Kiugrok a bőrömből! Fogalmam sincs, hogy hol lehet szóvá tenni - ha rossz hangulatban vagyok, én a helyszínen szoktam szóvá tenni- ha a nevezett helyeken az ügyfeleket, pácienseket lenénizik, lebácsizzák, miközben hallottam már olyan rendőrségi hírt is, hogy a " hölgy markecolt".

Ez a szűk egyéni akció nem tűnik eléggé hatásosnak. Célszerűnek tartanám, ha a hittan és az erkölcstan bevezetése mellett néhány szót fordítanának annak az oktatására is, hogy miként kell megszólítani egy felnőttnek egy idegen felnőttet. Én ugyan meg szoktam említeni, hogy ivarérett felnőtt rokoni vagy bizalmas kapcsolat nélkül nem "nénizget, bácsizgat, papázgat" idegent, ezt korántsem veszi mindenki megtiszteltetésnek . 

Belátom, hogy vannak - inkább talán voltak - olyan közösségek, ahol ez valóban megtiszteltetésnek számított. Tételesen tudom, hogy a mestert bácsizta az esetleg nála idősebb vagy olyan korú beosztottja, ahol a korkülönbség egyébként nem indokolta volna, de valószínűnek tartom - inkább olvasmányok alapján- hogy faluhelyen is szokás volt.

Nehéz a magyar nyelv! Mellékesen a közmédia is zavarban van ebben a kérdésben.  Talán tegnap arról szóltak a hírek, hogy Argentínából hazasegítettek látogatóba egy 70 év feletti házaspárt, akik már kinn születtek - és a riporter is boldogan nénizte-bácsizta őket.

Tehát: nem a kisgyerekekre gondolok, hanem a felnőtt, elvileg tanult és művelt emberekre, főleg, ha " hivatalban" vannak,. Az egyéni modortalanság egyéni ügy.