Mi a baj ezzel az országgal?
Fejes László (nyest.hu)
, 2011. december 12. 11:28
A mai magyarság tragédiája, hogy képtelen saját államában gondolkodni. Azzal persze nincs semmi probléma, hogy aktívan gondolkodik a határon túl nyúló nyelvi közösségben, és így valamilyen szempontból a saját kultúrájához tartozónak érzi. Az olimpián azonban nem a nyelvi közösségek, hanem az államok vesznek részt.
Ha valaki Kalotaszegen születik, abba a közösségbe, amely magáénak mondhatja az adott mintát, román állampolgár lesz, és élsportolóként a Román Köztársaságot fogja képviselni az olimpián. Természetesen szabad akaratából felveheti a magyar állampolgárságot, emigrálhat, bejkerülhet a magyar csapatba is – de hasonló módon bekerülhet bármilyen válogatottba. A kalotaszegi minta – ha államokhoz próbáljuk besorolni – a Román Köztársaság öröksége, akárhogy nézzük, a Magyar Köztársaság ezt lenyúlta. Ezt azonban senki nem tartja cikinek, sőt.
Sajnos még rémisztőbb elképzelni, mi lett volna, ha a ruhák tervezői magyarországi, de nem magyar nyelvű közösség motívumkészletéhez nyúlnak, mondjuk demonstratíve magyarországi szlovák motívumokat választanak az olimpia formaruhához. Ezt bezzeg nyilván felzúdulás követte volna, és a közfelháborodás arra a felfogásra épült volna, hogy „mintha nekünk nem lennének saját, értékes mintáink, kulturális örökségünk” stb. stb. Mert honfitársaink, ha nem velünk egy nyelvet beszélnek, nem a mieink, ám más államok állampolgárait közös nyelvünk miatt a sajátunknak tekintjük.
A kérdés tehát az, létezik-e a tudatunkban egyáltalán a Magyar Köztársaság.
Hozzászólások (2):
2
arafuraferi
2012. március 23. 17:01
"mai magyarság tragédiája, hogy képtelen saját államában gondolkodni" Marha nagy tragédia, inkább az a tragédia, hogy 40 évig azt sulykolták, hogy a határokon túliak nem tartoznak a magyar néphez.
"Román Köztársaság öröksége" Nagyon érdekli őket az biztos a magyar népművészet. És ki mondta, hogy kalotaszegi mintát csak Kalotaszegen lehet hímezni, nem lehet Magyarországon magyarul hímezni?
"olimpián azonban nem a nyelvi közösségek, hanem az államok vesznek részt" Miért fáj az a szerzőnek, hogy olyanok támogatnak minket, akik sose akartak Romániában lakni, csak rájuk kényszerítették azt az államot?
Csodás modern felfogás: igazítsuk a kulturális örökséget az országhatárokhoz. Hogy juthat ez valakinek egyáltalán az eszébe?
1
Sigmoid
2012. január 12. 11:04
Nincs egyetlen európai nép sem, akik a területi, államisági keret alapján definiálják magukat.
A leggyakoribb a nyelv szerinti szeparatizmus. Egy vallon közelebb érzi magához a franciát, mint a flamandot, és a flamand inkább érzi magát hollandnak mint vallonnak.
A dicső történelem nemzetformáló ereje is elég gyakori. Az osztrákok nemzeti identitása, Németországtól való különállása a birodalmi múlton és gazdag kultúrörökségen alapszik.
A Magyar Köztársaságnak nincs se dicső múltja, se kultúröröksége. A magyar nyelvet beszélő nyelvközösségnek viszont van mindkettő, még ha a múlt néha tragikomikus is.
Az érzelmi térképen nem létezik olyan, hogy "Magyar Köztársaság". Akik távol érzi maguktól a magyar nemzeti érzelmet, azok is inkább páneurópainak érzik magukat - a Magyar Köztársaságot senki nem "szereti".
Ugyanakkor azt erősen kétlem, hogy a belföldi szlovák motívumok kiakadást váltanának ki. Valószínű fel sem merülne a potenciális kiakadókban, hogy az szlovák motívum. Ugyanúgy, ahogy a szláv busójárást is vígan asszimilálták.
