-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Pusztay János szerint nem volt egységes uráli alapnyelv. Volt helyette Észak-eurázsiai nyelvi övezet (=ÉNYÖV), amely 4 tömbből állt. E tömbök folyamatosan változtak: a paleoszibériaiak kiválásával a másik három tömb létrehozott egy új nyelvi egységet, ez volt az uráli alapnyelv. Az uráli alapnyelven belül újabb nyelvi változások mentek végbe, egyes nyelvek közeledtek egymáshoz, míg mások inkább távolodtak.
Nemrégiben Makkay János finnugor őshazaelméletével foglalkoztunk. Most Pusztay János következik.
A finnugor őshazáról 1990 óta jelennek meg Pusztay János publikációi. Az ő megközelítése nyelvészeti alapú, míg Makkay János a régészeti eredményekre építette elképzeléseit.
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 103.)
Alapnyelv és lingua franca
Pusztay János első tanulmányában az alapnyelv fogalmát próbálta meg újradefiniálni. Az korábban is világos volt a kutatók számára, hogy egyetlen rekonstruált alapnyelv sem volt egységes. Pusztay János azonban az alapnyelvre a lingua franca terminológia alkalmazását javasolta, hangsúlyozva, hogy az alapnyelv különböző korábbi nyelvek közeledéséből jött létre. Véleménye szerint a nyelvi közeledés és nyelvi elválás többször egymás után is megtörténhetett, tehát elvben egy alapnyelv felbomlása után az adott alapnyelvből kiváló nyelvek más nyelvekkel szövetségre lépve új alapnyelvet, alapnyelveket hozhattak létre (1990: 157–158, 162–164.; 1997: 411–413.).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A történeti nyelvészetben alkalmazott hagyományos családfamodellt bírálva arra mutatott rá, hogy egyes nyelvi jelenségek csak az uráli nyelvcsalád egymástól távol álló alcsoportjaiban jellemzőek (pl. alanyi és tárgyas igeragozás, duális). Ezek nem eredhetnek a hagyományos értelemben vett, lényegében egységes alapnyelvből. Elmélete szerint az észak-eurázsiai nyelvi övezetben láncszerűen elhelyezkedő, egymással kapcsolatban állt alapnyelvek létezésével kell számolnunk. Az őshaza-lánc a Baltikumtól Nyugat-Szibériáig tartott. Ezt az elméleti konstrukciót véleménye szerint a régészeti leletek is bizonyítják (1995: 123–125.; 1997: 413–417).
A családfamodell alapján álló történeti nyelvészek éles támadást indítottak Pusztay János ellen. Cáfolták azokat a nyelvészeti érveket, amelyek újszerű elméletének alapjául szolgáltak. A szakmát mérgező vita A nyelvrokonságról (2010) című kötetben fekélyesedett el. Itt megjelent írásában Honti László Pusztayt lényegében besorolta a dilettáns nyelvészek közé (lásd az Anyanyelvünk rokonságáról című fejezet 213–223. oldalait).
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 104.)
Az alapnyelv ősi elemei
2011-ben publikált könyvében (Gyökereink) Pusztay János összefoglalta az alapnyelvről és az őshazáról kidolgozott koncepcióját. Ez alkotja művének első részét (A magyar nyelv előtörténete), míg a második részben (Milyen áfium ellen kell orvosság?) Honti Lászlónak válaszol, módszereit bírálja és állításait cáfolja. A vitával most nem foglalkozunk, a Honti által szerkesztett könyvet egyébként ismertette a Rénhírek (két részletben).
A 2011-es kötet tömören összefoglalja Pusztay nézeteit, így kiválóan alkalmas arra, hogy annak alapján mi még tovább tömörítsük a lényeget. (A lényeg a lényeg, a lényeg angyalok… pardon.)
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 104.)
A könyv második fejezetében (A metafora mint a nyelvi fejlődés egyik motorja) a szerző azt írja, hogy „a nyelv fejlődése … a népköltészeti alkotások születésével mutat rokonságot”. Ugyanakkor a magas presztízsű személyek nyelvhasználata is elindíthatott nyelvi változásokat. És végül, az asszociáció, és az általa megszülető metafora is a nyelv alakításának/alakulásának fontos eszköze. (2011. 16−17.) Na most, az a kérdés, hogy ez így együtt hogyan kutatható? Nem napjaink nyelvi változásaiban, hanem a pár ezer évvel ezelőttiekben. Pusztay János szerint „a kutatás során teret kell adni az intuíciónak, hiszen – Polányi [Mihály] szavaival – gyakorta előbb ismerjük az eredményt, mint a hozzá vezető utat”. (2011. 28.) Ezek a gondolatok azt mutatják, hogy Pusztay János kutatja a kutatás határait, szeretné a megismerhetetlent is megismerni. Ilyen határterület a finnugor történeti nyelvészetben az alapnyelvet megelőző korszak nyelvi jellegzetességeinek vizsgálata. Erről szól a Mi és hogyan történhetett című fejezet. Bevezető gondolatai között azt olvastuk, hogy a társtudományok együttműködésével kell valamiféle szintézist kialakítani. Ez természetes. Az együttműködés menetét a szerző a következő metaforával írja le: „ha ugyanazt a földrajzi területet vizsgálja a régész, az antropológus, a genetikus és a nyelvész, akkor az egyes jelenségek bemutatását szolgáló fóliákat egymásra téve gócpontok rajzolódnak ki”. Véleménye szerint „több tudományág eredményeinek együttes felhasználásával sikerrel vizsgálhatjuk az egy-egy területen lezajlott nyelvi-etnikai folyamatokat”. (2011. 34, 36.)
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 105.)
Ez azért nem egészen így van. Nem biztos, hogy ugyanott lesznek például a nyelvészeti és a régészeti gócpontok. És egy másik probléma: kétségtelenül fontos a tudományközi (interdiszciplináris) megközelítés, de nyelvi folyamatokat csak nyelvi adatokból lehet bizonyítani, etnikai folyamatokat pedig antropológiai adatokból. Az lehetséges, hogy a nyelvi és antropológiai adatok ugyanarra az etnokulturális folyamatra mutatnak, az egyik tudomány azonban csak valószínűsítheti a másik tudomány eredményeit, de nem bizonyíthatja.
Ennyi bevezető után a Mi és hogyan történhetett című fejezet áttekinti azokat a nyelvi jelenségeket, nyelvi kategóriákat (szófajok, számjelölés, esetrendszer, igei kategóriák stb.), amelyek már az uráli alapnyelvet is jellemezték. A vizsgálat célja csoportok elkülönítése az uráli alapnyelven belül. Az elemzés során Pusztay János prekoncepciók kényszeres alkalmazását olvassa a történeti nyelvészek fejére. Bizonyos nyelvi jelenségeket a történeti nyelvészek azért neveznek alapnyelvi eredetűnek, mivel az uráli alapnyelv egykori létezése bizonyított. Holott éppen ezeknek a jelenségeknek (is) kellene bizonyítaniuk, hogy egykor létezett az uráli alapnyelv. Innen továbblépve a szerző csak azokat a nyelvi jelenségeket fogadja el alapnyelvi eredetűnek, amelyek az uráli nyelvek minden alcsoportjából kimutathatók. A szerző nyelvi következtetéseinek bírálata nem az én feladatom. A nyelvi elemzés alapján felállított őshaza-koncepcióját történeti szempontból azonban használhatónak tartom.
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 106.)
Alapnyelv és őshaza
A nyelvi áttekintés után következik a történeti modell. A Dixon által 1997-ben publikált „megszakított egyensúly” elméletére hivatkozva Pusztay János az uráli nyelvek fejlődését nyelvi tömbösödések és szétválások folyamataként ábrázolja. Ez a modell alkalmazható a Pusztay János által már korábban feltételezett folyamatra. Az Észak-eurázsiai nyelvi övezetet négy tömb alkotta: 1) balti finnek, 2) permiek, marik, 3) ugorok, mordvinok, szamojédok, 4) további paleoszibériaiak. E négy tömbből az első kettő alkotta a tulajdonképpeni finnugor nyelveket, míg a harmadik és a negyedik a paleoszibériai nyelveket. A negyedik tömb (további paleoszibériaiak) kiválásával a másik három tömb létrehozott egy új nyelvi egységet, ez volt az uráli alapnyelv. Ezen a tömbön belül további nyelvi és kulturális átrendeződések mentek végbe, például a mordvin közeledett a balti finn nyelvekhez. Az alapnyelvet megelőző korábbi nyelvi tömbök egyedi vonásai a mai napig megfigyelhetők az uráli nyelvekben. (2011. 101−111.)
Pusztay János elképzelése sokkal inkább megfeleltethető azoknak a történeti folyamatoknak, amelyeket a régészeti kultúrák kialakulása, felbomlása, egymásra hatása mögött sejthetünk. Mint arra korábban utaltunk, régészeti szempontból már László Gyula is elfogadhatatlannak tartotta azt az elképzelést, hogy egy viszonylag kis területen élt alapnyelvi népesség szétterjedése, majd eközben a nyelvi egység felbomlása eredményezte azt az állapotot, amit ma látunk, vagyis azt, hogy az uráli nyelvek és népek Eurázsia erdőövezetében egymástól nagy távolságra találhatók.
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 107.)
Ugyanakkor az ÉNYÖV ilyen felosztása esetében a nyelvészeti „fólia” egyáltalán nem fedi a régészetit: a mordvinoknak nem látjuk az Urálon túli tájakkal fenntartott kapcsolatait. Látjuk viszont az őspermi népességnek – azon belül is a komi-zürjének és a komi permjákok elődeinek az Ob torkolatvidéke és a középső folyása felé mutató kapcsolatait. A tulajdonképpeni finnugorok elkülönítése balti finn és permi–mari csoportra régészetileg teljesen elfogadható.
Pusztay János utal arra véleményre (Kalevi Wiiktől idézi, de akár Makkay Jánosra is hivatkozhatott volna), hogy az utolsó jégkorszak után az ősfinnugorok az ukrajnai menedékből (refugiumból) vándoroltak észak felé. Makkay János két vándorlási útvonalat feltételez, amelyek megfeleltethetők lennének az ősbalti-finn és az őspermi/ősmari nyelvű népesség vándorlásának (lásd a Makkay János nézeteit tárgyaló íráshoz csatolt térkép 2. és 3. irányát).
Az ÉNYÖV ugor/mordvin/szamojéd csoportja pedig az Aral-tó mellékéről érkezhetett. V. Ny. Csernyecov annak idején úgy vélte, hogy az egész uráli ősnépesség onnan érkezett. Ha ez nem is fogadható el, de az Urál vidéki neolitnak az Aral-tó melléki kelteminari régészeti kultúrával kimutatott kapcsolatát később sem cáfolták.
Pusztay János őshaza- és alapnyelv-koncepciója feltétlenül érdemes a továbbgondolásra.
Felhasznált irodalom
A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Főszerk. Honti László. 2010, Budapest
Pusztay János: Zur Herausbildung der Protouralischen. Specimina Sibirica, III. 1990. 157–167.
Pusztay János: Diskussionsbeiträge zur Grundsprachenforschung (Beispiel: das Protouralische). Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica 43. 1995, Wiesbaden
Pusztay János: Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje. Életünk, 1997/3. 410–420.
Pusztay János: Gyökereink. A magyar nyelv előtörténete. Milyen áfium ellen kell orvosság? 2011, Budapest