Autonomie pentru Ardeal?
Autonómiát Erdélynek?

"Bár az anyanyelven való oktatás 1868-ban, a nemzetiségi törvényben (1868:XLIV. tc.) megfogalmazott elve sértetlen maradt, egy 1879-es, Trefort Ágoston miniszter nevéhez köthető törvény előírta a magyar nyelv kötelező oktatását a népiskolákban. 1883-ban hasonló szellemű törvény született a középiskolákról is. Később az óvodákban is kötelezővé vált a magyar nyelv. Összességében azonban a „magyarosítás” ilyen útja önmagában kevéssé nevezhető sikeresnek: a magyarság magyarországi aránya az összlakossághoz képest 1880-ban 46,7% volt, 1910-ben pedig 54,5%."

Mikor fogjatok fel vegre hogy az allamnyelv elsajatitasa nem "magyarositas"?! Miert doltok be a szomszedok kepmutatasanak?

Ha a fentit magyarositasnak nevezzuk, akkor per pillanat a szomszedoknal romanositas, szlovakositas, etc.. folyik.

Nekik az teljesen normalisnak tunik hogy a kissebbsegi magyarok megtanuljak az allamnyelvet, sot, megeszi oket a fene ha magyar nyelvu oktatasrol, a magyar nyelv hasznalatarol van szo. De viszont ha Trefort kotelezo magyaroktatasarol esik szo az naluk mar "vad magyarositas". Ekkora kepmutatast!!!!!!

@nemtulnehez: Teljesen igazad van!

Bemásolom nagyapám országgyűlési beszédét 1879.-ből:

De talán jobban el tudod olvasni a családi honlapon:

www.rakovszky.eu/default.shtml?id=LiL3SpNyelvOktatas

114. országos ülés május 2. 1879.

Országgyűlési Dokumentumok

Nagyrákói és Kelemenfalvi Rakovszky István (1847-1910) beszéde

1878 október: a pestmegyei ráczkevei kerület képviselője

1881 szeptember: a turóczmegyéi szucsányi kerület képviselője

1893 március: A Magyar Királyi Állami Számvevőszék elnöke

Következik a napirend: a magyar nyelvnek az elemi népiskolákban való tanításának kötelezettségéről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása.

Rakovszky István:

T. ház! A tárgyalás alatt levő javaslat oly általános óhajtásnak következménye, hogy nem szorul oly gyenge szó védelmére, mint az én szavam ; nem is venném igénybe a t. ház becses figyelmét a tárgyalás ily előre haladott stádiumában, hogy ha a javaslatot ellenzők részéről oly animositást nem kellett volna tapasztalnunk, oly vádakat nem kellett volna hallanunk, a melyek után, ha azok hallják vagy olvassák, a kik hazai viszonyaikról csak homályos ismerettel bírnak, azt hihetnék el, hogy itt e hazában a nemzetiségek egymással élet-halál harczot vívnak.

Fokozza a félreértés ezen veszedelmét az, hogy ezen alkalommal nemcsak azok beszéltek ily hangon, nemcsak azok hozták összefüggésbe a javaslattal a nemzetiségi kérdést, holott az ezzel semmi összeköttetésben nincs, a kiktõl a t. ház már régebb idők óta megszokta, hogy minden alkalmat megragadnak, melyben a magyar nemzetet túlzások és rágalmak által a külföld előtt gyanúsíthassák, hogy ezután, mint Román képviselő úr tette, hivatkozhassanak a külföldi lapok véleményére, - nemcsak azoktól jöttek ily támadások, kik minden alkalmat meg. ragadnak, hogy a külföld előtt martyr-szerepet játszhassanak, hanem akadt ezen igaztalan és méltánytalan megtámadásoknak viszhangja a ház azon t. oldaláról is, mely különben a magyar állam, a magyar nemzetiség elõharczosának, sőt talán egyedüli apostolának szereti magát nevezni. Es nem elégelte meg Mocsáry t. képviselő úr, hogy tisztán saját nézeteire, saját, minden igaz magyart csak fájdalmasan érinthető gondolkozásmódjának kifejtésére szorítkozzék, hanem nem átallotta beszéde végén azon gyanúsítással élni, hogy vannak a házban és a házon kívül sokan, kik titokban bevallják, hogy neki igaza van, de nem merik azt nyíltan kimondani.

[Mocsáry Lajos:Bocsánat, nem ezt mondottam, hanem mondottam azt: "tudom, hogy vannak sokan, kik hasonlóan gondolkodnak velem, de nézeteiket e házban nyilvánítani, nem mondom, hogy nem merik, hanem azt nyilvánítani opportunusnak nem tartják."] .

Felesleges volna ezen gyanúsítás ellen tiltakozni a magyar nemzet bármely képviselőjének, legyen az magyar, vagy nem magyar ajkú lakosság képviselője. Olcsó dicsőség volna itt alkalmazni azon régi mondást, hogy Isten óvja a hazát az ilyen jó barátoktól, az ilyen hű fiaktól. De igen is tiltakozni kell a dolgoknak olyatén feltüntetése ellen, mintha e hazában véres tusa folyna a nemzetiségek köztt. Mindnyájan tudjuk, hogy ez nem úgy van. E hazában vannak kisebb-nagyobb számmal nemzetiségek, de ezek nem osztják az ezen alkalommal - bátran mondhatom - indokolatlanul felhozott aspiratiókat, tanokat és aggodalmakat, hanem ellenkezőleg, együtt éreznek velünk egy ezredév óta, megosztják velünk örömünket, bánatunkat, és azon óhajtást, hogy e törvényjavaslat intézkedése mielőbb életbe léptettessék.

» 3 / 9 «

T. ház! Én magam is egy olyan kerületet vagyok szerencsés képviselhetni [ráczkevei kerület], hol különböző ajkú nemzetiségek békében, a közös haza szeretetét mindenek fölé emelve, élnek egymással.

Nem oszthatom ugyanazon álláspontot, hogy itt az egyes képviselő valamely egyes nemzetiség szempontjából szólalhasson fel. A kik itt vagyunk, mindnyájan az ország képviselői vagyunk. (Úgy van!) és az, hogy egyiknek vagy másiknak kerületében egy vagy más ajkú lakosság van, nem menthet fel senkit azon kötelesség alól, hogy az ország minden nemzetiségének érdekeit egyiránt szívén viselje.

De annál kevésbbé oszthatom azon álláspontot, melyet Zay képviselő úr látszik elfoglalni, a ki a nemzetiséget bizonyos geographiai határokhoz, bizonyos nevekhez köti, (Helyeslés) és azokat, kik ezen általa önkényesen felállított geographikus határok vagy nevek daczára igaz hazafiak tudnak lenni, még intentióikban is gyanúsítja, hazafias eljárásukat haszonleséssel, speculatióval vádolja. (Helyeslés.) - Sajnálom, hogy Zay képviselő úrhoz nem lehet most szerencsém, de ha itt volna is, alaptalan vádjai czáfolatának hálás terére nem bocsátkoznám, a nevekkel és szavakkal való játszás könnyű mesterségében sem követném itt, mert az ő vádjait oly kicsinyeknek, oly minden bírálaton alul állóknak tartom, (Élénk helyeslés) hogy azokkal komolyan foglalkozni nem tartom szükségesnek. Mégis, ha igaz az, mit Schiller oly szépen mond: "Willst du die andern versteh'n, so blick in dein eigenes Herz, " úgy jellemző az egyes egyénre nézve, hogy másokban a magyar haza szeretetét, hazafias gondolkozást nem is képes másként képzelni, mint speculatiót. Én ismétlem, mint az ország képviselője szólhatok csupán, de mint ilyen sem tudok megfeledkezni azon példáról, melyet az imént felhoztam, hogy egy választókerület szűk keretében is, magyar, német, szerb a közös haza szeretetében békésen él egymással. Ezen kerület szerb lakossága ép olyan hű polgára a hazának, mint bármely magyar. Ezen kerület német lakossága, kik igen nagy számban vannak kerületemben képviselve, akár mívelődését, akár a haza iránt mindig tanúsított hűséget tekintjük, mindig kiállja a versenyt bármely más tisztán magyar ajkú lakosság hazafiságával. Biztosíthatom a t. házat, hogy úgy a szerb, mint a német ajkú lakosság alkotmányszeretetben versenyezhet minden más tisztán magyar ajkú kerület lakosságával.

» 4 / 9 «

Constatálni kívántam ezt felszólalásomban; és constatálni kívántam egyúttal azt is, hogy ezen különböző ajkú lakosság nemcsak nem ellenzi ezen törvényjavaslat életbeléptetését, hanem ellenkezőleg régen érzett óhajtása, hogy alkalom nyújtássék neki arra, miszerint a magyar nyelvet az állam minden polgára megtanulhassa. A hol ez tőlük függött, eddig is megtettek mindent saját hatáskörükön belől. Sajnos, hogy eddigi törvényeink hiányossága folytán ez nem mindig volt lehetséges, s a hol panaszok merültek fel, a melyek füleimhez jutottak, úgy azok mindenkor nem azért emeltettek, hogy magyarul kell tanulni, hanem azért, hogy az iskolákban nem lehet magyarul tanulni.

Constatálni óhajtottam a lakosság ezen óhajtásait azon felszólalásokkal szemben, melyek a javaslatot, mint a nemzetiségek ellen intézett merényletet tüntették elő. Biztosíthatom Román Sándor t. képviselő urat, hogy azon küldöttségek igazán érzett kívánságai, a melyek hozzám járultak a magyar nyelv tanítása érdekében, nem voltak megrendelt küldöttségek, mert hisz tőlem, mint egyszerű polgártól nem vehettek rendeletet, nem várhattak semmit.

Igenis, hazánk nem magyar ajkú lakosságának élénk óhajtása, hogy az e törvényjavaslatban foglalt intézkedések minél előbb életbe léptettessenek. S midőn ezen óhajtás constatálása végett szólaltam fel, talán a javaslat ellen szólók közé kellett volna magamat feljegyeztetnem, mert a javaslat egyes intézkedéseit nagyon enyhéknek vagy nagyon is hosszú idő múlva gyümölcsözőknek tartom. De visszaijesztett ettől azon tapasztalás, hogy igy azok társaságába jutottam volna, a kik nyíltan is kimondják, hogy itt e házban és e hazában idegenek, S teszik ezt akkor, midőn ä közóhajnak megfelelőleg, a képviselőház alkalmat akar adni arra, hogy e haza minden lakosa megérthesse egymást, hogy lehetőleg elhárittassék minden akadály, mely a testvéri kötelékek szorosabbra füződését gátolja, ők akkor kijelentik, hogy idegenek, s azok akarnak maradni.

Igaza van Zay képviselő urnak, hogy ő e családi ünnep testvérkörébe nem illik, mert itt a mostoha fia szerepét játszaná. De nem azon mostoha fiú szerepét, kit szülői elhanyagolnak, hanem azét, a ki a szülők minden jóságát, a testvérek minden szeretetét daczczal, hálátlansággal viszonozza. (Tetszés.) És különös, t. ház, hogy akkor, midőn ezen javaslat tárgyaltatik, mely nem foszt meg senkit semmi jogtól, nem vesz el senkitől semmit, sőt ellenkezőleg a közművelődést akarja előmozdítani: akkor a képviselő urak jogok csonkításáról, önvédelemről beszélnek; akkor Polyt képviselő úr a nemzetiségek megsértését, Mocsáry képviselő úr odiositást, Szabovljevics képviselő úr a legszentebb jogok sértését, Román képviselő úr igazságtalanságot emleget, sőt Gebbel képviselő úr lelkiismeretek és nemzetiség elleni támadást, államhatalommal való visszaélést, természetes jogoknak brutális megsértését emlegeti; és ezek után Mihályi képviselő úr előáll és fájdalmasan feljajdul, hogy hazafiatlansággal vádoljuk őket, kik ily vádakat szórnak alaptalanul szemünkbe.

De kérdem t. ház, hol van ezen javaslatban bármely nemzetiségnek joga megsértve ? Igaza van Gebbel képviselő úrnak abban, hogy minden honpolgárnak természetes joga, saját nyelvét fejleszteni, bár fájdalom, a zsarnoksággal vádolt magyar elem, ezen természetes jogát mai napig is gyakran kénytelen nélkülözni; mindenütt ott, a hol felekezeti, vagy egyéb czímen, a magyar nyelv tanítása az iskolából ki van zárva. De ezen javaslat nem foszt meg ezen természetes jogától egy nemzetiséget sem, nem fosztja meg attól, hogy saját anyanyelvét használhassa. És ha Strevoiu képviselő úr hivatkozhatik arra, hogy a ki a román püspöki kar feliratát olvasta, nem fog abban találni olyat, a miből azt lehetne következtetni, hogy a románok a magyar nyelv ellenségei, úgy sokkal alaposabban hivatkozhatunk mi arra, hogy a ki ezt a javaslatot elolvasta, nem fog abban egy betűt sem találni, a miből azt lehessen következtetni, hogy a magyarok ellenségei a román nyelvnek vagy a hazában divatozó bármely más nyelvnek.

» 6 / 9 «

Viszont azonban, az államnak nemcsak természetes joga, de kötelessége is alkalmat nyújtani arra, hogy a lakosság az állam nyelvét elsajátíthassa. Abban pedig, hogy az állam nyelve a magyar, sértést nem láthat senki. Azt nem ezen törvény, hanem régibb törvény állapítja meg, de ezen régi törvény sem mondott azzal újat, tisztán constatálta a meglévő állapotot. A régibb törvény is csak azon álláspontra lépett, a melyet Mocsáry képviselő úr igen helyesen jelzett, hogy az államnyelv kérdése nem e törvény kérdése, hanem cultur-kérdés. Mindenütt, ahol egy államban több nyelv, több nemzetiség van, egy nyelvnek kell vezérnyelvvé fejlődnie. Ezen fejlődést nem az irott törvény biztosítja, ez cultur-kérdés. Ezt azon nemzetiségnek természetes befolyása idézi elő, a mely természetes befolyás viszont természetes feltételeken alapul. Ezen természetes feltételek: a szám, a műveltség, a magyarosság, a történelmi múlt. Hiszen maga Román képviselő úr is, midőn arra hivatkozott, hogy azon törvényhatóságokban, melyek ezen javaslat életbe léptetését óhajtó feliratokat nyújtottak be, a magyar elem van túlnyomólag képviselve, épen azt igazolta, hogy ez cultur-kérdés, hogy ez az idézett tényezőkön alapuló természetes befolyás kérdése. S a hol megvannak ezen természetes feltételek, megvan a természetes befolyás joga is. Ezt irott törvénynyel sem decretálni, sem fenntartani, sem eltörölni nem lehet. Veszítse el a magyar nemzet bármely oknál fogva is ezen természetes feltételeket, elfogja veszíteni minden törvény daczára ezen természetes jogát és befolyását is és ez át fog szállani azon nemzetiségre is, a mely ezen természetes feltételek birtokában lesz. De addig, t. ház, míg a magyar nemzet az ezredéves magyar államban ezen természetes joggal és befolyással bír: addig ne követeljék tőlünk azon kevesen - ismétlem, hogy kevesen, mert a nemzetiségeknek túlnyomó többsége büszkén vallja magát magyar polgárnak, és őszintén szereti hazáját - addig ne követeljék tőlünk azon kevesen, a kik idegeneknek érzik magukat közttünk, hogy az ő kedvökért mi is idegenek legyünk saját hazánkban; ne követeljék azt ép azok nevében, kik nemcsak hogy nem ellenzik a törvényjavaslatot, hanem élénken óhajtják annak életbeléptetését; a kik bármely nyelven beszéljenek is különben, érzik, és tudják azt, hogy a magyar szabadság és testvéri szeretet alatt legbiztosabban fejleszthetik saját nemzetiségöket és a kik ép e közérzületnél fogva minden izgatás és minden csábítás daczára, mindig hű fiai maradtak e hazának.

Ez a közérzület magyarázza meg, t. ház, azt is, hogy Magyarország az államalkotás óta egy ezredéven át, az 1848-ik évi véres dráma szomorú emlékeit kivéve, átélte a polgárháború és belvillongás minden nemét, de nemzetiségi harczot napjainkig nem ismert.

Polyt Mihály és Román Sándor képviselő urak chauvinismust emlegetnek abban az államban, a melynek alkotmánya és intézményei soha sem állítottak fel válaszfalat magyar és nem magyar ajkú lakosok köztt; azon államban, melynek szabadsága alatt az őslakók és később bevándoroltak egyaránt megtudták őrizni sőt fejleszteni saját nemzeti jellegöket.

Ez tény, t. ház, melyet megczáfolni nem lehet, s mely tény igazolja azt, hogy a nemzetiségi kérdésnek, melyet jónak láttak ezen azzal semmi összefüggésben nem levő törvényjavaslatnál felidézni, indoka nem a mi alkotmányunkban és szabadelvű intézményeinkben, nem a haza lakosságában rejlik, hanem azon aspiratiokban és izgatásokban, melyek a haza határán túl, kifelé gravitálnak. (Úgy van!)

A mi alkotmányunk, t. ház, kiállja a versenyt bármely más egységes, de vegyes ajkú európai állammal, a nélkül, hogy fel kellene állítanunk a Polyt Mihály képviselő úr által önkényesen felállított Rajna-határvonalat nyugat és kelet közt. Keressenek uraim akár nyugaton, akár keleten és nem fognak találni sem kisebb, sem nagyobb államot, mely az egyenjogúság, türelmesség és testvéri szeretet elvét oly mértékben és oly állandóan gyakorolta volna, mint a magyar állam a legrégibb időktől kezdve. -

De ezen szabad intézmények mellett, ezen állami szerkezetünknek egységesnek és osztatlannak kell maradnia és ép ezen veszélylyel szemben, melyet Mocsáry Lajos t. képviselő úr idézett, emlékünkbe, nem szabad megingatnunk állami szerkezetünknek ezen egységes alapját és nem szabad magunkat visszaijesztetni az állameszme oly egyszerű és természetes nyilvánításától, mint e törvényjavaslatban van, sem az által, hogy egy részről brutalitásnak jellemzik eljárásunkat, sem az által, hogy másrészről naivitást vetnek szemünkre.

» 8 / 9 «

Polyt Mihály képviselő úr más nemzetek példájára hivatkozik. Ez a világ oly régóta áll, oly sokfélekép és annyi ember által kormányoztatott, hogy a történelemből majd mindenre lehetne példát hozni; de arra, t. ház, hogy a magyar-államnál igazságosabb, türelmesebb és méltányosabb állam létezett vagy létezik, nem hozott fel soha példát senki. (Elénk helyeslés.) Nem sikerült ez Polyt Mihály képviselő úrnak sem, sőt az általa felhozott példák is ellene bizonyítanak. Azon idézet, melyet ő a flamand nemzetre nézve felhozott, ép e törvényjavaslatot igazolja. Azt mondja ez idézet: "conserválni kell a flamand nemzetet." De kérdem, t. ház, ki akarja bármely nemzetre vonatkozólag ennek ellenkezőjét tenni? De előhozza az idézet az indokot is, hogy miért kell conserválni a flamand nemzetet: azért, mert ez adja meg Belgiumnak egyéniségét. Kell-e ennél helyesebb indok és igazolás arra, hogy Magyarországon a többi nemzetiségek mellett conserválni kell a magyar nemzetet, a magyar nyelvet is, mert hisz ki fogja megadni Magyarországnak egyéniségét, ha nem a magyar elem? (Tetszés.)

De Polyt képviselő úr bátorsága tovább megy. Ő itt ezen országban, hol az alkotmány szabadságának pajzsa alatt ő és társai bátran nevezhetik magukat idegeneknek, bátran hivatkozhatnak egy Philippinél való találkozásra; a hol minden nemzetiség egy ezredéven át úgy meg tudta őrizni egyéniségét, vallását és nyelvét, mint a szabad Angolországban és Amerikában sem; ott mer hivatkozni Lengyelországra és szomorú példájára; még ő juttatja eszünkbe, hogy ha ez a Lengyelország akkor, mikor nagy és hatalmas volt, assimilálta volna a népfajokat, - a mit sem e javaslat, sem a magyar nemzet nem akar, - úgy nem esett volna azon sors áldozatául, a melyet Polyt képviselő úr előadása szerint azon népfajok készítettek elő számára akkor, midőn hatalma meggyengült. És hivatkozik a képviselő úr azon Lengyelországra, a mely áldaná istenét, ha a szomszéd hatalom uralma alatt oly szabadságot, oly egyenjogúságot élvezhetne, mint Magyarországon a nemzetiségek bármelyike.

» 9 / 9 «

Ne féltsék, uraim, saját nemzetiségüket és annak érdekeit ezen javaslattól, a mely azokat nem bántja, még csak nem is érinti; ne féltsék a magyar nemzettől sem, a melynek számaránya sem veszélyes önökre, a melyet nem bánt hódítási, terjeszkedési viszketeg, mint a keleti szomszédok kisebb, nagyobb, legkisebb, legnagyobb államait, - és a mily őszinte rokonszenvvel kiséri a kebelében élő nemzetiségek kultur-törekvéseit, mert azokban önmagára nézve veszélyt nem lát, sőt inkább óhajtása az, hogy a hazában élő minden nemzetiség lehetőleg mívelődjék és kifejlődjék.

De féltsék nemzetiségöket és saját jól felfogott érdekeiket, a melyeket itt az országban háborítlanul őrizhetnek, ápolhatnak, de féltsék saját szabadságukat, melyet ők bizton élvezhetnek, azon hatalomtól, a melyet Polyt képviselő úr látott jónak emlékezetünkbe idézni, s a melynek, mint Lengyelország példája és a legújabb események is bizonyítják, akár ellenségeskedése, akár barátsága, akár támadása, akár ölelése egyaránt veszélyes a szabadságra nézve. Elfogadom a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául. {Elénk helyeslés.}

A beszédből ki szeretnék pár dolgot emelni:

1.)"Igaza van Gebbel képviselő úrnak abban, hogy minden honpolgárnak természetes joga, saját nyelvét fejleszteni, bár fájdalom, a zsarnoksággal vádolt magyar elem, ezen természetes jogát mai napig is gyakran kénytelen nélkülözni; mindenütt ott, a hol felekezeti, vagy egyéb czímen, a magyar nyelv tanítása az iskolából ki van zárva. "

2.)"De addig, t. ház, míg a magyar nemzet az ezredéves magyar államban ezen természetes joggal és befolyással bír: addig ne követeljék tőlünk azon kevesen - ismétlem, hogy kevesen, mert a nemzetiségeknek túlnyomó többsége büszkén vallja magát magyar polgárnak, és őszintén szereti hazáját - addig ne követeljék tőlünk azon kevesen, a kik idegeneknek érzik magukat közttünk, hogy az ő kedvökért mi is idegenek legyünk saját hazánkban;"

3.)"régen érzett óhajtása, hogy alkalom nyújtássék neki arra, miszerint a magyar nyelvet az állam minden polgára megtanulhassa. A hol ez tőlük függött, eddig is megtettek mindent saját hatáskörükön belől. Sajnos, hogy eddigi törvényeink hiányossága folytán ez nem mindig volt lehetséges, s a hol panaszok merültek fel, a melyek füleimhez jutottak, úgy azok mindenkor nem azért emeltettek, hogy magyarul kell tanulni, hanem azért, hogy az iskolákban nem lehet magyarul tanulni."

4.)Viszont azonban, az államnak nemcsak természetes joga, de kötelessége is alkalmat nyújtani arra, hogy a lakosság az állam nyelvét elsajátíthassa. Abban pedig, hogy az állam nyelve a magyar, sértést nem láthat senki. Azt nem ezen törvény, hanem régibb törvény állapítja meg, ..."

Sajnos arról a cikkben egy só sem esik, hogy a magyarok és székelyek ezer éve élnek(élnek erdélyben, míg a szásák "csak" 800 és a románok csak a késő-középkorban kezdte beszállingózni.

Az angolok jóval később hódították meg Írországot, de ezen "rövid" idő aladt gyakorlatilag kiölték az ír nyelvet, míg Hazánkban a szászok nyugodtan beszélhettek németül, a románok románul, stb.

"A mi alkotmányunk, t. ház, kiállja a versenyt bármely más egységes, de vegyes ajkú európai állammal, a nélkül, hogy fel kellene állítanunk a Polyt Mihály képviselő úr által önkényesen felállított Rajna-határvonalat nyugat és kelet közt. Keressenek uraim akár nyugaton, akár keleten és nem fognak találni sem kisebb, sem nagyobb államot, mely az egyenjogúság, türelmesség és testvéri szeretet elvét oly mértékben és oly állandóan gyakorolta volna, mint a magyar állam a legrégibb időktől kezdve. -"

Rako, végül is, hova vezetett, miként vegződött ez az ősöd által is helyeselt politika?

Az a politika, amelyik egyik alapeszméjét az utóbbi így fogalmazta meg:

"Mindenütt, ahol egy államban több nyelv, több nemzetiség van, egy nyelvnek kell vezérnyelvvé fejlődnie."

-----

Bravó a cikk szerzőjének s a Nyest szerkesztőinek, hogy ilyen szövegeket is közzé tesznek!

Nem értem, miért kell hisztizni. Igen érdekes analógiákat lehet levonni: konkrétan akár munícióként is szolgálhatnának az ilyen cikkek azoknak, akik komolyan veszik az erdélyi magyar autonómia ügyét. Aki meg csak hőzöngeni tud, annak amúgy is tök mindegy.

Érdekes, de nekem az elejétől sántít az okfejtés! Amit agy író "regényének" szövegére alapoznak, aki a saját gondolatait, érzelmeit írja abból a szemszögből, hogy ő mit szeretne. Ez minden, csak nem objektív tényeken alapuló alapigazság....... Számomra már így nem is elfogadható a további "magyarázás" !!!

Egy kissé olyan érzésem van, mintha a "nyest.hu" kimondottan azért alakult volna, hogy "tudományosan - nyesegesse" a Magyarok érdekeit...... Persze szívhez szóló köntösbe burkolva.....

@narancs: Szerintem, pedig a nyest.hu egy olyan oldal, ahol sok más oldallal ellentétben a tiszta igazságot mutatják be. Csak őszintén sajnálni tudom azokat, akik bedőlnek a sok internetes mesének...

@narancs: Szerintem, pedig a nyest.hu egy olyan oldal, ahol sok más oldallal ellentétben a tiszta igazságot mutatják be. Csak őszintén sajnálni tudom azokat, akik bedőlnek a sok internetes mesének...

"hogy más szögből világítsa meg a 21. század elején a székely zászló és az erdélyi autonómia ürügyén ismét fellángolt román-magyar politikai perpatvart" a 21. században már illene elfogadni a népek önrendelkezési jogát. Persz visszamehetünk az időben, de akkor népek kölcsönös sérelméről beszélünk, ami nem lehet alapja egy ilyen párbeszédnek. Az igaz, hogy követtek el akkoriban magyar politikusok is hibákat (mint minden más nemzet politikusai a nemzetállamok létrejöttének és megszilárdulásának korában). De az is tény, hogy nem szabadott volna erre válaszul 3 millió magyart magyar határon kívülre tenni. Az akkori döntések a déli szláv népeknek is rengeteg későbbi szenvedést okoztak (Jugoszlávia felbomlása). Ha pedig most (a régi politikusok hibái miatt) itt tartunk, akkor a maradék kisebbségeknek minden országban meg kell(ene) adni az önrendelkezés jogát.

@arafuraferi: Teljesen igazad van, de szerintem a cikk azoknak szólt, akik nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a magyar politikusok is követnek el hibákat akkor (sőt példaként állítják egyesek - nem mindannyian, de valljuk be, egy eléggé hangos kisebbség - maguk elé, akik az erdélyi autonómia mellett kampányolnak: pedig ha példaképeiket követnék, éppen hogy ellene kellene kampányolniuk. Azért ne várjunk ilyen ügyekben következetes gondolkodás tőlük. Nekem max. egy érdekes cikk, nem mintha lettek volna ilyen illúzióim)

"Az élet három nagyszínpadán (Székelyföldön, Budapesten, Bukarestben) bemutatott háromfelvonásos tragikomédia kapcsán ..."

Hát lehet,hogy neked ez csak "háromfelvonásos tragikomédia",de azoknak,akik évtizedek óta nyakig benne vannak,egyáltalán nem az.

"Az utólagos visszaemlékezések szerint minden tisztességes kocsmai verekedés úgy kezdődik, hogy „a másik visszaütött...”. "

Mire gondolsz?Ki az a "másik"?

Neked tanították az iskolában Liviu Rebreanut,vagy csak hírböl ismered?

Teljes körü autonómiát a külhoni magyaroknak!

Lehet, hogy én értettem félre valamit, de a kérdőjel a címben valamint az első sorok a cikkben mintha olyasvalamira utalnának, hogy az autonómia Erdélyben a román-magyar viszonyt csak bonyolítaná, holott ennek ellenkezője igaz.

Bevallom, utóbbi időben nem igazán olvastam magyar médiát, de amikor olvasok, es ne adj isten hozzászólásokat is elolvasom a cikkek alatt forogni kezd velem a világ. Magyarországon tényleg a többség azt hiszi, hogy Erdély és Bánság autonómiáját csakis magyarok akarják?? Ez abszolut nem igaz.

Nem tudom hallottak-e például Sabin Gherman nevű kolozsvári úrról? Ő már a kilencvenes években Erdély autonomiájáért kampanyolt, még a kezdetek kezdetén. Az utóbbi időben egyre nő azon erdélyiek és bánságiak száma, akik kezdik megérteni, hogy Nagy(kis, közép stb)Magyarországhoz vagy Romániához tartozni nem jelent megoldást sem gazdasági, sem pedig etnikai szempontból. A régi nemzetállam-mese agymosás hatása lassan-lassan de múlófélben van.

Erdély nem a magyaroké, nem a románoké, nem a szászoké, hanem az erdélyieké.

Azért azt is figyelembe kéne venni, hogy az ilyen Rebreánu hazafiasság azután tört utat magának, hogy az azelőtti oláhok és kunok egyesülésével az ország új nevet kapott. Addig is ugyanazt a nyelvet beszélték de senki nem volt nemzeti hős vagy hazafi...mert nem volt nekik olyan.

És ha már iskolákról, iskoláztatásról beszélünk akkor íme egy idevágó cikk :

erdely.ma/multidezo.php?id=192935&cim=az...yi_romanok_elnyomasa