A nem létező nemlétező
Olvasónk nyelvérzéke azt diktálja, hogy a „nemlétező” egybeírandó. Igaza van, de mégsem így írandó.
Jánostól kaptuk ezt a kérdést:
Az alábbi kép alapján felmerült bennem a kérdés, hogy a nem tagadószót mikor kell egybeírni a mögötte levő szóval?
Nem nemlétező lenne a helyes?
Kaptunk már nagyon hasonló kérdést korábban: ott a nem verbális és a nemverbális problémájáról volt szó. A nem létező – nemlétező páros nagyon hasonló problémát vet föl. A szerkezetet ugyanis egyetlen szóeleji hangsúllyal ejtjük; nem esik a nem és a létező elejére is egy-egy hangsúly. Ez pedig nagyon erősen csábít minket arra, hogy egybeírjuk: nemlétező.
Az is az egybeírás mellett szólhatna, hogy van olyan, hogy nemnegatív szám, nemlineáris függvény, nemfém, nemkötő elektronpár stb. Ezek azonban mind szaknyelvi terminusok. A nyelvészetben is találunk ilyeneket; ha egy olyan tulajdonságról van szó, amelynek két értéke lehet, gyakran ezzel a megoldással élünk: kerek és nemkerek magánhangzó például. Mindezek ellenére az Osiris-féle Helyesírás című kézikönyv egyértelműen fölsorolja a nem-es szerkezetek között, hogy a nem létező különírandó.
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!
Tehát ha szakkifejezés, akkor egybe lehet írni. Vagy kötőjellel, mint idegen nyelveken (non-).
Az érvelés tehát felsorol sok-sok esetet amikor a nem egybeírandó, majd közli, hogy a szótár ismeri a különírt alakot. ?!
Esetleg lenne esély bármiféle indoklásra, hogy ez miért jó? Mármint mi vezethette a szótáralkotót, hogy a különírást preferálja? Esetleg lehetséges, hogy 2 nem+létező van a nyelvünkben: egy egybeírós és egy különírós? Vagy ez nem létező kérdés? :)
A (könyv)címet egyébként én is rossznak érzem, így leírva, feltéve persze, hogy kitalált állatokról szól a könyv.
Ha olyan állatokról szól, amik MA nem léteznek (pl már kihaltak, vagy amilyenné várhatóan válni fog valamelyik), akkor jó csak a cím.
Ha a szabályzat ettől eltér, akkor a szabályzat hiányos.
Vicces meggondolás: a "nemlétező" a "nemlét"-ből is eredhetne, persze kevés értelemmel. Én örülök, hogy külön kell írni, sokkal egyértelműbb. A kötőjelezés anglicizmus lenne. Az egybeírást meg meg kell hagyni a jelentésmódosulásoknak, amikor a "nemlétező" valami plusz információt hordoz a különírthoz képest. Jelenleg ilyen nincsen.
1. Mit (nem) csinál? ő? Ő nem létező (melléknévi igenév alakú IGE) = nem létez (-ik). "Lekopott", úgymond, az ő végződés. A fene tudja miért, biztos úgy tetszett neki:-).
2. Milyen is ő? Nemlétező. Ez most egy összetett szó, ami ugyancsak melléknévi igenév alakú - MELLÉKNÉV.
Az igék archaikus alakja a 3 gyöknyelvben (finn-magyar-héber) melléknévi igenév alakú ige ÉS melléknév volt közösen.
A finnben és a héberben ez így is maradt. A magyarban az archaikus és a modern nyelvtan együtt él tovább, ezt is, azt is, párhuzamosan használjuk.
A magyar történeti nyelvészet soha nem alakult ki, ezért a modern magyar nyelvészet nem is tudott volna kialakulni.
Az archaikus nyelvtanokról azonban az IND-finnugor nyelvészet - a jelek szerint - még nem is hallott.
Összefoglalom: milyen kérdésre: NEMLÉTEZŐ, összetett szó, egybeírjuk.
Persze a szavak végéről sem ok nélkül "koptak le" a magánhangzók, hanem okkal. A nyelvtani szerkezetek változtak.
.
megin jól megindokoltátok.
úgy néz ki, Krizsa van itt a legközelebb.
nem létező : főnév
nemlétező : jelző
tehát a nemlétező nem létező nem létező nemlétező, hanem vagy létezhető nemlétező vagy nemlétezhető nemlétező.
.
ugyanígy nem azért lesz valami nemvalami mert szaknyelvi terminus (szakszó), hanem mert (a halmaz ami a valami valamilyenségének ellentétébe tartozik) kettő- vagy többféleképpen nem olyan mint a szóbanforgó jellemző.
@Krizsa:
handabanda.
A nemlétező szót azért írjuk egybe, mert egy feltételes kijelentés. Azért feltételes mert valójában még azzal sem vagyunk tisztában mi létezik.
A különírt változat pedig szintén egy cáfoló ellentétező kijelentés amit ha külön írunk vesszóvel szűnettel kell elválasszük a magyar hangsúly érdekében.
Nem, létező! Jelentése: Igenis létezik!
Nemlétező! Jelentése: Nincs olyan!
A "nem létező" önmagában nem, csak a nem utáni vesszővel értelmezhető szerintem..:)
Én a "nemlétező"-t ugyanolyan összetételnek érzem, mint pl. az "unszimpatikus"-t. Nem lehet, hogy ez a "nem" az "un"-hoz hasonló fosztóképző vagy mi a csuda?
@menasagh: "Azért feltételes mert valójában még azzal sem vagyunk tisztában mi létezik."
ha nem vagyunk tisztában azzal mi létezik, akkor nem tudnánk megmondani, h mi az ami nem létezik.
a magyarban:
2 fajta vaala van:
1. Létezik olyan? (hitetlenkedő)
2. Nem létezik! (hitetlenkedő)
.
ami nem létezik (ahogy helyesen mondod) nem tudhatjuk mennyi fajta lehet.
az az egy fajta, 'a létező' ami számunkra nyitott h felismerhessük.
Mostanában nem jártam erre, de köszönöm a cikket.
nekem valahogy az egybeírás lenne a természetesebb, ill az amit előttem írtak, főnév, ill melléknév szerepben.
Ezt is a görögökkel kellett volna kezdeni:
"... - hisz lehet létezés, de semmi nem lehet ..."
("... · έστι γάρ είναι μηδέν δ' ούκ έστιν ...").
@at.ti.la: Ezek az átkozott ékezetek már megint ☺
Itt egy érdekes könyvcím:
"A nemlétező, érvénytelen és hatálytalan jogügyletek elméleti és dogmatikai kérdései a római jogban és a modern jogokban"
moly.hu/system/covers/big/covers_318439.jpg?1410628865
Itt is külön keleltt volna írni? Nekem mindenestre elég furcsán hat különírva.
@szigetva: - Nem látom, hogy bejelentkeztél volna !
(Tudod: Egyik kutya, másik eb! 13.)
@at.ti.la: Nem értem ezt a bejelentkezős dolgot, mindenesetre ismét sikertelenül használtad az ógörög szöveg ékezeteit. Parmenidészt nem szokás a mai helyesírással idézni.
@szigetva: - Te nem tudsz nálam bejelentkezni !
(Másfél mondat görögül: Egyik kutya, másik eb! 13.)