A számítógépek világában egyre inkább előtérbe kerül annak a lehetősége, hogy fordító programmal, mintegy gépi „szinkron tolmács” segítségével, minél tökéletesebb minőségű kapcsolatot létesítsünk eltérő anyanyelvű beszélgető partnerek között. Nemrégen olvastam az un. „atom” processzor megjelenéséről is, ami forradalmasíthatja a „tömegérintkezést” (idegen kifejezéssel „kommunikációt”), de nem erről akarok most írni, csupán ennek kapcsán jutottam arra a gondolatra sokadszor, hogy valóban fontos volna megértenünk az ember "nyelvi logikájának" mibenlétét. Ezzel csupán elfogadom a tudós társadalom ilyen irányú törekvéseit... Valahol olvastam egy furcsa értékelést Noam Chomsky amerikai matematikus nyelvtudományi, kevéssé értékesnek (mondhatni értéktelennek) ítélt „univerzális” vagy „mentális” nyelvtani feltételezésével kapcsolatban. (Számára valószínűleg azért fontos ez az elképzelés, hogy matematikailag leírhassa, és a számítástechnika számára elérhetővé tegye.) Miért ne lehetne meg ennek a gondolatnak a létjogosultsága!? A matematikai leírás sikeres lehetőségéhez persze nem tudok hozzá szólni. Ahogy bebizonyosodott, hogy van őssejt, lehetségesnek tartom, hogy be fogják valaha bizonyítani, hogy hasonlóan az állatokhoz (pl. a csikó szinte azonnal képes felállni, járni és szopni születése után), az ember is rendelkezik egy „kicsi” kezdeti „beszédkészség programmal”, ami lehetővé teszi, hogy fantasztikus sebességgel, feltöltődjön az emberi agy a szükséges logikai képességekkel, „regiszter és memória” kiosztásokkal, hozzáférési „címekkel” . Talán a születéskori első sikeres lélegzetvételkor kapjuk meg az indító jelet ennek az apró programnak a kibontására, melynek hatására az agy előkészítése (a „rendszer installálása”) befejeződik. Ezzel készen lehetünk a világ jelenségeinek befogadására, és az emberi beszéd elsajátítására is. Mivel szellemi szintünk végleges kialakulása egyfajta speciális tehetségtől és persze egészségi állapottól is függ, nem csak a képzés módjától, nagyon valószínűnek látom a fizikailag körülhatárolt kezdeti „mini program” létét ember esetén is, nem csak az állat világban. Ha vissza helyeznénk a programmal felkészített kicsi embert időben akármelyik korba, annak a kornak megfelelő szintű felnőtt válna belőle, ha figyelmen kívül hagyjuk az időközben előállt genetikai „mutációk sorát”, ami esetleg a gondolkodási képességre („mentálisan”) is hatott. Azért nem tartom az elhanyagolással élő megközelítést kifogásolhatónak, mert a műszaki élet is tele van hasonló jellegű „tegyük fel” egyszerűsítő korlátozásokkal, és mégis jó eredményeket érhetünk el, ha jól körülhatároljuk a problémát. Mivel az említett „kicsomagolás”-nak teljesen illeszkedni kell az embrióból kialakult emberi agy fizikai valóságához, nincs két egyformán gondolkodó ember, mert nincs két fizikailag azonos agy sem. Hasonlóan, mint a faleveleknél általában, melyek egy fajhoz tartoznak ugyan, egy adott fára vonatkozóan, még sincs két egyforma levél köztük. Érdekes lehet a fentiek alapján megvizsgálni különböző szintű kultúrákhoz tartozó kisgyermekek fejlődését ahogy saját kultúrájukban növekednek és szocializálódnak, ezzel együtt folyamatosan összehasonlítani az agyi tevékenységük és beszédjük változását, amit ma már könnyedén meg lehet tenni. Lehet, hogy egy "magyarázó tipusú anyanyelv"  valóban visszahat a gondolkodásra? 2013. 04.Szatmári Sándorné