0:05
Mennyire latin a román nyelv? (folytatás)
auxiliaire , 2014. január 21. 17:01

Gyors áttekintés a román nyelv latin örökségéről, példákkal.


A bejegyzés első fele itt található: http://www.nyest.hu/blog/linguaholic/mennyire-latin-a-roman-nyelv.

Most nézzük meg mit láthatunk ezek közül a fenti román biblia idézetben a latin nyelvű eredetijével összehasonlítva:


 

“La început, Dumnezeu a făcut cerurile şi pămîntul.”

“In principio creavit Deus caelum et terram.”


 

- La elöljárószó < lat. illac, itt: ”-ban/ben”. Latin in > rom. în ua.

- început < lat. inceptum “kezdet”, ugyanabból az igéből începe < incipere. Principio lásd fent.

- Dumnezeu = lat. domine deus = dumne “úr” < dominus + zeu “isten” < deus (vö Úristen).

- a făcut = segédige, avea “birtokolni” < lat. habere + făcut (face) < lat. factus (facere) - körülírt igeragozás.

- cerurile “az egek” = cer “ég” < lat. caelum + uri többesjel < lat. ora + le határozott névelő < lat. illae mutató névmás.

- şi “és” kötőszó < lat. sic “így”.

- pămîntul “a föld” = pămînt < lat. pavimentum “padló” + ul határozott névelő. Lat. terram lásd fent.


 

Inkább apró különbségek vannak, mint durva eltérések, ezért jól látható, hogy a két nyelv működésében, szabályaiban is alapvetően párhuzamba állítható egymással. A különbségek pedig abból adódnak, hogy a román nem az írott, irodalmi latin nyelvből fejlődött ki, hanem annak egy beszélt változatából, a vulgáris latinból. Az pedig már a román nyelv előtt is számottevően különbözött a standard latintól. A román nyelv fejlődését sajnos csak közvetve, a jelenlegi alakokból, nyelvjárási változatokból rekonstruálva tudjuk nyomon követni, mivel 1521-ből való a román nyelv első írásos nyelvemléke, míg történelmileg a mai románok ősei isz. 100-200-ban kerülhettek kapcsolatba a rómaiakkal, és általuk a latin nyelvvel. A közben eltelt több mint ezer évben a román nyelvet számos meghatározó erejű külső hatás érte, amelyek mind ott hagyták nyomukat a nyelven. Közülük a legjelentősebb a szláv nyelvé, amely nem csak tekintélyes szókincset, de nyelvtani eszközöket is kölcsönzött a románnak.

A román nyelv latin előtti és szláv rétegéről, valamint az őt ért többi hatásról egy következő írásban fogunk szólni.


 

Talán ennyiből is látszik, hogy a román nyelv latin eredetének elmélete nem az újonnan átvett francia szavakon múlik. A román egy régi beszélt latin nyelvjárásból fejlődött ki a többi neo-latin nyelvtől elszigetelten, idegen környezetben, mégis megőrzött olyan nyelvtani sajátosságokat, amelyeket a latin többi leszármazottja nem. Mindezt annak ellenére, hogy írásbelisége nem volt, az irodalmi latinnal (amelyet Magyarországon is írtak, olvastak) kapcsolatban nem állt. Egyes tudósok éppen ezért úgy vélik, hogy a román az, amely a “legtisztábban” megőrizte a latin nyelvtanát az összes neo-latin nyelv közül, vagyis nyelvtanában az áll legközelebb a latinhoz.

Ha valakit ez mégsem győzne meg, még mindig nyugodtan beleáshatja magát a latin és a román nyelvtan rejtelmeibe, és levonhatja a saját következtetéseit.


 Referencia:

Farkas Jenő - Román nyelvtan

Gheorghe Doca - Learn Romanian

Charles Camproux - Les langues romanes

Dana Cojocaru - Romanian Grammar

The Cambridge History of the Romance Languages vol II.

Ti Alkire and Carol Rosen - Romance Languages

Maria Iliescu - Rumänisch

http://en.wikipedia.org/wiki/History_of_Romanian 

http://en.wikipedia.org/wiki/Romanian_language 

http://www.nyest.hu/blog/linguaholic/mennyire-latin-a-roman-nyelv
 

Címkék: indo-európai, latin
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 baloch 2015. január 19. 10:26

Köszi a rövid elemzést, szerintem jó nyomon jársz. Ehhez hasonló módon kell nézni a magyar nyelvbe szűrődő szavakat is, és a magyar nyelvből kiszivárgó szavakat is. Ezek nagyon régóta zajló kölcsönhatások, régebb óta zajlik, mint azt tanuljuk, de a haladó tudósok már ébredeznek, és ez üdvözítő.

A Kárpát-medencébe már i.e. 800-től tudományosan bizonyítottan érkeznek a sztyeppéről a népcsoportok, és azóta befolyásolják az itteni nép nyelvét. Pre-szkíták, szkíták, szarmaták, hunok, avarok stb.

Találtam a neten egy jó munkát a nyugati népek nevének változásairól, központi helyen a Vlach-Blak szóval.

mnytud.arts.klte.hu/mnyj/47/05racza.pdf

Szerintem ez akkor még nem a románságot jelentette, hanem mindenkit, akit a rómaiak romanizáltak a gyarmatosítás közben. Köztük voltak már a bronzkorban a csodaszarvas nyomán ideérkező finnugor-szkíta őseink is:

epa.oszk.hu/02000/02030/00030/pdf/HOM_Evkonyv_37_167-180.pdf

Utólag a fenti linkek anyagait olvasva magától értetődő, mégis izgalmas dolog látni, hogy családnevem - mely a Kárpát-medencében elég gyakori és ősi - is bekerül e népnevek közé:

genetikai vizsgálat igazolta néhány napja, hogy a görög Vlachopoulos (másként: Blachopoulos) családok némelyikével közös az ősapám, és kb 1000-2000 évvel ezelőtt történt. Az ő nevének jelentése: "Vlach fia", ha kapcsolatot kívánok mutatni a görög szavakkal: "Vlach pulya".

PULYA = "1. Népies: Még kiskorú személy, aki serdületlen – a felnőttel ellentétben; közvetlen leszármazott, gyerek.

Eredet [pulya < latin: pulla < pullus (kölyök, csibe „növő”) < pullo (cseperedik)] "

wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Pulya

Genetikai ősapai távoli rokonom családneve a fenti linkek szerint így is fordítható magyarra: "Blak pulya". A blak népnevet a karluk türk néppel is kapcsolatba hozzák. Családnevem: Balogh. Én tehát Baloghpulya vagyok, görög távoli rokonom pedig Blachopoulos. Igen érdekes családfa, azonos gyökerű és jelentésű névvel...

További érdekesség, hogy görög rokonom ősapai haplocsoportja szkíta. A szkíták harcos állattartó pásztornép voltak. Minden stimmel.

Váltás normál nézetre...