->hasonulással "BALL", mint labda, gömbölyűséget, a születendő gyermek "ballagóan" lassú "megtestesülését" jelenthette..
4/
a ballag és ballada szavak kellemes, megnyugtató, a jelenben megjelenített, múltat is idéző kifejezések..
5/
A magyar nyelvben van egy ősrégi dühös szólás:
"Ebatta kölke!" ami kétféleképpen értelmezhető:
a/ "eb (=kutya) adta kölke"
b/ Durvábban: "Eb badta (=eb által megtestesült, született) rossz kölök"..
Megjegyzés:
-A "test" (talán a teszt= vizsgálat essesedéséből kialakult szó) mai magyar kifejezés mellett, feltehetően a "bad" szó is jelen lehetett a magyarban hasonló jelentéssel, ami a "bad-ar, badar-ság" toldalékolt szavakban mint szótő ma is él...
-"Battonya" település neve is felbontható "badt-ton-ja" összetevőkre, ami talán "benépesedést, hangosságot" jelentett valaha..
@Sándorné Szatmári: kiegészítés
Idézet a Battonya története ("battonya.hu") oldalról:
"Városunk történetének kezdetei a honfoglalás előttre nyúlnak vissza, a kőkortól kezdve lakott hely volt: Ennek bizonyítékául szolgálnak a település határában feltárt neolit lakótelepek, illetve a nagy kiterjedésű bronzkori temető."