A székely írás legkorábbi emléke?
A Somogy megyei Bodrog-Alsóbűn honfoglalás utáni vaskohók föltárása közben találtak egy írásjeleket tartalmazó apró cserépdarabot. A négy jel mindegyike megfeleltethető a székely írás egy-egy jelének. Valóban a székely írás emléke a cseréptöredék? Mi van ráírva? Egyáltalán: ismerjük a teljes feliratot?
Jelent már meg a nyesten írás azzal a címmel, hogy „a székely legkorábbi emlékei” – miért ajánlunk akkor most egy másik írást ugyanebben a tárgyban? A homokmégyi felirat kapcsán elmondott módszertani megfontolások miatt: mert van a homoródkarácsonyfalvi és a vargyasi feliratnál korábbi tárgyi emlék, amelyen a székely írás jelei ismerhetők föl – vagy legalábbis olyan jelek, amelyek a székely írás jelei is lehetnek –, egy vaskohó fúvókadarabján maradtak fenn. Ezt a korai emléket egyelőre mégis érdemes elválasztani a székelyföldi feliratoktól: azokat minden bizonnyal székelyek készítették, és magyar a szövegük, a fúvókadarabról egyelőre nem tudunk ilyen biztonsággal nyilatkozni. Ha szerencsénk van, előbb-utóbb megszűnik ez a bizonytalanság – amíg nem, addig érdemes óvatosan nyilatkozni e lelet ügyében.
(Forrás: Wikipédia (magyar változat))
Firkáló őskohász
A Somogyfajsztól néhány kilométerre fekvő Bodrog-Alsóbűn Gömöri János és Magyar Kálmán régi vaskohókat tártak föl – hasonlókat találtak Somogyfajszon is. Ezek a vaskohók sok hasonlóságot mutatnak a megelőző időszak avar olvasztóival, de a somogyfajszit és az alsóbűit is a honfoglalást követően építették, a 10., vagy a 11. században.
A somogyfajszi és alsóbűi kohók úgy készültek, hogy egy nagyobb, földbe ásott munkagödör oldalába olvasztókemenceként szolgáló üregeket vájtak. Ezeket aztán befalazták, az üreg falába pedig agyagból égetett fúvókát – egy rövid cső, az egyik oldalán kiszélesedő tölcsérben végződik – illesztettek, ehhez csatlakoztatták kívülről a fújtatót, amelynek segítségével a levegőt pumpálták a tűztérbe. Ahogy a kemencék elhasználódtak, fokozatosan bővítették a munkagödröt, a régit pedig az olvasztás melléktermékeivel temették be. A fúvókák igen nagy számban fordulnak elő ezeknek a régi vaskohóknak a törmelékanyagában, ebből a régészek arra következtetnek, hogy a kohókat minden vasolvasztás után föl kellett újítani. A kohókban egyébként 30-40 százalékos fémtartalmú gyepvasat dolgoztak föl, ez mocsarakban, állóvízben keletkező, agyaggal kevert barnavasérc.
(Forrás: mek.oszk.hu / Gömöri János, A 9-10. századi vaskohászat. In: A honfoglalásról sok szemmel I.)
Az 1999. március 24-én előkerült leletek tisztogatása közben vették észre, hogy az egyik fúvókatöredéken írásjelek (és egyéb karcolások) vannak. A jeleket a fúvóka kiszélesedő részének peremébe vájták, még az agyag kiégetése előtt. Négy írásjel ismerhető föl, elhelyezkedésükből nem állapítható meg egészen biztosan, hogy a teljes felirat ránk maradt-e, vagy csak egy töredék: az első betű előtt biztosan nem volt jel, de a fúvóka törésvonala nem zárja ki, hogy a jelsor folytatódott – mások szerint az utolsó betű elérte a peremet, tehát teljes szöveggel van dolgunk. A fúvóka mindössze 5,5-7 cm nagyságú, így a betűk aprók, egy centiméter körüliek, de vonalaik többsége jól kivehető, mindössze az első betű középső része mosódott el. Mind a négy betűt jól ismerjük a székely írás emlékeiből – a bodrog-alsóbűi fúvóka tehát a legkorábbi olyan emlék, amelynek egyértelműen köze van a ma ismert székely ábécéhez. Ez azonban még kevés ahhoz, hogy egyértelműen kijelenthessük: a székely írás legkorábbi emlékéről van szó – mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy a betűk hangértéke is megegyezik a megfelelő székely jelek hangértékével.
„Fújjuk, fújjuk!” – vagy mégsem? Forró talaj, tüzes vita
Négybetűs felirat megfejtése akkor sem mindig egyértelmű, ha az összes betű hangértékét ismerjük – különösen, ha magánhangzókat is többféleképp olvashatunk a leírt jelek közé. A rövidke fúvókafeliratnak több megfejtése született, ezek egy része komolytalan. A vaskohót föltáró Gömöri János első javaslata szerint a fúvókára azt írták, hogy „Anyának”, később ő maga sem látta igazolhatónak ezt a próbálkozást, és inkább Vékony Gábor megfejtését fogadta el.
Vékony a székely ábécé jeleinek hangértékében olvassa a feliratot, így a következő jelsort kapjuk: fonak. Vagyis a négy betű egyike, a harmadik valójában ligatúra – két betű összevonása –, így összesen öt hangot tudunk biztosan azonosítani a feliratban. Vékony szerint azonban az o betű ebben az időben még az [ú] hangot jelölte, s a később ismert, a v jellel szoros rokonságban álló u betű később alakult ki. Az értelmezésre Vékony különböző írásaiban több megoldást is javasolt, végül a fúnák olvasat mellett döntött. A szöveg értelme pedig ’fúnék’ – ez egyfajta „serkentő varázsige”, s a munka elősegítésére szolgált: valójában csak alakilag feltételes mód, funkciója szerint óhajtó mód. (Ma a felszólító móddal fejeznénk ezt ki: olyasmi, mint Erdélyben a „menjek már”, vagy a „dolgozzunk”.) Mivel a vasat régi szóhasználat szerint fújták, a felirat jelentése olyasmi lehet, hogy ’olvasszuk!’.
Vékony nem állt meg a jelek megfejtésénél, további következtetéseket vont le a rövidke szövegből. Arra építve, hogy a na ligatúra ilyen jelzése a Bolognai Rovásnaptárból ismeretes, igazolva látta, hogy a naptár előzménye már a 10. században meglehetett. Szerinte a fúvóka megerősíti saját föltételezését, hogy a székely írás a Kárpát-medence nyugati részén alakult ki a 9. században, 864 és 873 között. Mindezt kiegészítette még azzal, hogy a lelőhelyen talált cserepek és kerámiák díszítése, illetve a vasolvasztás módja a korábbi helyi anyagi kultúra folytatása, azaz a vaskohók a korábbi lakosok emlékei – s mivel a fúvóka felirata magyarul van, nyilvánvaló, hogy a korábbi lakosok nyelve is a magyar volt, tehát magyarul nem a 9. század végétől, a honfoglalástól beszéltek a Kárpát-medencében, hanem már előtte is. Ezzel Vékony vissza is tér az általa máshol is védelmezett kettős honfoglalás elméletéhez.
(Forrás: GeoLocation / Peti József / CC BY-SA 3.0)
Vékony Gábor megfejtési kísérletét Fodor István régész bírálta élesen. Fodor szerint „teljességgel valószínűtlen”, hogy a fúvóka és felirata a 10. századból származik – más régészek szerint viszont egyáltalán nem az, bár vannak, akik szerint inkább 11. századi. (Ez egyébként az olvasat szempontjából lényegében mindegy.) Fodor szerint Vékony szövegéből az olvasható ki, hogy szerinte a felirat készítője „jártas volt a glagolita, görög, avar és cirill írásban” – Vékony azonban ezt sehol nem mondta (írásait ismerve tudhatjuk, hogy nem is mondhatott ilyet). Vékony Gábor azt állította, hogy a székely írás az avar írásból alakult ki, és kölcsönzött betűt a cirill ábécéből. Itt történetesen az f jelről beszélt, és megjegyezte, hogy az a cirill mintájául szolgáló görögben a [θ] ([th]) jele volt. Azt, hogy a székely és az avar írás(ok?) között mi volt a kapcsolat, egyelőre pontosan nem tudjuk, egyáltalán nem biztos, hogy közvetlen leszármazásról beszélhetünk. Azt azonban nem csak Vékony gondolja, amit az f jeléről ír, többen ugyanígy vélik.
Fodor azt is fölrója Vékonynak, hogy módszertanilag helytelen a bűi felirat egyik betűjét „a szarvasi avar felirat, a másikat a görög és glagolita, a harmadikat pedig az 1690-es székely rovásemlék betűivel egybevetni”. Csakhogy Vékony nem ezt tette, hiszen valamennyi betűt a székely ábécé megfelelő jelével azonosította. Vékony a fúvókán látható székely jelek eredetéről, kapcsolatairól beszélt: hogy a székely ábécé f jele a cirill írásból származik, az n jelét megtaláljuk a szarvasi és a nagyszentmiklósi avar feliratokon (ez is így van), valamint hogy a na ligatúrát ismerjük a Bolognai Rovásemlékből. Ez szintén igaz. Tegyük azt is hozzá: jóllehet a bolognai naptár fennmaradt kézirata valóban 1690-ből való, mint Fodor megjegyzi, a lemásolt anyag viszont jóval (legkevesebb kétszáz évvel) korábbi, és semmi okunk föltételezni, hogy a ligatúrát csak a másolatot készítő Marsigli gróf kreálta volna, aki a székely írást egyébként nem ismerte. (A Bolognai Rovásemlék részletes ismertetésére hamarosan visszatérünk majd.)
Lassan járjunk, tovább érünk
Abban viszont igaza van Fodor Istvánnak, hogy a fúvóka nem igazolja, hogy a székelyek – vagy más magyarok – a honfoglalást megelőzően már régebben megtelepedtek a Kárpát-medencében. Vékony érvelésének a végső következtetései a tőle más alkalommal is látott hipotézishalmozással születtek. Nézzük még egyszer ezt a láncot: a lelőhelyen talált tárgyak folytonosságot mutatnak a korábbi helyi kultúrával, azaz a vaskohók a korábbi lakosok emlékei – ez már önmagában sem igazolható, hiszen a helyiek ugyan továbbra is ott maradtak egy másik etnikum betelepedése után, de az újonnan érkezettek át is vehetnek eljárási módokat és technikát. A 10. vagy 11. századi vaskohók értelemszerűen a 10. (vagy 11.) századi emberek emlékei – akik között lehettek korábban ott élők, csak újonnan érkezettek, és a két népesség keveredhetett is. Vékony szerint abból, hogy a fúvóka szövege magyar, az következik, hogy a korábbi lakosok nyelve is magyar volt. Ez azonban legfeljebb akkor volna igaz, ha az előző állítás védhető lenne, de még akkor is elég erős fenntartásokkal, merthogy a nyelvcsere igen jól ismert jelenség. Ha a kohókat az egykori avarok 10. századi utódai építették volna, abból sem következne, hogy ezek az utódok nem cserélhettek nyelvet a honfoglalás után. Sőt: egészen pontosan tudjuk, hogy előbb-utóbb valamennyi, a magyarokat megelőzően itt élt népesség nyelvet cserélt.
(Forrás: Picasa / TTSE közös képtár)
Mi az tehát, amit biztosan tudunk a jelenlegi adatok alapján az alsóbűi fúvóka feliratáról? A régészek szerint 10. vagy 11. századi. Világosan olvasható rajta négy jel, mindegyik azonosítható a székely írás valamelyik betűjével. Vékony olvasata, ami az egyes betűk hangértékének megadását illeti, alapvetően helyes – de az na ligatúraként értelmezett jelről érdemes azért elmondani, hogy az egy egyszerű a betű is lehet, mert a fúvóka görbülete is okozhatja a megszokott a-tól való eltérést, azaz hogy a betű függőleges szára némiképpen ívelt. Egyelőre nincs más adatunk arra sem, hogy az o jel az u hang jelölésére is szolgált, de éppenséggel nem elképzelhetetlen, hiszen több írásrendszerben is találkozunk ezzel a gyakorlattal, többek között a keleti türk írásban is. Nem lehetünk biztosak benne, hogy a jelsor nem folytatódott, azaz hogy a fennmaradt szöveg nem töredék.
Nagyon bizonytalan, hogy elfogadható-e Vékony értelmezése és a felirat funkciójának azonosítása (azaz hogy mágikus munkasegítő szöveg): ezt a hipotézist nem lehet minden kétséget kizáróan igazolni, de teljesen elvetni sem. Minthogy nagyon kevés jelet látunk a fúvókán, és nem tudhatjuk, hogy ez teljes szöveg-e vagy töredék, sőt még a betűk hangértékének meghatározása sem teljesen egyértelmű, jobb ilyenkor megállni, és elfogadni, hogy nincs még elég adatunk a továbblépéshez.
Úgy tűnik, abban igaza van Vékony Gábornak, hogy voltak olyan korai székely szállásterületek, amelyek nem estek messze a lelőhelytől. Igaz, a Dél-Dunántúlon inkább Baranya területére szokás székely szállásokat lokalizálni – de Somogyban (és Tolnában) szintén vannak nyomai szórványos székely telepeknek, ilyen lehetett például Segesd – Somogyfajsztól légvonalban úgy 30 kilométerre. A fúvóka felirata persze nem jelenti azt, hogy Somogyfajszon székely telep volt – de ha nem tekintjük lehetetlennek azt a föltevést, hogy a homokmégyi honfoglaló sírban esetleg kabar származású harcos török nyelvű feliratára bukkantunk, akkor azt sem zárhatjuk ki, hogy Alsóbű vidékére akár Segesd környékéről, akár Baranyából, Tolnából, de akár a távolabbi Szerémségből vagy a nyugati őrhelyekről odavetődött egy olyan székely „lövő”, aki ismerte a székely írás korai változatát. Az alsóbűi fúvóka feliratának megnyugtató megfejtésére még várnunk kell, de hogy köze van a székely íráshoz, azt csaknem biztosra vehetjük.
Irodalom
Fodor István: Vélemény a bodrog-bűi rovásírásleletről. História. 21/8. 1999.
Vékony Gábor: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. 2004
Ha elfogadjuk Vékony olvasatát, akkor ez funkcióját tekintve egy ráolvasó varázsjel. Ebben az esetben viszont fontos, h a felhasználó ne tudja elolvasni, hisz ezzel elveszti a varázsát. Ebben az esetben viszont a szövegből semmilyen következtetést nem lehet levonni a használók nyelvére, hanem csak a készítő, a táltos/varázsló nyelvére. tehát a kohászok nyugodtan lehettek tovább itt élő (és avar nyelvű) avarok, míg a felirat készítője pedig magyar nyelvű.
"A székely írás legkorábbi emléke?"
-Nem.
Nagyon nem.
@MolnarErik: "a kohászok nyugodtan lehettek tovább itt élő (és avar nyelvű) avarok, míg a felirat készítője pedig magyar nyelvű."
Kérdésem: Ismerjük-e annyira az avarok nyelvét, hogy szétválasztható legyen a honfoglalás-kori magyartól (nemcsak néhány szóról, hanem teljes nyelvről beszélve)?
A cikkből: "...sőt, egészen pontosan tudjuk, hogy előbb-utóbb valamennyi, a magyarokat megelőzően itt élt népesség nyelvet cserélt."
A sulyok el lett vetve szerintem. Egészen pontosan honnan a csudából is tudjuk? Hol van rá a hivatkozás? Én nem láttam egyet sem, úgyhogy nem is tudom egészen pontosan, hogy nyelvcsere történt-e a Kárpát-medencében, vagy csak több nyelv összeolvadása és egymásra rétegződése. Idézet egy meséből: "aki nem hiszi, járjon utána!"
Egészen pontosan tudom, hogy ilyen állításoknak nem dőlök be, és tartózkodni kell az ilyen légbőlkapott állítások leírásától, és elfogadásától egyaránt. Sokkal hihetőbb és gyakorlatiasabb a népek összeolvadásakor a nyelvi összeolvadás (az arányokon már lehet elmélkedni, az etnikai és társadalmi dominanciát figyelembe véve).
@baloch: Nyelvi összeolvadásokra a tudomány alig ismer példát, és nagyon speciális helyzetekben jönnek létre. www.nyest.hu/hirek/kereses/Kevert+nyelvek
Az alsóbűi felirat semmiképpen nem a legkorábbi emléke ennek az írásnak (amit most jobb híján székely írásnak nevezünk) hu.wikipedia.org/wiki/Szentgy%C3%B6rgyv%C3%B6lgyi_teh%C3%A9nszobor ). Székelyekhez sem kellene kötni olyan szorosan, hogy keressük a környéken a székely telepeket. Ugyanis a székely rovásírás, vagy székely írás elnevezés csak az újabb idők hibás elnevezése. Azt a prekoncepciót fejezi ki az írás székely elnevezése, amely a türk eredetű székelyek által használt türk eredetű írást akart látni benne (ma már tudjuk, hogy ez nem igaz). E prekoncepcióval szemben a székely írást korábban hun-szkíta írásnak nevezték. Azaz nem székelyeket, hanem hunokat és avarokat kell keresni Alsóbű környékén (s ők ott is voltak). Az avarok és elődeik is magyarul beszéltek (pl. a Tarih-i Üngürüsz szerint is) - azaz nem kellett minden népnek nyelvet cserélnie a honfoglalás korában.
A jelek vonalai lehetnek görbék azért is, mert a kohász a körmével nyomkodta bele az agyagba. Az első betű közepe nem romlott, csak hiányzik belőle az az X, ami miatt "f" betű lehetne. Mivel nincs ott, nem is "f", hanem "ly" - azaz a feliratot Lyónak alakban kell elolvasni. Ezt ma Jónak alakban írnánk, de a kiejtése azonos. Az Isten állandó jelzőjéről van szó, ami igazolja azt a feltevést, hogy a kohászok fohászáról van szó.
A magyarokat megelőző népességből nem valamennyi cserélt nyelvet. Az itt talált és meghódított szlávok sorsa ez lett:
Síkság (Kis és Nagyalföld): teljesen jelentéktelen szláv lakosság, ez egykori avar terület volt, valószínűleg már a hódítás során eltűntek.
Dunántúli szlávok: teljes egészében beolvadtak a magyarság, ez a legjelentősebb beolvadt szláv népesség, az asszimilált szlávok kétharmadát teheti ki, a dunántúli későbbi magyar népesség vagy fele tőlük származhat. A stájerországi szlávok a németségbe olvadtak be, miután a magyarok elvesztették ezt a területet. Etnikailag a vendek a maradékaik a Dráva-Mura vonaltól északra.
Felvidéki szlávok (a síkságot leszámítva): döntő többségük soha nem asszimilálódott, egy kisebbségük párhuzamosan olvadt be a magyarságba és a német telepesek közé a hegyek lábánál fekvő síksági területeken. A szlovákok és a ruszinok részben a maradékaik.
Kelet-Magyarországi szlávok: ez volt az egyetlen jelentősebb síkvidéki szláv népesség, nagyjából a Tisza beregi vonalától keletre. Teljesen beolvadtak a hegyek lábáig, jóval a mai nyelvhatáron túl. A ruszinok a maradékaik.
Erdélyi szlávok: fele-fele arányban olvadtak be a magyarságba és a később érkező románságba, mint azt a szláv eredetű román helynevek tömege bizonyítja, azokon a területeken, ahol a magyar helynévanyag hiányzik. Etnikailag teljesen eltűnt népesség.
Szlavóniai szlávok: kelet-Szlavóniában beolvadtak a magyarságba, majd a magyarsággal együtt kivesztek a török háborúk idején a közép-szlavóniaiakkal együtt. Maradékaiktól származnak a nyugat-szlavóniai horvátok.
Délvidéki szlávok: a bolgárokhoz közelebb álltak mint a szerbekhez, maradékaik kivesztek a török a háborúk elején, helyükbe délről-észak felé vándorló rácok és keletről-nyugat felé vándorló oláhok költöztek.
Bécsi medencei szlávok: miután a magyarok elvesztették a területek német uralom alá kerültek és a középkor végére beolvadtak a németségbe.
Morva völgyi szlávok: a középkor folyamán a magyarok elvesztették a területet északi részét, megmaradtak. Maradékaik a Kis-Kárpátoktól nyugatra élő szlovákok és a morva völgyi Morvák (Tlumacov-ig). A helyi magyar/székely lakosság is beolvadt közéjük még a középkor folyamán.
Az eredetileg meghódított szláv népesség sorsa hozzávetőleg a kiveszettek nélkül:
~40% beolvadt a magyarságba
~15% beolvadt a németségbe
~5% a románságba olvadt be
~40% megmaradt
Ez persze csak durva becslés.
@VG: „E prekoncepcióval szemben a székely írást korábban hun-szkíta írásnak nevezték”
Hiszen tele vagyunk olyan emlékekkel, ahol hun és szkíta nyelvű feliratokon használják ugyanezt a betűkészletet, igaz?
„Az avarok és elődeik is magyarul beszéltek”
Sőt, azok elődei is! Meg a hunok és szkíták is. Ádámról és Éváról nem is szólva! :)
Álljon meg díszmenet!
Istent ábrázoló szobrocskáról vagy más kultikus tárgyról van szó?
Nem.
Akkor minek hablatyolnak itt a ”tudósok” varázsigéről?
Ráadásul egy varázsige nem ilyen rövid.
Egyet szögezzünk le: ez a felirat vagy a fúvókát készítő mester névjegye, vagy a megrendelőé.
Ha én fazekas lennék, és többen rendelnének tőlem mindenféle cuccot, én is belevésném a megrendelő nevét, hogy ne legyen kavarodás.
Apropó!
A juhászok sem imákat véstek a botjaikra, hanem azt, hogy mennyi juh van, és esetleg melyik gazdától mennyit vettek át legeltetésre.
Mert nekik még volt józan magyar paraszti eszük (JMPÉ).
Az más tészta, hogy a középkori templomok falára, mennyezetére miket írtak.
@Kara-kán: Nézd, ez egy kiegészítő cikk, amely az olyanoknak íródott, mint néhány lentebbi hozzászóló, akik a szkítáktól eredeztetik a székely rovásírást. A fő mondanivalója az, hogy azok alapján amit tudunk, bármi lehet ennyi töredékből. Az olyan finomságok, hogy egyáltalán hogyan alakul ki az írás, milyen funkciói lehettek korábban majd akkor jön az ismeretterjesztésben, amikor meg lehet őket győzni arról, hogy ne a tatárlaki korongokban keressék a rovásírás ősét.
(Erről mindig az az egyetemi professzorom jut eszembe, akik a rovásírások "hasonlóságáról" szólva megjegyezte, hogy kemény anyagba - kőbe, fába, agyagba stb. - bármit karcol az ember, az ugyanúgy fog kinézni bármikor és bárhol. Akár szimbólumról, akár számolásról, akár egyszerű gyermekjátékról van szó.)
@Kara-kán: A hablattyal, s onnan a JMPÉ-vel értek egyet.
Csak nekem MOST sem fogod látni a Nyest listáján a friss hozzászólásomat. Harmadik hete. Pedig ez sem is "gyöknyelvészeti" elemzés.
Amiket én itt nagyrészt abbahagytam, mert a szerkesztőség egy márciusi emaijében, végleges kitiltás ellenében már eltitott tőle.
Néha ugyan... de alig merem kimondani, hogy "gyök"...
Mert hiszen a "szórt", tehát nem nyelvészeti rendszerbe foglalt "gyökösködést" - rajtam kívül - azóta is prímán megtűrik. Akár szamárságok, akár logikusak. Miért? Mert csak a komplett áj nyelvészeti rendszer zavarja őket:-)
@Pierre de La Croix:
"Nézd, ez egy kiegészítő cikk, amely az olyanoknak íródott, mint néhány lentebbi hozzászóló..."
- Igen, mivel a nyest egy "kisragadozó", legalábbis a medvénél kisebb. :) A cikksorozat magasabb szintű folytatása talán a Dörmögő Dömötörben ... ?
Ugyan mit tud a cikkíró, amit nem osztott meg velünk?
@Kara-kán: A varázsige, mint a neve is mutatja egy szó (mégpedig egy ige, mint ami Vékony olvasatában is szerepel). Egy ráolvasásnak (így első blikkre ráadásul olybá tűnik, h ez a varázsige eredeti jelentése), meg miért is kéne, hogy köze legyen bármiféle Istenség megemlítéséhez. A felirat alapján meg nem mondhatjuk, h nem fűződött kultikus cselekmény az elkészültéhez (sőt számomra inkább az tűnik logikusnak, h igen).
Arról már nem is beszélve, hogy számos vallásban/kultuszban nem is igazán van Istenség (persze ezek a vallás és az Istenség definiálástól is függnek).
@Diczkó: Azt az obaskúros elméleti vitát, hogy minek köszönhető a világban az írás megjelenése és miből fejlődtek ki az abc-k (a kínai jóslócsontokból vagy a Termékeny Félholdon használt és fennmaradt "könyvelési" szimbólumokból-é?). Mivel ez egy elméleti és szakmai vita, a nagyobb közönség számára nem tarthat figyelmet (különösen mivel a cikkben is meg van jegyezve, milyen kevés ilyen lelet van). Az egyetlen járható út annak kijelentése, hogy még az sem biztos, hogy írásról van szó.
(Az abc-k fejlődéséről különben itt is találhatóak cikkek).
Először még két szót a fuvoláról: használati utasítás volt rajta, az volt a fúvással kapcsolatos szó. Hogy melyik vége merrefelé, és / vagy milyen szögben kell beágyazni a kohó alá, ilyesmi.
Tehát a megfejtés akár helyes is lehet, csak az agyament mágia...
***
Az "ÍRÁS" már az állatvilágban is ismeretes... mint tájékoztató jelek a földön, tárgyakon.
Az emberi írás-olvasás (de a beszéd nem, az külön működik) a nyomkövetéssel kapcsolatos SZÁMOLÁSSAL kezdődött.
A nyomkövető megkülönböztette a kétlábúak (ellenséges törzsek) nyomait a négylábúakétól, hány egyed és milyen távol vannak, milyen régen haladtak el, stb.
A bármilyen nagyobb vadra vadászó fejben, veleszületett technikával (tehát gondolkodás nélkül) szorzott, négyzetre és köbre emelt. Másodpecek alatt.
A legfontosabb infokat a barlangrajzokon az állatra vagy föléje jegyezte le.
Az európai pont-pont-álló és fekvő vonal SZÁMÍRÁS nem-mennyiség-elemeket is tartalmazott. Tehát "szóbeli" infokat is.
És most pár szót a minimum 35.000 éves európai számírás elvi hasonmásáról, a kipuírásról.
Wikipedia, az inkák. A cikk ezzel a falrengető hülyeséggel kezdődik: "Az inkák nem tudtak írni és olvasni."
(Innentől viszont értelmes. "Életükről különböző pontokon megcsomózott zsinórokkal, a quipukkal (lásd: kipu) készítettek feljegyzéseket. Így fontos adatokat tárolhattak a jelentős eseményekről, törvényekről, népességükről, aranytartalékaikról stb. A színek, a csomók száma (a tízes számrendszert használták) és a zsinór hossza fejezte ki a csomóírás tartalmát. A quipukat könyvelési rendszerként is használták, ezek segítségével gyűjtötték be és tartották nyilván az adókat. A quipukat futárok útján továbbították."
***
Szóval elég a süketelésből. TUDJUK, hogyan kezdődött az írás-olvasás. A számírásba először csak "beledugdosott" plusz infókkal, aztán a pont és vonal jelek ferdítésével, hajlításával, kapcsolásával, bővítgetésével. Szerintem az ikonokkal való (hieroglifás) írás is csak nagyon késői, párezer éves "úri divat" volt már.
A nyomkövetés, -olvasás, következtetés, köbözés témakörhöz, és az elmondottak bizonyítékául egyedülállóan nagy iker-szóbokor van a héberben - egyszerűen hihetetlen, mennyi mindent elmond...
Lásd: Gyöknyelvészet II. fálj, 121-125. oldal.
Az ösztönös fejszámolás ma az egyes autisták és a nagyon ritka kétkezesek veleszületett képessége - mint az őskor szellemi maradványa.
Ehhez a színvonalhoz képes pl. a Nyest szerkesztősége már eléggé visszaesett, amennyiben pont az én cikkeimet rejti el a gyanútlan olvasó elől:-). Istenkém...
@Krizsa: És aki nem hisz ebben, az NE olvassa el a könyvet sem, mert utánajárunk... Irgum-burgum... :)) "A bármilyen nagyobb vadra vadászó fejben, veleszületett technikával (tehát gondolkodás nélkül) szorzott, négyzetre és köbre emelt. Másodpecek alatt.
A legfontosabb infokat a barlangrajzokon az állatra vagy föléje jegyezte le."
@Diczkó: Mielőtt félrevinne a hozzászólásom: arra célzok, hogy nem is biztos, hogy "rendes szöveg" vagy "abc" van azon a darabon. (Nem, nem arra célzok, hogy "varázsszöveg", hanem például egy értelmetlen jelölés).
@Pierre de La Croix: Nem kell "hinni", mert ilyenek ma is élnek köztünk. Magyarázd meg máskép, honnan tudnak egyes autisták és a teljesen normális kétkezesek (ami bizonyítottan ősi jelleg) nagy számokat nagy számokkal szorozni, osztani, négyzetre és köbre emelni? Nem pillanatszerűen, de kb. 10-20 másodperc alatt.
(Egy valódi kétkezest én is ismertem, a második férjem volt. Eddig 11 leszármazottjából - s minden házastárs jobbkezes - 10 jobb, 1 balkezes született. De sem kétkezes, sem fejszámoló nincs. A volt férjemet többször kérdeztem - nem tudta megmagyarázni, hogyan csinálja.
A mai 90:10% arányú jobb- és balkezesség (az eszközkészítés / fegyverhasználat következtében fokozatos nőtt az előember óta (ez a leletek mellett talált szerszámaikból látható).
Mivel elolvasva a hozzá szólást rájöttem hogy nem nekem szólt, tovább ítottam azt az illetékes nek. Mr. Szalmabáb meg is ígérte a mielõbbi választ.
@Pierre de La Croix:
"(Erről mindig az az egyetemi professzorom jut eszembe, akik a rovásírások "hasonlóságáról" szólva megjegyezte, hogy kemény anyagba - kőbe, fába, agyagba stb. - bármit karcol az ember, az ugyanúgy fog kinézni bármikor és bárhol. Akár szimbólumról, akár számolásról, akár egyszerű gyermekjátékról van szó.)"
- Nekem meg tudod, mi jut erről eszembe? Az analfabétának minden írás egyforma. Ha viszont sokáig nézünk egy szöveget, minél tovább nézzük, annál több apró részletre leszünk figyelmesek.
"Az egyetlen járható út annak kijelentése, hogy még az sem biztos, hogy írásról van szó."
- A terv ötlet nélkül olyan, mint az út irány nélkül.
/Sz.V.Sz./
Kedves Sándor Klára!
A felirattal kapcsolatban volna egy a megfejtéssel egyenértékű észrevételem, ha érdekli.
Az eddig ismert, eredetiben fennmaradt, a székely jelek segítségével jól olvasható felirat a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar nyelvű felirata. Amilyen érdekes ez a lelet, annyira nagy a csend körülötte.
hu.wikipedia.org/wiki/Szentgy%C3%B6rgyv%C3%B6lgyi_teh%C3%A9nszobor
Látom, nem érdekli. Nem baj, örök titok marad.
@VG: Az 1 agyagszobor gyak uazzal az 1 geometrikus mintával (derékszög). Semmilyen szövegnek értelmezhető dolog nincs rajta.
Na kérem, aki kohót épített és működtetett is, az már régesrég ÍRT is. Az is, aki a francia barlangrajzokat készítette és a rajzok fölé minimum számokat karcolt. Valszeg a "neander" is írt már, aki csontfurulyát készített. Szal az írás (akárha porba, fába karcolva) legkevesebb 35.000 éves. Akár tetszik ez a hivatalos nyelvészetnek, akár nem.
@Krizsa: Igen, feltéve, ha az írást a karcolás szinonimájának vesszük.
@MolnarErik: Az agyagtehénen négy székely jel olvasható. A lábain a "sarok" szójele szerepel (ezt nézted te az egyetlen, ismétlődő derékszögű jelnek, aminek szerinted nincs jelentése - de ez csak az ismerethiányodat jellemzi); a fején a "szár" (mai magyarsággal: úr) jele; a hátán (mindkét oldalon) az "ég" jele; a fenekén pedig a "Ten" (isten, tenyésztés) jele. Ezek együtt, a szoborral együtt képet adnak a korabeli ősvallási világelképzelésről. Vagyis 7500 évvel ezelőtt magyarul (magyarral rokon nyelven) beszélő, a székely írás hieroglifikus elődjét használó népek éltek a Dunántúlon. A vonatkozó cikket érdemes előbb elolvasni, s csak azután hozzászólni: hu.wikipedia.org/wiki/Szentgy%C3%B6rgyv%...gyi_teh%C3%A9nszobor
@MolnarErik: Természetes, hogy a karcolás is írás. Én még a hírvivő méhek "merrefelél van sok kaja?"- eltáncoljuk,
és a madarak "ezen a rejtekhelyen már nincs semmi, láthatod a földön, hogy szétszórtam az ehetetlen maradványokat" - én még ezt az üzenet-hagyást is "írásnak" tartom.
@Krizsa: egyetlen jel monoton ismétlése nem lehet írás. (természetesen akár jelenthetne is valamit, mondjuk, h tehén, v láb, de egyetlen jelből ez megállapíthatatlan, pláne a hangjelölő székely írás alapján).
@VG: A székely írás hangjelölő. A tehénen a fordított v jel ismétlődik mind a négy lábán és a testén egymásba fonódva (ilyen jel nincs a székely írásban). A fején meg két függőleges vonal van (ez ha nagyon akarom, tényleg megfelel a székely írás 2-jének). A fenekén nincs jel csak a hátsó lábakat jelölő fordított v-k látszanak.
@MolnarErik: Ja igen, ha a 3 fordított v-t nem 1 hanem 3 jelnek veszem, akkor a székely írás alapján jelenthet sss-t. És a 2 vonal is szsz-t.
Tehát a tehén székely írás alapú megfejtése: ssssssssssssssssss szsz (vagy 2).
@MolnarErik: Hieroglifás írásról volt szó és nem hangjelőlő írásról. De ennél többet én nem értek hozzá.
@Krizsa: A székely írás hangjelőlő írás, tehát nettó hülyeség a magát írástörténésznek kikiáltó úriember székely írásból eredeztetett "megfejtése". És ha szóírás is lenne, egy jel akkor se jelenthetne négyféle szót.
Ez egyébként talán segít megérteni, h 1 jel monoton ismétlése miért nem lehet írás (még ha karcolva van, akkor se):
static5.depositphotos.com/1012047/424/v/...-Greek-ornament..jpg
(Bár a te embered nyilván ezeket is el tudná olvasni a székely írás alapján, hha nagyon akarná).
Annyira nem értek hozzá, hogy jobb volna hozzá se szólni. De akkor sem tudom elhallgatni, hogy szerintem is "közlés" van a tehénkén. Elsősorban a jelek elhelyezkedése miatt gondolom ezt. Aztán az inka csomórás, meg az Ogham, ami kizárólag egyforma és egyenes vonalakból épít fel abc-t.
@MolnarErik: Nem egyetlen jel ismétlődik, hanem összesen négy eltérő jel van a szobrocskán. A lábán lévő sarok jelből valóban négy volt egykor, de a jobb hátsóról egy agyagdarabkával együtt lepattant, a bal hátsón pedig alig látszik. A fenekén a Ten jel szerepel (ezt tévesen tekinted a hátsó sarok jeleknek). A homlokán a szár, a hátán pedig az ég jele szerepel. Nézd meg jobban a képeket és ne ess ugyanabba a hibába, mint Mandics Gyurka barátunk!!
A szójeleket használó "hieroglifás" írás is hangjelölő, azaz fonetikus (mert a szó is hangokból áll). Ha hangjelölés alatt betűírást (tehát egy hangot jelölő jeleket) értenél, akkor érdemes lenne szakszerűbben fogalmaznod, mert így nincs igazad.
A tehénszobor jelei nem egyetlen hangot, hanem egy-egy szót jelölnek. Ezek esetében az akrofónia folyamatát még a kilencvenes években rekonstruáltuk, függetlenül a tehénszobortól.