@foldi: Elnézést, hogy csak most válaszolok, de elutaztunk. Nagyon köszönöm a válaszod és az ajánlásaid. Sajnos mi budapestiek vagyunk, Ha van ezen oviknak és iskolának Budán is testvérintézménye, az jó lenne. De az már jó, hogy vannak ilyen intézmények.

@mackó: Ja és persze sulink is van ám!! Szintén nagyon családcentrikus, nagyobbik oda jár, most fejezi be a 4-et, a kisebb most megy majd elsőbe. Tudnék mesélni, csupa jókat.

@mackó: Szia, én is így gondolom, teljesen egyetértek (épp ezt próbálom elmondani a " 7 tipp a gyermekek korai fejlesztéséért" című cikk hozzászólásában). Mi , szülők tehetjük a legtöbbet. A lényeg, hogy itt nálunk, Isaszegen megfelelő ovikat találsz : Bóbita és Hétszínvirág óvodák. A Bóbitában vegyes csoportok vannak, 3-6 évesek járnak minden csoportba. Mi ide jártunk. A Hétszínvirágban pedig a hagyományos módszer szerint, kiscsoport, középső, stb. Nem tudom, ti hol laktok. Nagyon tudnám ajánlani. Remélem, találtok kedvetekre valót.

Magam részéről egyetértek a cikk írójával. Az iskola első két évét úgymond óvodásítani kellene és nem az óvodákat iskolásítani. Minden gyerek megtanul olvasni a maga tempójában. Az a gyerek, aki a nyári szünet előtt szinte csak játszhatott és sokat meséltek, verseltek, mondókáztak neki ,szeptemberben egyszercsak belecsöppen a csend! rend! Fegyelem! légkörbe. Az új helyzetet is meg kell szoknia és még teljesítményt is várnak tőle.

Amikor én még gyerek voltam, az elsősöknek volt kiságyuk, ahol délben aludhattak. Ez nem is volt olyan régen, mert csak 37 éves vagyok. Minden gyerek megtanult olvasni. Ellenben ma sok gyerek még 4. osztályban sem tud olvasni és felsőben gond a szövegértés. A jobban haladóknak a mi időnkben a pedagógus plusz feladatot adott. Akkoriban 36an voltunk egy osztályban és igen csak vegyesek, mégis megoldható volt. Talán ma is vannak erre módszerek a pedagógusok zsebében.

Ma már a sok fejlesztéssel, ami az óvodákban zajlik (mert úgy választunk ovit, hogy mennyi képzés zajlik) és a szülők által történik amikor foglalkozásokról, foglalkozásokra cipelik gyermekeiket (ovisok és kisiskolások) szerintem éppen a gyermekkort vesszük el tőlük. Mikor van idő a tudásnak leülepednie? A gyakorlásra is kell idő. Amikor gyermekem egy hónapja ugyanazt a mesét vette elő, bevallom már nagyon untam, de rájöttem, hogy ő éppen memorizál. Aztán egy napon a Kipp Kopp mesét mesélte a mackóinak.

Félreértés ne essék. A játékos felfedezést nem utasítom el. Magam is rengeteget játszom és mesélek, mondókázom, énekelek (pedig tragikus a hangom) gyermekemnek. Minden programomra (vásárlás /könyv, zene, élelmiszer/, fodrász, kertészet) magammal viszem. Fontosnak tartom, hogy helyesen beszéljek előtte. Észrevettem ugyanis, hogy magunk sem helyesen alkalmazzuk a -ba, -be, -ban, -ben ragokat, sok izét használunk.... Következetesen kerültem a babanyelvet és a felesleges kicsinyítéseket. A seb az nem bibi volt nálunk, hanem seb. Igaz így később mondta ki, de miért kellene 2szer tanulnia valamit. A sok mondóka, vers, dal és mese révén folyamatosan bővült a szókincse. Ma már egy 4 éves gyermek szintjén beszél 29 hónaposan, holott nem fejlesztettem, csak rengeteget beszéltünk séta alatt, vásárlás, takarítás közben. Igaz lassabban haladok, de jutalmam az ő gyarapodása. Sőt mellette németül és angolul mondókázunk és dalolunk. Magam is kétnyelvű vagyok. Ugyan a beszélt nyelvet még nem, csak a nyelvszeretetet adom át a mondókák, dalok révén. Kerülöm a tiltásokat és arra hívom fel a figyelmét amit lehet és ezt tágan értelmezem, hogy a kíváncsiságát ki tudja elégíteni. Igyekeztem nyugodt légkört teremteni neki, így hetente csak 2 olyan alkalom van, ahová időpontra megyünk, minden mást hozzá igazítva intezek. Vagyis mindegy, hogy délelőtt vásárolok, vagy délután. Az egyik alkalom egy olyan közösség, ahol angol dalokat és mondókákat tanul a másik pedig egy torna sok mondókával. Persze ezekről is lehet hiányozni, hiszen ez nem rólam, hanem róla szól. Velünk is előfordul, hogy nincs kedvünk. 2,5 évesen még nem gondolom, hogy emiatt felelőtlen felnőtt lesz.

Igaz ezt azért tehetem meg, mert az első 3 évet mellette tölthetem, sőt talán tovább is, mert decemberi, így közel 4 lesz, mire oviba kerül. Tudom másoknak már 1 év is nehéz, ha kiesik egy kereset. Mindezt csak ezért írtam le, mert hiszek abban, hogy a helyes példamutatás (magam részéről tudom, hogy ezt következetesen csinálni erőt próbáló), a helyes beszéd, sok együtt töltött idő játékkal, mesével és a "világ felfedezésével" pl. vásárlás közben elég fejlesztés a gyermeknek. Igyekszem minden kérdésére választ találni és nem restellem bevallani, ha nem tudom, de együtt utánajárunk. Bevallom estére nagyon elfáradok és nem tudom, hogy ezt 2, 3 gyermekkel hogy fogom tudni csinálni. Remélem megtalálom a megoldást. Én hiszem, hogy a gyermekeink a jővő. Értük mindenre képes vagyok. Mellesleg én szinte nem tudom mi az, hogy dackorszak.

Nagyon keresem azt az óvodát és iskolát, ahol hasonló szellemben tudna tovább gyarapodni. Ezért is öröltem a cikkíró pedagógus véleményének. Sok ilyen pedagógust kívánnék. Ez a hozzáállás segítené a gyermekeket a rendszerben gondolkozásban is. Ma egy iskolás megtanulja a magyar történelmet, majd az egyetemes történelmet, de nem tudja, hogy mi zajlik egy időben a magyar történelemben és nemzetköziben. Magam szívesen vennék olyan iskolát, ahol erre figyelnek, Sőt! Továbbmegyek. A zenében, történelemben, irodalomban... egyszerre tanulják a gyermekek az ókort ..stb. Akkor igazi tárgyi tudásuk lenne.

Hát szerintem meg ez egyáltalán nem így van. Nehogy már az legyen a tanár feladata, hogy az ilyen-olyan okokból lemaradó diákhoz igazítsa a tananyag leadásának ütemét! Ha van pl. egy 25 fős osztály, amiből 4 gyerek nem hajlandó tanulni, akkor a másik 21 ne tudjon haladni?

A nyelvtan meg teljesen szükséges dolog. Tényleg azt gondolják, hogy jót tesz majd a gyereknek, ha fogalma sincs arról, mi az a főnév? Vagy hogy állítmány? Akkor mit tanítsunk az általános iskolában? Akvarelezzünk meg hajtogassunk papírcsákót - pusziért?

Jó lenne már felfogni, hogy nincs semmi baj azzal, ha a gyereket megtanítják egy-két dologra: ha aztán - és tisztelet a kivételnek - kikerül az iskolapadból, az amerikai filmeken kívül soha többé nem fog magába szívni semmit. Bizony, a nyelvtanoktatásnak (is) az iskola a helye, az nem folyik csak úgy bele az emberbe később!