A kínai nyelv európai szemszögből!

Nincs sem határozott, sem határozatlan névelő (a, az, egy).

A főnevek a szövegkörnyezettől függően egyes és többes számban egyaránt érthetők. Személyes névmásoknál, és különleges esetekben (félreértések elkerülése végett) személyt jelentő főneveknél men (ejtsd: men) segédszóval jelölik a többes számot.

Birtokviszony esetén: elöl van a birtokos, utána a birtok, akárcsak a magyarban, közöttük a de (ejtsd: tö) segédszó.