Most olvastam egy 1894-es kiadású nyomtatványt, ahol még "eggy" volt helyesen írva az egy..
A bizonytalanság talán abból fakad(t), hogy talán kétféle eredet is szóba jöhet:
a "hegy" fn.-ből a "h elnémulásával" lett az-->"*egy" megkopott főnév számnévvé, ahogyan ma is írjuk,
korábban pedig, talán az
*eszt (-->eszik) / *ed(t) (*edte--->ette///a felszólító módú: te *edj! mai d=g írással: eggy! vált számnévvé.
Példák hosszú "gy"-re:
maradj, ébredj, kapaszkodj, mind hosszú "ggy"-vel mondjuk a kemény, határozott felszólításokat..
De:
Nem anomália, hogy a "mondj" (valamit) éppen rövid a "gy", mert kérésszerű, határozatlan ez a felszólítás.
Ebből szerintem jogos, hogy arra következtethetünk, hogy az "egy" és az "eggy" is helyes írásmód, csak mást-mást jelentenek, hiszen szituációtól függően kétféleképpen is ejtjük:
Pl.:
-Hány alma van a kosárban?
Két nézőpont lehetséges:
a/
-Öt darab. (Az ötöt két "tt"-vel mondjuk.. Ez sem véletlen, de ez más kérdés..)
(-Eggy db. piros, kettő db. zöld és kettő db. sárga.)
Kemény, a kérdést kiemelő "darabos" válasz, előbb leszámolta az egészet, azután felosztja színekre, és azután válaszol.
(A második mondata már el sem hangzik, mert nem volt kérdés.)
b/
Lássuk csak..
-Egy piros (színű), két zöld (színű) és két sárga (színű)..
-Összesen öt darab.
Lágy válasz, először a színeket számolja le, azután mondja meg számszerűen miből hány van.
A hétköznapokban, pl. a piacon, inkább a "lassú", b/ formátum használatos.. :)
A matematikában (tisztán számok, dimenzió nélkül) a "kemény" számokat használjuk...
Akkor miért változtatták meg az "eggy" helyesírását "egy"-re?
Nemde ma úgy kéne számolnunk, hogy "egy, két, há(rom), négy"? :)
