Megkérdeztem egy újlatinos nyelvészt. A magyarázat végül is az, hogy a vulgáris latinban elterjedt jelenség volt a CA- zöngésülése, amennyiben az előző szó magánhangzóra végződött. Ez bizonyos szavakban rögzült (ilyen a gato/gatto), de végül nem általánosult.

Hasonló téma: http://elmexicano2010.blogspot.com/2011/09/miert-ejtik-spanyol-j-t-h-hoz-hasonloan.html

Mivel senki nem akar kezdeményező lenni, kezdem én. A blogomban felmerült egy érdekes kérdés Roland részéről: miért van az, hogy a latin CAT(T)U 'macska', melyet feltehetően [k]-val ejtettek, majdnem az összes újlatin nyelvben [g]-vel folytatódik: olasz gatto, szárd gattu, spanyol és portugál gato, katalán gat (és görög γάτα [gháta], ahova szintén a kései latin CATTÁ-ból került). Amit még ehhez tudni kell, és amiért érdekes az egész, hogy a szó eleji [k] > [g] nem rendszeres hangváltozás az újlatin nyelvekben, csak elszórtan vannak rá példák, egy-egy nyelv egy-egy szavában. Nos, a válasz igazából nem ismert, de többféle elképzelésem van, hogy mi történhetett, vegyük sorban.

1. A latin CATTUS-ban a C kezdetektől fogva [g]-t jelölt. Ismert, hogy a latinban eleinte nem különböztette meg az írás a zöngésséget a [k] és [g] esetében, mindkét hangot a C betűvel jelölték. Ennek viszont ellentmond, hogy a CATTUS kései/vulgáris latin szó, és a források szerint egy afroázsiai nyelvből származik. Szintén ellentmond, hogy a nem újlatin nyelvek – a görög kivételével – [k]-val vették át (angol cat, német Katz, baszk katu stb.), bár mondjuk ez lehet írás alapján történő átvétel is [k]-s ejtést feltételezve.

2. A [k] > [g] változás még egy közös, kései vulgáris latin ("protoromán") korszakban ment végbe, ahonnan bekerült az újlatin nyelvekbe, míg a többi nyelv ez előtt vette át a szót [k]-val. Kivétel lenne itt a francia, ahol nem zöngésült a [k], viszont palatalizálódott: chat [sá]; szerintem a két változás nem zárná ki egymást.

3. Mivel a latinba egy afroázsiai nyelvből került a szó, elképzelhető, hogy eredetileg olyan hang állt az elején, ami a latinban ismeretlen volt (pl. [q] vagy [gh]), így C-vel vették át, viszont ezt hol [k]-val, hol [g]-vel ejtették.

4. A változás nem pánromán eredetű és nem is a latinban zajlott le, hanem már valamelyik újlatinnak nevezhető nyelvváltozatban (pl. északolaszban), s innen került be a többi újlatin nyelvbe. Ennek viszont a görög példa mond ellent, ahol úgy néz ki, hogy a latinnal > újlatinnal párhuzamos fejlődés történt (kései latin CATTA > koiné κάττα > újgörög γάτα).