A  legtöbb leírt ÉS kiejtett hanggal a magyar bír , ha a hasonlítás a legismertebb, leggyakrabban használt nyelvekhez vetjük. A magyar ráadásul írásban azért esélyesebb megmaradni érthetőnek az utókor számára, mert adott hangot adott jellel írja és nem változik- sem szóról szóra megtanulandó módon, sem leírt szabályok szerinti torzítások (mást ír, ugyanaz a betű környezettől függőn akár 9 féle kiejtést is jelent. Az angol, francia meg egyenesen most sem lenne érthető, ha a franciát beszélők lennének az egyetlen szöveget üzenők- hirtelen emberek eltűnését  követő új és pl. csak latint beszélő emberek esetén.

Mert nem is érzékeltethető az, hogyan ejtik ki a szövegeiket, annyi tuti, hogy nem hasonlít az írotthoz. Az angolt sem lenne könnyű- vagy inkább lehetetlen lenne- kimondani úgy írás szerint, hogy nincs angolt ismerő ember, aki szól: Az a-t pl. Éj-nek, ae-nek, a-nak, o-nak, e-nek torz- hátra-mélyrehúzott abszolút száj és torokhang az ejtése, igazán szavanként megtanulva megszokva tudja az angol is ezt jól ejteni- és csak egy betűről beszéltünk.

A magyar nem torzít.

A hangejtés főleg tájszó- távolkerülő emberek körülzárt csoportjában előjüvő egyedi szófűzásek, vagy épp idegen ajkúakkal érintkezés miatti torzulások módosítják állandóan a nyelvet. A francia is gyorsan változó, az orrhangon, előre- alsó fogakhoz hoz, szájpadhoszélen, középen homorított kényszernyelvállás a jellemző és a lágyszájpad közel olyan, mint búvárreflexes ellenhelyzetben- lógó lágyszájpad, ez tereli az orr felé a hangot, és ezért lesz orron-szájon turbékolónak nevezhető a nyelv- de az írása szerint ember nincs, aki ezt megfejthetné.

Az orosz "jeri" pl. szintén egy szokatlan hang, hátrahúzott nyelvvel egy orros i, ami kicsit ü-nek hallik és nem hangsúlyos.

De fontos, hogy ezek a hangalaki módosulások nem természetes őshangok, természetes , nem túlhúzott, nem orron engedett sem egyéb kényszerkiejtést jelentenek mindenkinek, valójában pl. levelezni a magyarnak lenne esélye hibátlan írása miatt. A szlávot pl. leírni nem nagy cucc, kmondani igen- 5-6 mássalhangzót tesznek egymás mellé, ami szinte kiejthetetlen- de új igazi hangot nem hoz a szláv, sokkal kevesebb hang és betű van itt is, mint a magyarban. Ö-t, ú-t, a-t és á-t, e_t és é-t o-t és ót, ü-t, ű-t nem ejtenek legtöbb nyelven- max. ezekből párat nyelvenként. A magyarnak nehezebb más nyelvet megtanulni, mint ny.-eu. népeinek az egymásét, de nem a hangok kiejtése miatt. (az orosz jeri nélkül, i-vel vagy ü-vel is megérti, ha egyébként odavaló orosz szót mondanak neki- max. tudja, hogy idegen. A magyar nem rokona a nyugati beszédnek, azok rokonai egymásnak- teljesen más szerkezettel.